Legutóbb Wuppertal és környékének elveszett vágányai felett keseregtem, ezúttal a környék legnagyobb 1000 mm-es villamos hálózatának maradványán örömködök és teszem ezt azért, mert a helyi egyesület méltóképpen őrzi a kötöttpályás közlekedés emlékét.
(Solingen-)Kohlfurt felől az igazság odaát, Wuppertalban van.
A Ruhr-vidéket Düsseldorftól Bochumig behálózó villamoshálózat még ma is impozánsnak mondható, de most már csak töredéke annak a hatalmas rendszernek, amely a szomszédos városokat - így Wuppertalt is - összeköttötte egymással. További különlegesség volt, hogy az 1435 és az 1000 mm-es nyomtávok akár egyetlen városon illetve közlekedési vállalaton belül is megtalálhatóak voltak (illetve Essen-ben még ma is azok). A "keskenynyomköz" hamarabb távozásra ítéltetett Wuppertal területén, de végül mégis ezen maradt fenn villamosüzem: a Wuppertal-Cronenber-Solingen villamosvonal erdei szakaszán a Bergische Museumsbahnen emlékezik a régmúltra. Az egyesületet 1969-ben röviddel az utolsó wuppertali 1000 mm-es nyomtávú villamosvonal megszűntetése előtt alapították, célja a múlt közlekedéstörténetének kutatása-ápolása és a tárgyi eszközök megőrzése. A múzeum az egykori 5-ös villamosvonal (Cronenberg–Kohlfurt–Solingen) egykori pályáját hasznosítja. 1983-ra elkészült a fedett járműtároló, 1989-re az áramátalakító és 1992-től megindult a rendszeres forgalom.
Solingen, Kohlfurter Brücke: az azonos nevű buszmegállótól alig 100 méterre már sínekkel is találkozhatunk.
Követve a síneket a nosztalgiaüzem bejáratához érünk...
...ami nem pusztán egy végállomás, hanem egy járműtelep is. Még egy ilyen borongós-esős nyári napon is sokak kíváncsiak a környék legnagyobb 1000 mm-es hálózatának maradványára, és már első látásra is van itt mit nézni...
Ha jól terveztünk, akkor áprilistól októberig a második vagy a negyedik vasárnap érkeztünk ide, akkor járnak a kb. öt kilométernyi pályán villamosok, 11 és 17 óra között kb. fél óránként. A végig egyvágányú, erdők között vezető vonalon egész Greuel-ig nincs forgalmi kitérő, de így is megoldják a változatosabb üzemet. A magukat legkisebbnek valló villamosüzemen - e címért azonban versenyben áll Woltersdorf, Bad Schandau és korábban Ulm is - lassan de biztosan haladnak egy megállóval tovább, Möschenborn felé is, de az utóbbi időkben többször is előfordult felsővezeték-lopások néha lelassítják a fejlesztést.
A Bochum-Gelsenkirchen közti hálózaton 1957-től a '90es évek közepéig jártak ilyen kétirányú DÜWAG-csuklósok (egy közülük Wuppertalban vendégszerepelt, a siker ellenére azonban nem rendeltek a szériából). Eredeti működési helyén is van belőle nosztalgiakocsi meg "Partywagen", de a Berlin melletti Schöneiche-Rüdersdorfer Strassenbahn-on és Aradon (ahol szintén pont a bochumi kocsik járnak) még közforgalomban is lehet velük találkozni.
Csuklósunk a düsseldorfi villamosokat ma is üzemeltető Rheinbahn 107-es pályaszámú motorkocsijával keresztez. Ezt a szériát éppen a méteres nyomtávú vonalak bezárásának elkerülése végett 1936-ban gyártatta a társaság - a kocsi(k) tulajdonosai az érintett önkormányzatok voltak - de ezzel csak elodázták a végzetet pár évtizeddel. A kocsi 1962-ben Aachenbe került - míg más testvérei Ausztriába a Stern & Hafferl-hez, ahol még a '90-es évek végén is forgalomban álltak.
A 107-es belső tere ...
... és vezetőállása. A „kormány” a menetszabályozó, a jobb oldali kar a rögzítőfék. Külön élmény lehet a bioelektromos ablaktörlő – menetszabályozó – kézifék egyidejű használata.
A kocsi egykor a „V” vonalon (Wuppertal-)Vohwinkeltől (Düsseldorf-)Benrathig közlekedett.
