Az elmúlt év végén nekivágtunk Skandináviának, hogy némi kompolás után láthassuk azt, hogyan is őrzik meg a dán villamosok emlékét a lehető legszebb és legjobb formában. Ha egy kicsit északabbra megyünk, a svédeknél szintén találkozhatunk hasonló törekvésekkel… sokkal nagyobb múltra visszatekintő, de ahhoz képest kevésbé tartalmas jelenű formában. Persze lehet, hogy csak szerzőnk volt kevésbé szerencsés az alkalom választásakor…
Svédországban már csak a földrajzi kiterjedés alapján is több településnek adatott meg, hogy villamosa legyen… de ezek közül csak Göteborg és Norrköping az, amelyben a mai napig változatlan formában, az eredeti hálózaton közlekednek a szerelvények. A megszüntetések már a ’40-es évektől megkezdődtek olyan városokban, mint Uppsala és Gävle, a legnagyobb csapást azonban nem a közútra és gyorsvasútra alapuló közlekedéspolitikában, vagy a gazdaságos üzemméret hiányában eredt – az csak egy járulékos tényező volt akkor, amikor a svédek 1967 szeptember 3-án döntöttek úgy, hogy átállnak a „jobbra hajts”-ra. A megállók átépítésének problémája mellett a járműpark fejlődése is csak megbosszulta magát e téren… hiszen a régi kétirányú kocsikkal szemben az országban a ’40-es években beszerzett „kultuszvillamosait”, az egyirányú Mustang motor-és pótkocsikat (különösen az előbbieket) már problémásabb volt az új forgalmi rendhez adaptálni. Így aztán Helsingborg üzeme nem érte meg a jobb oldali üzemet, Stockholmban a belvárosból tűntek el a villamosok, és Malmö hálózata is akkora csapást szenvedett el, amelyet 1973-ban (utolsóként) a bezárás követett.
Baljáratú kocsi Stockholmból...
...és Helsingborgból. Ezt a modern szekrényű, de még kéttengelyes kocsit a legtöbb régi svéd villamoshoz hasonlóan az ASEA építette 1948-ban.
A másik, ajtó nélküli oldal... a hátfalon a ventilátor nem valami félresikerült lökhajtási kísérlet...
Ha kívülről nem lenne elég bizarr a kocsi, a kormánykeréknek álcázott kontrollertől biztos az lesz...
...de látszik, hogy jól be van biztosítva!
Az irányváltásnak a trolibuszok még nagyobb vesztesei voltak, azok ugyanis maradéktalanul felkerültek a „halállistára” – igaz, még korábban, 1964-ben. A skandináv országokban egyébként sem alakult túl kedvezően ennek a közlekedési ágnak a sorsa, mindössze Bergen üzeme élte túl a „tisztogatásokat”. Az ezredforduló után azonban a Malmö szomszédságában lévő Landskrona újra bevezette ezt a közlekedési eszközt, mindössze 5 Solarisszal, amelyek közül három Ganz villamosberendezést kapott. Az utóbbi időkben a „tacskók” mellett nosztalgiajárművek is feltűntek az ottani vezetékpár alatt: egy Skjoldenaesholm-ból áthozott koppenhágai troli mellett egy stockholmi példány, amelyet bal járatú állapotában újították fel. E kocsi azonban a svéd fővárosban is mozgott még egyszer önerőből úgy, hogy az áramot a villamos egyik mögötte vontatott tornyos kocsijáról vezették át.
Ez a furcsa ajtókiosztású stockholmi troli Scania-Vabis szekrényt és ASEA villamosberendezést kapott 1949-es gyártásakor. Ennek a testvérét újították fel a cikkben szereplő nosztalgiakocsinak.
A másik egykori trolis várost, Göteborgot ez az 1940-es kocsi képviseli.
Természetesen a svéd villamosbarátok akkori generációja sem nézte ölbe tett kézzel szeretett járműveik eltűnését, és már 1959-ben megalakították a Svenska Sparvagssalskapet-et azaz a Svéd Villamosegyesületet. A legnagyobb aktivitást először ugyan Göteborgban mutatták, de hamarosan megkezdődött egy saját gyűjtemény kialakítása, leginkább azoknak a járműveknek, amelyek már „hontalanná” váltak. Helyszínként a Stockholmtól közel 100 km-re lévő Malmköping lett kiválasztva, ahol az egykori vasútvonal pályája ideálisnak bizonyult a villamosok közlekedtetésére – mivel az elektromos üzemet itt már korábban bevezették, még a felsővezetékről sem kellett gondoskodni. A forgalom 1969 nyarán indult meg.
Helsingborgi kocsi az üzem megnyitásának évéből, 1903-ból
Hasonló kinézete és színe ellenére ez a jármű három évvel fiatalabb, és Uppsala-ban járt. Az egységes villamoskocsik nemcsak manapság divatosak - ilyen kinézetű kocsival fogunk még találkozni máshol is.
