Németország, Türingia, dombok és völgyek vidéke, néhol egy-egy település az erdő szélén, egy kőbánya mellett, vagy a patakparton. Míg a Schwarza patak völgyében lakókat Rottenbach és Katzhütte között 1900-tól vasút vitte munkába, piacra, iskolába, addig a hegyi falvaknak csak 1923 óta adatik meg a kötöttpályás tömegközlekedés. Ugyanis ekkor adták át a vasút Obstfelderschmiede megállója és a dombtetőn található Lichtenhain között megépített siklóvasutat és a fennsíkon Lichtenhain-Oberweissbach-Cursdorf között a villamos üzemű vasutat.
A siklóvasút áruforgalmi célra történő átadása 90 éve, 1922. február 15-én történt meg, míg személyszállítás 1923. március 23. óta van. A teherszállítás előnyben részesítése miatt a két siklókocsi közül az egyik cserélhető felépítménnyel rendelkezik, ezen lehetséges normál nyomtávú kocsik felfelé és lefelé történő szállítása.
A menetidő 18 perc, a siklópálya hossza 1387,8 m, a magasságkülönbség 323 m. A legnagyobb emelkedés 25%-os, a pálya nyomtávja 1800 mm, míg a teherkocsi felépítménye – praktikusan – normál nyomtávú. A hegyen 1966-ban, míg a völgyben 1996-ban szűnt meg a teherforgalom.
A Saalfeld-Arnstadt fővonal Rottenbach állomásáról indul a vonat Katzhütte felé
A fennsíkon található villamos vasút hossza 2,5 km, a 600 V-os egyenárammal működő kocsik maximális sebessége 30 km/h, ezáltal a vonalon a menetidő 10 perc.
Az 1970-es években annyira elhasználódtak a régi villamoskocsik, hogy új beszerzése vált szükségessé.
A DR, mint akkori üzemeltető a Reichsbahnausbesserungswerk (Raw) Berlin-Schöneweide cégben találta meg a partnert, igaz, hogy akkoriban itt új járművek gyártása nem történt, csak főműhelyi javítások és átalakítások voltak a cég termékpalettáján. Ezért is a nagy hasonlóság a berlini S-Bahn 476/477-es típusú kocsijaival, a fődarabokat innen és az akkor üzemben lévő Gotha-villamosoktól vették. A három BR 479 típusjelű villamos motorkocsit (201., 203., 205. psz.) tehát a korábbi kiöregedett gördülőállomány felhasználásával átalakították-újjáépítették: a 201-es kocsi egy selejt motorkocsi újragyártása, míg a 203-as és a 205-ös kocsik 1963-ban és 1984-ben estek át átalakításon. Utasforgalmi igény esetén két kocsi csatolható és távvezérelhető.
Katzhütte, végállomás
2002 óta a Rottenbach-Katzhütte közötti vasútvonalat, a siklót és a villamosvasutat is a DB RegioNetz, Oberweißbacher Berg- und Schwarzatalbahn GmbH. üzemelteti. Míg a völgyben futó vasútvonalon érvényes a DB által kibocsátott valamennyi jegy- és bérlettípus, addig a siklóvasútnak és a villamosnak egyéni díjszabása van.
A vasút honlapja a történetével, a járművekkel és az aktuális menetrenddel: http://www.oberweissbacher-bergbahn.com/
Tankoljunk egy kicsit a BR 641-esbe, kiszolgálás azonban nincs
Van még néhány perc az indulásig. A papír alapú menetrend mellett elektronikus kijelző is eljutott a világ végére
Obstfelderschmiede, azaz Gyümölcsmezőkovácsműhely, de inkább hagyjuk :-)
Egyébként ez a sikló alsó állomása
A sikló egyik kocsija tulajdonképpen egy vasúti kocsi, hogy ...
... azt teherkocsira becserélve a teherszállítás (tényleges áru, pályafennrtartó gép) is lehetséges legyen
A másik kocsi csak személyszállításra használható
Elhagyva az állomást látszik a személy- és a teherforgalmú rész szétválasztása
A siklópálya nyomtávja 1800 mm, hossza 1387,8 m, legnagyobb meredeksége 25%
A felső állomás a teherátadóval,a személyforgalmi résszel, ...
... előrefelé pedig a tárolóvágányokkal
Nem nehéz az egész járműparkot egy alkalommal lencsevégre kapni: a 479-205-7 pályaszámú kocsi a cikk bevezető részében volt látható...,
a 479-201-6 volt szolgálatban, ezúttal Cursdorfban, a vonal végén várja indulását
479-203-7 pedig a tárolón várta szolgálatkezdését.
A 201-es vezetőfülkéje
A 479-203-2-es motorkocsi 2008-ban a berlini Innotranson volt kiállítva, mint modernizált jármű.
A 203-as vezetőfülkéje, érdemes összehasonlítani a 201-esével.
Ez a PFT-s jármű (SKL-26) is „siklott" felfelé.
Ottjártamkor még friss vendég volt ez az 1978-as gyártású halberstadi kocsi is, 2007 júniusa óta vendéglátóhelyként üzemel. A kocsit nyergesvontatóval vitték fel a hegyre, de útközben néha „meglátogattak" egy-két kertet, leszakítottak egy-két vezetéket, valamint kidöntöttek néhány kerítést is. Nem is volt rossz az a hegyi teherszállítás, kár, hogy 1966-ban megszűnt.
A sikló felső végállomása mellett 2006-ban keskennyomtávú vasút épülgetett, állomás, hurok- és, deltavágány, pályafenntartó sarok volt kialakítás alatt.
Villanymozdony lórékkal
Megállóhely és a „vontatási telep" bejárata
A normál nyomtávú tolatómozdony csak díszlet
Folyik a munka a pályafenntartóknál
Az erdei pálya kezdete, szép katonás rendben állnak az őrbódék.
2006-ban a fő úticélom Jéna, Erfurt és környéke volt. Szerencsére némi előtanulmányt végezve bukkantam rá erre a különleges vasútüzemre, utólag (még mindig) nem bántam meg, hogy a naumburgi villamosüzem megtekintése után a Saale-völgyi vasúti fővonal beutazása helyett ezt az irányt választottam Erfurt felé.
