Ha honfitársaink körében Csehország kerül szóba, szinte mindenki Prágával kezdi… de nagyon sokan meg is rekednek itt. Azok közül, akik hajlandók elfogadni, hogy egy ország nemcsak a fővárosa és annak környéke miatt lehet érdekes, szintén a többség nem jut tovább a turisztikai toplistás helyezéseken, ami általában Kutna Hora, Karlovy Vary, Plzen és Cesky Krumlov szokott lenni. Kevesen jutnak csak el Liberecig, amely a német-lengyel hármashatárnál lévő régió székhelye – pedig itt is találni kastélyokat, ezen a vidéken is főzik nem kevés helyen a sört… és ami szintén nem mindegy, hogy ennek központjában is felszállhatunk villamosra, ráadásul nem is akármilyenre. Ezt az élményt blogunk közösségének nagy része is átélhette másfél hónappal korábban, így nem véletlen, hogy olvasóinkat is csak erre tudjuk buzdítani – de lássuk, miért is.
Liberec Prága és Teplice után 1897-ben harmadikként indította el a villamosokat, ennek előtörténetében azonban legfeljebb csak az építés során tűnhettek fel lóvontatású járművek. Ahogy sok más cseh kisvárosban, itt is 1000 mm nyomtávval épült ki a hálózat – de a többivel ellentétben itt nem szűnt meg az üzem az ’50-es, ’60-as években, csak a kelet-nyugati vonalat számolták fel.
Ezt a korai időszakot a városban egyelőre csak kevés üzemképes nosztalgiakocsi szemlélteti... ami van, az is eredetileg Ústí nad Labem számára készült 1929-ben - ott 1970-ig volt villamos. Mivel a villamosberendezését a Brown-Boveri gyártotta, így "Bovera" néven emlegetik, és ezt a nevet vette fel a régi járműveket gondozó klub is. Itt éppen az ezredfordulón modernizált járműtelep bejárata előtt vár következő útjára.
Odabent igen kényelmes bőrülések, és lecsapható asztalok várják az utast...
...de még az is kiderül, hogy a Deli csoki nem a szocializmus terméke!
A vonalak már kezdettől fogva elérték a pályaudvart, de a végállomást mögötte, a stílszerűen Viadukt névre keresztelt hurokban rendezték be. Ez ma az 5-ös és 11-es vonal végállomása, és idáig tart az 1000 mm-es vágány is. Az pedig odafent egy Desiro, de hogy miféle, arra csak jövő héten adunk választ.
Ha észak felé, az állatkert melletti végállomáshoz vesszük az irányt, az Észak-cseh Múzeum mellett is elhaladunk, amely leginkább iparművészeti gyűjteménye miatt nevezetes - nem véletlen, hiszen nagyon sok üveggyár működik a környéken.
A kegyelmet valószínűleg nem az igencsak hegyes-dombos városszerkezet miatt nyerhette el – noha ennek is lehetett szerepe – hanem azért, mert 1955-ben összekötötték a szomszédos Jablonec nad Nisou üzemével. Ez utóbbi 1900-ban nyílt meg, de inkább elővárosi, mint városi funkciója volt. A közös élet mindössze csak egy évtizedig tartott, mert ekkor az összes vonalat felszámolták Jablonecben, a megmaradt városközi szakasz pedig 1970-ben Liberec közlekedési vállalatához került.
Ezeket az időket idézi még ma is a kissé szokatlan viszonylatszámozás is – a városban csak 2-es, 3-as, 5-ös, és 11-es villamosokkal találkozunk. A 2-es egy kicsit kakukktojás, mert annak a vonalait számolták fel, s csak később lett az 1-est és a 4-est is magába olvasztó 3-as betétjárata. Az 5-ös az összekötéskor indult be, ugyanúgy, mint a mindkét város számai közül kiemelkedő 11-es, de ennyi erővel az is lehetne 11A. A nosztalgiajáratoknak köszönhetően egyébként mégis teljes a számsorrend, mert a városi vonal az 1-es, a Jablonec felé közlekedő pedig 4-es számon kerül ki a megállókba.
A két város közötti egyvágányú vonal ilyen falusias környezeteket is érint, emellett különlegessége a nagyvasúti szabvány szerinti felsővezeték is. A képen látható nosztalgiaszerelvény eredetileg Jablonec számára készült, majd Liberec vette át. Onnan útjuk Brno közlekedési múzeumába vezetett, onnan hozta vissza és restaurálta a Boveraclub az új évezredben.
Az egyik leghangulatosabb hely Prosec kitérő - a vonal forgalmát rádióval és fényjelzőkkel is szabályozzák.
Prosec-ből kiérve a vonal már fenyvesek közt halad, és egyre inkább vasúti karaktert ölt...
...és ilyen fotóhelyeket is kínál.
A Jablonec városközpontjának szélén lévő hurok már négy évtizede végállomás, de tervek vannak a meghosszabbításról a közeli buszállomáshoz.
Az előbbi képeken látott motorkocsi belülről. Ezt a járművet 1953-ban építették a közeli Ceská Lipa vagongyárában 59 másikkal együtt, amelyekből aztán kapott Liberec, Teplice, Most, Ústí nad Labem és Pozsony is.
