A Balaton északi partjának nyári menetrendjéről júniusban kétrészes írásunk jelent meg, némi múltidézéssel, statisztikázással, és óvatos jóslatokkal az idei változat működését illetően. A nyári menetrendi időszak az elmúlt hétvégén lezárult: megpróbálkozunk tehát az idén debütált menetrendi struktúra értékelésével.

Nohabbal suhanni Balatonfűzfőnél, vagy ugyanott vesztegelni egy műszaki hibás Desiroval – melyik lehetett 2013 nyarán a meghatározóbb élmény? Ez lehetett talán a két véglet. És sajnos ez a végletesség rányomta a bélyegét az idei nyárra: amíg a járatok pontosan közlekedtek, és a járművekkel sem akadt probléma, a menetrendi rendszer életrevalóságát bizonyította. Amint azonban késés alakult ki, netán megfejelve valamilyen műszaki hibával, azonnal hosszú órákra tette kaotikussá az egész vonalat, rengeteg bosszúságot okozva utasnak, vasutasnak egyaránt. Lássuk a részleteket:

Menetrendi struktúra

A 2012. évi menetrendhez képest jelentős változás volt, hogy a hajnali és esti órák kivételével valamennyi állomás közvetlenül elérhetővé vált Budapest felől. A székesfehérvári átszállási kényszer hiánya (nem volt függés a déli parti és 20-as vonali közlekedéstől) a kényelmet és a megbízhatóságot növelte, és ezt az utasok pozitívan értékelték. Sikeresnek bizonyult a „Tekergő” vonatok közlekedtetése: menetrendjük kellően lazának bizonyult, így jól látták el feladatukat melyre szánták őket: mentesítő vonatként szolgáltak a nagyobb állomásokra, többlet le- és felszállási időt adva csoportoknak, kerékpárosoknak.

Szombaton és vasárnap egy-egy pár Tekergőt Nohab továbbított...

A Kék Hullám, és Katica vonatok esetében viszont, sajnos beigazolódott az a sejtésünk, hogy az általuk alkotott rendszer – elsődlegesen két állomásköznek köszönhetően, igen zavarérzékeny. Az Érd környéki vágányzárak is sokat tettek a pontatlanságért (könnyen adtak akár 15-20 perceket is), ugyanakkor a késések nem csak ott képződtek: a Polgárdi-Ipartelepek és Csajág, valamint Alsóörs és Balatonfüred közötti szakaszon, öngerjesztően is keletkeztek.

Kék Hullám Balatonakarattyánál.

Az, ha a páros (Tapolca felé közlekedő) Kék Hullám késett meg 15 percet, még szinte a legegyszerűbb szituáció volt: a páratlan (Budapest felé tartó) Katica nem tudott időben indulni Balatonfüredről (a Kék Hullámok pedig ilyenkor Alsóörsön találkoztak). Az igazi kapkodás, ötletszerűség akkor kezdődött, ha a páros Katica késett: menetrend szerint, ez a Székesfehérvártól mindenhol megálló járat 20 perccel indult korábban a Déli pályaudvarról, mint a Székesfehérvártól Balatonfüredig csak Almádiban megálló Kék Hullám. A gyorsabb vonat gyakran beérte a lassúbbat, de még olyan is előfordult, hogy a Budapestről műszaki hiba miatt 25 perces késéssel rajtoló Katicával visszaelőztették a menetrend szerint haladó Kék Hullámot – talán a balatonfüredi átszállókra való hivatkozással. A páratlan irányú Kék Hullám késése Balatonfüreden vetett fel érdekes problémát: ez a vonal egyik (ha nem) legerősebb forgalmú állomása. Az utasok ilyenkor elkezdtek felcuccolni a Katicára: ez ugyan általában bevárta, míg a Kék Hullám megelőzi, de a légkondicionált kocsikból az utasok zöme nem ugrott fel, mikor bezörgött a Tapolcáról jövő vonat: így foglalták a helyet a Desirón, esetleg olyan időpontokban is, ahol ennek a kihasználtság szempontjából már jelentősége volt. Ez a probléma egyébként a Déli pályaudvaron is fennállt: a korán kiérkező, Balatonalmádiba, Balatonfüredre tartó utasok, a Katicával utaztak el a Kék Hullám helyett. Ennek a problémának részbeni kezelése lesz, amikor a 30a felújításának befejeztével a két vonat indulása közti idő a Déliben növekedni fog, várhatóan 20-ról 35 percre.

Konkrét (óra, perc) típusú menetrendi észrevétel is akad egy-kettő: a legnagyobb probléma, a páratlan irányú esti forgalomban volt, ahol nagyon hiányzott (főként vasárnap) egy olyan menetrendi fekvésben közlekedő járat, mely Tapolcáról 19:00 előtt, Balatonfüredről pedig 20:00 körül közlekedett volna Budapestre. Az előtte közlekedő Kék Hullám és Katica járatok vitték el (nem mindig nehézség nélkül) az utasok zömét, és hiába közlekedett „nagy” szerelvénnyel személyvonat egy órával később, székesfehérvári átszállással, késő esti budapesti érkezéssel, ezt már nem keresték az utasok. Nem találkozott az igényekkel a 7:10-kor Balatonfüredről induló budapesti sebes, hiányolták ugyanakkor a hajnali Tapolca-Budapest közvetlen sebesvonatot.

