2. rész - Karácsony, szilveszter: közszolgáltatás?

Az előző írásból már tudjuk, mi közlekedik karácsony és szilveszter este, de hogy kik utaznak rajta és miért, azt csak érintőlegesen említettük. Nagyon kevés a potenciálisan és még kevesebb a közvetlenül érintett utasról beszélünk, és mivel a december 24-i és 31-i (valamint bizonyos esetekben a másnap reggeli, illetve az a két időpont közé is kiterjedő) korlátozások kapcsán nem tartós menetrendi intézkedésről van szó, hanem csak egy-egy estéről (és reggelről), valószínűleg az utasokat ért sérelem nem nagy.

Karácsonykor csak efféle szellemek járják a pesti éjszaka sínjeit...

Ez utóbbi állítást azért ízlelgessük egy kicsit, és ezzel meg is érkeztünk ahhoz a kérdéshez, hogy kik utaznak december 24-én és 31-én este és másnap hajnalban? Átfogó felmérés erről eddig biztosan nem készült, és blogunk szerzőinek véleménye is finoman szólva sokféle. A kérdéses időszakban felmerülő igények volumene ráadásul önmagában kevés információ, mert a közszolgáltatás megrendelőjének – ha kíváncsi lenne erre – még azt is meg kellene tudnia, hogy ezek az utazások milyen célból történnek, azaz indokolt-e a megrendelői szerepvállalás. Kérdés az is, hogy az emberek szentestén történő utazástól való tartózkodása „kulturális” avagy „praktikus” beidegződés. Előbbiről akkor beszélhetünk, ha a valaki úgy gondolja, hogy 24-én délutánra már illik lenyugodnia, hazaérnie, ezért életét úgy szervezi, hogy később ne kelljen utaznia. A másik embertípus talán nem esik hasra a karácsony meghittségétől (hogy ezt vallási-meggyőződési okokból, rossz emlékek vagy aktuális bajai miatt, netán az egész ünnepkör kiüresedése vagy képmutatóvá válása miatt teszi, az nem ebbe a blogba tartozik), de számít arra, hogy a közlekedés bonyolultabb, mint máskor, ezért viselkedik úgy, mint a többiek, azaz ügyeit délutánra befejezi. Minket mégis azok érdekelnek, akik nem érnek haza, este, esetleg másnap hajnalban is úton vannak.

Pontos adatok hiányában csak találgatni lehet, hogy ha Miskolcról Ózd felé 24-én 18.40 után 21.40-kor lehet eljutni, akkor ellenkező irányban mi indokolja a 20.00-ás és a 22.30-as indulást. Ha Szolnokról Kecskemétre 16.31-kor indul az utolsó vonat, akkor Hatvanba miért közlekedik 16.33-tól 20.33-ig kétóránként, és még 21.33-kor is? Ha Szentesről 18 óra után már sehová sem indul vonat, akkor Hatvanban miért teljes a személyvonatok 22 órás pókja (egri gyorsvonat ekkor már nincs az év más napjain sem)?

Nem kérdés, hogy aki munkából vagy munkába siet, ahogy egész évben, úgy karácsonykor is akceptálandó utazási igénnyel jelentkezik. Minden más igény megítélése ellentmondásos. Ha az érintett utasnak tesszük fel a kérdést – muszáj éppen most utaznod? – valószínűleg határozottan helyeslő választ adna, de az adófizető társadalom nevében fellépő megrendelő ítélhet másként. Magánokból az utolsó vonatot választó utas majd választ ezentúl az év egy napján eggyel, kettővel korábbit. Még szörnyűbb állítás: az év egy napján autóba ül… Ugyanez a helyzet akár a vasutasok karácsonyi szállításával is: olcsóbb-e rendszerszinten, ha a kedvükért nem vonat megy, hanem ezúttal a benzinköltséget téríti a munkáltató? De az általános, az egész társadalmi rendszert érintő kérdéseinket még fel sem vetettük: érdek-e, hogy hóban-fagyban leálljon a közösségi közlekedés rendszere, mindenkit egyéni közlekedésre kényszerítsen? (Különösen, hogy idáig még nem ért el az "amerikai álom", azaz hogy minden háztartásba jut egy autó, és legalább egy olyan családtag, akinek papírja is van arról, hogy elvezesse. Az utóbbi feltétel általában teljesülni szokott - noha vannak kivételek is - de a gépjármű beszerzési és fenntartási költsége miatt már egyáltalán nem olyan magától értetődő "berendezési tárgy".)

