Hova megy ez a vonat?

Balti túra 6/1. - Irány Észtország - kerülő utakon!

2015. június 04. Szerző: Thomas a laprugós

Rigában maradt abba a legutóbbi, északnak tartó utazásunk, ahonnan a legegyszerűbben autóbusszal, a Via Balticán lehet Észtország felé továbbutazni, miközben érintjük a tengerpart legjelentősebb üdülőtelepüléseit, melyek közül a több mint negyvenezres észtországi Pärnu emelkedik ki. A vonatot választókra hosszabb, átszállásos út vár: cserébe így útbaejthető Tartu, mely Észtország második legnagyobb, nyüzsgő egyetemi városa.

Biciklis bakter: így nem vonatoztam Észtországban

Az én útitervem - abból következően, hogy Riga volt a teljes túra kezdő- és végállomása is - az Észtországból Lettországba történő vonatozásra volt tervezve. Tallinn felé a tengerparton, a Via Balticán haladó LuxExpress buszjárattal utaztunk, és visszafelé terveztünk Tallinnból Tartun és Valgán árt Rigába vonatozni. Tallinn főpályaudvarán, ami egyébként nem túl nagy és nem is túl jelentős, a biztonság kedvéért szóban megkérdeztem az információt, hogy a menetrendben jelölt vonatokkal el lehet-e jutni Rigába. A menetrendek mindenhol a valgai átszállásos verziót tartalmazták, de mivel a repülőgép adott napon indult, muszáj volt biztosra menni. A néni az információban viszont két szóval lelombozott: "No train". Visszakérdésre, hogy ez mit jelent, kicsit bővebben annyit hajtogatott: "No train to Valga!", és ugyanez volt a reakció a részletes és pontos útiterv és a menetrendi lap lobogtatására is. Hát jó, ha nem, nem, így néhány Flirt-fotó után át is mentünk a buszállomásra, és megvettük a LuxExpress jegyeket visszafelé... Nem hagyott azonban nyugodni az ügy, és még Tallinnban a szállodában (eddig minden szállásunkon volt Wi-Fi) írtam az észt vasút ügyfélszolgálatának angolul, tisztázandó a papír és az információ közötti eltérést, illetve hogy kinek van igaza. Végül 2 nappal később válaszoltak is, mégpedig azt, hogy a kolléga hibázott, mivel valamennyi vonat menetrend szerint közlekedett az adott napokon, és valgai átszállással elérhető Riga... Késői vigasz, de eggyel több indok, hogy visszatérjek! :)

Aki saját járgánnyal nem rendelkezik, mégis a fentiektől különböző útvonalat választ, az a kihívásokat keresi: a keleti határszakasz gyéren lakott vidék, ahol még tranzit jelleggel sem nagyon akad a két ország között tömegközlekedési útvonal. (Az egyetlen amiről tudunk, a Luxexpress Riga és Moszkva között járata, mely Luhamaaban is megáll, és naponta egyszer közlekedik.) Nem nehéz ez után kitalálni: mégis ezt választottam. Buszoztam főúton majd később földúton, kisvasutaztam, gyalogoltam, stoppoltam, és végül eljutottom egy olyan földrajzi nevezetességhez is, melyet nem reméltem hogy mégis felkereshetek...

No de ne szaladjunk annyira előre: Riga belvárosa is elbűvölő, de amiért a "kedvenc" városom lett a Baltikumban, ahhoz hozzájárult egy kis kódorgás a kintebb fekvő városrészekben. Idegen városokban gyakran próbáljuk a bejárt helyek otthoni megfelelőit keresgélni: Riga esetében ez számomra elég könnyen ment, talán ezért is alakult így.

15_03_1211_260.jpg A 2-es villamos a korábbi részben már említett Piactól (Centraltirgus) indul, végállomása a város északnyugati felében, egy kis lakótelep vasúttal határos szegélyén van.

15_03_1211_284.jpgIgen, az ott egy Ikarus E91-es, mely éppen a 20-as vonalon közlekedik. Riga több mint kéttucatnyit vásárolt ebből a típusból. Valahol a keleti külvárosban járunk...

15_03_1211_287.jpgA belváros északi szélén (a klasszikus városöves felosztás szerinti "belső lakóhelyöv") sakktáblás jellegű az utcarendszer, melyek viszont gyakran több kilométer hosszúak. Ha már Budapesthez hasonlítanánk: ez szinte olyan hangulatú mint a Népszínház utca...

Rigát nehéz szívvel hagytam ott, de már várt rám az északkeleti országrész, ahol az ország egyetlen működő kisvasútjának a kipróbálása volt a cél. A több mint 30 kilométer hosszú, 750 mm nyomtávolságú vonal Gulbene és Alūksne között üzemel. Gulbenebe a daugavpilsi fővonalból Plavinasnál ágazik ki egy szárnyvonal, melyen azonban csak az év néhány nagyobb forgalmú napján jár csak vonat. Valószínűbb ezért hogy autóbusszal érkezünk meg a városba, mely a vasútállomás előtt tesz le. Innen egyébként valaha egészen Valgáig vonatozhattunk - az 1970-es évek óta azonban már Aluksne a végállomás. 

