November 6-tól 14-ig, egy héten keresztül peron- és vágányépítési munkák lesznek Kőbánya-alsó megállóhelynél, ezért az egyik vágányt Kőbánya-Kispest és Kőbánya-teher között lezárják. A vágányzári menetrend elkészítésénél azonban a MÁV-Start az utasbarát megoldások helyett a saját kényelmét választotta. Ismét...
Kőbánya-Kispest a kezelőpulton. Forrás: Telefongyár.hu
Az egyik vágány lezárása kétség kívül erősen korlátozza az adott idő alatt átbocsátható vonatok számát, így a maradék egy vágányon csak a Szolnok-Debrecen felé menő IC-k, gyorsvonatok, a Szolnokig, Ceglédig és Albertirsáig közlekedő személy- és zónázó vonatok, valamint a Szeged felé menő IC-k közlekedhetnek felváltva. A Monorra és onnan közlekedő személyvonatok, valamint a Lajosmizsére és onnan közlekedő személyvonatok Kőbánya-Kispesten végállomásoznak, és onnan indulnak vissza. A vágányzár érint egy további viszonylatot is: az idei menetrenddel bevezetett fejlesztés, a G43 jelű Kőbánya-Kispet - Székesfehérvár gyorsított személyvonat - mely egyre nagyobb népszerűségnek örvend, és már Kőbánya-Kispesttől egészen szép kihasználtsága van - Székesfehérvártól Kelenföldig rövidül, mert "nem fér be" Kőbánya-Kispestre.
Itt lesz a vágányzár - Kőbánya alsó
A fentiekkel kapcsolatban blogunk azon a véleményen van, hogy egy kis többletmunkával ennél jobban is meg lehetett volna szervezni a vágányzárat, a G43-as - épp felfutó - viszonylat megcsonkítása nélkül is. Úgy tudjuk, hogy a forgalom ilyetén szervezésének hátterében Kőbánya-Kispest állomás kapacitásának szűkössége áll, melyet tetéz a Sibrik Miklós úti felüljáró átépítése miatti korlátozás is. Nézzük meg közelebbről ezt a kapacitást.
Kőbánya-Kispesten személyszállító vonatok fogadására az 1., 2., 4., 5., és a 8. vágány alkalmas alapvetően, ezek a vágányok mindkét oldalról megközelíthetők. Ezeken kívül van még három csonkavágány, a 9., 10. és 11., ezek közül előbbi kettő Cegléd és Lajosmizse, utóbbi csak Lajosmizse felől járható be.
Peron a 10. és 11. vágányok között - szerintünk használható, a jobb oldali a lajosmizsei vonatok számára, a bal oldalin fordítható akár a monori is.
Az 1. és 4. vágány a két átmenő fővágány, ezen tehát a Budapest-Nyugati felé, és az onnan jövő forgalomnak kell bonyolódnia. A 2. vágányon jelenleg az óránkénti G43-as és a Kunszentmiklós-Tass felé közlekedő óránkénti személyvonat (nevezzük S150-esnek) fordul, ugyanerre a funkcióra használják az 5. és 8. vágányt is, hozzátéve, hogy abban az esetben, ha Cegléd felől valamilyen vonat érkezik, akkor a Lajosmizse felől érkező vonatot az 5. vágányra fogadják rendszerint. A csonkavágányok jelenleg használaton kívül vannak.
- A Lajosmizsére közlekedő vonatok érkezési- és indulási ideje között Kőbánya-Kispesten 9 perc áll rendelkezésre. Valószínűsítjük, hogy a szerelvények fordítását a MÁV-Start nem 9, hanem 69 perc alatt tervezi megvalósítani (így kényelmesebb, és a normál menetrend szerint is Zuglónál keresztez a két szerelvény, azaz egyébként is ennyi járműre van szükség a vonalra), ezért ez mindjárt két vágány foglalását igényli. Nem értjük, miért nem lehet 9 perc alatt irányt váltani egy motorvonaton, mikor ingavonattal ez pl. Gyöngyösön lehetséges 8 perc alatt, vagy a Keleti pályaudvaron motorvonattal 10 perc alatt, menetrend szerint. Nem is beszélve Sellyéről, ahol szintén motorvonattal fordulnak 10 perc alatt, erősen XIX. századi "biztonságtechnika" mellett. Lajosmizsén bőségesebb időtartam, 24 perc adódik forduláshoz, és amennyiben egyéb okok miatt a személyzetnek hosszabb pihenők kellenek, az Kőbánya-Kispesten még mindig megoldható leváltással. Ezzel nemcsak vágány lenne spórolható, hanem szerelvény is, de ez mellékes hozadék...
