Két évvel ezelőtt elég jó alkalom volt a nőnap alkalmából először forgalomba álló gdansk-i motorkocsi, hogy írjunk Krakkó régi villamosairól (meg egy kicsit a buszokról is) - aztán hogy a mindennapi forgalom járműveit is megemlítsük. Noha már Częstochowa is elég jó érv volt amellett, hogy ne csak a második legnagyobb lengyel nagyvárosra figyeljünk folyton - és még nagyon sok hely van, amit szintén tervezünk bemutatni - a krakkói közlekedési vállalat folyamatosan gondoskodik arról, hogy ne szoruljon a háttérbe. A forgalmi villamosoknál ugyan még csak most kezdődött meg az új alacsonypadlós kocsik gyártása, (és a használt beszerzésekkel is leálltak), a gumikerekű szekcióban ellenben komoly profiltisztítás folyt, a járműpark közel 90% most már vagy Mercedes vagy Solaris, és egyre több a hibrid illetve elektromos busz is. Ennél is szembetűnőbb azonban a nosztalgia-járműpark fejlődése, amely lassan már egy lapon említhetővé válik Prágával vagy Béccsel is. A legutóbbi cikkünk óta hét (!) villamost és három buszt újítottak fel üzemképes állapotba... ezeket pedig sikerült is az ott tett látogatásaink során megörökíteni, elég jó okot adva arra, hogy azokról is beszéljünk többet, amelyekről még nem esett itt szó.
Az első látogatás alkalmával főleg a villamosokról készült képeink csekély létszámát akartuk felfrissíteni azokról a kéttengelyes járművekről, amelyek a 2010-es nagy parádé óta álltak forgalomba, és eddig nem, vagy csak a múzeumi csarnokban találkozhattunk velük... vagy pedig már terepen is volt hozzá szerencsénk, csak az első cikkben nem publikáltunk róluk képeket.
Természetesen cél volt az is, hogy a múltkori cikk főszereplőjéről legyen saját fénykép, ez sikerült is a múzeum falain belül megvalósítani a legrégebbi saját motorkocsi társaságában...
...ahol a pótját is meg tudtuk örökíteni. Valószínűleg viszont nem ez a kocsi marad az állandó társa, mert egy Graz-nak gyártott igazi KSW-pót is került már Krakkóba a mariazelli villamosmúzeumból, és az a típus közlekedett Gdansk-ban is...
Ha ez megvolt, irány a vonalra, fotózni... persze nem ilyen lovat akartunk...
...hanem az Eberswalde-ból származó motorkocsit a "kötelező" fotóhelyen.
Belülről sem hagyjuk ki végre, hiszen szépségből nincs hiány...
...majd ismét útjára engedjük a város legkisebb motor- és pótkocsitípusából álló szerelvényt.
A pótról már írtuk legutóbb, hogy egy nürnbergi eredetű kocsi másolata - a testvérvárosi viszony azóta is jól működik, már a második pótkocsit rekonstruálták nekik, ami a múlt héten lett forgalomba állítva Nürnbergben, és további együttműködésről is van szó.
Belül ez kevésbé elegáns, mégis megvan a maga hangulata... a peron padlóján lévő szürke valami egyébként a hordozható jegykezelő készülék talapzata, mert még ez a régi szerelvény is normál menetjeggyel vehető igénybe.
A KSW-utángyártásokról már beszéltünk sokat, mégsem lehet eleget, mert egyetlen városon belül is rengeteg változatuk van...
...a fenti képen lévő például a '70-es évek modernizációja utáni állapotban egy műanyag ülésekkel, gumipadlóval és motoros működtetésű ajtókkal lett helyreállítva. Van azóta a típusból eredeti kivitelű is, ami tavaly ősszel mutatkozott be a nosztalgiaforgalomban.
Ahogy az idő telik, és az alacsonypadlós villamosok átveszik a hatalmat, egyre inkább a Tatra-k, DÜWAG-ok, valamint azok közeli és távoli rokonai is átkerülnek a közforgalmú kocsik állományából a nosztalgiák közé. Nincs ez máshogy Krakkóban sem, ahol ráadásul már a Németországból használtan átvett példányok is akkora szerepet játszottak a helyi közlekedés történetében, hogy a múzeumi gyűjteményből sem maradhatnak ki. A tavalyi év volt az első, hogy utóbbiak megjelentek a 0-ás viszonylaton, de a modernebb lengyel gyártmányokat sem hanyagolják el...
A múzeumi csarnokban már a 102N is megtekinthető volt, mikor két éve fotókat közöltünk onnan, most azonban ez is kimerészkedett a forgalomba.