Thomas, a laprugós különvéleménye:

Némi borzongás fut végig a hátamon, a szerzőtárs sorait látva: üzemtani tankönyvek mondatai rémlenek fel, ahol a tömegközlekedés feladatrendszeréről, és azok prioritási sorrendjéről van szó. Ahol kerek perec le vagyon írva: a közszolgáltatásban a hivatásforgalom az elsődleges feladat, ezt követheti az egyéb ügyintézés, és minden más az szinte csak „extra”. Ez önmagában talán nem is vitatható, azt viszont elfogadhatatlannak tartom, hogy a szolgáltató (karöltve a megrendelővel), esetleg a forgalom jellegére, szinte szubjektív tapasztalatokra hivatkozva mondaná ki, mit nem tekint közszolgáltatásnak. Innen ugyanis egy keskeny, kanyargós ösvény vezet egyenesen a mocsár közepébe: könnyen lehet a következő lépés a forgalmi adatok és a hivatásforgalom hiányának indokával a lemondás további peremidős utasokról estéken, hétvégéken, aztán szélsőséges esetben majd tömegeket nem érintő, de létező hivatásforgalmú időszakokban is… Tehát egyes utazási igényeket „nem indokolttá” minősíteni kétélű fegyver: a járatritkítások és vonalbezárások ideológiájával rokon.

Ellátott utas is hozzászól:

Az egyes utasok "különbejáratú" igényei lehet, hogy nem töltenek meg egy hosszú vonatot, de sok kicsi akkor is sokra megy. Nem mehetünk el ráadásul az elmúlt évtizedek társadalmi struktúraváltozása mellett sem, magyarán hogy a karácsonykor szokásos rokonlátogatás a különféle tanulmányi és munkából eredő migrációk miatt már jó ideje messzibb helyekre történik, mint a szomszéd faluba - és mivel mindenkinek a saját családja az első, így a szülőket, testvéreket csak 25-én és 26-án kezdik meglátogatni. Noha ezeken a napokon az összes üzlet, valamint tízből kilenc vendéglátóhely is zárva van, ennek ellenére a tömegközlekedési eszközökön mindig jelen van a vasárnapoknak megfelelő kihasználtság, még az olyan vonalakon is, ahol egyáltalán nem számítana erre az ember.

Kell a sok nagy távolsági vonat karácsony estére?

Úgy tűnik, hogy a karácsonyi korlátozások jelenlegi „mérsékelt” rendszerét jelentős mértékben bővíteni akkor lehet indokolt, ha azzal tényleges megtakarítás érhető el, amely akár utassérelem árán is vonzó mértékű. Máskülönben pusztán társadalmi „mérnökösködés” útján nem állapítható meg, hogy az ünnep alatt jelentkező utazási igények közül melyik fontos és halaszthatatlan, és melyikről állíthatjuk ennek ellenkezőjét. Egy-egy este egy-két kanyar megspórolható a szerelvényekkel, az utazószemélyzet hazaküldhető, ez a költségszerkezetet ismerve nem két fillérnyi, de arányaiban mégsem jelentős megtakarítás. A két ünnep között lemondott munkanapi járatok fel nem merülő költsége már jobban megragadható, hiszen napokon keresztül lehet egy-egy járművet nélkülözni. Mégsem egyértelmű, hogy az ilyenkor is utazók érdeke vagy a forintokban mérhető megtakarítás esélye az erősebb.

Thomas, a laprugós személyes élménye:

Abban a decemberben gyakorlatilag az utolsó pillanatig tele voltam feladatokkal, és 24-én reggel arra ébredtem, sehol nincs még a karácsonyi hangulatom. Az ünnepi készülődés sem tűnt többnek buta mókuskeréknél. Egyszerűen kellett valami szabadság, a gondolatok összerendezése, és a hó látványa…(ami Budapesten alig esett). Így hát késő délelőtt vonatra pattantam, a Cserhát fővároshoz közelebbi tájai felé. A forgalom lényegében a szokásos szombatinak felelt meg. Nógrádkövesdig vonatoztam el, onnan autóbusszal folytattam utamat Rétság felé. A járat alapesetben műszakos utasokat is szállított volna, azonban az üzem leállt az ünnepi időszakban (és azóta már véglegesen is). A kevés utas az első falunál elfogyott, és egy rövid pihenő után (amíg a vezető hazaugrott az ebédjéért), karácsonyi dalos lemezt került a lejátszóba, és az Ikarus így döcögött végig velem a havas cserháti lankák között…

Bánk környékén újra volt felszálló, és Rétságon velem együtt többen szálltak át az utolsó budapesti járatra. Ránézésre normál szombat délutáni forgalom, közepes kihasználtság látszott, talán csak a táskákból kilógó ajándékok jelezték: ez nem egy rendes szombati nap, és az Árpád hídtól pedig már éjszakai busz vitt haza…

Ez egy személyes emlék – ugyanakkor jelzi, az utasok tudat alatt eleve „korlátozott menetrendben” gondolkodnak. A forgalom szinte a megszokott képét mutatja, majd napnyugta után mintha elvágták volna – az utasok jelentős része számára nem is merül fel, hogy ennél később kezdje meg utazását.

