Általános iskola alsó tagozatában történt, talán harmadikban, hogy a Környezetismeret című könyvben egyszer csak egy olyan oldalhoz értünk, ahol egy vasúti menetrendi tábla volt látható. Bizony, a tananyagba akkor beletartozott az is, hogy a kisiskolások megtanulják használni a menetrendkönyvet. Persze, az 1990-es évek elején ez még fontos, hasznos tudásnak számíthatott, azóta nyilván sok minden, a menetrend megjelenési formája is sokat változott. Hol volt akkor még az örökifjú, szőke Elvira! Lánykorában még CD-n, floppys frissítéssel jelent meg, ma pedig már azon bosszankodunk, hogy miért nincsen mobilalkalmazás-változata. Európa többi vasútjának is megvan azóta a maga "elvirája", természetesen. Ma már a vasútbarátok közül is sokan vitatják, hogy van-e az utasok szempontjából jelentősége a könyv formájában kiadott táblázatoknak. Másrészt az ütemes menetrend elterjedésével megkérdőjeleződik a vasútvonalak összes vonatát ábrázoló táblázatok értelme.

Így látja egy nagy nevű könyvkiadó (éppen megszűnt) nemzetközi kiadványa Magyarországot

Ugorjunk az időben, nézzük a jelent! A menetrendi kereső programok, alkalmazások hatékonysága döntően azon múlik, hogy a fejlesztő milyen paramétereket állít be előre, illetve melyek beállítását engedi meg a felhasználónak! Hogy egy utasnak mennyi átszállási időre van szüksége, vagy hogy az útja egy részén párhuzamos vonatok között pontosan melyik állomáson kíván átszállni, az átlagutasok átlagos szokásait feltételezve többé-kevésbé modellezhető, kérdés, hogy a különleges utazási igényekkel ilyenkor foglalkozik-e a keresőprogram. Különleges igénynek számít egy menetrendi keresőnél az is, ha valaki bármilyen okból kerülő útirányon kíván utazni (az itthoni ötszázpluszos* mozgalomról itt most külön ne is emlékezzünk meg), de az is, ha az utas egy szakaszon más közlekedési eszközt kíván használni, olyat, aminek a menetrendjét az alkalmazás nem ismeri.

*Ötszázplusz:

A vasúti menetdíjak jó ideje úgy vannak megállapítva, hogy a legmagasabb díjszint az 550 km-hez tartozó forint-összeg, ezt kell fizetnie mindenkinek, aki 500 km-nél távolabbra utazik. Ekkora országban konkrét céllal ezt nehéz elérni, de aki nem feltétlenül A-ból B-be, hanem magáért az utazás öröméért száll vonatra, az – néhány egyéb díjszabási feltételt nem megsértve – akár ezernél is több kilométert utazhat egy ilyen jeggyel. Zajta – Mátészalka – Záhony – Szajol – Békéscsaba – Szeged – Kiskunfélegyháza – Kiskunhalas – Dombóvár – Szentlőrinc – Gyékényes – Kaposvár – Siófok –  Budapest 1141 km, ez nem számít nehéz túrának, talán két nap alatt is teljesíthető, de ami a lényeg, hogy egy jeggyel.

A Trenitalia nagysebességű vonatai, laikusnak rejtélyes közlekedési korlátozásokkal

Ezzel szemben a menetrendkönyvben – kis gyakorlattal, jó szemmel – több utazási lehetőség egyidejűleg válik láthatóvá, akár még a keresés közben, annak folyamatában változtathat a könyvet lapozó utas az igényein. A könyv bizony gyakorlott kézben hatékonyabb tud lenni, mint bármilyen keresőprogram. Mi kell ehhez? Három apróság.

Egyrészt a menetrendkönyvnek aktuálisnak kell lennie. Magyarországon ez mostanában teljesíthetetlen feltételnek tűnik. Ugyan mind az év közbeni menetrendi módosítások, mind a vágányzári menetrendek bevezetése szabályozott folyamat szerint történik, az időben és térben egymást fedő időszakos, ideiglenes menetrendek papíralapú megjelenítése, valljuk be, reménytelen.

Elvira asszony is megküzd a halmozódó vágányzárak okozta olyan helyzetekkel, mint például a 100-as vonal Szolnok – Püspökladány szakaszán hónapokig hatályos menetrend-változatba bezavaró kéthetes „apróság” Városligeti elágazásnál, vagy a szintén tartós használatra készült 30a vonali menetrend egy hétvégére történő felfüggesztése (és helyettesítése egy másik, „még vágányzáribb” menetrenddel).

