Ha azt mondom, hogy Bajorország, mi jut először eszünkbe? Közlekedésből a BMV, AUDI, MAN, vagy inkább München és Oktoberfest? Esetleg Regensburg, Nürnberg, vagy talán Németország legmagasabb hegycsúcsa, netán Derrick & Klein felügyelő?

És melyik volt Bajorország ma is működő első fogaskerekű vasúti üzeme? Nem, nem az, amire elsőre gondolnánk: a Zugspitzbahn csak 1930-ban nyílt meg. Az első, 1912 óta üzemelő fogas Münchentől délkeletre a Bajor Alpokban található Wendelstein csúcsára kapaszkodik fel, júliusban egyszer ezt velem együtt tette.

Egy pár Münchenben töltött nyári nap egyikén egy nagyra tervezett körúttal útba vettem a Wendelsteint. Ezen a napon német államvasút (DB) által üzemeltetett vonalon nem jártam, ugyan is Rosenheimen keresztül Brannenburgig a Meridian személyvonatával jutottam el, ott némi gyaloglás után a fogasra váltottam. A hegycsúcsról lefelé Osterhofenig libegőztem (kötélvasút, kabinos felvonó, de nekem csak libegő marad), majd a nyári bobpálya következett a régióban, a BOB (Bayerische Oberlandbahn) szerelvényein tártam fel a környék szépségeit. A jegyvétellel sem cécóztam sokat, az államvasúti napijegyekhez hasonlóan némivel olcsóbban a Transdev cégcsoporthoz tartozó két „síkvidéki” szolgáltatónál is elérhető a napijegy.

A Meridian München környékén hatrészes Flirt-3 motorkocsikat üzemeltet. Kocsirészenként egy ajtó, mindkét végén illemhely és a mi Flirtjeinknél kényelmesebb ülőalkalmatosságokkal rendelkezik.

Brannenburg település a Rosenheim-Kufstein vasútvonal mellett fekszik, a fogaskerekű az állomásról közel fél órás sétával érhető el. Szerencsés esetben – mint nálam is történt – a Wendelsteinbahn GmbH. által üzemeltetett kör-autóbuszjárattal gyorsabban megközelíthető.  A vonal hossza 1961 előtt 9,95 km volt, a ma nagyon is hiányzó rész a mostani végállomástól vezetett a településen át a vasútállomásig. Megszüntetésének egyik oka az egyre nagyobb közúti közlekedés zavartsága volt…

A Wendelsteinbahn alsó végállomása

Menetrend és egyéb információk a csarnokban.

Az 1912-ből származó szerelvény

1989 óta ez az SLM Wintherthur gyártotta mgaspadlós motorkocsi közlekedik a vonalon

A motorkocsi vezetőállása

A busz érkezése és a fogas indulása közötti 5 perc csak felületesen volt alkalmas a végállomás megtekintésére, de a fő látnivaló a hegyen van. Az 1000 mm-es nyomtávolságú és (1961 óta) 7,66 km hosszúságú vonalon a STRUB-rendszerű fogasléces szakasz hossza – két részletben – 6,15 km. Az alsó fogasléces pálya a kocsiszíni kiágazástól Aipl kitérő állomásig, míg a második az állomástól Mitteralm megállóhelyen át a Bergbahnhofig tart. Az útvonalon hét kisebb alagút, 10 (hófogó)galéria, 13 híd és egy 127 méter hosszú, 17 méter magas töltés található. Brannenburg 506 méteren fekszik, a felső végállomás 1723 méter magasan található, a vonal legnagyobb meredeksége 23,7%. 

Balra a kocsiszín, jobbra az alsó fogasléces szakasz kezdete

Aipl állomáson ránk vár az ellenvonat

A második fogasléces szakasz kezdete rögtön az állomás után

Mitteralm megállóhely

Visszatekintés az Inn völgyére

Egy alagutacska a hétből

Lavina és kőomlás elleni védőtető (galéria) alagúttal kombinálva

Érkezés után a felső végállomáson

A hegy és környezete télen-nyáron közkedvelt kirándulócentrum. Az 1838 méter magas hegycsúcson egy körkilátó és 1883 óta egy meteorológiai állomás található, a csúcs tövében az ilyen helyeken „szokásos” Hütte, azaz melegedőhely étterem és panzió. Egy kisebb szikla tetejére épült 1889-ben a Wendelsteinkirche, Németország legmagasabban fekvő kápolnája.

