A Genfi-tó svájci partját bejárva már épp elég élményt szerezhettünk, a nyugati végeken, a középső részen és a tavon magán, valamint a fölé magasodó hegyeken és a szomszédos Fribourg kantonba átruccanva is. Most azonban elérkezett az idő, hogy búcsút vegyünk ettől a tájtól – noha a keleti sarokban még nem is jártunk, hogy megnézzük az impozáns kerti vasutat Le Bouveret-ben – és megkezdjük azt az utazást, amely cikksorozatunk nevét is adta.
Panorámaszerelvény, a hozzá illő panorámával...
Megkezdjük, vagy inkább folytatjuk? Hiszen már kaphattunk némi ízelítőt a MOB vonataiból, mikor felkerestük a Blonay-Chamby vonalat, és a Train du Chocolat is több „mezei” vonattal keresztezhetett útja során, ráadásul az érintett vonalszakaszok is a tulajdonképpeni Golden Pass részei. Arról nem is beszélve, hogy az eddig látott múltbéli emlékek a jelenen is igen erőteljes nyomot hagytak, és hogy a történelem, azaz a turizmus növekvő igényeihez mért fejlesztés most is igencsak ismétli önmagát, ráadásul már hosszú évtizedek óta. Ennek eredményeit láthatjuk akkor, ha most szállunk fel a Montreux-ből induló, Zweisimmen célállomású vonatokra.
Egy kis önreklám...
Egyáltalán miféle vonatokra is szállhatunk fel? Ha megnézzük a menetrendet, egyből három vonatkategóriával is találkozhatunk benne, ami viszont igazán különleges, hogy ezek ugyanannak az ütemes forgalomnak a részei: hol ilyen, hol meg olyan szerelvény bukkan fel, mindenféle felárra utaló jel nélkül, és a megállásokat is inkább a napszakokhoz, mint magához a járathoz igazítva.
Hibridvonat svájciasan: háromféle kocsi, egyféle áron. Nálunk meg eközben...
A háromféle vonatból a legalsó szint a „mezei” – ami tulajdonképpen a Schlieren-kocsiknak a Rhätische Bahn-on is megtalálható 1000 mm-es rokonaiból áll, és már legalább három-négy évtized áll a hátuk mögött. Hasonló korosztályba tartoznak az őket leggyakrabban vontató ikermotorkocsik is, amelyek azonban csúcsidőn kívül csak egymaguk járják a vonalat.
A mindennapok "igáslova"
Fogaskerekek nélkül is ügyes hegymászó...
Ismerős formaterv...
A következő lépcsőt a panoráma-szerelvények jelentik. Ez a zavartalanabb kilátást biztosító kocsitípust mai formájában itt alkalmazták először egész Svájcban, ráadásul tizenöt évvel azelőtt, hogy más vasutak is átvették volna.1979-ben a Chernex-i műhely és egy Biel-ben található karosszériagyártó közösen készítette el az első „Panoramic-Express”-t, amelyet 1985-ben a csak 1. osztályú kocsikból álló „Superpanoramic-Express” követett. Utóbbiban kaptak először helyet a csokivonatnál már említett magasított vezetőállásos vezérlőkocsik, ahol az utasoké volt a mozdonyvezető szemszöge, ráadásul válaszfalak és a vezér „belógása” nélkül. Hogy a panoráma ne csak egyik irányba legyen adott, a motorkocsik – később mozdonyok – a vonat közepére kerültek, amit egyébként sem tartanak a sátán művének a svájci hatóságok. De úgy tűnt, mindent felül lehet múlni, és ezt bizonyították is az 1994-es „Crystal Panoramic Express” szerelvényével, amely a nagyvasúti EC-ket is megszégyenítő Pininfarina-dizájnt kapott.
Húz és tol is egyszerre?! Van, ahol ez nem probléma...
Jó kilátás, ha egy ilyen vonatra szállhatunk...
...főleg, ha ott ezt kapjuk 1. osztályon
A svájci panoráma-boom a MOB harmadik generációs szerelvényeivel egyidőben, a ’90-es évek közepén indult be igazán. Ekkor szerezte be az SBB azokat a feltűnő 1. osztályú kocsikat, amelyek a railjetek „hatalomátvételéig” a Transalpin EC egyik „védjegyének” számítottak, és a Glacier Express-t közlekedtető három vasútból is kettő ekkor vásárolt olyan kocsikat, amelyekből a hegycsúcsokat a csukott ablakok ellenére is láthattuk. Tíz további évnek kellett viszont ahhoz eltelnie, hogy a világhírű hegyi expressz kizárólag ilyen kocsikból álljon, és a Bernina-vonal presztízsvonatait is ezek a járművek fémjelezzék. Szintén svájci hatás alapján készült a berlini Panorama-S-Bahn… és a közeljövőben a Mariazellerbahn-ra érkező panorámakocsik gyártója is a Stadler lesz.
EuroCity-minőség... 1000 mm-en, felár nélkül!
