Folytatva a sorozatot, a Rajna-parti Brohltól kicsit tovább hajózva a Rajnán elérjük az egykori nyugatnémet fővárost, Bonnt. A délen található fogaskerekűvel és a pazar kastéllyal már megismerkedtünk, most a várossal és közösségi közlekedésével tesszük ugyanezt.
Hochkreuz (fogadalmi oszlop) 1333-ból és még "nosztalgia" színezésű Stadtbahn-motorkocsi (B100C) 1993-ból.
A Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) egykori fővárosa ma távolról egy alvó kisvárosnak tűnik. A német újraegyesítés után Berlin lett az új, egyesített Németország fővárosa, a legfontosabb intézmények át is költöztek Berlinbe. De mi maradt Bonnban? Hasonlóan a Ruhr-vidéki, részben iparukat vesztett városokhoz képest itt is a hanyatlás jelei láthatók? Közlekedjünk egy kicsit helyben!
A II. világháború után 1990-ig az NSZK fővárosa, 1999-ig pedig az egyesített Németország kormányzati székhelye volt. A kormányzati hivatalok fele Bonnban maradt, így sokan csak „Bundesstadt”, azaz a szövetségi város jelzővel illetik. 141 négyzetkilométernyi területén 318 ezren laknak (2008).
A „kisváros” közösségi közlekedését városon belül a Stadtbahn- és villamos- és autóbusz hálózat jelenti, kiegészülve az ütemes elővárosi vasúti közlekedéssel. Több vonal közvetlen kapcsolatot ad Kölnnel.
Nézzük a kötöttpályás járműállományt:
- Villamos: Jelenleg 24 db DUEWAG gyártású, 65%-ban alacsonypadlós, R1.1 típusjelű villamos motorkocsi rója a síneket, az 1994-es beszerzésük után a régi T4, GT6 és GT8 villamos motorkocsikat 1995-ben Szófiának adták el.
- Stadtbahn: A korábbi „A” típusú motorkocsit a tartományban üzemelő társaságok nem tudták adaptálni, mert egyrészt a gyorsvasúti kiépítésű pályákon, másrészt pedig a városi villamosvasúti pályákon is közlekedni tudó járműre volt szükségük. A fejlesztés eredményeképpen alakult ki a hattengelyes, magaspadlós kétirányú "B" sorozatú motorkocsi, mely mind a BoStrab (Verordnung über den Bau und Betrieb der Straßenbahnen, azaz a villamosok építési és üzemeltetési szabályzata), mint az EBO (Eisenbahn-Bau- und Betriebsordnung, azaz a nagyvasúti építési és üzemeltetési szabályzata), ugyanez a nagyvasúton előírásainak megfelelő üzemre alkalmas. A járműállomány 38 db B80C, B100S, B100C típusjelű kocsit tesz ki, 1974-1993 közötti beszerzésekből. (80 és 100: legnagyobb sebességet jelöli, S: Schaltwerksteuerung, kapcsolóműves vezérlés, C: chopper-vezérlés)
- A legfiatalabb Stadtbahn-kocsik 2003-ból származnak: 15 db Bombardier gyártású K5000 típusú, hattengelyes csuklós motorkocsival gyarapodott az állomány. A kocsik jellemzően a Kölnnel közösen üzemeltetett 16-os és 18-as városközi vonalakon vannak forgalomban.
Bonn HBF, azaz a főpályaudvar. Épült 1884-ben, mint a mi Keletink, állapota is hasonló. Először 1990-ben láttam egy testvérvárosi csereüdültetés folyamán, azóta sem sokat változott.
Kisváros ICE megállással. Az itt működő nagyszámú kormányzati intézmény miatt (is) indokolt. Az összesen öt vonatfogadó vágány viszont nem valami sok, de nem is ácsorognak órákat a szerelvények. (v.ö. Kelenföld és Déli)
Itt is, máshol is, mindenhol kölcsönözhető kerékpár.
Modellezők H0-s méretarányban is beszerezhetik a Kibritől. :-) A pályaudvarból egyenesen az utcára, a villamos elé esünk ki.
Igazi villamos vonalból csak két és fél van a városban (61, 62 és a 65-ös nyolc indulással).
További Kibri modellházak is felfedezhetők a klasszikus kisvárosi utcaképben.