Itt vetnénk közbe a Sibrik-felüljáró problémáját. A felüljáró átépítése miatt egyrészt a felsővezeték kiszigetelésre került valamennyi vágány felett a hídtól 30-30 m távolságban. Ez a csonkavágányokat érinti érzékenyebben, mert oda villanymozdonnyal nem lehet végig bejárni. A használható vágányhossz ezzel tehát rövidül, de nem zárja ki egy akár 6 kocsis ingavonat fordítását sem (a lényeg mindössze, hogy kifelé legyen a gép...), a dupla Desiro vagy a 4 kocsis Csörgős ingavonat pedig vígan elfér korlátozások nélkül. Sajnos a 8-9. vágány között a felüljáró pillére fel van állványozva, ezért a 9. vágánynál nem oldható meg az utasok biztonságos elvezetése a peronról, de a 10-11. vágányok közötti peronnál nincs pillér, tehát itt ez gond nélkül megoldható lenne. A lehulló darabok ellen néhány óra alatt kevés költséggel védőtető ácsolatot kellett volna csak összeállítani mintegy 20 méter hosszban (a Nyugati pályaudvaron van üzemi tapasztalat a védőtetők alatti közlekedésre...)
A lajosmizsei személyvonatok fordítására tehát a 11. vágányt javasolnánk, mivel az egyébként is csak onnan járható be.
- A monori vonatok fordítása kapcsán elsőként itt is jelezzük, hogy a félórás ütem is tartható, amennyiben Kőbánya-Kispesten 18 perc alatt megfordítják a szerelvényt - ami egy ingavonatnál a vezető átsétálásából áll lényegében, és a fentebb leírtakhoz képest már szinte gáláns időkeret a forduláshoz - illetve ezáltal itt is eggyel kevesebb vágány - és szerelvény - szükségeltetik majd.
- Amennyiben a monori vonatok fordítása valamilyen ok miatt nem vállalható ennyi idő alatt, sőt esetleg a lajosmizseieké sem, és utóbbiak két vágányt foglalnak, még arra is van megoldás. Nem is egy!
- első körben adódik a lehetőség a G43-at a monori vonattal összevonni, mégpedig - kissé hosszabb puffer-jellegűnek is mondható tartózkodás után épp a minden nap közlekedő vonattal kerülne összefűzésre, és rögtön csak a munkanapi monorinak kellene Kőbánya-Kispesten fordítóvágány
- ha ezt nem akarják, akkor a G43 leküldhető mondjuk Pestszentlőrincig (igény szerint távolabbi pont is kitalálható, de a fenekébe érkező IC miatt azért nem túl távoli), ami egyben arra vonatkozó kósza igényfelmérés is lehet, hogy a KöKi-n túli részekről van-e igény dunántúli kapcsolatra. A problémája - mint már említettük - a blokkra mögötte érkező debreceni IC, ami elől nem biztos, hogy szerencsés 40-nel félreállni (jól kitalált infrastruktúra-fejlesztés ugyebár...), és az utána megindulás KöKi felé szintén nem egyszerű, pláne, ha még kicsit késik is
- ha ez se tetszik, akkor a G43 végállomásoztatható Ferencvárosban is, (erre alkalmas lehet például a régi józsefvárosi vágány), és az S150 menetrendje módosítandó úgy, hogy ezt a vonatot, mint csatlakozást Ferencvárosban Kőbánya-Kispest felé bevárja, ill. Kunszentmiklós felé elérje. Ehhez potom 10 perces menetrendi eltolás kell mindkét irányban (ami a 150-esen meg sem jelenik, az időkülönbséget Fradiban állná el a szerelvény), melynek fordulóideje 67-ről 47 percre csökkenne, így a G43 utasai, átszállással ugyan, de megtarthatnák dél-pesti metró és vonatkapcsolataikat, továbbá a fordulás 60 perc alá szorításával megszűnne az a helyzet, hogy az S150-nek két szerelvénye is álljon minden óra fél körül KöKi-n, épp akkor, amikor a lajosmizseiek is jönnek. Ez a megoldás annyira alacsony járműszámot adna már, hogy amennyiben nem fordítható a mizsei 9 percben és a csonkák egyike sem használható valamilyen idiotizmus miatt, akkor is van elegendő vágány a fordításokhoz foglaltra járatással, hiszen amikor a két lajosi, valamint a másik irányból az S150 is bent van, akkor pont nincs ott monori vonat...