A panorámás vonatok kiváltságos mivolta azonban hamar megtört azzal, hogy a MOB összefogott a BLS-szel és az SBB-vel, hogy a Luzern-Interlaken-Zweisimmen-Montreux szakaszt azon a nevén hirdesse, amely már korábban is közismertté vált: ez lett a Golden Pass, amelynek megfelelően az összes érintett vonat kék-arany külsőt kapott. A MOB esetében az érintettek a panorámakocsik voltak, de most már ütemes vonatokként jelentek meg, amelyekben mindkét kocsiosztály jelen volt, és a vezérlőkocsik csak néhány járatban szolgáltak csemegeként – a felárat már csak a kilátószakaszra korlátozva. Az új kínálat sikere lehengerlő volt, olyannyira, hogy a MOB ma már egyre inkább csak a Golden Pass arculata alatt jelenik meg, és ezt alkalmazza nemcsak a honlapján, de még a normál személykocsikon is.
Amihez hozzáérnek, arannyá válik...
Jó az öreg a háznál, pláne így megfiatalítva
Kellett azonban még egy nagy dobás… és ez a Pullman-szerelvény újrabevezetése lett. Mivel azonban az eredeti kocsikhoz az RhB már igencsak ragaszkodott, a megmaradt két régi jármű pedig nem lett volna elég a mindennapi gyűrődésnek, így kocsiról kocsira egy új járműparkot kellett kialakítani – megint csak a saját műhelyekben. Tapasztalat volt bőven, hiszen már a régi kocsikat is gyakran modernizálták, és a későbbi panorámakocsik is átépítéssel készültek – és nem vallottak szégyent az új luxuskocsikkal sem. Ezek külsejükben az RhB-s kocsikat (illetve azok eredeti CIWL-fényezését), belsőben pedig az első panorámaablakos kocsit idézik fel, itt azonban már nem nyithatóak az ablakok – az archaikus belső ugyanis klímával és zárt WC-kkel társul. A 2005-ben elindult Golden Pass Classic nevű vonatban az egyik kocsi másodosztályú lett, egyet pedig „kóstoló-kocsinak” alakítottak ki, elegáns modern éttermek hangulatát felidézve, ahol a helyi sajt- és felvágott-különlegességekből lehet egy tányérra való ízelítőt rendelni.
Klasszikus formák egy neoklasszikus vonatnak...
AA CIWL oroszlános címerének újraértelmezése a vonathoz illően...
Feladat éles szemű olvasóknak - tessék különbségeket keresni a Train du Chocolat Pullman-kocsijához képest
Zárt rendszerű WC, ráadásul igen jó állapotban... a klasszikus luxus modern kiegészítője
Ilyen környezetben csakis jó lehet a kóstoló...
Akármelyik vonatra is szállunk, az út első részét, tehát a tó melletti hegyre való felkapaszkodást, a Jaman-alagutat, és a túlsó oldali kanyargást Montbovon-ig már átélhettük egyszer – most további szavak helyett beszéljenek erről a képek.
Egy kicsit csalunk... ez a vonat most pont Montreux felé tart a város peremvidékein át.
Milyen is lenne egy svájci vasútvonal környéke tehenek nélkül?!
Az utazási katalógusok ideálképe...
Áthaladás Les Sciernes állomásán...
...majd egy kanyar után máris így láthatjuk viszont az állomásépületet!
A Montbovon-Zweisimmen szakasz nagy része már német nyelvterületen, a Berner Oberland tájegységben fut. Ennek településeit – Saanen-t és Gstaad-ot – már jó ideje felfedezték maguknak a különböző hírességek, mint egy igazán háborítatlan üdülőhelyet, s így itt talán kevésbé meglepő, ha például két Forma 1-es évad között Bernie Ecclestone tűnik fel az utcákon, illetve a kiadatási afférja előtt Roman Polanski is állandó vendég volt itt.
Alpesi táj, ahogy azt mindenki ismeri...
Panorámaszerelvények egymás közt...
Így tűnik fel Gstaad a vonat ablakából. Még repülőtere is van...
...ahol azonban ugyanolyan békésen legelésznek a tehenek, mint a vasút mentén!
Zweisimmen-be két irányból is befutnak a méteres vágányok, a MOB-nak ugyanis nem ez a végállomása, hanem Lenk – a Golden Pass korszaka óta azonban ide már csak átszállással juthatunk el. A fő irányt egyébként is a BLS normálnyomközű vonatai jelentik Interlaken irányába, ahol átszállás nyílik következő cikkünk helyszínére, a Brünig-vonalra.
Érkezik a csatlakozás is Lenk felől...
Zweisimmen, végállomás
Ez a hosszú normálnyomközű szakasz a két méteres vasút között már jó ideje csípte az érintettek szemét, így már a ’90-es évek óta több terv is készült ennek áthidalására. Az első a harmadik sín beépítése volt, de mivel mindezt 50 kilométer hosszban kellett volna elvégezni, így gyorsabban és olcsóbban kivitelezhető megoldást kellett keresni. Sikerült is megtalálni egy olyan nyomtávváltós forgóváz formájában, amelynek rugózásával még a peronmagasságok sem jelentenek áthidalhatatlan problémát. A kísérletek már zajlanak, de azt már tudni lehet, hogy ez a forgóváz csak Interlaken-ig jelent majd megoldást, mivel a Brünig-vonalra szükséges fogaskereket már nem lehet beleépíteni.
A vonat visszetér Montreux-be - mi azonban most búcsút veszünk tőle.
