Ma 70 éve, hogy 1945. március 17-én a Rajna felett átívelő Ludendorff híd leszakadt. A II. világháborúban az amerikai csapatoknak rendkívül fontos volt (többek között Bonn és Koblenz között is) egy Rajna híd épségben való elfoglalása, ezzel mintegy megnyitva a Berlin felé vezető utat. A visszavonuló német csapatoknak az Urmitznál lévő Kronprinzenbrückét sikerült felrobbantaniuk, itt azonban alulméretezték a tölteteket. A híd a harcokban szerzett sérülései ellenére egy kis ideig használható maradt, de a nagy megterhelés miatt végül a folyóba omlott.
Egy kis montázs a híddal. A Rajnán felfelé tekintve balra Erpel, jobbra Remagen városa.
Tisztán katonapolitikai okokból több helyre is terveztek hidat a Rajnán. A remageni átkelő ötlete először 1912-ben merült fel, 1918-ra készült el, II. Vilmos német császár Erich Ludendorff tábornokról (a híres müncheni sörpuccs egyik vezetőjéről) Ludendorff-hídnak nevezte el. Hasonló megfontolásból és hasonló szerkezeti kialakítással épített testvérei a rüdesheimi Hindenburg híd (1915-1945.03.15.), valamint a közeli Urmitznál lévő Kronprinzenbrücke (Koronázóherceg-híd, 1918-1945, 1954-). Utóbbi újjáépítése után a mai napig szolgálja a vasúti közlekedést. Mindhárom híd az 1905-ös Schlieffen-tervnek való megfelelés érdekében épült, a tervben a főtervező gróf Alfred Schlieffen a Belgiummal és Franciaországgal szemben indított háború felvonulási tervét és katonai utánpótlási vonalait határozta meg.
A híd
A kétoldali gyalogjárdával ellátott kétvágányos vasúti hidat a mannheimi Karl Wiener tervezte. A híd teljes hossza 398 m, Remagen felől a két 30 m-es falazott boltozatú átéri hidat a Rajna felett egy 325,41 m fesztávú (84,6+156,21+84,6 m), a középső részén íves rácsostartó-szerkezetű acélhíd követte. Az íves rácsostartó legmagasabb pontja 28,5 m-rel volt a pályaszerkezet felett, a Rajna normál vízszintje és a híd alja között 14,80 m volt. A 4642 tonna össztömegű híd építése 1918-ban 2,1 millió birodalmi márkába került.
A híd elfoglalása
A német csapatok visszavonulásuk alkalmával az összes Rajna feletti hidat aláaknázták, hogy az előretörő szövetséges csapatok lendületét megakasszák, illetve hogy időt nyerjenek a visszavonulásra, vagy csapatösszevonásra. 1945 március 7-én a Wermacht katonái a szokásosnál felével kevesebb robbanóanyag felhasználásával (300 kg) aláaknázták a hidat, ráadásul dinamit helyett kevéssé hatékony donaritot használtak. A bekövetkezett robbanás így csak megemelte a hidat, majd az visszaesett a tartópillérjére. A szövetséges csapatok emberfeletti harcok árán elfoglalták a hidat és ezzel megnyílt az út Berlin felé.
Észlelve a szerkezeti károsodást hamarjában helyreállítási munkálatokat kezdtek el, de a korábbi német robbantás és az utóvéd-harcokban elszenvedett sérülések miatt megsérült híd a nagy terhelés miatt végül 1945. március 17-én leszakadt, 28 katona meghalt, 73 megsebesült. Hitler a félresikerült robbantás felelős vezetőit kivégeztette.
1945 után tervben volt a híd újjáépítése, de ez elmaradt, végül a 70-es években eltávolították a Rajnában álló fő pilléreket is. Ma a két parti hídpilléren kívül a műemlékvédett íves alaprajzú erpeli alagút látogatható, melyben színház működik. A bal-parti Rajna pillérben 1980 óta a híd történetét bemutató múzeum üzemel.
A híd elfoglalásának eseményeit 1969-ben megfilmesítették The Bridge at Remagen" címmel. Ha film, akkor elsőre nekem is a "A Bridge too far" (A híd túl messze van) filmcím jut eszembe, mint idevágó 1977-es mozgóképi alkotás, de ez utóbbi a Market Garden hadművelet során a hollandiai Arnhemnél elfoglalt híd történetét írja le. Személy szerint a remageni filmre emlékszem, a híd és az alagút kapcsolata nehezen felejthető.
Tartószerkezeti károk a robbantás után.
Javítás közben, négy órával az összeomlás előtt.
Kisfilm a még ép és a leszakadt hídról.
