Az ember hegyvidéken hozzá van szokva az ilyesmihez. Tudjuk azt is, hogy az alkalmatosság a síterepeken alakult ki, turisztikai célú használata másodlagos jelleggel csak később terjedt el. Új keletű megoldás, hogy olyan helyen is megjelenik libegő, ahol nincs síterep, illetőleg, ha van is a közelben, ahhoz már nem kötődik ennek az üzeme (épp Budapest az, ami tudna mesélni). Ilyen értelemben már az sem feltétlenül meglepő, hogy pusztán idegenforgalmi megfontolásból libegő épül ott is, ahol sípályát legfeljebb tévében láttak. Ilyenbe futottam bele a télen Jamaikán.
A partvidék gyönyörű, de nem ezt a közlekedési eszközt sejteti.
Jamaika a Karib-tenger nyugati részén található Nagy-Antillák szigetcsoport tagja, azok közül azonban a kisebbek közé tartozik. Nagyok között kisebb, ugyanis a keleti részen lévő Kis-Antillák szigetei jellemzően jóval kisebb területűek. A sziget nevének spanyolos hangzása jól mutatja első európai telepeseinek származási helyét, azonban Jamaika a kezdeti kolonializációt követően hamar angol fennhatóság alá került, és tőlük is függetlenedett később. A Brit Birodalom nyomát leginkább az itt található - a filmiparból a térség alapján mindenkinek először eszébe jutó film(széria) egyik helyszíneként is ismert - Port Royal őrizné, ha azt egy földrengés nem rombolta volna le szinte teljesen. A másik ok, amiért a turisták kevésbé látogatják, hogy a ráépült Kingston (a mai főváros) sem kifejezetten mondható biztonságosnak. Jamaika turistahelyei így inkább a sziget északi részére koncentrálódnak: Montego Bay üdülőtelepére, valamint Ocho Ríos vízesései környékére. Utóbbi helyen jártam.
Ocho Ríos nevét egy félreértés adja. Az angolok a spanyol telepesek nevét értették félre, akik a helyet Churrerasnak nevezték, ami vízeséseket jelent. Bár a térség vizekben gazdag, az nyilvánvaló őrültség, hogy nyolc patak (vagy pláne folyó, ha szó szerint nézzük) folyna a közelben a tengerbe.
A vízesés-sorozatnál persze sok a turista, és mivel van kijelölt út, amin fel lehet mászni a víz ellenében, fotózni sem egyszerű dolog.
A vízesések megtekintése után a környéken akad még kirándulási lehetőség. Mivel a domborzat - ellentétben néhány környékbeli, homokpadon kialakult szigettel - erősen változatos, a kilátás is jó egyes dombok, hegyek tetejéről. Ennek megfelelően a turisták ide csalogatása célszerűnek tűnt, a megoldás viszont elsőre váratlan formát ölt - talán a szélességi körre való tekintettel: libegőt építettek az egyik hegyen kialakított komplexumhoz!
A bejárat - szokatlan környezetben a hegyipályák kedvelői számára ismerős építmény.
Az alsó végállomás közelében egy kis duzzasztással imitáltak némi vízesést is - a hely szellemére tekintettel.
Beléptető rendszer az alsó végállomáson.
Az oszlop szándékosan lett belefotózva, mint az üzem része.
Középtájon a kialakítás olyan módon változik meg, hogy a felfelé haladó ág jóval magasabbra kerül a lefelé haladónál, ami így szinte alá kerül. Így kisebb az űrszelvény-igény, viszont a képen látható köztes megálló csak lefelé jövetben érhető el a csonttörés kockázata nélkül. Ez egyébként nem személyforgalmi megálló, rakodást intéznek róla elsősorban, arra tekintettel, hogy a fönti komplexum nem érhető el közúton.
Följebb érve már alakul a panoráma.
Míg végül megérkezünk a célhoz.
Van itt minden: a szokásos kocsmán és kilátóponton kívül medencék, bobpálya...
...és etetőkkel megtámogatott trópusi madárbemutató is!
Azért a kilátásra is érdemes egy pillantást vetni...
...mindkét irányba. Itt Ocho Ríos települése is látszik, a karibi térségben gyakorinak mondható kerekded alakú természetes kikötőhellyel, melyet az errefelé elsők között megjelenő franciák nyomán errefelé carénage-nak hívnak.
Jamaika a jamaikaiaké!
A felső végállomás a kilátóteraszról. Lassan ideje indulni visszafelé.
Az út során egy darabig még jó a kilátás - amíg a fák koronája alá nem bukik a kötélpálya.
Visszapillantás a partokra Ocho Ríos közelében.
Érdekes élmény harminc-egypár fokban libegőzni, magas páratartalom mellett, amikor a hólé helyett a meleg víz csöpög az ember fejére - a környező magas fákról. Lehet, hogy csak nem szoktuk meg, azért furcsa, mindenesetre színfolt volt ezen az éghajlaton libegőzni. Aki eljut ide, semmiképpen se hagyja ki!
