2012. április 14-én „fotósvonat” közlekedett a rendszeres személyforgalmat már több mint öt éve nélkülöző, 84-es számú vasútvonal Kisterenye és Recsk-Parádfürdő állomások közötti szakaszán. Mitől is volt „fotósvonat”? Azért, mert a „Dácsia” dízelmozdony mögé kapcsolt két gyorsvonati kocsi utasainak többsége komoly fényképezőgépet szorongatott a kezében, és a nyíltvonali és állomási megállások alkalmával, az időnként megeredő esővel dacolva igyekezett a legjobb beállításokat megtalálni, és a legszebb vonatfotókat készíteni. Egy barátom, aki már nem az első ilyen túráján vett részt, úgy írta le (és ezt én is így tapasztaltam), hogy egy eléggé összeszokott, és viszonylag fegyelmezett törzsközönség jellemzi ezeket az utakat. Ez az állapot pedig mind a szervezők, mind a résztvevők számára fontos, hiszen annál kevesebb alkalommal kell bárkire is várni, vagy kell felhívni a figyelmét, ha harminc másik fotóstárs „működését” akadályozza, rossz helyen állva. És persze a jó hangulat is csak így lehet garantált.

Ami engem illet, inkább a vonalon utazás vonzott ide, így most nem elsősorban a képanyagra helyezem a hangsúlyt (a magammal vitt „technika” amúgy sem volt igazán alkalmas díjnyertes fotók készítésére). Inkább azon töprengtem el – éppen egy nappal a számos vasútvonalon ritkább közlekedést hozó 1. sz. menetrendi pótlék életbe lépése előtt –, hogy a 84-es vonal milyen forgalmi igényeket szolgált ki, és hogy milyen utazási igények, lehetőségek léteznek ma a vonal mellett.

Nagymamám Recsken született, de mivel sok évtizede már hogy elkerült onnan, így oda rokonlátogatásra én sohasem utaztam vonattal, ellentétben édesanyámmal, aki szívesen idézte fel nekem az ő utazásait.Olyan apróságokra is visszaemlékezett, mint a mátraballai állomás kútja (tájnyelven: csevicéje), és az ottani „vár” makettje, mely e szerint több mint négy évtizede változatlanul a helyén van. A vonalon én először és egyben utoljára menetrend szerinti járattal csak 2007 januárjában utaztam, egy mátrai kirándulás alkalmával.

A mátraballai állomás vármakettje egy korábbi fotós túra alkalmával.

Amikor még a Bz járt...

A fotósvonat nem éppen fotósidőben Recsk-Parádfürdőn.

Legközelebb a Mátra északi lábánál 2011 őszén jártam. Mátraderecske volt a célpontom, ugyancsak tömegközlekedéssel. Az utazás odafelé viszonylag egyszerű volt, mivel Kisterenyéig vonatoztam, és onnan mintegy negyed órás várakozás után autóbusz közlekedett a faluba, mely forgalmilag nem túl szerencsés helyzetű, hiszen a 23-as és 24-es főútvonalak közötti összekötő úton fekszik, csakúgy mint Mátraballa. A hazaút már nehezebb volt, mivel hosszasan sem az indulásra, sem útközben az átszállásokra nem akartam várakozni, így Recskig elgyalogoltam, és onnan Mátraházán és Gyöngyösön keresztül buszoztam hazáig.

A recski állomás várótermében fogyaszthatták el a fotósvonat utasai az ebédet. Én a jegypénztár mellett ültem, ahol az ablakban még kint találtam a 2007-es megszűnés időpontjából származó, autóbuszos helyettesítésről tájékoztató hirdetményt.

A buszról is lecsúsztunk?

Az akkor öt pár vonatot öt pár, az addigi vonatokkal nagyjából azonos fekvésben, minden nap közlekedő autóbusz váltotta.  Lássuk, mostanra mi maradt a helyettesítés alkalmával létrehozott 3459-es menetrendi mező autóbuszjárataiból:

Kál-Kápolnáról indul:

7:35 – csak szabadnapokon, Verpelétig (Agria Volán)
7:50 – csak munkanapokon, Kisterenyére érkezik 9:35-kor (Agria Volán)
10:50 – csak munkaszüneti napokon, Mátraballáig (Agria Volán)
14:45 – csak munkanapokon, Egerből érkezik, Salgótarjánig közlekedik, Kisterenyére érkezik 16:20-kor (Nógrád Volán)
16:50 – csak munkanapokon, Kisterenyére érkezik 18:30-kor (Agria Volán)
19:45 – szabad és munkaszüneti napokon, Mátraballáig (Nógrád Volán)

Kál-Kápolnára érkezik:

7:10 – csak munkanapokon, Egerbe közlekedik tovább, Kisterenyéről indul 5:45-kor (Nógrád Volán)
12:45 – csak munkanapokon, Egerbe közlekedik tovább, Kisterenyéről indul 11:15-kor (Agria Volán)
15:10 – csak munkaszüneti napokon, Mátraballáról (Agria Volán)
18:10 – szabadnapokon Salgótarjánból (Kisterenye: 16:45), munkaszüneti napokon Mátraballáról (Nógrád Volán)
20:10 – csak munkanapokon, Kisterenyéről indul 18:35-kor (Agria Volán)

Távolodjunk el most egyelőre kicsit a menetrendtől, nézzük meg a környéken a települési kapcsolatok hierarchiáját (melyet a térség helyközi buszhálózata viszonylag jól reprezentál). A két végpont: Kál csomóponti szerepű község, azonban Füzesabony, de méginkább Eger árnyékában fekszik, így a Tarna-völgy településeiről legfeljebb távolsági utazás esetén lehet vonzó célpont (erről a területről könnyen elérhető közvetlen járattal Gyöngyös is). A vonal középső szakasza számára (Sirok, Recsk, Mátraderecske) Eger és Gyöngyös, és kisebb mértékben Pétervására a legfontosabb célpontok. Mátraballa esetében már a nógrádi városok, Salgótarján és Bátonyterenye vonzása érződik, és a megyehatárt átlépve egyeduralkodóvá is válik. A Hatvan-Salgótarján vonalhoz kapcsolódás Bátonyterenye városának északabbi, falusiasabb képet mutató kisterenyei városrészében történik.