A forgalmat TU2 típusú dízel-elektromos mozdonnyal tartják fenn: ezeket az 1950-es években fejlesztették ki, és valaha az egész Szovjetunióban elterjedtnek számítottak.

img_6523.JPGA fényképezőgép hibájából néha egész jó dolgok lesznek :D - annyira viszont még nem volt korán, hogy így tekintsünk a Dongóra...

img_6530.JPGŐ a TU2-es. A formavilág ismerős lehet itthonról is, a 628-as (M62) sorozatú mozdonynak köszönhetően - nem véletlenül szokták úgy emlegetni a TU2-est, mint "Szergej kistestvérét". Mögötte majdnem a teljes üzemképes személykocsipark áll - négy az ötből.

img_6555.JPGA mi vonatunk azonban csak egyetlen személykocsiból állt - ez Wrocław-ban a PAFAWAG gyárban készült. Az öt kocsi közül nincs két egyforma belsejű... találunk műanyag padokkal felszereltet, párnásat, buszüléseset és büfékocsit is.

img_6526.JPGGulbene állomásán állt a Magyarországon is gyártott 510-es sorozat egy szobor-példánya is.

img_6540.JPGAz utazás a kisvasúton nem rejteget nagy meglepetéseket, de unalmasnak sem mondanám: fenyvesek, nyíresek, mocsarak váltják egymást, a kisebb köztes megállók pedig többnyire messze esnek a lakott területektől.

img_6562.JPGKörüljárás Aluksneben, mely 1973 óta a vonal végpontja.

img_6567.JPGA 110. születésnapjára kicsinosított állomásépület, és a kocsink, melyre épp rázár a körbejárt mozdony.

Alūksne félreeső, csendes kisváros. A vidéki Lettország arcát mutatja, ahol orosz szót keveset hallani, és nem látni lépten-nyomon lepusztult ipari zónákat sem. A turizmus jelentős - a város tópartra épült, így fürdőhelyként is funkcionál, de várrom, templomok, szabadtéri színielőadások is csábítják az ide látogatókat.

img_6590.JPGAz "Új Kastély" épülete és a tó, benne egy pár búbos vöcsökkel...

Utunk innen rázósabbá vált, a szó szoros értelmében is. Másnap reggel felültünk egy marstrutkára, végigpattogtunk vele egy murvás mellékúton. Amikor a busz elkanyarodott az északi iránytól, mi leszálltunk, és gyalog indultunk el a rigai főút hat kilométerre lévő elágazása felé, melyet a lett menetrendi kereső csak "Alūksnes pagrieziens" néven emleget. (Furcsa, de a szó nem elágazást, hanem fordulót jelent.) 

img_6571.JPGUtastájékoztatás az aluksnei buszállomás várótermében.

Lettországban buszozni szinte teljesen hasonló a Magyarországon megszokotthoz. A sugárirányú távolsági járatokon kívül a többi távolsági összeköttetés általában napi 1-2 járatot jelent, melyeket valamely térség busztársasága üzemeltet. Gulbenebe mi például a dél-lettországi aizkrauklei "Volán" járatával mentünk Plavinastól, Alūksne környékén pedig egy nagyobb magáncég járatát vettük igénybe, mely a mi fogalmaink szerint valószínűleg alvállalkozói jelleggel szolgáltatott. A menetrend is rém ismerős volt: a naponta néhányszor induló járatok mellett a "holdtöltekor kiskedden más útirányon közlekedik" típusú, itthonról is ismerős korlátozások tömege szerepelt, melyet kihívás volt (és nem is sikerült pontosan) kibogarászni a menetrendi keresőből. 

Említettük, hogy kicsit zötyögős volt az utunk: Magyarországon is van olyan buszvonal, mely burkolatlan úton közlekedik (például az osztrák határ menti albertkázmérpusztai járat), azonban ez a ritka kivételek egyike. Lettországban (illetve Litvániában) azonban a szovjet múlt öröksége a burkolt utak hiánya. A statisztikai adatok szerint (lásd itt, térkép is elérhető) a murvás, sóderes utak aránya meghaladja a burkolt utakét! A főútvonalak zöme persze jó minőségű aszfaltút, a mellékutakat azonban lánctalpassal egyengetik (és valószínűleg takarítják is télen) - így nagyon rázósak. Annyi előnyük mondjuk kétségkívül van, hogy felfagyni nem nagyon tud a burkolatuk... 

Eredeti tervünk szerint a határon átgyalogoltunk volna (körülbelül két kilométert), és az észt oldal első buszmegállójából utaztunk volna Võruba, egy dél-észt kisvárosba. A számításainkat az említett lett menetrendi korlátozások húzták keresztül, mivel a járat aznap nem érintette a főút csatlakozását, csak az előtte lévő faluig vitt minket, a következő járat az észt oldalról pedig csak kora délután lett volna. Így hát stoppolásra adtuk a fejünket.

