Az előző részekben megnéztük Litvániát keresztül és kasul, troliztunk, kísértett minket a kommunizmus szelleme, most pedig Vilniusból északnak vesszük az irányt, jön a sorrendben második balti állam, Lettország, de mielőtt a kertek alatt átvonatozunk oda, megnézzük, mit kínál a vilniusi vasúti múzeum.
Irány Daugavpils!
A kiállítás a vilniusi pályaudvar emeletén kapott helyet, melyet egy kis szabadtéri rész egészít ki, amit a peronról (külön) lehet megközelíteni. A néhány száz forintnak megfelelő belépőjegy megváltása után végigjárhatunk pár szobát, ahol a litván vasúti múlt örökségének mindenféle elemét zsúfolták össze - az állomási kijelzőktől a különböző járműalkatrészekig. Van persze hálózattörténeti rész (döntően sajnos csak litvánul), és terepasztal is. Kis ország, kicsi múzeum - pont ettől tetszett nekünk nagyon ez a kiállítás, mivel nem akart többnek, nagyobbnak látszani mint ami valójában, viszont ehhez képest igen komplex volt. Az intézményben múzeumpedagógiai programokat is szoktak szervezni a gyerekeknek: ebből mi is kaptunk egy kis ízelítőt, mivel ugyan nem volt program, de az erre berendezett teremben egy vasúti balesetekről szóló, gyurmaanimációs rövidfilmet vetítettek a látogatóknak. (Megkérdeztük, sajnos interneten a film nem elérhető.)
Hova ment ez a vonat? Lengyelből litvánba!
Bizber...
Szovjet lapozós kijelző, amilyen 20 éve még Drezdában és Nyíregyházán is volt
A szabadtéri részleg - a helyszűke miatt nem túl nagy. Magyar vonat(k)ozása azonban éppen van: egy széles nyomtávú Ganz motorvonat a képen, melyből Ukrajnában és a moldávoknál még ma is sok szolgál.
Rigai motorvonat
A vasúti múzeum után ideje vonatra szállni. Mivel a lett és litván főváros között nincs közvetlen vasúti kapcsolat (ellenben mindegyiknek van kapcsolata Szentpétervárral, Minszkkel és Moszkvával), Vilniusból előbb Daugavpilsbe vezet az utunk. Daugavpilsben találkozik a Riga-Daugavpils-Moszkva/Minszk irány a Vilnius-Daugavpils-Pskov-Szentpétervár iránnyal, így vasúti kínálat is errefelé van. Az éjszakai vonat Szentpétervárra Vilniusból este 8-kor indult, ami itt nyáron még kellemes napsütés, és 10-kor ért Daugavpilsbe, ahol még szintén kora esti félhomály volt csak (vagyis lett volna, ha épp nem gyülekeztek volna zivatarfelhők), így gyakorlatilag ez egy nappali vonat ezen a szakaszon, csakhogy nincs rajta ülőkocsi, csak háló és plackart (nyitott termes hálókocsi). A 2 órás útra a lehető legolcsóbb jegyet igyekeztünk venni, ami tehát a plackartra szólt, mégpedig annak is a felső ágyát kértük, mivel úgysem terveztünk rajta heverészni. A jegy 97,29 litasba került, ez kb. 8750 Ft volt, ami nem olcsó, de muszáj volt megvenni.
A plackarton végülis Litvániában egy idő után lólépésben kellett helyet találnunk, mert ahogy haladt a vonat, úgy kezdett megtelni a plackart, így a mi helyünk alattiak is megérkeztek, és ők aludni is szándékoztak, így átültünk egy másik sorba, de aztán oda is jöttek, végül az ablak melletti hosszanti sor egy olyan helyét szemeltük ki, ami még nem volt ággyá alakítva, így ott ültünk még egy keveset. Az út meglepően gyors volt, a vonat kb. 140 km/h-s sebességgel hasított a fenyőerdők között, a TEP70-es mozdony igencsak jól muzsikált. Este 10-re tehát meg is érkeztünk Daugavpilsbe, ahol a fő téren található szállodában (Park Hotel Latgola) szálltunk meg. 25 euró/fő áron reggelivel együtt. Igen kellemes estét töltöttünk ott, egy kiválóan felújított, légkondicionált szállodáról van szó, a város főterén, panorámás étkezővel.
A Vilnius-Szentpétervár vonat TEP70-es mozdonya.
Plackart, még az ágyazás előtt
140-es tempó, és végeláthatatlan fenyvesek között hasítunk
A Daugavpils főterén álló hotel, és a vele egybeépült pláza (inkább piac).
Másnap innen indultunk felfedezni a várost, amely Lettország második legnagyobb városa amúgy, mintegy 108 ezer lakosával, melynek több, mint fele orosz, de a lettek mellett jelentősebb számú lengyel, fehérorosz és ukrán is él itt. A város nagyobbik része tipikus orosz iparváros, de történelme egészen a Német Lovagrend idejéig nyúlik vissza (német neve Dünaburg), és az évszázadok során sokszor cserélt gazdát - ez a belső rész építészetén azért igencsak meglátszik.
A sétálóutca felső vége, a vasútállomással. Nagyon új még, a vendéglátós helyek még nem lakták be a gyalogos zónát.
A belváros szélén: lakótelepi tömb, és faépületek...
Különböző felekezetek és a közlekedés: van a villamosos...
