Woltersdorf kapcsán már esett arról szó, hogy annak a nem mindennapi villamosüzemnek is vannak kihívói, méret és hangulat szempontjából egyaránt - és még a járműpark is hasonlít. Az egyik "vetélytárs" helyszíne ismerős lehet nekünk, ha már jártunk vonattal Drezdában vagy Berlinben... vagy legalábbis forgattuk a menetrendet, hogy egy ilyet tervezzünk. Bad Schandau az, a "Szász Svájc" német felének határállomása (noha a határ jóval lejjebb, Schöna után van csak) az Elba völgyében.
A villamos, és a névadó patakvölgy...
De hiába is meresztjük a szemünket a vonat ablakából, nem láthatjuk a villamost... hiszen az állomás a bal-, de maga a város és a villamosüzem a jobb parton található. A két part között a folyón átjutni komppal, vagy - némi kerülővel, de legalább ingyen - a hídon lehet, ahonnét még vissza kell gyalogolni a városon át.
Kilátás a városra... a toronytól balra van a villamost rejtő völgy, a torony mellett látszik az állomás, az átkelést biztosító híd pedig egészen a kép szélén van.
Egy ilyen helyen a víz is gyakori vendég... azóta már legalább egy újabb szintvonalat kellett húzni, de lehet, hogy kettőt is...
Bad Schandau közel 4 300 lakosával joggal pályázhat a legkisebb, villamossal bíró német település címére, de ez a villamos nem a helyi lakosok, hanem a turisták számára épült meg. Kiindulási pontja sem a város központjában van, hanem annak szomszédságában egy parkban... s utána végig az erdőben kanyarogva éri el a Lichtenhainer Wasserfall nevű végállomását, útközben nagyrészt kempingeket, fogadókat és túraútvonalakat érintve.
Villamos az erdő közepén, "helytelenben" - képtelenségnek tűnik, de nagyon is igaz!
A város ezen része egy szűk völgyben található, így a 2010-es elbai árvíz idején részben a visszaduzzasztott Kirnitzsch patak okozta a nagy pusztítást.
Legalább ilyen patinás múltú Bad Schandau másik különleges közlekedési eszköze, a belvárost az Ostrau városrésszel összekötő felvonó is. Az 1904-ben épült lift egy acélszerkezetes toronyban kapott helyet, melynek 47,76 méter magasan lévő felső állomásától egy beszállóhídon át juthatunk el a "szárazföldre". 1921-ig az egyenáramú villanymotor meghajtásához nyáron a villamosvasút áramfejlesztő üzemétől érkezett az elektromos energia, télen pedig a váltóáramú közhálózat és egy közbeiktatott akkumulátor szolgált áramforrásul.
Lift egy kicsit másképp... (forrás: Wikipedia)
Az 1000 mm-es nyomtávú vonalat 1898. május 28-án nyitották meg a nagyközönség számára, akkor még 8,3 kilométer hosszúságban - de csak a nyári szezonban üzemelt. A gyakori siklások ellenére szépen nőtt az utasszám, így újabb járműveket is kellett rendelni a '20-as években.
Egy kép a hőskorból... (forrás: Wikipedia)
Az első járművekből azonban nem a háború, vagy az NDK-s korszak negatív hozzáállása miatt nem maradt egy sem, hanem mert az 1927 július 26-ról 27-re virradó éjszakán a kocsiszín leégett, és a teljes járműpark megsemmisült. A kocsiszín újjáépítése után a Drezda melletti Lößnitzbahn-tól (amely nem keverendő össze a Radebeul és Radeburg közötti Lößnitzgrundbahn-nal) kölcsönzött járművekkel indult meg ismét a szezonális forgalom. A szezon végén a kocsikat visszavitték otthonukba, a vonalra pedig az 1928-as szezonkezdetre 5 új motorkocsit és 6 pótkocsit szereztek be a MAN-tól.
