Pár hete elkezdtünk behatóbban foglalkozni Bulgária kevésbé ismert arcával, a közforgalmú, és annak egyáltalán nem mondható vonataival, valamint a kizárólag Szófiában fellelhető villamosokkal. Már akkor is sok dolog ismerősnek tűnhetett számunkra, de ha tovább nézelődünk a fővárosban, egyre több mindent találhatunk, ami miatt otthonosan érezhetjük magunkat... s igaz ez az épített nevezetességekre ugyanúgy, mint a többi közlekedési eszközre is. De lássuk, mire is gondoltunk ezzel.
Szófia, mint már múlt héten említettük, csak 1878 óta főváros, a korábbi önálló bolgár állam székhelyét nem itt lehetett megtalálni… a múltja ennél azonban jóval gazdagabb, hiszen már Nagy Sándor hódításai során is találkozni lehetett vele Serdica néven, majd a római-bizánci korban és a törökök uralma alatt is az akkori viszonyokhoz mérten nagy és fontos település állt ezen a helyen. Ebből a múltból viszony szinte csak néhány rom, egy-két régi templomocska (köztük a Szent Szófia, amelynek a város a mai nevét köszönheti), valamint két mecset – abból is az egyik múzeumnak átépítve – maradt fent, a látványosságok további körét csak a város közepén, gyalog is hamar felkereshető középületek jelentik. A lakóházak közül csak néhányat emel ki a szecesszió a szürke tömegből, ami nagyrészt az itt is sok pusztítást okozó második világháború után épült.
Szófia legfőbb, és emiatt leggyakrabban mutatott nevezetességének az Alexandr Nyevszkij székesegyház tekinthető. Az oroszoknak köszönhetően kivívott függetlenség azonban nemcsak itt kapott emléket...
...hanem a közvetlen szomszédságban lévő orosz templomban is.
E két egyházi épület mellett egy harmadikat találunk a szinódus, azaz az ortodox egyház fő testületének a székházát is.
A sort az egykori cári palota folytatja, amelyben - és itt máris megvan az első párhuzam Budapesttel - ma a Nemzeti Galéria kiállítása látható.
A város közepe felé haladva nem sokkal következik az Ivan Vazov színház...
...és itt azért akad néhány hagyományosabb lakóház is. De vessünk egy pillantást az úttestre is... Szófia belvárosa tele van a pesti utcákról is ismert (és az aktuális időjárásban különösen csúszós) sárga keramitkockákkal!
Sok minden van a belvárosban, ami akár nálunk is lehetne... itt van máris a vásárcsarnok a múlt héten a villamossal már látott mecsettel szemben...
...mögötte a zsinagóga...
...a mecset szomszédságában pedig a kissé Széchenyis behatású gyógyfürdő. Ennek nagy részében ma a várostörténeti múzeum működik, de egy részét még használják fürdőként.
"- Elnézést biztos úr, megmondaná, hogy hol vagyok?
- A Kossuth Lajos utca és a Petőfi Sándor utca sarkán.
- Na jó, de melyik országban?!"
Az eredetileg Lenin körúttal és Majakovszkij utcával ismert vicc ilyen formában már nagyon is komoly... mivel Szófiában is lehetünk a két utca sarkán. Igaz, egyikben sem jár busz, és nem is számít túl elit környéknek...
Az Alexandr Nyeszkij neobizánci stílusát a másik központi templom, a Szveta Nedejla azaz Szent Vasárnap is magán hordozza.
A bevezető cikkünkben mutatott fehér épületes tér jobb oldalán áll az elnöki palota, ennek udvarán állnak ezek a romok és az abban rekonstruált Szent György templom.
Esteledik a központban... baloldalt a régi Központi Áruház épülete, a háttérben a Szveta Nedelja, mindezek mögött pedig a Vitosa... elől pedig újabb emlékek a régmúltból.
A központi tér másik oldalán jól harmonizál a modern épületekkel a Szófia-szobor.
Az a látványosság, amiért a legtöbben Szófiába utaznak, nincs ugyan a város központjában, mégis elválaszthatatlan része a városképnek: a déli részen fekvő Vitosa-hegység, amely télen a síelőket, nyáron a kirándulókat vonzza ide, de sokan keresik fel a világörökségi Bojana-kolostor temploma és a gyógyfürdők miatt is.
A pesti párhuzam megvan abban is, hogy itt is kétszer avattak trolibuszüzemet... először 1941-ben, majd az újjáépítés után 1948-ban, de mindkét alkalommal az első volt Bulgáriában, és nemcsak azért, mert – ahogy a legtöbb ex-szovjet városban, meg persze Szegeden (és régen Debrecenben) – ugyanaz üzemelteti, mint a villamosokat. Sokkal fontosabb indok, hogy nemcsak az újonnan vett Tatrák fényezése emlékeztet Budapestre, hanem a trolik is. A Skoda- és ZiU-korszakok után a ’80-as években ide sokkal több Ikarus-Ganz 280-as került, mint Budapestre és az NDK-ba együttvéve (szám szerint 151), és egészen a 2000-es évek végéig egyeduralkodó típusnak is számított a városban. Azóta azonban beszereztek 80 Solarist, így már csak közel 35 magyar eredetű kocsi áll a forgalomban... meg ezek mellett néhány innsbrucki MAN és - ha van rá járművezető meg a műszaki állapota is engedi - három török busz, amibe helyben szereltek villamosberendezést.