Férőhelyek, járművek

A „férőhelyproblémák” alapvetően a Katica vonatokat jellemezték: nem a járműveknek róható fel, de a három motorvonat együttes, és nem bővíthető kapacitása gondot okozott egyes napokon, egyes járatoknál. Alapesetben – egy közepesen meleg munkanapon, mondjuk egy kora délután balatonfüredi járatnál a legkisebb gond sem volt a férőhelyek számával. Ugyanez a produkció, a legmelegebb időszakban a 8:30-as szombat reggeli vonaton, már nem volt ilyen egyszerű. E sorok írója egy péntek késő délelőtti Katicával utazott Balatonfűzfőre. Aznap a vonatra csak két Desiro jutott: ott éppen csak hogy mindenkinek jutott ülőhely. A tények azt a kérdést vetik fel, hogy mennyiben alkalmas a „vegytiszta” ütemes menetrend erre a vonalra: a jövőben mindenképpen fontosnak tartanánk, hogy a várható csúcsforgalmi időszakokban a szerelvény mérete, vagy egy járat megállási rendje, útvonala jobban igazodjon az utasigényekhez.

A Bmx-kocsik munkába állítása a Kék Hullámokon a koncepció egyik legjobb eleme - lett volna, ha nem csúszott volna be egy-egy (hagyományos!) Bhv-ból álló szerelvény is ebbe a fordulóba. Ismerjük el, Bmx és Bhv között években, méterekben, kilométer per órában és még sok más mértékegységben mutatkoznak különbségek.

Ha Vác átépítése miatt a 70-es vonalon jövőre (is) várhatóan csökken a szerelvényszükséglet, lehetséges-e hogy a Bmx-ek nyári balatoni kihelyezése hagyománnyá váljon? Mi bízunk benne.

A járművek utasterének színvonalával kapcsolatban egyébként nem tapasztaltunk különösebb problémákat, nagyjából minden jármű a tőle elvárt színvonalat hozta. Ez alól talán a Desiro kivétel, ahol - naívan - még mindig hisszük, hogy a normális üzemmenet, ha minden egységben üzemel a mellékhelyiség. Ez néha nem jött össze.

A szombathelyi járatban a megszokott GYSEV-Schlierenek közlekedtek: nem volt velük probléma.

A járművek rendelkezésre állása viszont sajnos az északi parti menetrendre leselkedő legnagyobb veszélynek bizonyult. Míg ugyanis a 30a vonali vágányzárban történt malőrök felelősét nem feltétlenül, addig a szolgálatképtelenségek felelősét kizárólag a MÁV-csoporton belül kell keresni. A Desiro egy mindössze tíz éves jármű, ereje teljében kéne lennie! A Hörgő egy nem kevés pénzből alaposan ráncfelvarrott, közepesen öreg jószág, ami szintén korához és értékéhez méltatlanul teljesített. Ha a fenntartás során esetleg a szakszerűség és az elvárható gondosság követelménye nem teljesült, az logikusan éppen az ilyen helyzetekben mutatkozik meg: az év többi részéhez képest a járművek ilyenkor többet dolgoznak, és - ez is egy szempont - jobban szem előtt vannak: a sok vonat miatt több utas szenved el egy-egy fekve maradást, akik között ráadásul az ehhez nem szokott alkalmi utasok aránya magasabb, mint az év többi részében. Tehát ha az illetékesek úgy érzik, hogy a Balatonnál történt malőrök miatt nagyobb hírverés szokott kerekedni, mint hasonló, de máshol történt esetek miatt, akkor bizony jól érzik...

A következő feladatunk annak eldöntése, hogy a menetrend hibája-e, ha a járművek műszaki hibája esetén tarthatatlanná válik. Meglepő módon ez a kérdés még vasúton belül is megválaszolatlan, pedig a válasz egyértelműen: nem! A menetrend készítésekor a járművek műszaki paramétereire természetesen figyelemmel kell lenni (ha nincs 120-as dízelmozdony, akkor a dízelmozdonyos vonatok legfeljebb 100-zal hasítsanak papíron is, stb.), de a menetrendnek azt kell feltételeznie, hogy ha egy járművet kiállítanak egy adott vonatra, akkor ezt a szolgálatot képes végigcsinálni. Nem tudjuk elfogadni, hogy még vasutasok is követelik (nem csak az északi parti menetrendnek) a további lazítását, még olyan is elhangzott, hogy Balatonfüreden egy gépcserére való tartalékidőt kell beépíteni a tapolcai vonatoknak, hátha megint elromlik a mozdony. Ez nonszensz!

Ha egy vasúti társaság nem rendelkezik megfelelő eszközökkel, akkor az Európai Unió tagállamaiban alapjaiban közös, személyszállítási közszolgáltatásokra vonatkozó szabályok szerint a közszolgáltatási szerződést nem is lehet vele megkötni. Ha a szerződés hatálya alatt válik alkalmatlanná, annak kezelésére is többféle finom eszköz áll rendelkezésre, a szankció jellegűektől (költségtérítés visszatartása, kötbér) a reparatívakig (más szolgáltató megbízása vagy mentesítés a szolgáltatási kötelezettség alól). Most is arról van szó, hogy a szolgáltató által felajánlott menetrendet a megrendelő elfogadta, "megrendelte", a szolgáltató mégsem képes a teljesítéséhez szükséges műszaki színvonal biztosítására. Miért marad ez következmények nélkül?

Várjuk az élménybeszámolókat a nyári vonatozásaitokról, és ha a menetrendi struktúrát illető meglátásotok van, azt se tartsátok magatokban. Régen minden jobb volt? Kellenek a gépcserék Fehérváron? Elfogadható, vagy akár jobb lenne-e a zónázó rendszer egy szűkebb kínálat mellett a téli időszakban is?