A Baltikumban lehet stoppolni, de arra számítani kell, hogy bizonyos időszakokban még a főútvonalakon sincsen erős forgalom, a mellékutakon pedig nagyon kevés autó jár. A stopposokhoz való viszony (az általam ismert források szerint) körülbelül a nálunk megszokott: nincs nagy kultúrája, de előbb-utóbb biztosan lesz aki szívesen felvesz. 

Talán a negyedik vagy ötödik autó volt, ami pár száz méterre a lett és észt határtól felvett minket (ez úton is köszönjük nekik!). Egy kiránduló lett pár ült benne, akik azt mondták nem mennek Võruba, hanem céljuk egy bizonyos Suur Munamagi (Nagy-Tojás-hegy). Hihetetlen mázli! A hely ugyanis a Haanja Nemzeti Park területére esik, és nem más mint egy kilátóval ellátott dombtető, mely a maga 318 méterével az össze balti ország legmagasabb pontja!

img_6613.JPGA tornyot nem fotóztuk le. Csak az árnyékát. Fényképek, és információk itt...

img_6621.JPGMorénavidék fenyvesekkel

img_6612.JPGIdőnként egy kis kultúrtájjal...

img_6658.JPGA fenyvesek közötti tavak és lápok is a legutóbbi eljegesedés emlékét őrzik. A tiszta vizű tavak partján sok helyen találhatunk kijelölt, kis szabad strandokat is.

img_6632.JPGAz alig kétszáz fős aprófalu határában. Észtországban már az utak többsége burkolt.

img_6667.JPGŐ  már lehet hogy nem megy sehová - észt tanyasi életkép, közlekedési vonatkozással.

img_6670.JPGEz a Mercedes viszont még biztosan: helyközi járat, mely Võru és Haanja térségének falvai között létesít összeköttetést. Mi innen egyébként egy közvetlen tartui járatot választottunk, mely helyből indult a délután. 

A "hegyvidék" csendjéből, Võrut kihagyva egyből a zajos Tartuba érkeztünk meg, mely Észtország második legnagyobb városa. Mintegy 100 ezer fős település, azonban ennél jobban nyüzsög, mivel itt található az ország legrégebbi egyeteme, melyen több mint 10 ezer diák tanul. A hely annak ellenére is több régebbi építészeti emléket őriz, hogy nem egy tűzvész formálta már át a település szerkezetét. Futó benyomások:

img_6704.JPGAz egyetem főbejárata.

img_6680.JPGA tartui katedrális romjai: a több átépítést megélt épület teljes felújítása még várat magára.

img_6694.JPGTartuban a mintegy 200 éves egyetemi botanikus kertben éppen az üvegház felújításán dolgoznak, de addig is amíg zárva van, órákig lehet bóklászni a szabadtéri gyűjteményben. Itt megbecsülik a múlt örökségét, máshol meg sajnos csak a telek értékét becsülik meg...

img_6707.JPGAlkonyat a folyóparton, helyi busszal a hídon.

Lettország és Észtország között létezik azonban a közúti egyenes út is, amely mentén szintén találni vasúti érdekességeket, és ez arra is jó alkalom, hogy az észt vasútról is ejtsünk pár szót - hamarosan megtesszük ezt is!

A bejegyzés trackback címe:

https://hovamegyavonat.blog.hu/api/trackback/id/tr317511686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vilkas 2015.06.08. 11:08:34

Hát igen, a döngölt földutak... Az egyébként nem igaz, hogy Litvánia tele lenne ilyenekkel, gyakorisága olyasmi, mint a 70-es években volt hazánkban... Még a sokszámjegyű alsóbbrendű utak döntő hányada aszfaltozott (eddig kb. 10 ezer km-t vezettem Litvániában mindenfelé, így ezt elhihetitek nekem).

Nem így Lettországban; ott valóban elképesztő mértékben találhatók döngölt földutak, még egyszámjegyű(!) főút is lehet ilyen... Őszintén szólva, ha a közlekedési infrastruktúrát nézem, el nem tudom képzelni, hogy a lettek miként kerültek be az EU-ba... Illetve az az igazság, hogy NY-Lettország közútjai kb. olyan állapotúak, mint hazánké, de K-Lettország, az tényleg gáz...

Thomas a laprugós · http://hovamegyavonat.blog.hu 2015.06.09. 06:39:53

@vilkas:
Köszönöm a megjegyzést. Az első benyomások Litvániáról úgy maradtak meg (a déli országrészben), hogy itt-ott földutas leágazások vezetnek a kisebb falvak felé. No de így jár, aki nem keres hozzá statisztikát, hanem általánosít. :)

vilkas 2015.06.10. 00:05:11

@Thomas a laprugós: Azok általában olyan "falvak", amelyek a mi fogalmaink szerint idehaza inkább "bokortanyák" lennének. Most tegyük a szívünkre a kezünket: ilyen helyekre nálunk sem mindenhová vezet kövezett út (sajnos)...

Egyúttal szeretném megragadni az alkalmat, hogy gratuláljak az igen színvonalas bloghoz, élvezet olvasni!
süti beállítások módosítása