Egy hangulatos részlet a peronokról... a két kis lámpa a szükségvilágítás, de legalább ilyen érdekes a láncos vaskapaszkodó is...
A mögötte lévő pótkocsi jóval idősebb, 1932-ben lett legyártva. Prágai rokonaihoz hasonlóan ez is a "plecháč" becenevet kapta. A zöld szín nem tévedés még a piros motorkocsi mögött sem... a '40-es és '50-es években kétféle színterv is volt Jablonec-ben, és nem mentek ritkaságszámba a "vegyesfelvágott" szerelvények.
A prágai kocsikhoz képest a sok hasonlóság mellett nemcsak a nyomtáv a különbség, hanem hogy van bennük válaszfal az utastér és a peron között.
A ’90-es években megkezdődött a leromlott városi pálya felújítása, amelynek kapcsán viszont egy újabb gond merült fel: a CKD nem nagyon gondolkodott abban, hogy az egyetlen keskenynyomközű villamosüzemhez külön alacsonypadlós típust fejlesszen ki, más gyártót nem tudtak elképzelni maguknak, noha akkor már több német és svájci városban is közlekedtek ilyen építésű kocsik. A megoldás tehát csak egy lehetett: építsük át a hálózatot normálnyomtávra. Ez viszont nem ment egyik napról a másikra – 15 évre volt ahhoz szükség, hogy a mai 3-as vonal teljesen átépüljön, de a forgalom zavartalan fenntartása érdekében nagy részén három sínnel történt a modernizálás.
Az igazság az, hogy mikor ez a probléma felmerült, Liberec nem volt az ország egyetlen méteres nyomtávú üzeme… de akkor az országot még Csehszlovákiának hívták. Pozsonyban is felmerült a változtatás lehetősége, de ez végül csak egy-két hurokban és átjáróban, valamint a háromsínes forgalomra készített aljakban valósult meg pénzhiány miatt. A közelmúltban viszont úgy tűnt, megint előkerül ez a kérdés az új Duna-híd villamosforgalmához (és valamiféle tram-train üzemhez) kapcsolódóan, de ebből sem lett semmi.
Ezekkel az íves oszlopokkal a cseh fővárosban is találkozhatunk, ha vonattal érkezünk oda, vagy a Barrandov-ba tartó villamosvonalra megyünk ki... a tervezőjük ugyanaz, de legelőször itt alkalmazta ezt a megoldást!
Ehhez a formavilághoz igazodik az átépítéssel együtt megvalósított tömegközlekedési terminál is, amelyet minden helyi busz érint, a legtöbbjüknek ez az indulási helye is... sőt, a városba érkező helyközi és távolsági járatok is megállnak. Jól látható a képen, hogy a két villamos két különféle nyomtávot használ... és emiatt az űrszelvény sem azonos. (Forrás: Wikipedia)
Az ívek bűvöletében később is megmaradhatunk - fent és lent is. Ez a kocsi a helyi jégkorongcsapatot, a Fehér Tigriseket reklámozza - a névválasztás tudatos volt, mert az állatkert legfőbb látványosságainak ezek a nagymacskák számítanak.
Itt jól látszanak a terepviszonyok és a harmadik sín is... meg hogy ez egy normálnyomközű szerelvény. Itt éppen a buszpályaudvar mellett halad el, hogy utána a vasútállomás elé kanyarodjon be.
Az új üzem és az új műszaki megoldások kipróbálására egy tirisztoros T3M is kölcsön lett kérve Prágából - majd mikor ez a kocsi eredeti szolgálati helyén feleslegessé vált, ismét Liberec lett az otthona, de már nosztalgiajárműként. Itt azonban az emelővel ellátott vendégforgóvázak az igazán érdekesek...
A CKD alacsonypadlós álmai az RT6-os sorozatban öltöttek testet, amely azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket... a Brno, Prága, és Liberec számára készült nullszériás kocsik többet álltak, mint futottak. Több közülük már a bontóban végezte, vagy Poznan kapta meg, ahol a széria sikeresebben működik. Ez a jármű sincs már Liberecben, egy sípálya mellett lett kiállítva...
A Prágában már látott EVO1-es előzménye a csuklós EVO2-es típus. A végig alacsonypadlós járműből csak ez az egy épült eddig, azóta a normálnyomközű flottát gyarapítja.
Az előbbi kocsi jól megfér az állatkerti hurokban a nosztalgia T2-vel. Utóbbi soha nem volt itt forgalmi kocsi, Ostravából lett átvéve.
Horní Hanychov végállomáson, amely a déli hegy oldalában van, már csak egyféle nyomtáv van... a háttérben pedig az északi hegyláncot láthatjuk.
A Jablonecbe tartó vonal a mai napig megmaradt az eredeti nyomtávval, de az utóbbi években elvégzett rekonstrukciók során nemcsak az egyvágányú szakaszok nagy részét váltotta fel a két sínpár Liberec és a szomszédos Vratislavice között, hanem a harmadik sínt, vagy annak lehetőségét is megteremtették. Arra azonban még nincs konkrét időpont, hogy mikor történik meg a változás, de azt már most tudni lehet, hogy nem fogják bekötni a párhuzamosan haladó vasútvonalba, amit szintén terveztek korábban.