Megálló az erdőben. Felszállás, egy óra zötyögés, néha beköszönt egy-egy település, majd újra erdő, végül pedig leszállás. Az igencsak változatos egykori hálózat érzése azért ma is megmaradt...
Ha nem tudunk pont az üzemi vasárnapokon jönni, a már említett hónapokban a szombat is jó választás lehet, mert akkor még nyitva van a járműtelep, ami egyben múzeum is... és ez ráadásul nem is kerül semmibe (nem mintha az 5 €-s retúr- vagy a 9 €-s napijegy annyira nagy kiadást jelentene).
A 601-es pályaszámú tehermozdony volt a hiányzó láncszem a két nyomtáv, valamint a vasút és a villamosok között... Wuppertal Ronsdorf nevű teherpályaudvarán az volt a feladata, hogy a normál nyomtávú teherkocsikat az 1000 mm-es hálózat Rollwagen-jeire pakolja fel. Pont emiatt itt csak kerti vasutat játszhat egy másik kerti vasút...
...pontosabban kerti villamos közepén.
Különleges műszaki megoldású ez a csuklós motorkocsi... a bal oldali rész alatt kéttengelyes alváz van, a jobb oldali pedig forgóvázon nyugszik. Ilyen van Bécsben is az F típus képében, de az egyirányú, és a forgóváz nem hajtott! Remscheid-ben viszont elég sok emelkedő volt ahhoz, hogy dupla motorizációt kapjon. Mielőtt ide került volna, pár tartománnyal lejjebb Darmstadt-ban is dolgozott.
A Woltersdorf-ból is ismert KSW nyugatnémet utódja az Aufbau- és a Verbandstyp lett, de eggyel több oldalablakkal és kétrészes tolóajtókkal. Wuppertal északi szomszédjában, Hagen-ben azonban elég különcök voltak ahhoz, hogy ráncajtókat építsenek be. Van hozzá hasonlóan kinéző pótkocsi is, amely hamarosan szintén forgalomba állhat majd.
Egy Wuppertalhoz tartozó vonalon eddig még csak a "szomszédvárak" kocsijaival találkozhattunk, pedig van innen is két üzemképes jármű. Egy harmadikat pedig most renoválnak, ennek a mérete is mutatja, hogy nem éppen városi kocsi... Essen és Remscheid felé közlekedett 1925-től a '70-es évekig.
Az előbbi motorkocsihoz tartozó pót egy másik wuppertali és egy remscheidi motorkocsi társaságában - előbbi már 2009 óta üzemképesen gazdagítja a múzeumi gyűjteményt - az egyesület egyik alapítójának, későbbi tiszteletbeli elnökének kertjében berendezett "házi villamosmúzeumban" volt kiállítva, és ott még mozogni is tudott a közel száz méternyi vágányon. A igen szép kort megélt tulaj halála után 2014-ben hozták át a másik két kocsit a hálózatra.
A szakszolgálati kocsikkal elsőként ismét Bochum köszön vissza: onnét érkezett ez a síncsiszoló, amelynek alváza 1900-as, felépítménye 1950-es évjárat - és egészen 1984-ig állt "munkaviszonyban".
Első ránézésre talán szó szerint szürkeségbe veszik, pedig ez a wuppertali felsővezeték-szerelő kocsi ma is az üzem hasznos tagja, pedig az alap itt is már több, mint egy évszázados, a szekrény pedig a most hatályos jogszabályaink alapján is betöltötte tavaly a nyugdíjas kort. Ennek ellenére nemcsak eredeti feladatát látja el jól, hanem a fentről belógó ágak eltávolítására is kiváló.
Ez a villamos itt a "vendégmunkás", de ennek ellenére nem török gyártású, hanem minden tekintetben sváb: Freiburg számára építette Rastatt vagongyára az '50-es évek elején. Fél évszázados ottani karrierjéből csak az első húsz évében vitt utasokat, itt pedig 2003 óta teszi ezt.
A látogatás végére pont elállt az eső, így az üzem két főszereplőjéről is készült még egy jó csoportkép...
Wuppertalban nem csak az egykori 5-ös villamosvonal maradványa őrzi a régmúltat, a villamos-üzemekhez kapcsolódó épületek, építmények és emléktáblák több helyen is emlékeztetnek az egykori hálózatra, melyekről a következő írásban emlékezek meg.