A sárga-fehér színek ezekkel a kocsikkal jelentek meg elsőként
A kényelmes bőrülésekkel minden adott volt egy kis hangulatos kiránduláshoz
A II. világháború nemcsak Woltersdorfhoz volt kegyes... mindössze egy bő hónapig (1945 májusában) nem közlekedett a villamos, és itt sem kellett nagyobb pusztításokkal szembenézni. Sőt, talán pont a háborúnak is köszönhette további létét, mivel a trolibuszra tervezett átállítás pont annak kitőrése miatt maradt el. A békés növekedés már károsabb hatású volt: a növekvő autóforgalom miatt 1969-ben megszüntették a belvárosi szakaszt - és ezzel együtt két megállót - 7.9 km-re lecsökkentve a vonal hosszát.
A jelenlegi végállomáson éppen körüljárás zajlik... hurkok ugyanis ezen a vonalon sincsenek
Az egyre romló pályaállapotok, és néhány súlyosabb baleset - mint amikor 1969-ben egy siklás után az egyik motorkocsi a névadó Kirnitzsch-patakban landolt, valamint egy 1973-es szembemenesztés - szintén a megszüntetést pártolók malmára hajtotta a vizet, és többször is hosszabb időre leállították a forgalmat. A fejlődés is csak jóval kisebb lépteket vehetett, az ellenmenet biztosítást például a mai napig használatos jelzőbotokkal oldották meg - mint a váltófutóknál, csak itt a staféta szemből jön, s utána az mehet ki a vonalra, akinél a bot van.
A járműpark megújítását a motorkocsikkal kezdék: 1977-ben a Drezda szélén megszűnt Lockwitztalbahnról érkezett öt 1938-39-ben Gotha-ban gyártott motorkocsi, amelyeknek azonban ez már a harmadik otthonuk volt, hiszen eredetileg Erfurtban szolgáltak. Két évvel később az összes MAN-motorkocsi eltűnt, kivéve az 5-ös számút. Pótjaik egészen 1986-ig futottak a "bevándorló" motorkocsik mögött, akkor azonban őket is felváltották a Gotha-kocsik. Ezek is igen különleges formában jelentek meg: a kocsik szekrényei Lipcséből származtak (ahol viszont 1458 mm a nyomtáv), míg az alvázakat Halle szolgáltatta. Ráadásul egyirányú kocsikról van szó, amelyek itt viszont kétirányúak lettek... hasonlóan a debreceni és szegedi Bengálikhoz. Hurkok híján is könnyű volt ezt megtenni, mivel a villamos egyvágányú pályája végig az úttest jobb oldalán halad kifelé a városból, így a peronokat is mind azonos oldalon helyezték el.
A gothai formatervezés már 15 évvel megelőzte korát...
A bal oldali vágányok miatt néha különleges forgalomszabályozásra is szükség van... ha jön a villamos, a mögötte lévők is elsőbbséget élveznek
A pótok közül a 12-est őrizték meg "helyben", míg a 13-ast Cottbus vette meg egy hasonló korú (csak éppen Görlitzből származó) motorkocsi mellé. A Bad Schandau-ban megmaradt MAN-szerelvény egyébként "inkognitóban" világhíres lett: "A felolvasó" című filmben "alakított" heidelbergi villamost, és hogy teljes legyen a képzavar, mindezt Görlitz hálózatán tette meg. Sőt, magának a Kirnitzschtalbahn-nak egy szakasza és a járműtelep is a forgatások helyszínéül szolgált.
A Gotha-kocsik által kiszorított MAN-pótok közül a 12-es maradt meg helyi nosztalgiának, míg a 13-ast Cottbus vette meg. A "vegyespárosok" viszont csak a '90-es évekig tartottak, ekkor ugyanis a Woltersdorfból is ismert Gotha-motorkocsikat vettek Plauen-ből, majd 1996-ban Zwickau forgalomból kivont kéttengelyeseivel bővült mai terjedelmére (4 motor, 6 pót) a forgalmi járműpark.