Szürkületben menjen el az utolsó Bz?

Hasonló kérdések merülnek fel a szilveszteri-újévi közlekedési rend kapcsán is. A vasút által a vonatlemondásokkal elérhető megtakarítás áll szemben sérülő utasérdekekkel, de az említett érdekek jellege ebben az esetben kicsit más. Mégsem "az ünnep"-ről van szó, hanem egy estéről – és annak másnapjáról –, ahol ki-ki vérmérsékletének megfelelően kieresztheti a fáradt gőzt (sőt, mintha a társadalom el is várná mindenkitől, hogy legalábbis önmagától távol állóan viselkedjen). A vasútnak kötelessége vajon a bulizni vágyó, esetleg kellő „alapozáson” túlesett közönséget szállítania? Vagy társadalmilag ez a kevésbé káros, ellentétben azzal, ha ezek az ön- és közveszélyes emberek autóba ülnek? Akceptálandó társadalmi igény az évi egyszeri, korlátok nélküli szórakozás, alkohollal vagy anélkül? Míg a meghitt karácsonyhoz való jogot jóérzésű ember nem vitatja el a másiktól, a szilveszter éjjelén szükségesnek látszó utazásokra már könnyen mondhatjuk azt, hogy nem merül fel esetükben állami feladat. 

Saját, senkivel nem egyeztetett véleményem szerint mivel hagyományossá vált, hogy a BKV minden karácsonykor 16 óra után átáll az éjszakai közlekedési rendre, ezért teljesen helyénvaló, hogy a helyközi és távolsági közlekedés is 16 óra és másnap reggel 6 óra között erősen csökkentett teljesítménnyel üzemeljen. Ez a megállapítás a városi közlekedéssel ellentétben - ahol az újabb év beköszönte vagy nappali járatok éjszakába nyúló közlekedését jelenti, vagy pedig erőteljesen sűrített éjszakaiakat - a szilveszteri forgalomra is igaz, mivel itt nem mozognak a tömegek egész éjjel úgy településről-településre, mint egy városon belül az egyik programpontról a másikra, hanem inkább csak némileg korábban indulnak el a nagyobb városokba, ahol hajnalig maradnak. Kérdés azonban, hogy ezen a bizonyos hajnalon inkább pihenni és józanodni akarnak utazás előtt, vagy inkább mielőbb haza akarnának érni, hogy otthon tehessék meg mindezt.

Ünnepi Desiró... ma már hétköznap is ilyen jár.

Az üzemeltetési viszonyok és az esetleges különleges helyi igények miatt országos megoldást ajánlani nem tudok, de egy-két alapelvet talán össze tudok gyűjteni. Először, a kérdéses időszakban az órás ütemű vonatok kétórás ütemben történő közlekedtetése teljesen rendben van, kétórás ütem esetén pedig 16 óra után pedig egy, legfeljebb kettő további vonat elegendő (pl. 20 órakor). Másodszor, 20 óra után és másnap 6 óra előtt Budapestről vidékre, 19 óra után és másnap 5 óra előtt vidékről Budapestre távolsági vonatot közlekedtetni nem szükséges. Harmadrészt ebben az időszakban elővárosban nem szükséges zónázó rendszert fenntartani, egy vonat, egy személyzettel közlekedjen és álljon meg mindenhol. Negyedrészt, természetesen ahol a napi két pár vonat egyike esne korlátozás alá, ott a korlátozás nem megengedhető (bátran lehet azonban vizsgálni, hogy 24-én délután ez a vonat korábban közlekedjen). Ötödrészt, az előző négy alapelv legfőképpen arra jó, hogy legyenek alóluk kivételek!

Jár-e minél több közlekedési dolgozónak a szenteste, vagy inkább a vonatok, buszok járjanak? Vajon tényleg sok a vasárnapi forgalom karácsony és újév reggel, vagy még az is kevés? Kell-e sűrűbb éjszakai forgalom szilveszterkor a települések között, vagy inkább a járműveket kíméljük?