Az autóbuszvonalak a gyorsvasútra hordanak rá, illetve pár érinti a belvárost (Friedensplatz) is.
A Sterntor: egy kis középkori városfal maradvány. A Sterngasse végében lévő eredeti 1244-ből származó kaput 1898-ban útszabályozás miatt elbontották, helyette ez épült 1900-ban, többnyire az eredeti kövek felhasználásával.
Az 1751-53 között épült Fürstenberg-palota, mint postaépület szolgált 1877-től 2008-ig. Előtte Beethoven szobra áll. Szülőháza – ma múzeum – a Bonn utca 20. szám alatt található.
Az 1737-38-ban rokokó stílusban épített (befejezve 1780 körül) régi városháza a belvárosban. 1944-ben „természetesen” ez sem maradt ki a bombázásból, először 1950-ben rekonstruálták, utoljára (1,7 milliárd forintnak megfelelő euróért) 2010-2011-ben.
És folytassuk a járművek bemutatását a legfrissebbel: modernizált Stadtbahn-szerelvény (B80C) úton Siegburgból Bonn felé. A pályaszám első két számjegye a gyártás évére utal (1975).
Az év nagy visszatérése: 1974-es (B80C) gyártású kocsi „házilag” modernizálva Siegburgban. Mivel az alacsonypadló-kérdés itt magasperonnal megoldott, így nem kidobott pénz a további 25 évre szóló felújítás.
Egy régebbi kocsi műszerfala.
Amikor az újabb (B100C, 1993) tűnik régebbinek. A jó régi színezés nekem ismerős 1990-ből. Ez sem marad ilyen, mert modernizálni fogják.
Villamos a Stadtbahn-alagútban. A Stadtbahnhoz magasperon kell, ide meg alacsony. A kettő közé meg lépcső, tehát „praktikus” a kialakítás.
Részben alacsonypadlós villamos belső tere. A kocsik tavaly voltak 20 évesek.
Huszár utca egy „kimondhatatlanulhosszúnevűintézménnyel”. Azért maradt itt hivatal bőven, a Berlinbe költözött intézményeknek, hivataloknak Bonnban is van kirendeltsége.
A 61-es villamos észak-nyugati önálló ága is kertvárosias.
A belvárosban és a városrész-centrumokban terepszint alatti (kéreg alatt, vagy mélyvezetés) a vonalvezetés. A Bad Godesberg felé vezető alagutat 1994-ben adták át. Ezek szerint 1990-ben az építkezés miatti ideiglenes vonalvezetést láthattam.
Egy kölni (B80D, 1992) Bonnban. A mindkét várost érintő „transzkontinentális” járatok (16,18) kocsi kiadásáról a két város közlekedési társasága közösen gondoskodik.
Külföldinek a legnagyobb német végállomás: „Zug endet hier” (egyébként Bad Godesberg Stadthalle).
(Bonn-)Mehlemnél is üzemel komp, a cél a túlparti (Bonn-)Königswinter, mint most már ismeretes, a legrégebben üzemelő német fogaskerekű vasút otthona.
A kompüzem pofon egyszerű, egy személy vezet, egy jegyet oszt. A komp oldalrakodós, az oldalajtó lenyitásával együtt ki is köt.
Ugyanez a helyzet Königswinterben is, ahol…
... körültekintés nélkül szintén hamar a kerekek alá kerülhetünk.
Még egy kis nosztalgiaszín, sétányok, éttermek, ez Königswinter.
Összességében ismételten egy kedves kisvárost ismertem meg. Építészeti emlékekből a levegőből történő területrendezés miatt kevés eredeti látható, a belváros magasházait leszámítva kellemes, parkokkal és zölddel gazdagon ellátott, összességében gondozott várost láthattam viszont. A Bonnban maradt hivatalok és a Berlinbe költözöttek helyi kirendeltségei, valamint a háttérintézmények biztosítják a nagyvárosias pezsgést, persze nem annyira, mint annak idején „teljes üzeben”.
A közlekedés-tervezésben itt is végigsöpört a Németország más vidékeire is jellemző gyorsvasút-építési láz, annak minden előnyével (gyorsaság, kényelem) és hátrányaival (túlméretezett aluljárók, magas kontra alacsonyperon, felszíni hálózat ritkítása). Felújításokra természetesen itt is szükség van (lesz), elég csak a régi főpályaudvar épületére ránézni.