Első benyomás a hegycsúcson: az étterem és a kisebbik kilátócsúcs

Bayrischzell, a BOB egyik ágának végállomása

Az étterem hátulról, előtte a fogas végállomása, felette a kilátó és obszervatórium

Fogas az utolsó galéria és a nagy töltés között, háttérben az Inn völgye

Kis sétával érhető el a Wendelsteinhöhle, azaz az 523 méter hosszú barlang. A hőmérséklet közel állandó, 3 fok, a napsütéshiányos zugokban nyáron is megmarad a hó. A 170 méteres bejárható útvonalon cirka háromnegyed óra alatt négy interaktív helyen ismerkedhetünk meg a környék geológiájával, állat- és növényvilágával. 

A Wendelsteinhöhle, a fehéren hagyott útvonal járható be közel 45 perc alatt

Barlanginfo

Júliusi hózug

A legmagasabb üreg, azaz a Dóm

Ismét a felszínen: fogas a 17 méter magas töltésen

Helyzetkép templommal, étteremmel és a libegő végállomásával

Ráérősek – mert ilyen szép tájon hova rohanjunk – egy óra alatt panoráma-körutazhatnak is

Felfelé a nagy csúcsra: étterem libegővel

A kápolnát épp tatarozták

Nem intermodális, csak keresztezik egymást. A vasúti megálló a kép bal szélén épp nem látszik.

Egyenkabin 1970-ből (mert sok helyen láttam már teljesen ezzel hasonlót)

Aznapra nem készültem ebéddel (szendvics, péksütemény), de ismerve a Hütték berendezkedését nem maradtam éhen, az étteremben melletti kifőzde jellegű épületrészben napi jellegű menü is terítéken volt. Ebéd után szomorú a búcsúzás a hegytől, az aznapi körút legélvezetesebb része (fogas és a hegycsúcs) magam mögött, „már csak” a hegyről való lejutás és a „földszinti vonatozás” maradt hátra a napból, de élménymentesnek ezt sem nevezném. :-)

Ich bin auch éhes… Ízlett neki a pörkölt és a torta is.

Keresse meg a képen a fogast!

Az étterem alagsorában található a vasúttörténeti kiállítás. Kocsiszín a völgyben és az 1912-es mozdony+kocsi jellegrajza. Ismerős a felépítése, nem?

A ma is közlekedő magaspadlós szerelvény jellegrajza, ezek 1989 óta közlekednek.

Strub-rendszerű fogasléc

Egyszer volt 100 éves - azaz öreg és az új

A csúcs környezetében, a Hütte mellett építették meg 1970-ben kötélvasút felső végállomását. A 2953 méter hosszú kötélpálya alsó állomása a München-Bayrischzell vasútvonal Osterhofen megállójától nem messze található. 

A libegő kezelőszervei

A 3225 méter hosszú tartókötél. Átmérője 50 mm, méterenként 14,4 kg.

Nyugodtan kijelenthetem, hogy Bayrischzell felé (balra) ezt nem fogom elérni, de mivel munkanap volt, ezért 30 perc múlva itt volt következő. Ugye milyen jó az ütemes és sűrű menetrend?

Az alsó végállomás

Egy kis visszatekintés, július elsején ott fent is jártam.

Előzetes menetrendi információk hiányában talán nem is lett volna ebben a formában megvalósítható a körút, mert a fogaskerekű csak óránként jár, a libegő 30 percenként indul. Ehhez kellett előtte hozzáhangolni a Meridian, utána a BOB járatait, méghozzá úgy, hogy Bad Tölz-i városnézéssel kombinálva utóbbi vasúttáraság összes vonalát bejártam. De erről majd legközelebb. Kevésbé „hardcore”-os kirándulók a resztli nélkül Münchenből kényelmesen egy nap alatt teljesíthetik a wendelsteini körtúrát.