A Szlovén Vasút érdekes színfoltja a gyönyörű alpesi tájon haladó Jesenice-Nova Gorica vasútvonal, amely a Száva völgyét köti össze az Isonzó völgyén keresztül az adriai térséggel. Korábbi, autószállító vonatokkal kapcsolatos cikkünkben már megemlítettük az Avtovlakot, amelyet most kicsit bővebben is bemutatunk.
Az Avtovlak (autósvonat) a Bohinjska Bistrica és Podbrdo állomások közötti, 6339 m hosszú Bohinj-alagúton át közlekedő vonat neve, amellyel egy igencsak kanyargós és magasra vezető szerpentines úton való vezetést úszhat meg az, aki ezt választja.
Pihen az autósvonat két forduló között Podbrdo állomásán
A Szlovén Vasutak honlapján angolul is elérhető információk alapján a vonatot az alagút két végén elhelyezkedő állomások között nagyjából 2-3 óránként indítják, és 3 pár vonat a pár kilométerrel lejjebb található Most na Soči állomásig és –tól közlekedik. Nézzük, hogyan is lehet ezt igénybe venni.
Az Avtovlak a Podbrdo és Bohinjska Bistrica közötti hegyi utat váltja ki (kép: maps.google.com)
A járatot minden olyan gépjárművel igénybe lehet venni, amelynek a szélessége nem haladja meg a 2,4 m-t, és magasabb sem lehet 3 m-nél. Jegyváltás a kalauznál lehetséges, mármint ha autóval vagyunk. A vonaton ugyanis egy személyvagon is van, így akár autó nélkül is átkelhetünk hamar a hegy másik oldalára.
Tudnivalók a kocsi végén: 1. sebességbe tenni, kéziféket behúzni, és nem kiszállni menet közben.
Amennyiben autóstól szállunk vonatra, 8,6 eurót kérnek el egy útra, ami első hallásra soknak tűnik, de a térképre nézve megéri, gondolva az emelkedőn és a szerpentinen elfüstölt üzemanyagra, és az időre; az út a vonattal ugyanis mindössze 10 percig tart, és egyáltalán nem kell semmit sem csinálni közben.
Beszállítás Podbrdoban, háttérben az alagút bejárata.
Az autók beszállítása Most na Sočiban illetve Podbrdoban az oldalrakodónál az indulás előtt 10 perccel kezdődik, és nem különösebben bonyolult, a pőrekocsik lehajtott oldalfalán lehet behajtani a kocsira, előre kell menni az előző kocsi mögé, behúzni a kéziféket, és leállítani a motort. Ezt követően az autónk helyett a Szlovén Vasutak 644-es sorozatú (Španka) vagy 664-es (Reagan) mozdonyának 12 illetve 16 hengeres EMD-motorja dolgozik.
Kanyarog a kocsisor befelé az alagútba, elöl a Spanka dolgozik.
Most na Sočiból indulva különösen nagy élmény az autóban ülve nézni ahogy kaptat a vonat alattunk felfelé az alagúthoz, és közben több kisebb alagúton és egy nagyobb völgyhídon is áthalad a vonat. A majdnem 6 és fél km-es alagútban mintegy 10 percig tart az út, a fény az alagút végén már Bohinjska Bistrica állomás.
Megkezdődik a kiszállítás Bohinjska Bistricában, a vasúti dolgozó feladata a forgalomirányítás.
A vonat itt is beáll az oldalrakodó mellé, és a kihajtás során sem kell különösebben manőverezni, a beszállítás eleve úgy zajlik, hogy a túloldalon is előremenetben le lehessen jönni a kocsiról.
Körüljárás után, újra az alagút felé nézve.
A visszafelé irányba váró kocsik ez után jöhetnek, és így tovább. A Most na Sočiból induló vonat Podbrdoban is vesz fel autókat, de a gyakorlott vasutasoknak köszönhetően az újonnan érkezők is kényelmesen szállhatnak fel, a vonat épp úgy áll a rámpa mellé, ahogy kell.
Most na Sočiban megbontva áll a szerelvény, mert a rámpa az épülettől balra, egyéb hely meg jobbra van, így a mozdony és a személyvagon csak külön fér el.
Mint ahogy a képek is tanúsítják, nyári szezonban szép kihasználtsággal megy a vonat, és télen sem rossz ötlet igénybe venni, mert ki tudja, hogy 1400 m magasan a szerpentinen milyen útviszonyok várnak…
Személyvonat is jár a vonalon, ex-DB motorvonatokkal.
Kihaladás Most na Sočiból, a viadukton
Hudajužna valamikor állomás volt, ma scak megállóhely.
Küzd a gép a 25 ezrelékes emelkedővel.
A vonal magassági viszonyait ez az ábra szemlélteti. A podbrdói állomáson szép tablókból álló kiállítás mutatja be a vasútvonal történetét.
Piehnés Podbrdóban két forduló között, háttérben az autók kiszállítása még folyik.