Troligarázsból kettő is van a városban, plusz egy harmadik helyen van a főműhely, ahol a leállított kocsikat is tárolják. (A villamosoknál 1009 mm-re két, 1435-re egy telep jut.) Mi a Nagyezsda nevűt kerestük fel...
...már a portán is látszik, hogy miért pont ezt.
Ezen a telepen laknak a még forgalomban lévő 280-asok, amelyek közül 19 van a klasszikus állapotban, de egy oktatókocsit is állagban tartanak.
A sorozat valamennyi példánya ráncajtós és trilextárcsás, mint az első hat pesti kocsi... és mindegyiket kis szellőzőablakokkal szerelték fel.
Tizenhat trolinak az eleje és a vége is új arculatot kapott.
Az Ikarus adott arra, hogy a neve bolgárul is fennmaradjon, a Ganz Villamossági Művek azonban inkább a német nyelv mindenhatóságában bízhatott...
Ismerős a dohányzást tiltó tábla is, de itt külön csemege az exportőr MOGÜRT jelzése is...
A fehér kapaszkodók és a világos fafurnér már akkor került a trolik egy részébe, amikor azok már különféle bolgár cégeknél kaptak karosszériajavítást. Az ülések viszont maradtak...
...sőt, a kocsi végében még be is raktak plusz egyet.
A villamosokkal ellentétben az összes troli beosztott jármű, így a vezérállás jól tükrözi a gazdája világát...
...ami ennél extrémebb formákat is ölthet...
...sőt, még extrémebbet is. Ez egyébként a modernizált kocsik egyike, és előtte is egy olyannak látszik a vége.
Mikor az egyikkel utazni is tudtunk, ezt a kiegészítést nem tudtuk hova tenni... egy kicsit az észak-koreai kórházakban infúziós palackokként használt sörösüvegekre emlékeztet...
A Solarisok közül 50 csuklós, ennek a fele az előbbi garázsba van állomásítva, míg a másik fele a másikba 30 szólókocsival együtt, amelyek a kisebb forgalmú 9-es és 11-es vonalon járnak.
A külön cégként működő autóbuszüzem már ennyit sem tud felmutatni, a tavalyi év elején az utolsó 280-asok is eltűntek az utcákról. Azóta nemcsak Szófiára, de talán egész Bulgáriára is helytálló az, hogy az ott közlekedő buszok vagy használt nyugat-európai példányok, vagy a különféle (nálunk többségében nem is ismert) török gyártóktól újonnan beszerzett járművek… ritka kivételként említhetők meg a főváros újonnan beszerzett MAN-jai.
A metró végül 1998-ban csatlakozott a rendszerhez, de a kiépítése csak az elmúlt hét évben kapcsolt nagyobb sebességre. Ennek köszönhetően nemcsak az első, kelet-nyugati irányú vonalat (a pesti párhuzamot az is erősíti, hogy piros színnel jelölték) folytatták a belvárostól keletre, hanem még a repülőtér bejáratáig is sikerült meghosszabbítani – na ez az, amiben Szófia viszont előttünk jár – hanem elkészült az észak-déli vonal is, amely hihetetlen de igaz, hogy a kék színt kapta meg. Ha mindez nem lenne elég, az első szerelvények a Pestről is jól ismert 81-es típusok lettek. Lehet ezt tovább fokozni?! Igen, mert a harmadik metró, amelynek már megkezdődött az építése, délnyugatról tart északkelet felé, és zölddel jelölik! Annyi eltérés azért van, hogy az első két vonalnak közös az egyik végállomása – van is olyan járat, ami az egyikről átmegy a másikra – és így a járműtelepe is. Meg a járműparkot sem Franciaországból bővítették tovább, hanem a Ruszics, avagy másnéven Skif mellett döntöttek. A nagy metróépítési láz a felszínen sem járt azonban következmények nélkül, több villamosvonalat is felszámoltak, köztük a Vitosa utcában lévőt, amelynek a helyét a gyalogosok vették át.
Ez a hálózati térkép (amin a villamos a narancssárga, a troli a kék) már rég nem fedi a valóságot, különösen a déli és az északkeleti részen szűntek meg villamosvonalak, jobb esetben új nyomvonalra kerültek a metróépítés miatt. A trolibuszhálózat viszont nagyjából most is ekkora...
A két metróvonal a város központjában keresztezi egymást - sokáig az elsőnek a végállomása is itt volt - ahol máris láthatjuk, hogy a romok miatt nem volt könnyű az építkezés...
Minden állomáson van peronzár egy ügyeletessel, aki szükség szerint a jegyeket is érvényesíti a bejutáshoz...
Odalent épp sikerült élénk forgalmat kifogni, de ez csalóka, néha elég hosszú és bizonytalan követési időkre is kell számítani...
