Wuppertal: elveszett vasútvonalak nyomában
Nemrég megismerhettük Wuppertal földfelszín feletti kötött pályás tömegközlekedési lehetőségét, ezúttal a valóban Mennybe szállt, azaz megszűnt vasútvonalak után kutatunk.
A térképre tekintve ma már egy-két vonalnak nem látni az értelmét: minek felkanyarogni a hegyre (Korkenzieherbahn) kis teljesítményű gőzmozdonyokkal, amikor egy faluval arrébb a síkon is megtehetjük ezt (Wuppertal-Gruiten-Haan-Solingen)? A megoldást részben a nagymértékű századfordulós iparosítás és a tömegközlekedés kiépítetlensége adja, a változatos terepviszonyok között és útállapotok miatt a lovasszekerek helyett igazi megváltás volt a géppel továbbított személy- és teherszállítás.
Hova megy a vonat? A pirossal jelölt vasútvonalakon már sehová...
A Wupper völgyében először 1847-ben Elberfeldtől Schwelmig utazhattak vasúton a polgárok, 1849-ben pedig már Düsseldorftól Hagenen át Dortmundig értek a sínek. Míg az időben ébredő vállalkozók kedvezőbb vonalvezetéssel a völgyben építhették ki fővonalukat, a később indulóknak – részben a konkurenciaharc miatt – csak a kanyargós dombok közötti, ezáltal magasabb költségű kiépítés maradt. A két fővonal kiváló lehetőséget adott feltáró Mellékvonalak építésére, amelyekből a többség mára már megszűnt.
A környék vasúti térképe. Ami barnás árnyalatú szaggatott vonal, az megszűnt vasútvonalat ábrázol.
Sambatrasse
Nem kell Rióig utazni, csak a Wuppertől délre eső dombok között kell keresgélni, hogy a Elberfeld – Cronenberg között kanyargó, úgynevezett Sambatrasse vasútvonalának maradványaira rátaláljunk.
A Bergisch-Märkischen Eisenbahn-Gesellschaft 125 éve, 1891. április 1-én nyitotta meg a mellékvonalat, amely a személyszállítás mellett a cronenbergi ipari üzemek kiszolgálását is ellátta. A vonal nevét a rajta üzemelő VT 95 (később VT 98) típusú motorkocsiról kapta, a kéttengelyes jármű balra-jobbra, fel-le lengett, azaz szambázott a pályán. Cronenbergben a régi nyomvonalon egy felújított motorkocsit is megtekinthetünk.
A vonalon 1988-ban szűnt meg a forgalom, 2006-ban 10 km hosszú kerékpárutat alakítottak ki a nyomvonal helyén. Az állatkerten áthaladó volt vasútvonal és egyben a kerékpárút nyomvonala is. A felvételi épületet egy vendéglátóipari egység, az egykori raktárt egy szállítmányozási cég hasznosítja. Az épületegyüttes 1992-től műemlék.
Itt pedig egy 1987-ben készült videó a még üzemelő vonalról.
A Sambastrasse nyomvonala. Wuppertalban az ipartörténeti emlékekről többtucatnyi helyen kapunk kimerítő tájékoztatást.
Wuppertal-Cronenberg végállomás.
Az épületegyüttes műemlék, de a hasznosítása is megoldott. Ugye nem kell sok ahhoz, hogy ne menjen tönkre?
A vasútvonal vége. Képzeljünk el ide (balra) egy iparvágányt!
Híd a nyomvonalon. A háttérben már látszik a vonal névadója.
Nemrég egy felújított ”Sambawagent” is elhelyezkedtek az egykori nyomvonalon, több helyen pedig táblán olvashatunk a vonal és a környék történetéről. A terület-felhasználás és az ipartörténeti hagyományápolás számunkra is követendő példa.
Akár modellvasúti környezet is lehetne, végy két házat, egy G300-as egyenest, meg némi kőzúzalékot. :-)
A Korkenzieherbahn, avagy a vonalvezetéséről ráragadt nevén a Dugóhúzó-vasút
A 22 km hosszú vonal Solingen Hbf.-ig (2006-ig S-Ohligs) állomástól indult ki és Solingen Süd (1906-1913, utána 1913-2006 között S-Hbf.) és Solingen Mitte (új helyen, 2006-tól) érintésével Gräfrathon át Wuppertal-Wohwinkel állomásig tartott. A vonalat 1890-ben adták át, majd több részletben szüntették meg: 1958 (Wald–Gräfrath), 1989 (Wuppertal-Vohwinkel–Gräfrath), 1995 (Solingen–Wald). Ma már csak a Solingen Hbf. – Solingen Mitte közötti szakasz van használatban, mint a Solingen-Remscheid-Wuppertal vasútvonal részeként. A megszűnt vasútvonal területét 2003-ban megkapta az önkormányzat, és 2007-ig több ütemben kerékpárúttá építette át.
Ex-Solingen-Hbf: 2006 óta Solingen-Mitte megállóhely mellett szinte már semmi sem emlékeztet arra, hogy egykor itt volt Solingen főpályaudvara.
Gräfrath (és a tágabb környék) egységes épületállományában a mai napig gyönyörködhetünk, sajnos ez a vasútállomásról nem mondható el, mert a korábban műemlék-védett épületet pár éve lebontották.