Így folytatódik a mi 101-es vonalunk Biharkeresztesen túl

Elvonatkoztatva a vágányzáraktól, arra is kíváncsi lennék, hány boldog menetrendkönyv-tulajdonos vezeti át az évi három rendes menetrendi módosítást precízen, pontosan? Tapasztalataim szerint a vasutasok közül szinte senki. Ez természetesen nem bűn, de az aktualitást nézve a menetrendi szoftverekkel szemben a könyv bizony alulmarad.

Másrészt a használónak bírnia kell bizonyos tájékozódási képességgel, vagy inkább elemi (vasút-) földrajzi ismeretekkel. Egy menetrendkönyv hálózati térképe vagy névmutatója is csak akkor ér igazán valamit, ha a felhasználó tudja, mit keres. Zagyva táblázat marad csak a menetrend annak, akinek az állomások nevei egyáltalán nem mondanak semmit.

Magyar emlék 1975-ből: mit jelenthettek a buszocskák, poharacskák az állomásneveknél?

Bár a legtöbb magyar vasutas tanul több vagy kevesebb vasútföldrajzot, azért pénztárost és jegyvizsgálót egyaránt zavarba lehet hozni azzal, ha az ország más vidékeire vonatkozó kérdést teszünk fel neki. Zavarának oka nem csak az, hogy a jegyvizsgáló a gépén egy elég korlátozottan használható menetrendi keresővel rendelkezik csupán, a pénztáros pedig még azzal sem, hanem – bár munkájuk miatt logikusnak tűnne – általában fogalmuk sincs arról, hogy milyen települések, milyen vonatok fordulnak elő az általuk ismert egy-két vonalon túl. Most képzeljünk el egy civilt, aki mondjuk egy adott viszonylaton életében először szeretne utazni…

Harmadrészt - és itt végre a tárgyra térek -  ha a menetrendkönyv aktuális és a felhasználó sem fogalmatlan, még mindig jól jön, ha a menetrendkönyv jól használható. Ez a külső megjelenésen (méret, tömeg, betűtípus és –méret, színek) és a belső tartalmon egyaránt múlik, a jövőben elsősorban ez utóbbival, ezen belül pedig különösen a menetrendek által használt jelekkel, jelölésekkel fogok foglalkozni. Egy jó jelkészlet a gyors tájékozódást segítheti, a jelek nagy darabszáma viszont a laikus, alkalmi felhasználók számára nehezíti a megértést. Fordítva, vonzó lehet minél kevesebb jellel kifejezni menetrendi, díjszabási helyzeteket, így azonban a pontos tartalom sérülhet vagy a (szöveges) terjedelem növekedhet meg.

Kés-villa, bőrönd és kerekesszék a szlovák menetrendkönyvben: ezekről is szó esik majd

Szoktak azon viccelődni, mi értelme a vasúton például a vasárnapi közlekedési rendet (régebben a hét első munkanapját megelőző napot) külön jelölni. Miért nem elég, ha egy jel van, ami a vasárnapot jelenti? Legkésőbb húsvétvasárnap minden utas számára egyértelműen kiderül: bár ez az ünnep tényleg mindig vasárnapra esik, bizony sok érdek sérülne, ha az ilyenkor szokásos sűrítő- mentesítő vonatok mind le is közlekednének, azokra bizony egy nappal később van szükség. Vannak tehát „sima” és „különleges” vasárnapok, utóbbiakon nem feltétlenül kell úgy viselkedjen a vasút, mint a „sima” napokon, ráadásul ott van évente néhány hétfő (esetleg más nap), amikor pedig pont úgy alakul a közlekedés, mint a „sima” vasárnapokon. Egyszerű, nem?

Terveim szerint hetente kinyitok majd régi és új, hazai és külföldi vasúti menetrendeket, hogy egy-egy témában összehasonlítsam a felhasznált jeleket, szimbólumokat, rövidítéseket. Remélem, nem lesz nagyon száraz olvasnivaló: ezekből a jelekből ugyanis lehet következtetni egy-egy kor, egy-egy vasút pillanatnyi állapotára, erősségeire, gyengeségeire, a kialakult szokásokra, de néha még az állomások vagy a vonatok felszereltségére is.