...meg a buszos egyház.
Ismerősnek hat az autóbusz itthonról? Hát persze, hiszen egy E94-es Ikarust látunk, ami már dolgozott pár évet Finnországban, onnan került Daugavpilsbe! A járművet többször is láttuk napközben, azonban a legváratlanabb pillanatokban került elő, a buszállomáson pedig nem állt igazán jól fotózható helyen, úgyhogy csak egy ilyen kép készült róla:
A daugavpilsi vár (Cietoksnis) egy, nagyjából a komáromihoz hasonló erőd a Daugava partján, melynek helyreállítása és funkcióval megtöltése jelenleg is zajlik.
Az erőd egy részlete
Belvárosi kellemes árnyas park, ZIL locsolókocsival
Felszabadulási emlékmű örökmécsessel és friss virágokkal
Közlekedési szempontból a vasúti csomóponti jelleg mellett a város érdekessége a villamosüzem, amely három vonalból áll, és a viszonylatok a városközpontot kötik össze a lakónegyedekkel. A vonalak közül a 3-as a leghosszabb, és a már említett erődtől (Cietoksnis) a város másik végén található Stropi jezers (Stropi-tó) partjáig vezet, és nagyrészt egyvágányú a vonal kitérőkkel.
Az uszty-katavszki gépgyár által jól megformatervezett villamoskocsi.
A menetrend mindegyik vonalon tökéletesen megjegyezhetetlen, itt például egész nap 25 perces követés van, de a másik vonalakon a 8 percestől a 35 percesig mindenféle előfordul.
A villamoshálózatot épp felújították ottjártunkkor, de a forgalmat mindenképp fenntartották, egyvágányozással. A rúdáramszedős szovjet villamosokon való utazás egészen múltbeli érzetet adott az egyébként épülő-szépülő városnak. A kocka formájú uszty-katavszki "modern" villamosok mellett (amelyek mellé tavaly ősszel csatlakoztak ugyanebből a gyárból az alacsonypadlós szóló és csuklós kocsik) még mindig járnak a 60-as évek elején Rigában készült PCC-kocsik, melykkel akár valamelyik amerikai városban is érezhettük volna magunkat, de inkább olyan érzet volt, mint egy Ziu trolin ülni.
Nincs nagy felhajtás, csak egy ráhajlítás.
Ilyen szintű munkálatok a Nagykörúton legalább egy hónapos vágányzárat jelentenek. Itt egy vágányon fenntartották a forgalmat.
A villamosjegy ára hétköznap 60 eurocent, vasárnap 40 eurocent. Bliccelés nincs, ugyanis ülőkalauzi rendszer van, vagy rögtön felszállásnál megveszi az utas a jegyet (hátul kell felszállni), vagy ha elöl szállt fel, akkor a kalauznéni megy előre behajtani a viteldíjat.
Az ülőkalauz az ülőkalauznak kialakított széken ül, és éberen figyeli a felszállókat.
Az uszty-katavszki villamosban egy magyar ipari termékre is büszkék lehetünk: a VILLTESZ fehér színű, ajtó fölötti lámpája még ide is eljutott! Mindazonáltal az ajtóműködtetést egy Zsiguli-ablaktörlőmotor biztosítja, egy láncos vonszoló szerkezeten keresztül, amely burkolattal sincs eltakarva, így az utasnak vigyáznia kell, nehogy olajos legyen...
Stropi jezers, a számtalan lett tó egyike, kiváló pihenőövezet szabadstranddal.
A tópartra ezen a hangulatos erdei úton jár ki a villamos. A dimbes-dombos erdős táj nagyon hangulatos!
Visszatérve a belvárosba, ilyen ősöreg Volvo buszokkal is lehet találkozni.
A fő tér háta mögött ágazik el az 1-es és a 3-as vonal.
Egy 3-as érkezik a kereszteződésbe
A délutáni rigai vonatig hátralévő időben megnéztük a Stropi-jezerst, ami igen kellemes strand-fürdőhely, természetesen kvasz-árusokkal, és persze mérhetetlen sok fenyőfával és nyírfával (jobb, ha megszokjuk ezt a látványt, mert észak felé haladva ennél csak még több fenyő és nyírfa lesz). És természetesen nem maradhatott el a helyi sör sem...
Az öreg RVR villamoskocsi teljes reklámmal
Békebeli kezelőszervek (a kontrollerrel itthon az Ev1-esekben lehetett találkozni...)
Tiszta Ziu-érzés
A jól megérdemelt sör :)
A délutáni rigai vonat. Meglepetésre volt a fedélzeten Wi-Fi szolgáltatás és mozgó büfé is.
A cikk másik szerzője egy olcsóbb szállást választott (eleve, Daugavpils lett viszonyok között sem számít drága helynek), stílszerűen a közeli rendezőpályaudvar mellett: jó választásnak bizonyult, bár amikor hajnali háromkor is Szergejjel tolattak az ablak alatt, úgy hogy vágányzári menetrend miatt a két reggeli rigai vonat helyett csak egy közlekedett, amihez egy órával hamarabb kellett felkelni, akkor talán másképp gondolta...
A kijelzőt nem is nagyon kell birizgálni, nagyjából ennyi a kínálat...
A következő részben ejtünk pár szót a lett helyközi közlekedésről, majd megérkezünk Rigába, és belevetjük magunkat az óvárosi forgatagba.