Formabontó kialakításával azt hinné az ember, hogy ez képviselte az átmenetet a T6-osra hasonlító 105N-ek felé, pedig nem... ez készült előbb, és nem a Częstochowa-ban látott 102Na.
Az eltérő külsők ellenére belül nincs különbség a két széria között, ugyanúgy kontrollerrel kell itt is vezetni... csak ez a kocsi egy kicsit leharcoltabb a zarándokhelyen látott társánál.
Az utastér ellenben inkább csak a színvilágban tér el. Időközben a későbbi szériából is elkészült egy szerelvény... igen, ez nem nyelvbotlás, mert a 102Na-nak volt vezérállás nélküli változata, és abból is megmaradt egy.
Hátulról ugyanilyen áramvonalas a kaszni... talán nem véletlen az se, hogy a típus egyik beceneve az "albatrosz".
A nürnbergi csuklósok még 2012-ben lettek kivonva a forgalomból, akkor megőrzésre tudatosan azt a példányt szemelték ki, amelynek megmaradt a frankföldi nagyvárosban viselt színe. A LED-es kijelzők, a dupla fényszóró azonban már mind krakkói újítás. Ez a felvétel az első nosztalgiaüzemi napján készült Nowa Huta központjában.
A belsejét még kevésbé érintette az átépítés, míg a testvéreiben a fénycsöveket izzókra cserélték, itt sok minden megmaradt nürnbergi állapotában.
Előtte pár héttel a négytengelyes szerelvény is feltűnt utasforgalomban, akkor azonban még csak a pótkocsi volt kész (az áramszedők a mögötte lévő járművekhez tartoznak), így vontatóként a blogunkon már bemutatott 220-as pályaszámú motorkocsi szolgált, amely soha nem járt közforgalomban Krakkó utcáin.
A közlekedési vállalat mellett egy magánszemély is megtartott egy nürnbergi csuklóst, amit gördülő kávézóként rendezett be... ezt csak egy bécsi eredetű pótkocsi ablakából tudtuk lekapni.
Amíg a villamosok június végétől szeptember végéig minden vasárnap és munkaszüneti napon járnak a 0-ás vonalon - sőt, különleges alkalmakkor akár más viszonylatokon, ezen időszakon kívül is feltűnnek - addig a régi buszok csak évente három-négy alkalommal mennek ki utasforgalomba. A 2017-es szezonnyitás azonban jó alkalom volt arra, hogy a nyár szó szerint "uborkaszezon" legyen - elvégre már mondtuk, hogy a Jelcz-buszoknak ez a beceneve.
Ismerős valahonnan? Igen, ez a Skoda 706 RTO licenszének átvétele, amilyet már Liberec-ben is láthattunk. A típust majdnem három évtizeden át, 1959-től 1986-ig gyártották a lengyelek, épp ezért nagyon sok maradt belőle megőrizve Lengyelország-szerte...
...az itt közlekedő amúgy 1971-ben készült. Most pótkocsi nélkül érkezett, de úgyis csak dísznek hozhatta volna, a a lengyel jogszabályok szerint még mindig nem engedélyezett velük az utasszállítás.
A nürnbergi villamos ablakából a Nowa Huta-i kohó bejárata előtt elég stílusos helyen is el sikerült csípni.
A kétféle csuklós változatból viszont csak ez az egy lett megőrizve... megmenekülését annak köszönheti, hogy előbb gördülő rendelőnek, majd szállodának használták.
A 021-es szériaszámmal jelölt típus 1967-től 1979-ig szerepelt a gyár kínálatában, ez az 1975-ös évjárat azonban nem érte meg az utolsó busznak a forgalomba állítását, hiszen megjelent a piacon az Ikarus 280...
Míg az első generációs buszok inkább voltak tekinthetők két szólóbusz egybeépítésének, a következő típusnál már jgondoltak arra, hogy a vontatott rész könnyebb és jobb utascseréjű legyen.
Szép részlet a fémből készült, megvilágított viszonylattábla...
...és a vezetőállás is.
Ne maradjon ki az utastér sem a látványból...
...ahogy a csukló...
...és a hátsó rész sem.
Mi érdekelhetné azonban a magyarokat jobban, mint egy Ikarus? Például sok Ikarus... még akkor is, ha a három megőrzött 200-asból csak egy ment ki a forgalomba. Az egyetlen 260-asuk eredetileg Varsónak készült 1985-ben, onnan lett átvéve nosztalgiának... 280-asból viszont kettő is megmaradt, mindkettő 1988-ból. Az égkék színű a garázsban maradt, így a lengyel nemzetí színekben megőrzöttel találkozhattunk újra.
A veterán-rendszámnál talán még értékesebb az, amivel eredetileg állították üzembe... pláne, hogy Lengyelországban 2000-ben volt rendszámreform.