Az előbbi járművel még a király is utazott 1980-ban...
...ez akkora eseménynek számított a múzeum életében, hogy még emlékkövet is állítottak neki.
Uppsala-t képviseli ez a felújításra váró pótkocsi is, amely még a lóvasúton kezdte a karrierjét 1878-ban.
Helsingborg járműparkját igen sokszínűnek mondhatjuk (noha ez képzavar, hisz az összes kocsi kék-fehér) - a nyitott peronos motorkocsi és az egyirányú furcsaság közötti hiányzó láncszem ez az 1920-as pótkocsi.
A kb. két és fél kilométer hosszú vonalat vonalat úgy alakították ki Hosjö-ig, hogy valamennyi kocsi baljáratban közlekedik – a kétirányúak is. Kiindulási pontnak itt is a múzeum számít, mint Skjoldenaesholm-ban – de a hasonlóság sok más téren is szembetűnő. A végig egyvágányú – és nagyon szép sziklabevágások között, illetve tavak mellett haladó – vonalon két forgalmi kitérő van, mindkét végen pedig hurkok, ennek köszönhetően a pótkocsik vontatásának itt sincs akadálya.
Tavak...
...sziklabevágások...
...és a kettő együtt! A felsővezeték oszlopai pedig még a régi vasútüzemből maradtak itt.
Hosjö végállomás a Norrköping és Uppsala közötti 55-ös főút szélén terül el.
Itt vár éppen indulására ez az 1907-es Malmö-ből származó kocsi.
Belső állapota a forgalomból való kivonás évét, 1964-et tükrözi...
...de a szép lámpáit még akkor is értékelték.
Az egyik forgalmi kitérőben időzik a stockholmi motorkocsi, amely épp egykorú zöld társával.
A vonalon Skjoldenaesholm-mal ellentétben nincsenek jelzők, így a jó öreg jelzőbotos módszert alkalmazzák itt is.
A járműveknek két csarnokot alakítottak ki, de csak az egyikben lehet körülnézni – a másikat a két jelenlévő (és igencsak kedvetlen) múzeumi dolgozó külön kérésre sem nyitotta ki. Emellett egy további épületben pedig a közúti gyűjteményt mutatják be.
A látogatható csarnok újonnan épült...
...műhelyként azonban a régi körfűtőház maradványát használják!
A buszok között van Volvo 1932-ből...
meg Leyland és Scania...
...illetve egy fagáz-pótkocsi is.
Busszal utazni azonban nem mindig életbiztosítás...
...még akkor is, ha a buszsofőrnek több esze van a legtöbb autósnál.
Jöjjön még némi alkalmazott buszológia az egyedfejlődésről...
...meg eme jármű hasznáról.
De azért tanuljuk meg, hogy a buszokat sem a gólya hozza!
A múzeum május közepétől augusztus végéig minden hétvégén nyitva áll, júliusban pedig – illetve az előtte és utána lévő héten – mindennap. Néha különleges rendezvények is előfordulnak itt, amelyekről a múzeum honlapján lehet tájékozódni. A belépő itt is úgy működik, mint Skjoldenaesholm esetében: 80 koronáért korlátlan villamosozás jár – legalább óránként indul egy kocsi a vonalon, de ha van kéznél elég ember, gyakrabban is.
Hiába kék-fehér és ismerős a kinézete, Helsingborg emlegetése itt is kapufa. Ez egy göteborgi motorkocsi!
Van még stockholmi pótkocsi postaládával...
...vezérlőpót a svéd főváros egyik külső szakaszáról...
...meg az egykoron legészakibb vonal, Kiruna keskenynyomközű motorkocsija!
Ez a villanymozdony nem a régi vasútvonalat, hanem egy Helsingborg melletti vasutat képvisel.
Hogy hol van viszont mindebben a trükk?! Sajnos a megközelítésben. Mint ahogy azt említettük, a vasútvonalat már a villamos használja és közvetlen busz sincs Stockholmból. A megoldás az, ha az ember Nyköping, Eskilstuna, vagy a még legközelebb lévő Flen állomására megy el vonattal, amely a göteborgi vonalon fekszik. A svéd vasút azonban igen bizarr késéseket tud produkálni, s a szerző látogatása elég sokba került, mikor mindkét irányban sikerült nem biztosítani a csatlakozást a hétvégeken mindössze két óránként járó buszhoz. (Az SJ becsületére legyen mondva azonban, hogy a teljes taxiszámlát megtérítette egy reklamáció alapján.)
Flen vasútállomása pont 111 kilométerre van Stockholmtól...
Az állomás túloldalán táblák hirdetik a környék nevezetességeit, így a villamosmúzeumot is
Svédországban járva azonban nem kell mindenáron ilyen komplikált utazásokat bevállalni egy kis nosztalgiavillamosozásért… sőt, még úgy általában a villamosozásért sem. A következő heti cikkünkben ennek miértjére is választ adunk.