Az egykori Textilana gyár helyén - amelynek, mint "a modern ember öltöztetőjének" a sors fintoraként a motorkocsi reklámtáblája állít emléket - nyomvonalkorrekció lett végrehajtva, és új megállót is kialakítottak. A harmadik sín a Rochlice felé "a közeljövőbenr" megépítendő vonal számára lett berakva. Ja, és nem a fotó ferde, hanem itt ilyen bedöntött ívekkel gondoskodnak a megfelelő sebességről!
Idén készült el a Nová Ruda és Vratislavice közötti szakasz kétvágányúsítása és modernizálása. A képen is észrevehetők az Y-formájú vasaljak, amelyek könnyen átszerelhetők 1435 mm-re.
...új pálya, új úttest, új járda, új felsővezeték... s mindehhez egy régi villamos!
A jobb oldalt látható patika után már nem fért el a második vágány, de a széthúzott kitérő így is jelzi, hogy még így is mindenből a legjobbat akarták.
Vratislavice előtt már több hely volt a két vágánynak - a bal oldali forgalom pedig nem véletlen, hiszen így egy peronnal ki lehet szolgálni mindkét irányt. Hátul az oszlopon látható a fedezőjelző, melynek fehér fénye jelzi, hogy szabad a vonal...
Vratislavice egyik nevezetessége, hogy itt született Ferdinand Porsche - ennek emlékére pedig a másik nevezetességében, a Konrád sörgyárban egy autómúzeumot is berendeztek. Mindkettő elég jó indok arra, hogy oda akár különbusszal is is elkiránduljon az ember... például az utolsó klasszikus Karosa-val, amely korábban Prágában járt.
Villamos és villamospótló Vratislavice végállomásán. Mivel a külső szakasz felújítása elhúzódott, így idén tavasszal is gyakoriak voltak az ilyen jelenetek.
Ismét egy erdei idill, de most T3-assal... és ez még jó darabig így is fog maradni.
Jablonec alsó vasútállomás mellett is akadt bőven munka...
A két nyomtáv békés együttélése nemcsak a belvárosi szakaszokban, hanem a járműparkban is megmutatkozik. A T3-asok különféle modernizálást és részben alacsonypadlót is kapott változatai közel fele-fele arányban osztoznak a kétféle forgóvázon, de ha túl sok kocsi törik össze az egyvágányú szakaszon, néha megtörténik az átszerelés a kisegítés érdekében.
A kocsik javítása és modernizálása terén a járműtelep meglepően nagy önállósággal bír... csak a kész szekrényeket szállítják le nekik.
Egy alacsonypadlósított T3-as oldalról... jól látszik, hogy eggyel több ablaka van, így hosszabb a normál kocsikhoz képest.
Liberec további különlegessége, hogy már csak itt állnak mindennapi forgalomban T2-esek, ráadásul azokat modernizálták is! A távvezérlési csatlás fedelén jól látszik, hogy ezek is a méteres hálózathoz tartoznak - ilyen jelzés minden kocsin van, hogy ne történjenek rossz járműkiadások és váltóállítások...
Az előbbi kocsi belülről... ha az ajtó nem lenne árulkodó jel, nem is mondnanánk meg elsőre, hogy ez nem T3-as.
Az utolsó mátrixkijelző nélküli forgalmi kocsit páviánok díszítik!
A T2-esek és T3-asok mellett még egy T4-es is van itt. Ez drezdai volt, majd Gera építette át magának 1000 mm-re és szakszolgálati funkciókkal... de átvétele óta itt még nem használták.
A nosztalgiakocsik pedig egyelőre háborítatlanul élvezik azt, hogy csak a hálózat egy része elérhetetlen számukra… arról pedig, hogy ezek minél többen legyenek, és minél gyakrabban lehessen velük utazni, a helyi klub gondoskodik.
A pótkocsi elkészülte után a következő projekt az első libereci villamos rekonstrukciója... ehhez Augsburg adományozott alvázat...
...a szekrényt pedig egy kiskertben sikerült megtalálni, de ennek állapota miatt legfeljebb csak mintaként fog szolgálni.
A klub Prosec szélén egy raktárban több roncsot is őriz, ez például egy Ústí-ból származó, motorkocsiból átépített pótkocsi.
A munkák gyümölcse ez a Jablonecből átvett tornyos kocsi is, amelyben a torony magassága egy csavarorsóval állítható!
Villamos és villamospótló egy kicsit másképpen... a klub profiljában ugyan kevesebb helyet kaptak a buszok, de a környéken több vonalat is üzemeltető BusLine szívén viseli a régi gumikerekűek sorsát, és gyakran biztosítja azokat különféle alkalmakra.
A kötöttpályás közlekedés azonban a városban és környékén nem ér véget a villamossal – jövő héten erről is meggyőződhetnek az olvasók.