Az alábbi dokumentumból (PDF, 6,8 MB) további megszűnt vasútvonalak utóhasznosításáról is tájékozódhatunk. Általánosságban elmondható, hogy egy ilyen nyomvonal-formájú adottság a legjobban kerékpár- és sétaúttá építhető át, ennek megfelelően az érintett épületek a legjobban turisztikai célra hasznosíthatók.
A solingeni állomások történetéről itt is tájékozódhatunk.
Nordbahn
A környéken megszűnt vasútvonalak listájára – amely inkább mellékvonalakat tartalmaz – egy fővonal is felkerült, ez pedig a Rheinische Strecke, vagy ahogy Wuppertalban emlékeznek rá a Nordbahn.
A Rheinische Eisenbahn Gesellschaft, mint a Rajna-vidék egyik legnagyobb vasúttársasága a korábban épült és völgyben vezetett konkurens vonal miatt a domboldalba passzírozta a saját vonalát, ez 7 alagút, 4 viadukt és 19 kisebb híd, valamint 220 egyéb műtárgy (többnyire támfal) megépítését tette szükségessé.
A Wuppertalt érintő 20 km-es szakaszt 1879-ben adták át, az utolsó vonat 1999-ben ment el. Az összesen 73 km hosszú vonal Düsseldorf Rheinisch (ma D-Derendorf S-Bahn megálló) állomástól Wuppertalon és Hagenen keresztül Dortmund-Süd (Régen Dortmund-Rheinische Eisenbahn) állomásig tartott, a vonal több megszüntetett szakasza miatt ma már nem járható végig. A kétvágányú vasútvonal ma Dornap-Hahnenfurthnál egy ipartelep után ér véget, a Wuppertal-Essen vasútvonal feletti hídon már sínek sincsenek. Ma már csak az alagutak, állomásépületek, kőviaduktok és utcanevek emlékeztetnek az egykori Nordbahnra. Gevelsbergtől Dortmund Tierparkig ma is üzemel a vonal, ebből az irányból az egykori végállomás már nem érhető el, de Dortmund-Süd sem létezik többé.
Wuppertalban 2006 körül jött az ötlet, hogy az egykori vasútvonal újrahasznosításával kerékpár- és gyalogutat építsenek, ezzel is a növekvő turizmust és hasznos szabadidő-eltöltést szolgálják. Az útépítés okozta a legkevesebb gondot, a 4 viadukt (280, 190, 150, 60 m) szanálása állapotuk miatt több időt és pénzt vitt el, mint tervezték. A több ütemre tagolt építkezés 2014-ben még zajlott. Ledes közvilágítást terveztek, valamint 500 méterenként vészhívókat is elhelyeztek, de több helyen találhatunk a vonalra utaló ipartörténeti leírásokat is.
A Nordbahn 1877-ben épült viaduktja a Schönebecker Strasse felett. A háttérben a vágóhídi iparvágány viaduktja látható.
REG, azaz a Rheinische Eisenbahn Gesellschaft építette 1877-ben. Állapota ellenére jobban tetszik, mint egy mai „kommersz” vasbeton híd.
Fentről ez a látvány, de hogyan lehet ide feljutni?
Loh állomásépülete nem messze a viadukttól, jelenleg vendéglátóhely működik benne. De nézzük csak meg a volt állomás mögötti területet is!
Pihentető perontető az állomáson. A Nordbahn vágányainak helyén séta- és kerékpárút épült.
Újrahasznosítás „talált tárgyakból”
Több ütemben 22 km hosszban épül ki a séta- és kerékpárút.
Egy vágány megmaradt hajtányozás céljára.
Egy menetrendi formában íródott Nordbahn-történet összefoglaló.
A borongós, néha esős nap ellenére sokan töltötték itt a szabadidejüket. A háttérben a Rott alagút éppen építési terület volt.
Kitekintés Mirke és Wohwinkel felé.
A Nordbahn Mirke állomása. A helyiségek utóhasznosítása itt is megoldott.
A Bartholomäusviadukt a Fresestrassénál. Miután a Wupper völgyében már épült vasútvonal, a konkurens társaság a dombok közé szorult.
A leleményesek a viadukt alját is beépítették. Nem ázik, nem fúj és szigetel?
Egy kisebb híd a belvárosban, fent itt épp építkeztek. Elhanyagolt terület helyett rendezett kerékpár- és sétautat kapnak a helyiek.
Harmadrészben elveszett: A Hármasalagút (Dreiröhrentunnel) Wuppertal keleti részén. A Solingen-Remscheid-Wuppertal vasútvonalon ereszkedünk le a völgybe. Balra két vágányon át (Rauenthaler Tunnel) Wuppertal-Oberbarmen állomásra jutunk. A fák között jobbra, a harmadik alagúton (Langerfelder Tunnel) át volt összekötés Wichlinghausennél a Nordbahnnal, valamint a langenfeldi konténer terminállal.
A Solingen-Remscheid-Wuppertal vasútvonalon, az előbbi helytől nem messze épp karbantartás és felújítás zajlott, ezért gumikerekes eszközre kényszerültem.
Városkép viadukttal. A Langerfelder Tunnel és Wichlinghausen között sincs már forgalom.
A viaduktos fényképfelvételek közös jellemzője, hogy szinte mindegyik alatt, vagy környékén egykor 1000 mm-es nyomtávú villamos zötyögött. Az erről árulkodó nyomokról a következő írásban esik majd szó.
