Miután az előző részben némi vonatozás után megérkeztünk Rigába, és gyorsan be is jártuk tömegközlekedéssel, most a legfőbb látnivalókra koncentrálunk. Riga a Baltikum legnagyobb városa, és óvárosa az UNESCO világörökségi listáján is helyet kapott. Az óváros alapterülete nem túl nagy, így gyalogszerrel is könnyen bebarangolható. A sétálóövezet itt is, mint ahogy Vilniusban, nem azt jelenti, hogy csak a gyalogosoké a zóna, bizony sokszor autók elől kell a fal mellé húzódni, mert nincsenek kitiltva a szűk utcákból.
A Feketefejűek háza, újjáépítve régi pompájára.
Rigát egyesek Prágához szokták hasonlítani, de az igazság az, hogy az egész Baltikumban kevés helyen lehet annyira érezni a német hatást, mint itt. A vasúti híd szerkezete leginkább Kölnt idézi, és ezen (igaz, nem észak, hanem dél felől) megérkezve is egyből egy óvárosba jutunk. Ennek a sziluettjéről azonban Drezda juthat eszünkbe a rengeteg templomtoronnyal... de nem a szász fővárosban típikus imaházakkal, hanem olyan téglaépületekkel, amelyek Brémára jellemzőek. Véletlen ezek után, hogy itt is az egyiknek az oldalánál a Brémai muzsikusok szobrát találjuk?! Minden bizonnyal nem... mert Riga városát a brémai Albert von Buxhoevden, Livónia harmadik püspöke alapította!
Panoráma a túlsó partról, amelyet Canaletto nem festett meg... a középső torony a székesegyházé, a jobb szélső a Szent Péter templomé
A brémai muzsikusok személyesen. Az eredeti brémai szobron egyébként nincs ablakkeret...
A templomok közül a város jelképének a Szent Péter bazilika hatalmas tornya számít, így nem tévedünk nagyot, ha toronyiránt indulunk el. A bazilika előtt találjuk a Feketefejűek házát (Mengjalv nams), mely a XIV. században épült (először), és a nőtlen kereskedők céhének székháza volt. 1941-ben a németek porig rombolták, és egészen az ezredfordulóig kellett várni arra, hogy romjaiból újjászülessen. Ma a város egyik leglátványosabb gyöngyszeme, nyáron viszont ideiglenesen az államfői hivatal tartózkodott benne, így a látogatók elől el volt zárva...
A Városház térről a Szent Péter templom és a Feketefejűek háza
A ház előtt ismét egy németes, sőt Brémára is jellemző dolog, a Roland-szobor...
A gyönyörű míves óra
A ház előtti Rathausplatzon, pardon, Ratslaukumson áll az első karácsonyfa felállításának emlékműve is, melyet 1510-ben állítottak fel. Szintén a téren található a rigai megszállási múzeum, ami Lettország hányattatott történelmét veszi végig.
A Városház tér névadója...
Az első karácsonyfa emlékműve
A megszállás múzeumát a bal oldali szocmodern betonkockában rendezték be, a lett lövészek szobráról pedig nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy az első világháború vagy a szovjethatalom emlékműve inkább...
Tovább sétálva a Tirgonu ielán a Dóm térre érkezünk (Doma laukums), Riga városképének másik meghatározó épülete magasodik a tágas tér fölé, a téren pedig kellemes kiülős helyeket találunk, de étkezésre és sörözésre mi találtunk ennél kicsit olcsóbb helyeket is: a Marstalu ielán a Rock cafét tudjuk ajánlani, ahol kellemes rockzenék szólnak a finom helyi sörök mellé, illetve ezzel majdnem szemben a Funny Fox Bar ételeit is tudjuk ajánlani.
A Dóm tér
Maga a Dóm belülről is megér egy "misét"...
...annál is inkább, mert a mögé épült kolostor kerengője így néz ki.
Visszatérve a Dóm térre, ha a Pils ielán (Vár utca) lesétálunk, akkor előbb egy vakító fehér templomtornyot, majd egy kör alakú bástyát látunk meg magunk előtt: ez a rigai vár. Innen lesétálhatunk egy sörrel a Daugava-partra, ahol akár este 10-kor is napfürdőzhetünk, nyáron ugyanis nagyon sokáig fenn van a nap, és este 11-ig gyakorlatilag világos van.