A G43-as járat kapcsán egy fontos menetrendi jellemző mellett nem mehetünk el: amíg ez a járat nem volt, nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az ország Duna mentén elvágott két oldala menetrendi szempontból elég kevés függőséget mutatott egymással (a Keletiből Győr és Pécs felé menő távolsági vonatokat értelemszerűen a Dunántúlhoz számolva). A bajai csatlakozások következetes hiánya miatt talán csak az egy szem Dacia volt, ami minden reggel megbízhatóan felkavarta a vasutasok lelkivilágát (pláne amíg a Beograddal stokkozták...), valamint nyaranta az átlós fürdősvonatok, amelyekre mi is írtunk már javítási javaslatot, a szomszédblognak pedig már szinte lexikonnyi adata van a késési statisztikáiról. A G43 azonban, mivel menetrendi fekvése szempontjából épp a nyíregyházi IC-khez csatlakozik (ami azt jelenti, hogy nem túl nagy késés esetén KöKi-n elvben be is várja őket), ez éppen oldódni látszik, nem kevés vasúti dolgozó bosszúságára. A jövő azonban ez, és ahogy a kósza pletykákból értesülünk, a Kelenföld-Kőbánya-Kispest viszonylat egy másik dunántúli elővárosival erősítve jövőre még sűrűbb lesz, így viszont lehet, hogy a keleti oldali továbbközlekedés is elkövetkezik hamarosan, már szinte S-Bahn vonallá fejlesztve majd ezt a viszonylatot.
- A fentiek bármelyikének hatására, illetve pusztán ha a lajosmizsei vonatot a 11. vágányra járatjuk és 9 percben fordítjuk, már van hely a G43-as vonatnak, és/vagy az S150-esnek is a jelenlegi, vagy ésszerűen módosított rend szerint, minden kapcsolatot biztosítva. Csak remélni tudjuk, hogy nem igaz az a kósza feltételezésünk, miszerint azért rövidül a G43-as, mert nincs elegendő szerelvény...
Apró közbevetés egyik szerzőtársunktól, a vágányokkal történő gazdálkodásról, illetve arról hogy a papír mit bír el:
"Néhány hónappal ezelőtt azzal a vonattal utaztam, ami Székesfehérvárról 19:30-kor érkezik Kőbánya-Kispestre. Ferencvárosból pontosan jöttünk el, de aztán percekig legelésztünk a KöKi bejáratán, megvártuk míg a 19:32-es halasi személy kijár, csak utána kaptunk szabad jelzést. Mivel volt szabad vágány, kutatni kezdtem a várakozás okát. Az érkezéseket-indulásokat a vágányszámokkal tartalmazó táblázatokra (nem kijelző, hanem a fix papír!) pillantva azt állapítottam meg, hogy mindkét vonat (a 19:30-kor érkező, és 19:32-kor induló) számára, ugyanaz a vágány van kijelölve! Elfogadható ezek szerint, hogy az állomási technológia kialakítása és a közforgalmú menetrend ellentmondjon egymásnak...?"
G43-as új Flirttel a 2. vágányon - elférne itt is, de vannak még ötleteink.
Fentiekből látható, hogy mindezekből a MÁV-Start arra volt képes, hogy szétvágja a kapcsolatokat a vágányzár teljes tartamára, figyelmen kívül hagyva az utasok érdekeit, de maximálisan figyelembe véve a saját kényelmi igényeit, mert így volt a legegyszerűbb…