Ez a kép nincs tükrözve.. az eredetileg kétirányú 3-as számú motorkocsin befalazták az egyik oldalon az ajtókat!
Az itteni kocsikat ugyanúgy modernizálták, mint a Woltersdorf-ban lévőket... csak itt még az üléseket is kicserélték!
Az erfurti kocsik közül egy ma Halle múzeumát gazdagítja, kettő Drezdában állít emléket az ottani méteres hálózatoknak, míg a 8-as maradt meg nosztalgiának. Van viszont még egy nosztalgiakocsi, amelyről nem esett szó: a 9-es pályaszámú, amelyet 1926-ban gyártottak a Lockwitztalbahn számára, és amelynek legnagyobb különlegessége az egytengelyes forgóvázai.
A Kirnitzschtalbahn nemcsak az erdőben, néhol sziklák mellett kanyargó vonalvezetése miatt nevezhető természetközelinek, hanem azért is, mert 1993 óta az üzeméhez szükséges áram közel felét napenergiából nyeri - az ehhez szükséges napelemeket a remiz tetején helyezték el.
Nem, ez nem absztrakt építészet, azok ott a napelemek...
...és ennyi a számosítható hasznuk!
Sajnos a természet nem mindig tolerálta ezt a harmonikus együttélést az utóbbi időkben: a heves esőzések miatt 2010. augusztus 7-én a Kirnitzsch patak felduzzadt, elöntötte a völgyben haladó utat, ezzel a villamos pályáját és a járművekkel együtt a kocsiszínt is. Az elmosott támfalak, és oszlopok, valamint a kidőlt fák által leszakított felsővezeték miatt a forgalom csak 28-án indulhatott el újból a végállomás előtt eggyel található Beuthenfall megállóig. A vízesésnél a végállomás előtt található híd felújítása csak 2012. év decemberére fejeződött be, azóta újból a teljes útvonalon járnak a szerelvények (a bajokat tovább tetézte az is, amikor 2012. augusztusban sárlavina torlaszolta el az utat, de a 3 méter vastag hordalékot szerencsére két nap alatt elhordták, és újra megindulhatott a forgalom). A remizben rekedt nosztalgiakocsik az áradások során napokig vízben álltak, és hasonlóan sok időt vett igénybe helyreállításuk, különösen a 9-es kocsi esetében.
Ez bizony remiz, és nem csónakház... (forrás: OVPS)
A villamosok áprilistól októberig 30 perces ütemben, három szerelvénnyel közlekednek, a szezonon kívül viszont csak egy járat ingázik, 70 perces követéssel. Paradox módon az üzemeltető OVPS a párhuzamos úton buszokat is közlekedtet, de ez nem kannibalizálja a tuják kihasználtságát.Az utazáshoz legjobban a 7 €-s napijegy éri meg (csak egy útra 4 €-t kell fizetni). Ha a nosztalgiakocsik is forgalomban állnak - ez május 1-én, pünkösdkor, a július utolsó hétvégéjén - így most 27-én és 28-án is - megtartott Kirnitzschtalfest-en és október 3-án szokott megtörténni - akkor a minden egyes velük megtett útért 1 eurós felárat kell fizetni.
Néhány a párhuzamos buszok közül...
A 2010-es Kirnitzschtalfest-en (alig két héttel a nagy árvíz előtt) a MAN-szerelvény éppen az egyik rendezvényhelyszín előtt áll, a forgalmi szerelvény "másodrészként" követi.
A VVO (Verkehrsverbund Oberelbe, Drezda közlekedési szövetsége) által kibocsájtott, és Bad Schandau-ra is érvényes napijeggyel, vagy a Dresden Regio Carddal rendelkezők kedvezményes, 50 %-os jegyet vásárolhatnak, a helyi zónára szóló heti-, vagy havibérlettel rendelkezők díjmentesen utazhatnak.