Ráncajtó, "szofiizzó", pöttyös gumipadló... minden, amiért a szériát szerettük (vagy nem szerettük).
Ide viszont BRIIIAN élete helyett csak botváltót kaptak lengyel barátaink... a nagy fehér doboz a műszerfalon a jegykezelő készülékek programozására - és ellenőrök felbukkanása esetén a letiltására(!) - szolgál.
Mikor azt hinnénk, hogy ezt nincs hová fokozni, feltűnik valami...
Két évvel ezelőtt azt írtuk, egyetlen igazán régi Ikarus sem maradt meg nemcsak Krakkóban, de egész Lengyelországban sem... pár hónapra rá azonban a közlekedési vállalat igencsak megcáfolt minket ezzel a ki tudja honnan vásárolt járműnek a felújításával. Utána sem rejtegették azonban sokat, így ez is megvolt utazás és fotózás szempontjából is...
Az Ikarus 60-asokkal együtt ezek a buszok sem voltak közkedveltek, volt ahol a "Kádár bosszúja" gúnynevet kapták - az idő (és egy alapos felújítás) azonban sok mindent megszépít.
Az itt megőrzött busz 1964-ből való, múltjáról sajnos nem tudunk többet.
Itt is szép részlet a viszonylati tábla szekrénye...
...de a "profilkép" is, trilextárcsával és ráncajtóval, ahogy az egy jól fésült Ikarushoz illik.
Már felszálláskor jön egy tipikus részlet a lépcsővilágítással...
...majd érdemes egyből a vezetőállásra benézni...
...ahol ezeknek a szárnyaknak nem árt a nap melege...
...felfelé nézve pedig elkezdhetjük a lengyel nyelvleckét...
...még a MOGÜRT cégnevére is kiterjedve.
Ritka gyöngyszem a műszerfal is.
Ezt az utasteret ülőkalauzostul szerencsére már sok hazai nosztalgiabuszból is ismerhetjük.
Magyar busz, lengyel busz, két jó barát...
...és hátulról is megvan a maga karaktere. A vonófej pedig nemcsak dísznek van, tavaly ősz óta már egy Karosa pótkocsi is jár mellé.
A gdanski motorkocsi pedig nemcsak egy furcsa egzotikum a gyűjteményben... Wrocław már több évtizede képviseli magát itt járművel, idén viszont egyáltalán nem bizonyult áprilisi tréfának, amikor négy város villamosaival hirdetett utazást a közlekedési vállalat. A negyedik város Varsó volt, ahonnan 2017 őszén szereztek be egy motorkocsit, és másfél év alatt ezt is sikerült eredeti állapotra helyreállítani. (A varsói kocsiról készült fotók a közlekedési vállalat honlapjáról származnak.)
Wrocław járműve ez a tehermozdony is, amelynek nem a közlekedési vállalat, hanem a múzeum a tulajdonosa. Karácsony környékén a máshol szokásos fényvillamosok helyett ez járja a hálózatot az N-típus alvázából épített teherkocsival a háta mögött, amin karácsonyfa áll. Thomas a laprugós szerzőtársnak sikerült vele találkoznia, mikor év végén Krakkóban járt.
A K-típusú varsói villamosok 1940 környékén készültek a Konstal-gyár jogelődjénél ilyen bordó színben. A lengyel fővárosba azonban csak öt év késéssel jutottak el, mert a német megszállók Berlinbe vitték őket, s csak a háború végeztével, jóvátételként állhattak forgalomba Varsóban, akkor azonban már a fehér-piros színekben.
Az eltérő színek ellenére hasonló kétirányú, bőrüléses kocsit Varsóban is megőriztek, plusz még egyet, ami az egyirányú átépítést tükrözi, fapadokkal. A három nosztalgiakocsin kívül nagyon sok megmaradt szakszolgálati kocsiként, így volt bőven miből adni a krakkóiaknak.
Egy kék, egy piros, egy kék, egy piros...négy különféle városból, négy különféle gyártótól és négy különféle évtizedből!
Ezzel azonban még egyáltalán nem mondható lezártnak a történet... még számos villamos és busz vár felújításra - már ha nem kezdték meg, és a közlekedési vállalatot ismerve szolgálhatnak még nekünk kellemes meglepetésekkel. Időközben zajlik a múzeum felújítása is, ami még több teret jelenthet a régi járművek bemutatására, sőt, arra is vannak tervek, hogy a most raktárként használt külvárosi csarnokot is látogathatóvá tegyék, sőt, vágánykapcsolata is legyen a hálózathoz. Valószínűleg tehát nem ez volt az utolsó cikkünk Krakkóból... de más lengyel városok is tartokatnak még sok mindent, ami megnézésésre való... és amiről nemsokára mi is írni fogunk.