Minden állomás tiszta, világos és modern vonalvezetésű - emögött pedig nem csak az áll, hogy a képen látható Vitosa nevű új végállomást csak két héttel érkezésünk előtt nyitották meg - ráadásul látszóbetonnak nyoma sincs... hasonló pozitív hangulattal a varsói metróban lehet még találkozni.
A megállók között vegyesen akadnak közép, és oldalperonosak, valamint a mélyépítésűek, kéreg alattiak, felszíni magas vezetésűek, sőt még olyan is - egy kapcsolódó hosszú vonalszakasszal együtt - ahol csak egy átlátszó tetővel lefedett "gödörben" futnak a szerelvények.
Egy ismerős arc érkezik a péntek délutáni csúcsban az egyetemi megállóba...
...majd itt a reptéri végállomáson áll, amelyet közvetlenül a 2-es terminál mellé építettek. A repülőtéren is megvan a pesti párhuzam... az 1-es terminált csak néhány fapados légitársaság használja, a fő forgalom a 2-esen zajlik, amely infrastrukturálisan is modernebb, beszállócsövek például csak itt vannak.
A 81-714/717-esekből 1990-ben vásároltak 12 darab négykocsis szerelvényt. Egyelőre a reptéri forgalomra még ez is bőven elég, utas nem akad több, mint amennyit egy csuklós busz is elbírna...
A Ruszics/Skif kocsijai hattengelyes csuklós kialakításúak, a 740-es típus egyik végén van vezetőállás, a 714-esek viszont kizárólag középen futnak. 2005 és 2013 között 40 szerelvény érkezett, az alap krémszínen a csíkok színe minden egységen más. Kétféle variáció is van belőlük, attól függően, hogy két- vagy három ajtót építettek rájuk.
Itt jól látszik a hálózat kialakítása, még ha itt éppen a keleti és a nyugati irány fel is van cserélve. A még hátralévő távot a piros fények jelzik.
Mivel a keleti végen a vonal kettéágazik, így kifejezetten hasznos ez a jól olvasható (és angol szöveget is tartalmazó) kijelző. A metróban különösen nagy gondot fordítanak az angol információkra és az állomások latin betűs neveire is, a felszínen már erre kevesebb példa van.
Századfordulós középületek, sárga-fehér villamosok, Ikarus trolik, orosz metrók… lehet még párhuzamokat találni? Lehet bizony… a jegyek rendszerében, némi kilengésekkel hol a mi javunkra, hol az övékre. Mellettünk szól az, hogy Pesten már nincs külön vonaljegy a metróra és a felszíni közlekedésre – mindkettő 1,60 levába kerül – amelyeket csak az adott közlekedési eszközök pénztáraiban és automatáiból lehet megvenni. A 4 levás napijegy már átjárható, de a metróba bejutás előtt a forgalmi ügyeleten minden alkalommal be kell olvasni a kódját (ezt kell tenni akkor is, ha előre váltottunk metrójegyet), csak akkor enged át a rendszer peronzáron. A többi járművön – a legmodernebbeket is beleértve – kizárólag lyukasztókat szereltek fel, illetve a már meglévő chipkártyák tulajdonosai is tudnak elektronikus jegyeket vásárolni… félő egyébként, hogy nálunk is ez lesz a jövő az időalapú jegyek helyett.
Már az eddigi belső járműfotókon is feltűnhettek az ablakok közt a sárga dobozkák... azok a lyukasztók, a legújabb járműveken ugyanúgy, mint a legrégebbieken. Miután elől becsúsztatta az ember a jegyet, felfelé kell tolni...
Bankjegyeket is elfogadó automata modern képernyővel... kár, hogy ebből csak metrójegyet tudunk venni. Ez különösen kellemetlen este, amikor a jegypénztárak már bezártak odafent, és ha van is jegyautomata a járművön, annál csak érmével érünk célt.
A megálló-tábláknál elég nagy a szórás, hogy milyen információ is található rajtuk, a többségükön szerencsére fent vannak a megállók, de az első-utolsó jármű indulása és a követési idők inkább csak a honlapon vannak fent. Ezt a hiányosságot sok helyen kipótolták a fenti digitális kijelzőkkel, amelyek kellő megbízhatósággal mutatják, hogy mi és mikor fog jönni.
Ne trombitálj, ne szállíts nálad nagyobb bőröndöt és tartózkodj az üveges fagyitól (vagy a fagylalt ízű sörtől?!) - érdekes piktogram akad itt is.
Slusszpoénnak ezt a VILLAMOSmegálló-táblát hagytuk... további magyarázat azt hisszük, nem szükséges!
Sok érzést és élményt nem tudtak átadni a képeink, például amikor az ajtók nyitása folyton megelőzi a megállóba való érkezést, a zárásuk pedig csak elindulás után történik... éppen ezért csak arra tudunk mindenkit bíztatni, hogy helyben győződjön meg ezekről.
Noha vidéken sem villamost, sem pedig metrót nem találunk, troliból annál érdekesebb példányok járnak ott, és sok település is sokkal színesebb múlttal és épített örökséggel bír, mint a főváros… következő cikkeinkben ezekről sem feledkezünk meg.
