Nagyon északnak és keletnek elindulva sokféle tömegközlekedési érdekességre bukkanhatunk – ezt láthattuk egy héttel ezelőtt. A kisvasutak és a gőzmozdonyok terén azonban az oroszok nem szolgálnak túl könnyen megközelíthető, illetve gyakran, nagy számban rendelkezésre álló lehetőségekkel… de ez az égtáj ilyen látványosságot is nyújt nekünk, ráadásul ehhez vízumra sincs szükség.
Ilyen együttállást a poszt-szovjet úttörővasutakon nem találhatunk...
A keskenynyomközű vonalak egykoron Finnországban is lefedték azokat a tájakat, ahová a normál nyomtáv (amely persze ott az 1520 mm-t jelenti) már nem jutott el – de aztán a ’60-as, ’70-es években majdnem mindet felszámolták. Egyedül csak a Jokioinen és Humppila közötti szakasz maradt meg, amely műemléki védettséget kapott, és más megszüntetett vasutak járműveit is ide gyűjtötték össze.
Ez a gőzös korábban a Hyvinkää - Karkkila vonalon szolgált, vele indult meg a múzeumvasúti üzem 1971-ben
Az impozáns szerkocsis gépen - amely 1906-ban készült Tampere-ben - jól olvasható az eredeti vonala
A legkisebb és legöregebb (1901-es) mozdony gyártási helye az USA volt, és egy kikötői iparvasúton szolgált, mielőtt a víztartályon szereplő szakaszra került volna
A 16 kilométernyi vonalszakasz lápos síkságok és csenevész erdők között halad végig, általában nem mindig megfelelő fényviszonyok mellett… így érdemesebb inkább a járművekre odafigyelni. A négy működőképes gőzmozdony mellett egy ötödik éppen felújítás alatt áll, így van miből válogatni a szerelvények vontatására.
Az Orion nevű gőzös nevét akkor kapta, amikor Wales-ben szolgált - egyébként pedig Belgiumban gyártották 1948-ban
A személykocsik általában egyszerűbb kivitelűek, ez a példány viszont kiemelkedik közülük...
...hiszen már a harmadosztályú része is szépen meg van csinálva...
...de a másodosztályú pláne. (A dolog egyetlen szépséghibája viszont jól látható: a szövet csak rá van húzva a falécekre...)
A természet közelségét azonban néha még pőrekocsin is élvezhetjük...
...vagy éppen marhavagonban. Mindkét kocsi végén pedig szó szerint fékÁLLÁS van...
A két végpont közül Humppila az, ahol nagyvasúti csatlakozást találunk: a Turku-Tampere fővonalat. Mindkét városba van fapados légijárat is Pestről, de ha Helsinkiből szeretne valaki kisvasúti kirándulást, akkor Toijala állomáson kell átszállnia Turku felé.
Vadnyugat a messzi északon - a szerkocsis gőzös "tehénfogója" és kéménye azonban nem inspirálja a múzeumvasutasokat olyan indiánosdira, mint a Lößnitzgrundbahn-on...
Az előbbi kép Humppila állomáson készült, ahol az Orion is áll. De miféle kocsi is van ott mögötte?
Az bizony poggyászkocsi magasított fékezőfülkével...
Utóbbi belsejében ez az idill fogad... látható, hogy ez is fékállás...
Van egy másik ilyen kocsijuk is, postaszakasszal...
A vonal központja azonban nem ez a végállomás, és nem Jokioinen, hanem a középállomás, Minkiö. Itt tárolják és tartják karban az összes járművet, de legalább ilyen érdekes a múzeumként berendezett állomásépület valamint a büfének és emléktárgy-üzletnek helyet adó raktár is.
Az idill már a bejáratnál kezdődik...
...bent pedig akad telefonközpont is...
...és minden egyéb, ami a forgalmi szolgálat ellátáshoz kellhet.
Az előző kép "kettő az egyben" jelzőeszköze is a skandináv praktikusság egyik példája lehet...
Hátul a műhelyben találhatunk felújítás alatt álló személykocsit...
...amelybe viszont már korhűen bekészítették az ivóvizes készletet. Ahogy a szovjet üdítőautomatánál, úgy itt sem csináltak ügyet a közös pohárból...
A járműcsarnokban ott áll még ez a kis dízelmozdony...
...amelyen azonban inkább a régi tulajdonos az érdekes.
Van még itt az észt pályavasút által gyártott kézihajtány...
...és sínmotorbicikli is.
Július utolsó hétvégéje az az időpont, amikor leginkább érdemes ellátogatni ide - ahogy Zittau-ba meg augusztus elején. Ekkor az összes hadra fogható gőzmozdonyt befűtik, és a vonalon három szerelvény is közlekedik (kettő végig, egy „betétjárat” pedig Jokioinen és Minkiö között), az összes hadra fogható kocsit felhasználva. – de nemcsak miattuk érdemli ki a rendezvény a „gőzfesztivál” nevet, hanem a különféle más egyéb gőzmasinák miatt, amelyekkel Minkiö állomás területe benépesül.
A legfőbb szereplők a stabil gőzgépek azaz lokomobilok...
...amelyek sín nélkül is tudnak olyan érdekesek és változatosak lenni, mint egy mozdony.
És hogy mire is jó egy ilyen jószág?
Lehet velük cséplőgépet hajtani...
...de kőzúzó gépet...
...sőt, még gőzmotort is!
A tűzoltók is jó hasznát vették ezeknek...
...ebből bemutató is volt.
A stabil gőzgépet is a dízelmotor váltotta fel, de először hozzá hasonló univerzális formában...
A rendezvényhez jól illett a fellépő zenekar...
...meg az egyik standon kínált olaj- és petróleumlámpák is.
Ha nem tudjuk ennyire konkrét időpontra tervezni az utat, akkor a három nyári hónap minden vasárnapján van lehetőség a vonalon utazni - a vonatok 11 és 17 óra között két és felet fordulnak a két végállomás között, így a három legnagyobb város bármelyikéből kényelmes kirándulást tehetünk ide vonattal. A retúrjegy a teljes szakaszra 14 €, a napijegy pedig 20 - de a gőzfesztivál napijegye csak 16 €-ba kerül! A múzeumvasút oldalán az infók nagy része angolul is megtalálható, és a helyiek nagy többsége is beszéli az utóbbi nyelvet, így nem kerülünk bajba távoli nyelvrokonságunk miatt.