Azt mondhatjuk tehát, a 84-es vasútvonal vesztében az a jellegzetes mellékvonali „betegség” játszott többek között szerepet, hogy a vonal az évtizedek során bekövetkező közúthálózati, gazdasági, közigazgatási változásokat nem tudta lekövetni, és főirányi szerepét elveszítette. (Természetesen egy ilyen helyzet nem jelentené automatikusan a bezárást, vannak más tényezők is.)

Amikor a Volán átvette ezt az útvonalat, lényegében egy az egyben vonatpótlással próbálkozott, ami mivel nehezebben megfogható (nem csak feltétlenül napi hivatásforgalmi) utasigényeket jelentett, logikusnak tűnt hogy több utas nem lesz, mint a vonatokon volt (melyek menetrendje ráadásul a pálya és járműgazdálkodás függvényében korlátozott volt, a busz mégis megörökölte). Az egyetlen erény, a vonatos időkből örökölt kál-kápolnai vasúti csatlakozás szerencsésen megmaradt (tudjuk, az utolsó menetrendi évben ezt már a vasúton belül sikerült elrontani), azonban a többi jellemző szépen lassan elkezdte felvenni az autóbusz-menetrendekre „jellemző” jegyeket. Az Agriás járat mátraballai megfordulása, ami a megyehatárok átjárhatóságának problematikájához kötődik. Ugyanitt a Nógrádos járat valószínűleg (ha valaki tudja, kérem hogy erősítse vagy cáfolja meg ezt a feltételezést) külső telephellyel rendelkezik, máskülönben miért indulna, vagy érkezne éppen ide, bátonyterenyei vagy salgótarjáni végpont helyett? A forgalom szombaton és vasárnap korlátozódott jobban, tehát éppen abban az időpontban, amikor a térség turisztikai adottságaiból következően mindig lenne több vagy kevesebb, ráadásul fizető utas. Az internetes menetrendet nézve nem tudom eldönteni, hogy csak adatbázis hibát látok (remélem!), vagy megállóhely-használati vita miatt, de a Nógrádos járatoknak Sirok és Kál között csak Verpeléten van megállóhelye. A kisterenyei csatlakozásokkal már kevésbé törték magukat, mind Salgótarján, mind Hatvan irányában akad néhány perccel egymást lekéső csatlakozás. Sőt, az 1-es pótlék pedig egy igazi „ínyencséget” is tartogat: a 18:35-ös kisterenyei indulású járatra a csatlakozást biztosító vonat, mely 17:10-kor indult Hatvanból, eltűnt! Ez volt az, amit az ősszel én is használtam…

A kál-kápolnai csatlakozás az egyetlen említett fix pont, de ezen kívül a vonal „lóg a levegőben”. Agria, Mátra, Nógrád Volános (és még vannak további Volánok, melyek átjárnak a Mátrán) „felségterületei” keverednek, koncentrálva a saját főirányaikra, közbeékelve hagyomány alapján néhány, naponta 2-3 alkalommal közlekedő „furcsa” viszonylatot. Egymás között az átszállást nem keresik, esélyt sem adva így arra, hogy egy olyan időbeli és térbeli lefedettségű hálózat jöhessen létre, mely nem kényszeríti az utasokat hosszas kerülőutakra, várakozásokra – még akkor sem, ha adott időszakban nem jelentkezik adott útirányban koncentrált utazási igény.

Az 1-es pótlék vasárnap óta él, és számomra nem egyedül az említett 17:10-es hatvani vonat volt csak az a megszűnésre ítéltek közül, melyet az utóbbi években használtam. Sikerült egy jó nagyot ütni a hazai közlekedési hálózaton – hátha még jobban összetöredezik. És akkor a végén már tényleg csak a koncentrált utazási igények kielégítése marad majd meg. Vasút –és buszbarát vagyok, remélem hogy utazhatok majd egyszer végig a Tarna és a Bárna völgyében, kínálati menetrend szerinti, fővonalra csatlakozó vonattal. Ha ez nem menne, akkor jó lesz a kínálati menetrendű busz is, szintén illesztve vasúti és autóbuszos fővonalhoz. Akár úgy is, hogy útközben befigyel egy rövid, de kiszámítható átszállás, ha ezt a térség hálózatába illeszkedés úgy kívánja meg.

Ezt a mostani vonatozást mindenesetre köszönöm a trains.hu lelkes szervezői csapatának, és kívánom hogy nyíljon lehetőség a továbbiakban is, hasonló utazásokra. Beszámolómat egy mátramindszenti és egy kisterenyei képpel zárom:

Mátramindszent

Körüljárás Kisterenyén, fotósok gyűrűjében. Ez a vonat is elment.