Megint eltelt egy év, mint ahogy arról megemlékeztünk. Mi várható idén? Kívánjunk egy jó nagyot, vagy több picit? Lesz végre szakmai döntés közlekedésügyben a különböző kerti szerszámok (fűnyíró, favágó, balta) helyett? Elmúlik végre az őskövületek, ácsok, állványozók, takácsok uralma?
Őszintén, nem tudom. Azt tudom viszont, hogy mit szeretné(n)k: tovább nem ritkított menetrendet, valódi együttműködést az alágazatok között, valamint nem hiányoznak az alibi-(vissza)fejlesztések, tökölések. Ezen a kissé (mára lassan nem megszokott) hideg januári napon a továbbiakban viszont nem keseregni szeretnék, hanem már megtörtént eseményekről beszámolni, élményeket megosztani, azokat már senki sem veheti el tőlünk. Az írásoknak azért van egy kis „népművelő” oldala is, szinte mindegyik visszatekintésben van valami megfontolni való, valami továbbgondolni, alkalmazni való is, természetesen nem egy az egyben, hanem a hazai viszonyokra tekintettel.
Már látjuk, hogy vegyes lesz az idei év is, mert az élménybeszámolók mellett biztosan meg kell osztanunk majd Olvasóinkkal egy-két aktuális jó hír is (Végre-talán-esetleg átadják a 2-es vonalat? Megszűnik a gyorspótjegy? :-) ), de nem megyünk el szótlanul a rossz hírek, tervezetek, rombolások mellett sem, még ha előbbieket szívesebben is tesszük.
Beszállááááás! Így közelíthető meg Kölnben egy Stadtbahn-végállomás. Az épület egyben a helyi villamosmúzeumnak is otthont ad.
Részemről (míg szerzőtársaim az újévi összejövetelek fáradalmait kiheverik) egy sorozattal kezdeném az évet. 2014 augusztusában a Rajna-Ruhr vidékén töltöttem el egy hetet, illetve két fix hétvégi program között kerestem és találtam - nem csak "közlekedésügyileg" hasznos - elfoglaltságot.
Így a hidegecske januárban a maradandó élményeimet kívánom Olvasóink elé tárni, remélem, hogy ezzel ötletet is adva egy esetleges idei kiránduláshoz.
Legek vidéke ez: legnagyobb kapacitású, legöregebb, legmagasabb, legelső. Nézzük a felhozatalt egy-egy képpel illusztrálva, délről észak felé haladva.
Rheinland Pfalz tartomány északi részén, Koblenzben található Németország és a világ legnagyobb kapacitású felvonóüzeme, melyet 14 hónap alatt a 2011–es szövetségi virágkiállításra építettek. Rögtön a Gellért hegy ugrik be, mint hazai lehetőség. :-)
Ez szintén Koblenz, a német vasutak (DB) 2001-ben megnyílt helyi múzeumában is jártam. A volt karbantartó-telephely egyébként idén 110 éves.
A Rajna jobb partján Köln felé haladva a következő megálló Brohltal, itt egy 1000 mm-es vasútüzemmel ismerkedtem meg, idén lesz 130 éve, hogy megnyílt.
Átértünk Észak-Rajna-Vesztfália tartományba és rögtön egy II. világháborús emlékbe ütközünk: „A híd messze van” (The Bridge is too far) A remageni híd (The bridge at Remagen) volt a címe egy 1969-es amerikai háborús filmnek, mellyel megtörtént eseményeket filmesítettek meg. A helyszín Brohltal felett Remagen és a balparti Erpel. Az amerikaiak által megszerzett híd 70 éve, március 17-én omlott össze a megnövekedett terhelés alatt. Ma a hídfőben múzeum, a túlparti alagútban pedig színház található.
Elértük Bonnt, az NSZK egykori fővárosát. Itt Königswinterben fogasozhatunk egy kicsit az ország legrégebbi (1883) üzemben lévőjével.
Bonn, az egykori nyugatnémet főváros Stadtbahnnal és villamossal, valamint két helyközi vonallal Köln felé.
Köln, legismertebb építménye – a pályaudvar mellett – a Dóm. Szintén virágkiállításra épült 1957-ben a libegő, nagyszerű kilátást biztosít Kölnre és a Rajnára. Ha már a Rajnaparkban vagyunk, akkor utazzunk egyet a kisvasúttal is! Közlekedésbarátoknak a villamosmúzeum is kötelező program.
Kis elkanyar Düsseldorfba: vasútállomás a prérin – függesztett vasút – repülőtér, így is működhet a ráhordás. Pl. a soha meg nem épülő FerEx helyett?
Elhagyva a Rajna völgyét a dombok között Solingenben található Németország három trolibusz-üzemének egyike.
Szintén Solingen, ezúttal egy kis vasárnapi nosztalgia különjárattal, ez a Rittertour. Gondolták volna, hogy ez a régiség is robbanómotoros segédüzemmel van ellátva?
Észak-Rajna-Vesztfália legrégebbi kötélpálya-üzeme Solingen Burg városrészében üzemel 1952 óta, a Wupper partjáról viszi fel utasait a várba.
Na, mi található Solingen és Wuppertal között? Hogy ne legyen unalmas a környék, az ország legmagasabb acél szerkezetű vasúti hídja, a Müngstener Brücke.
Wupper, Wuppertal, igen, a folyóvölgyről elnevezett város közlekedésbarátok számára az ország első függővasútjáról híres.
Villamos - fogas – Wuppertal: ezek így egyben csak történelemkönyvben szerepelnek, mára a függővasút mellett csak busszal utazhatunk.
Még egyszer Wuppertal: megszűnt vasútvonalakból sincs hiány, a Nordbahn helyén ma részben kerékpárút vezet.
Solingen és Wuppertal között is megszűnt a villamosközlekedés, de egy szakaszon mégis üzemel: villamosmúzeum Kohlfurtban.
Ez már a Ruhr-vidék: Bochum-Dahlhausen, avagy egy újabb Vasúti Múzeum. Nagybetűvel, mert megérdemli.
Még egy kicsit feljebb: hajózni muszáj, balra, jobbra, le, fel, tehát csatornák, zsilipek, emelőművek segítségével. Itt található az idén a 81 éves műemlék is, a Schiffhebewerk Henrichenburg, Walltrop és Datteln között. Van itt működő hajózsilip, hajólift és természetesen múzeum is.
Kis kitekintés: Korábban Eberswalde mellett Niederfinowban láttam egy hasonló emelőművet, ez az ország legrégebbi ilyen működő berendezése, így erről is megemlékezem.
Egy szó, mint száz, az idei év nálunk élményekben is eseménydús lesz, elsőre a fentiekkel megfűszerezve.