A Vansu tilts naplementével, este 10-kor
Egy hangulatos óvárosi utcácska...
...és egy másik a székesegyház mögött.
A jobb oldali várkastélyszerű épület a Nagy Céh háza...
...ennek szomszédságában áll egy másik hasonló épület. A házak gazdái úgy fújtak egymásra, mint a tetőn lévő macskaszobor... és az is sokat jelentett, amikor ezt a macsekot átfordították egy renováláskor.
Riga is Hanza-város volt, erre jó bizonyíték ez a kereskedőház az emeleti raktárakkal...
...illetve ezek a házak, melyeket Három Fivér néven emlegetnek itt.
Ha a vártól a Torna ielán sétálunk visszafelé, akkor a Lett Háborús Múzeumhoz érünk, mely bemutatja Lettország, és elődeinek valamennyi jelentős hadi eseményét a második világháborúig bezárólag. A múzeum megtekintése egyébként ingyenes, és az egyes termekben angol nyelvű összefoglaló is található a kiállított tárgyakról. Érdemes egy sétát tenni az óvárost körülölelő Pilsetas Kanalst övező parkban is, nagyon kellemes, árnyas sétautak és szépen megtervezett kertek között lehet egy picit lazítani, ha sokat talpaltunk a látnivalók és a borostyánkő boltok között - mert utóbbiból Daugavát lehet rekeszteni, a Baltikum "aranya" mindenütt megtalálható. A parkon túlra is érdemes elvetődni, főleg az Elizabet és Albert utcákba, ahol a szecessziós épületek díszeit csodálhatjuk meg.
A háborús múzeumnak otthont adó lőportorony
A park egy részlete
Az Elizabeta Iela 10b az egyik legjellegzetesebb szecessziós ház...
...ilyen homlokzati díszekkel.
A parkban, de közel a belvárososhoz található a helyi Szabadság-szobor is...
A lett fővárosból sem hiányozhat egy ortodox katedrális, amely legalább olyan hányattatott sorsú volt, mint a vilniusi székesegyház... ebben a szovjet időkben planetárium működött, valószínűleg a kupolák miatt.
A katedrális közelében is leltünk egy hangulatos parkocskát - de ezzel ki is értünk Riga belvárosának szélére.
A városba érkezve messziről látszik még egy ikonikus épület: a Lett Tudományos Akadémia épülete gyakorlatilag ugyanúgy néz ki, mint a moszkvai Lomonoszov Egyetem, vagy a varsói Tudomány Palotája. Nem véletlenül, a szovjet építészet erőszakolt iránya mutatkozik meg mindhárom épületben. A rigai épületet a helyiek nem véletlenül becézik "Sztálin születésnapi tortájának". Az oroszos hatás viszont ebben a negyedben több helyen is megnyilvánul. Például a rengeteg faépületben, amelyek közül a Jézus-templom a kiemelkedő - akármilyen hihetetlen, ebben kívül-belül minden fából van, és bent a kupola alatt szenzációs az akusztika. De ezen a környéken találjuk a trolivégállomásként bemutatott Centraltirgus-t, azaz a központi piacot is - ezt is érdemes bebarangolni, hiszen itt még meg lehet találni azt a hamisítatlan csarnoki hangulatot, amelyre Budapesten legfeljebb már csak a Hunyadi téren, meg egy-két külvárosi piacon lehet ráakadni. Mindezt a szovjet hatásokkal és - tengerközeli város lévén - nem kevés hallal.
"Sztálin szülinapi tortája"
A Jézus-templom kívülről...
...és belülről. Megmondaná valaki is első ránézésre, hogy mindez mindkét oldalon fa?!
Ugyancsak jellegzetes a Daugava túlpartján álló Lett Nemzeti Könyvtár modern épülete, amely jelenleg épp fontos helyszíne a lett soros EU elnökség alatt tartott állam- és kormányfői találkozóknak. Érdemes említést tenni még a Daugava szigeten álló hatalmas tévétoronyról is, mely 1979 és 1989 között épült, és Európa harmadik legmagasabb épülete a maga 368 méteres magasságával (és magasabb, mint az ország legmagasabb pontja, ami mindössze 312 méterrel emelkedik a tenger szintje fölé).
