Hogyan lehet kedvezményekkel építeni a szocializmust?

Néhány napja már bemerészkedtünk a vasúti utazási kedvezmények világába, aztán némi időzavar miatt egészen mostanáig ki kellett bírnotok nélkülük. A kedvezmények szövevénye természetesen folyamatos mozgásban volt, ezért csak néhány érdekesebb darab bemutatására vállalkozom, de így legalább nem leszek túl hosszú... Az 1990 előtti világ bemutatásában a Nagy István által összeállított, 1979-es Vasúti személyfuvarozási és díjszabási ismeretek, valamint a Süle Miklós-féle 1987-es kiadású Személyfuvarozás és díjszabás című művek voltak segítségemre, aki elmélyülne a témában, bátran keresse ezeket az eredetileg középiskolai tankönyvnek készült kordokumentumokat. Megjegyzem, szomorú, de a legújabb korból hasonló díjszabási tankönyv nem áll rendelkezésre, na de hol van a mai iskolarendszerű vasutas képzés a 25 évvel ezelőttihez képest…

Árukapcsolás: a szerencsések MD-motorvonaton utazhattak, kezükben gócponti menettérti jeggyel

A kedvezményeket, mint múltkor már megállapítottuk, az állam vagy annak felügyelete alatt a vasúti társaság maga nyújtotta, mindig valamiféle mögöttes szociálpolitikai vagy éppen üzleti célból. Bár a kedvezmények előbbi csoportja érdekel most bennünket, mindkét csoportra igaz, hogy a célhoz kötöttség, a kedvezményt nyújtó szándékának szem előtt tartása nagyon lényeges kérdés volt a vasúti mindennapokban. Nem csoda tehát, hogy minden rendes díjszabásnak valahol az elején fontosnak tartják megemlíteni, hogy a kedvezmények csak a rendeltetésüknek megfelelő célú és viszonylatú utazásokra használhatók fel. Mit jelent ez? Munkába járás céljából adott kedvezményt szabadidős utazási célokra, illetve megfordítva ne használjanak az utasok. Belföldi kedvezményt nemzetközi utazásra szintén ne. Kedvezmények csoportosítása, összevonása általában üldözendő, nyilván kivételekkel, de mintha az utóbbi években ebben enyhülés lenne tapasztalható.

Aki három gyermekével utazik, és az egyik még fogyatékos is, az 90%-osnál nagyobb mértékű kedvezményt nem vehet igénybe. Aki közalkalmazott is és levelezős diákigazolványa is van, és az adott viszonylatban mindkét kedvezményt igénybe vehetné, magának kell eldöntenie, melyiket használja. A fogyatékos gyermekkel nem utazhat együtt mindkét szülője (33%) és még egy kísérő (90%) is.

Hogyan ellenőrzi a vasút a kedvezmények rendeltetésszerű felhasználását? Nehezen. Örök harc ez; mivel az utasai gondolataiból egyelőre nem tud olvasni, a kedvezmény lényegét még éppen nem érintő adminisztratív eszközökkel, például érvénytartam- vagy visszatérítési korlátozással, igazolások meglétének előírásával szokott próbálkozni, több-kevesebb sikerrel. Ahol a harc reménytelen, ott az évtizedek alatt visszavonulni látszik. Ma már nem villogtatja gyilkos tekintetét a pénztáros, ha az utas a Keletiben egy Keleti – Eger és egy Eger – Szilvásvárad menetjegyet kér az előbbinél alkalmazott virtuális távolság miatt: húsz éve ilyet még nem lehetett volna (más kérdés, hogy a második jegyet Egerben vásárolva az utas szándéka valóban soha nem derült volna ki…).

A képzett kilométer-távolságú menetjegyek esetében egyébként jelenleg már a díjszabás üzletpolitikai kedvezményeket tartalmazó melléklete is világosan rendelkezik arról, hogy a menetjegy "hosszabb út részbeni fedezésére" felhasználható. Kár, hogy az Elvira, és az internetes jegyvásárlás felülete ezt a lehetőséget nem ismeri...

Más a helyzet azonban a BKSZ-csatlakozó menetjegyek esetében, ahol azok felhasználását egyértelműen a BKSZ területéhez tartozó állomásokra korlátozza. E kiegészítés írója holnapi útitervén töri a fejét: Budapestről, BKSZ-es állomáson átszállással utazik majd tovább, egyéb célpontba. Két külön jeggyel utazva, csaknem 200 forintot takarítana meg. Tehetne-e arra bármilyen megjegyzést a második vonat jegyvizsgálója, ha a megváltott jegyet két órával korábban, valamelyik budapesti pénztárban adták ki...?