Légifelvétel 1953-ból. Alul az erpeli hídfő a Rajna jobb parti vasúttal. A kép közepén látszik a bal parti pillér, ebben van ma a múzeum. A kép tetején a Rajna bal parti vasútvonal és a hídtól az Ahrtalbahn irányába futó vasúti töltés látható. ( Bundesarchiv Bild 195-0588, Rheinbefliegung, Kripp - Remagen / Wikimedia Commons 3.0 - CC-BY-SA.)
A Rajna jobb parti vasút Erpel megállója kiváló kiindulási pont a hídfők megtekintéséhez.
A háttérben már látszik is a jobb parti hídfő.
Így nézett ki a híd: emlék a ma színházként hasznosított alagút bejárata felett.
Színdarab a hídról Rolf Palm regénye alapján.
A túlparton található hídfőben berendezett múzeum a következő cél.
Erpel belső része a heves bombázások ellenére is festői.
A Rajna jobb parti vasút felől a bevágáson és az íves alagúton át lehetett megközelíteni a hidat. Mára a természet az úr, csak a támfal látszik ki a fák közül.
A Rajna-jobbparti vasút feletti hídon is - mint Németországban számtalan helyen - KRESZ-tábla hadijárműveknek. Mint megtudtam, a számok nem sebességet, hanem megengedett tömeget jelölnek.
Mindkét Rajna-parti vasútvonal jelentős személy- és teherforgalmat bonyolít le.
Híd híján ma a Rajnán való átkelésben egy komp segít.
A 131 méterrel a Rajna felé magasodó Erpeler Ley, azaz a bazaltszikla is fontos stratégiai pont volt a háborúban.
Emléktáblák a bal parti hídfőnél.
A híd látképe madártávlatból. A múzeumban színvonalas kiállítást láthatunk a híd tervezéséről, építéséről és a háborús eseményekről.
A kétvágányos vasúti híd faburkolattal vált vegyes használatúvá.
Kilátás a hídfőből, innen csak a hídszerkezet hiányzik.
Filmes plakátok.
A híd modellje.
Az első híradás a leomlott hídról.
Korabeli látkép Erpeler Ley tetejéről.
A falazott ívekből ma ennyi látható.
A Schlieffen-terv szerint a kijelölt német hadtestek és ellátmányuk a Rajna jobb partjáról, a Ludendorff hídon át az Ahr folyó völgyén keresztül, az Ahrtalbahn vasútvonalát részben felhasználva, részben új nyomvonalon haladva Franciaország felé jutottak volna el. Az új nyomvonal részeként Ahrweiler felett egy kétvágányosra tervezett viadukt pillérjei láthatók, valamint több alagút is elkészült. Milyen lett volna, ha elkészül a viadukt?
Részlet a Schlieffen-tervből. Az Ahrtalbahn középen piros szaggatot vonallal van ábrázolva Remagentől balra.
Úton az Ahrtalbahnon, kitekintve az ablakon sok helyen látszik az utólag kiépített 2. vágány helye is.
Ahrweiler felett állnak a soha el nem készült kétvágányosra tervezett viadukt pillérei. A szövetségesek 1922-ben megtiltották a továbbépítést, majd 1924-re elbontották az állványzatot. A viadukt pillérjei magasságából az egyik alagút is látszik.
Az egyik "testvér" a Koblenz irányában nem messze lévő Urmitznál található Kronprinzenbrücke 1945. március 9-én reggel 7:30 órakor repült a levegőbe. Itt a németeknek sikerült felrobbantani a hidat, sajnos a nagy sietségben a saját katonáik alatt. A híd teljes hossza 430 m, legnagyobb támaszköze 188 m, szerkezeti magassága 9,4 m. Elsőre 1918-ban, másodjára, az újjáépítés után, 1954-ben adták át a vasúti forgalomnak.
A korai robbantás miatt meghaltak emlékére.
A bal parti hídfő a vasúti megálló felől nézve.
Összkép a Rajna partjáról
Itt a jobb parton építettek falazott ártéri hidat.
A hidat részben a Koblenz-Mönchengladbach között közlekedő RB27-es viszonyat használja.
VIAS GmbH által üzemeltetett (Frankfurt am Main-Koblenz-Neuwied) Flirt szerelvény halad át Urmitz, Rheinbrücke megállóhelyen. A Flirthez „passzoló” 76 cm magas peron kissé szokatlannak tűnik.
Emeletes szerelvények és motorvonatok vegyesen járnak az RB27-es vonalon.
Vissza a fővonalhoz, a túra vége ezúttal Remagen vasútállomása volt. Ez nem nosztalgia, ezúttal menetrend szerinti nemzetközi vonatot továbbított a 103-as.