A Daugava és a Lett Nemzeti Könyvtár
A folyónál járva nem mehetünk el amellett, hogy Laptoptáskás Ügynök, aki nem sokkal korábban járt a térségben, hajóval érkezett Rigába és távozott is onnan. Ennek következtében járt a Daugava-torkolatnál is, amelynek rövid bemutatása így e cikkből sem hiányozhat:
Először is itt van mindjárt a városközpont távoli látképe egy érdekes perspektívából.
Csempésztünk némi vasutat ebbe a cikkbe is: kikötői iparvágány és rendező.
Daruerdő a kikötőben: több közülük Ganz-gyártmány!
Maga a torkolat, és azon túl a tenger.
Visszapillantás az egyhangú balti tájra.
Eiffel torony - ugyan kérem?!...
Ha kellően lejártuk a lábunkat, akkor egy rövid, 20 perces vonatozás után menjünk el Jurmalába, azon belül is talán Majoriba, Riga üdülőövezetébe, mely a Rigai-öböl partján található, és kicsit olyan, mintha egy tengerparti Siófokon lennénk. Békebeli és modernebb nyaralók és szállodák sora, árnyas sétányok, és persze a homokdűne mögött maga a tenger! A homokos tengerparti strand itt közel 80 km hosszú, tényleg, ameddig a szem ellát, félkörívben csak a széles homoksáv látható. Ottjártunkkor igen forró volt az időjárás, így a tenger is kellemes hőmérsékletű volt, de Thomas, a laprugós egy héttel később már panaszkodott a hűvös vízre. Éttermeket, bárokat a tengerparton, és beljebb, a vasútállomáshoz közelebb is találhatunk, az árfekvés egyébként olyan, mintha itthon lennénk, tehát nem túl drága.
Érkezés Majoriba
Gyönyörű fából készült nyaralók
Sétány éttermekkel, parkokkal
Éééés... a Balti tenger!
Ez nem egy partra vetett óceánjáró, hanem egy hajó formájú hotel.
Sekély, lassan mélyülő víz, homokos tengerpart
... és a városnézés után a jól megérdemelt helyi sör!
"Jobb helyeken" akad egy szépen berendezett és felújított kastély is látványosságként... mivel itt három kis országról van szó, így csak a letteknél találunk ilyet: a Rundale-kastélyt. Az aprócska Pilsrundale falu a fővárostól délre Bauska és Jelgava között található - ha a tömegközlekedést választjuk, az előbbibe kell elmenni busszal, majd ott átszállni egy másik buszra, a nettó menetidő másfél óra, plusz az átszállás.
Bejárat...
...hátsó főhomlokzat...
...és az egész mögött egy szép nagy kert!
Az első benyomások a lépcsőházban
A barokk palotát (a szomszédos Jelgava-ban találhatóval együtt) Kurföld és Zemgale hercegei, a Biron-família számára építette az a Rastrelli, akinek Szentpéterváron a Téli Palotát és a Szmolnijt, a környéki cári rezidenciák közül pedig Peterhof és Carszkoje Szelo főépületét köszönhetjük - de az ő tervei alapján készült a kijevi Szent András templom és a Mariinszkij palota is. Miután a vidék orosz kézbe került, a cárhoz hű nemesi dinasztiák kapták meg az épületeteket, és az övék is volt 1919-ig. Ezek után viszont csak a pusztulás évei következtek 1972-ig, amikor Rundale-ben megkezdődött a restaurálás. A munkálatok egészen idén tavaszig tartottak, Jelgava kastélyában viszont a mai napig mezőgazdasági iskola működik.
A legnagyobb, legelegánsabb helyiség az arany terem...
...ebből két porcelánszoba is nyílik.
A szobák többsége hagyományos barokk stílus selyemtapétás falakkal, ezek közül leginkább a virágdíszítésű termek emelkednek ki, mint a rózsa-szoba...
...a márványterem...
...a hercegnői pihenőszoba...
...és a hagyományosabb barokk stílust képviselő hálószoba.
A hálószobából nyílik a toalett-szoba...
...ahol viszont csak ennyi utal erre a szó mai profán jelentésére. Egyébként egy mosakodó, és szépítkezőhelyiségről van szó...
...csak tükörbe nézni körülményes egy kissé.
A jövő héten még elköszönünk Rigától, és barangolunk egy kicsit a lett és észt határvidéken.