Üljünk be most az időgépbe és keressük meg néhány mai kedvezmény elődjét és pár olyat is, ami azóta már történelem! Három évtizeddel ezelőtti világ következik, vigyázat!

A hétvégi menettérti jegy lehetséges viszonylatai az 1975-76-os menetrendben

Ez a viszonylag jól elkülöníthető kedvezménycsoport a menettérti jegyváltást ösztönözte. A gócponti menettérti jegy az „ipari, kereskedelmi és államigazgatási gócpontokra és gócpontokról” volt váltható legfeljebb 30 km-es vonzáskörzetben. A hétvégi menettérti jegyet hasonlóképpen meghatározott állomások és vonzáskörzetük más állomásai viszonylatában lehetett megvásárolni. A balatoni menettérti jegy bármely nem-balatoni és balatoni állomás közötti viszonylatban volt érvényes. Hasonló üzletpolitikai kedvezmény most is létezik, de 30 éve Veszprémet is balatoni állomásnak tekintették, ha az utas innen tovább autóbusszal utazott. Menettérti kedvezmény ezen kívül a Velencei-tavi állomásokra, Bükre, Hajdúszoboszlóra, Harkányfürdőre, valamint a cseppkőbarlang okán Jósvafő-Aggtelekre, Putnokra és Miskolcra is létezett. Praktikus megoldás volt, hogy két, 4-10 év közötti gyermek egy menettérti jeggyel utazhatott.

A dolgozók menettérti jegye havi egyszeri vagy kétszeri hazautazásra szolgált. A havibérletekhez hasonlóan a díj nagyobb részét a munkáltató, kisebb részét a munkavállaló fizette meg, ebben állt a kedvezmény lényege. Hosszabb időszakra, például az üzem téli bezárása esetére is megfelelőnek mutatkozott ez a kedvezmény, mert – igazolással – akár a menettérti jegy leghosszabb, egyhónapos érvénytartamán túl is érvényes volt visszaútra.

Miért vállaljunk gyereket? Kedvezmény jár érte!

Szakszervezeti utalvánnyal ezen kívül évente egy menettérti útra 50%-os kedvezménnyel utazhattak nem csak a dolgozók, de a szakmunkástanulók is, ha legalább 3 hónapja szakszervezeti tagok voltak, továbbá a hivatásos katonák, szövetkezeti tagok, egyházi személyek, de még az idénymunkások és a gyesen lévők is jogosulttá válhattak. Az utalvány a jogosulttal együttutazó házastárs és a gyermek számára is kedvezményt biztosított.

Nem összekeverendő a vasúti szakzsargonban korábban havijegynek nevezett termékekkel, ezek éves vagy havi időbeli, összvonalas, csoportos vagy 200 km-es területi érvénytartammal bírtak, felmutatóra és névre szóló változatuk is létezett. Ezeket nem lehetett bármelyik pénztárban megvásárolni, csak az igazgatóságok székhelyén, és a mai nagy értékű START Klub-kártyáktól eltérően csak egy-egy vasúti társaság (vagy MÁV vagy GYSEV) hálózatára voltak érvényesek, egymás közti forgalomban nem.

A KISZ Központi Művészegyüttes által szervezett csoportos utazásokra 66%-os, a KISZ szervezetek által rendezett csoportos utazásokra 33%-os, a TIT (Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, emlékszik még erre valaki?)-szervezésű ismeretterjesztő kirándulásokra 50%-os mérséklésű menetjegyet lehetett váltani. Kettő, 10 éven aluli gyermek részére elegendő volt egy kedvezményes menetjegyet váltani, ők sem maradtak ki tehát semmiből.

Pihenjünk hétvégi jeggyel a 78-as vonal mentén!

Bizony, ez a kedvezmény már a szocializmusban is létezett: igaz, akkor pontosan feleennyi, évente 8 egyúti utazásra lehetett 50%-os menetjegyet váltani. Mi több, 1979-ben még nem létezett a két bélyegzési hely 90%-os kedvezményre történő felhasználása, az autóbuszos utazásokra az akkori utalvány pedig egyáltalán nem volt érvényes. Ez a kedvezmény érdekes kivételt jelentett a belföldi és nemzetközi kedvezmények kombinálásának tilalma alól: kifejezetten megengedett volt a határállomásig e belföldi kedvezmény felhasználása.

A mai tanulóbérlet elődje is egy régi darab, de ennek részletszabályaiban is látható, hogy a társadalmi viszonyokkal együtt a díjszabás is sokat változott. Először is, diákigazolvány helyett a jogosultaknak Tanulók igazolványát kellett kiváltani, ez 1979-ben 80 fillérbe került, és a vasút adta ki. Ebben kellett – évente – igazolni a jogosultság fennállását, ezen kívül az utazási viszonylatot, hiszen a havijegy már akkor is a lakóhely és a tanintézet között volt váltható. A jogosultságot a tanulmányok jellege szempontjából meglehetősen tágan értelmezték: a nyári szakmai gyakorlat, a gépjárművezetői tanfolyam, a zeneiskolai képzés egyaránt a kedvezményezetti körbe tartozott (ám például a balett-, képzőművészeti képzés nem).

A tanulók hazautazási kedvezménye, a mai levelezős diákigazolványra adható kedvezmény jogelődje eredetileg nem korlátlan számú utazási lehetőségre vonatkozott: a tanulók tanévenként öt menettérti útra 50%-os, a tanfolyamhallgatók havonként egy menettérti útra 33%-os kedvezmény igénybe vételére voltak jogosultak. A viszonylat szabályozása furcsa, de logikus volt:

• a nőtlen, hajadon tanulók a tanintézet székhelye és szüleik állandó lakhelye között,
• a nős, férjezett  tanulók a tanintézet székhelye és a házastársuk állandó lakhelye között,
• a gyermekes tanulók a tanintézet székhelye és a gyermek állandó lakhelye között

utazhattak, és az útmegszakítás sem volt megengedett. A szocialista erkölcs védelméből a vasút tehát erősen kivette részét, ne csavarogjanak el a családtól az elvtársak!

Még néhány kis színes erről a kedvezményről, itt akadt bőven:

• A Fóti Gyermekváros Szakközépiskolájának tanulói a „patronáló szülőkhöz”, nem pedig vér szerinti szüleikhez utazhattak haza,
• A Színház- és Filmművészeti Főiskola ötödéves színházrendező-hallgatói akkor váltak jogosulttá, ha vidéki színháznál végeztek gyakorlatot.
• A viszonylat igazolásához 1979-ben 3 forintért lehetett igazolványt vásárolni a vasúttól, ez viszonylag magas ár, főleg, ha a tanulók havijegyéhez szükséges 80 filléres igazolvánnyal hasonlítjuk össze.

Tanulmányi kirándulásra, és más csoportos utazásra a tanulók, KISZ-tagok, úttörők és kisdobosok a mai tanulói csoportos kedvezményhez hasonló kedvezményt vehettek igénybe.

A sportolók és a természetjárók a versenynaptárban feltüntetett versenyekre és a hivatalos túrákra utazhattak kedvezménnyel, nemcsak belföldre, de akár külföldre is. A kedvezményre a sportvezetők és a sportolókat kísérő edzők, orvosok, gyúrók, szertárosok (!) is jogosultak voltak. Az utazók létszámától függően a kedvezmény mértéke 33 vagy 50% volt. Az együttutazók létszáma néhány sportágban korlátozott volt, másokban, valamint az úttörő-olimpiára, spartakiádokra (…), tömegversenyekre utazók esetében nem volt limit.

„Sportáganként a kedvezményt legfeljebb a következő létszámu csoportok vehetik igénybe:

Jékorong            25 fő

Labdarugás        20 fő

Gyeplabda          20 fő

   ebből legfeljebb 5 fő lehet a kisérők száma

Kosárlabda         15 fő

Kézilabda           15 fő

Röplabda            15 fő

Vizilabda             15 fő

   ebből legfeljebb 3 fő lehet a kisérők száma”

Legközelebb azt vizsgáljuk meg, hogy a rendszerváltás után mi maradt ezekből a kedvezményekből, jöttek-e újak, illetve történt-e és milyen eredménnyel bármilyen reform, ésszerűsítés az utazási kedvezmények világában. Nem feledkezünk meg a 2007-es nagy „reformról” sem.