Legutóbbi írásunkban megérkeztünk az észt fővárosba, és mindjárt tömegközlekedtünk is egy jót. Magából a városból viszont még csak a külsőbb kerületeket láttuk, pedig a lényeg az óvárosban van! A Baltikum két ékszerdobozából a legnagyobbat már megmutattuk, most pedig következzen a legszebb: irány Tallinn óvárosa!

Várfalak, bástyák, régi templomtornyok... már felülről is érdekesnek tűnik...

Az országhoz hasonlóan a főváros is a legkisebb a három balti közül: csak mintegy 400 ezren lakják, de még ez is az ország lakosságának több, mint egyharmada! Kikötőváros, bár ebből a szempontból jelentősége messze elmarad nemcsak Szentpétervártól, de például Rigától is - a forgalom mégis élénk az olcsó szórakozás és (főleg alkoholra irányuló) bevásárlás miatt ide látogató finneknek köszönhetően.

A történelem érdemi számítása itt is a hanza időkben kezdődik, a svédek, majd az oroszok uralmával folytatódik, és a függetlenedéssel zárul. A történelem közjátékai ellenére - sok hasonló sorsú várossal ellentétben - szinte tökéletesen egyben maradt a középkori városmag, ami a megunhatatlan barangolás lehetőségét kínálja a közlekedés iránt abszolúte nem érdeklődő turisták számára is.

Sétánkat hol is kezdhetnénk máshol, mint a városkapunál, azok közül is a legfontosabbnál: ez jön a kikötő irányából.

Mindjárt bele is botolhatunk az első látnivalóban, a Szent Olaf templomba, amelyhez a város legmagasabb tornyát építették. A torony látogatható, a kilátás pazar...

A Szent Olaf templomból nézünk a közeli kikötő felé: a Tallink cég komphajói várják az utasokat

Az óváros két legfontosabb utcája délnyugatról tart északkelet felé, az egyik a Pikk (hosszú), a másik pedig a Lai (széles) nevet viseli - most éppen az utóbbin járunk.

A középen lévő régi ház közelebbről... ez is egy típikus Hanza-kereskedőház, amelynek emeletén a raktárakat helyezték el - az árut pedig a fent lévő daruval juttatták fel.

Nemcsak egy ilyen van viszont, hanem szó szerint egymást érik...

A két utca közötti passzázsok egyikében, a Történeti Múzeum mellett az ország területének kronológiájából épült egy járda. Amilyen sanyarú az eleje, olyan optimista a vége: a 100. dalfesztivált és a köztársaság 500. évfordulóját is számon tartják már!

A szomszéd utcában pedig mindjárt egy régi templomba botlunk. Keskeny a sikátor, úgyhogy itt is ennyi fért a képbe. Tanulság: aki Tallinnba megy, vigyen nagylátószöget!

A templom belülről: a főhajóban állunk, jobbra már a fal ablakokkal, balra viszont van mellékhajó. Bizony, ez egy kéthajós templom! Nekem hirtelen nem is jut eszembe másik ilyen Európából...

A templom mellett láthatjuk - mint a Harz-hegység mellett Wernigerode-ban - a város legkisebb házát.

Ha unjuk a középkort, akad itt is szecessziós ház...

...ahonnan valaki mindig figyel ránk.

Mielőtt a főtérre érnénk, keressük meg a keleti városfalhoz közeli Katariina Käik nevű közt is, mert ott ez a hangulat fogad...

...sőt, még beljebb ilyen...

...illetve Rigához hasonlóan itt is egy macsek a kémény tetején...

A szomszédos utcában ezt a konstellációt inkább nem kommentálnánk...

A főtéren a városháza is középkori...

Tipp: a városháza árkádja alatt találjuk "A három sárkányhoz" címzett éttermet, ami igazi középkori hangulattal vár: először is, nincs villany, tehát gyertyával világítanak. Aztán az ételeket tűzön főzik, majd agyagedényekben tálalják. Étkészletet nem szolgálnak hozzá, mivel a mondás: 1250-ben sem volt még kés és villa. Így az étket kézzel-lábbal kell elfogyasztani. És amiből lehet válaogatni: rénszarvas-gulyás 2 euróért, rénszarvas-hússal töltött pite 1,5 euróért, és még többféle - korabeli zöldségekből álló - töltelékkel töltött pite. Fenséges étkek! A falatokat házi sörrel lehet leöblíteni, ami szintén 2 euró körüli összeget kóstál, és kerámia korsóban adják.  Mindenképpen próbáljátok ki, ha ott jártok! Ha szerencsétek van, akkor egy középkori lovag épp a Ti nyakatokat akarja elvágni egy méteres karddal, persze csak a fotó kedvéért és a remélt 1-2 euró reményében. :)

...csakúgy, mint ez a régi kereskedőházból kialakított étterem...

...na meg annak vetélytársa, amelyet Ellátott utas ajánlására próbáltunk ki. Odabent semmit nem lehet kapni, ami később az amerikai kontinensről jött (például krumpli...) - de attól ez még nem egy a sok lovagi étterem közül, itt nem kell kézzel enni - kifejezetten jól visszajönnek a középkori lakomák (részben a köretek és a fűszerek változása miatt is) mára elfeledett ízei.

Bentről nemcsak a krumpli hiányzik, hanem a villanyvilágítás is...

...de azért a vízellátást ugyanúgy megoldották némi trükkel...

...mint az angol WC-t.

Kellett viszont a feltöltődés, ugyanis a városból még várt ránk egyéb is: mint szinte minden középkori eredetű város, ez is egy domb oldalába épült, ahol pedig a vár állt. A városfallal aztán a vár is a város részévé vált, annyiban, hogy azt egy belső fal még leválasztja a várostól is - szükség esetére. Tallinn vára az óváros délnyugati-nyugati oldalára esik, de a főtér is a városmag déli részében helyezkedik el inkább (miközben a kikötő az északkeleti sarokhoz van közel), innen ez már nincs nagyon messze.

A várfal a város felől, és a Kiek in de Kök. Ez szó szerint annyit jelent, hogy "Kukuccs a konyhába", a magas toronyból ugyanis (a praktikusan) a várfalhoz ragasztott egykori házikók konyhájába - köszönhetően a középkori típusú kéményeknek, amiknek nagyságát az ún. füstöskonyha indokolta - be lehetett látni.

A várnegyed főterén láthatjuk a parlament épületét.

A parlamenttel szemben áll az Alexander Nyevszkij ortodox katedrális, ahol a város szülötte, II. Alekszij pátriárka először ministránsfiúként szolgálta az ortodox hitet.

...és itt van az evangélikus székesegyház is.

A várbéli közintézmények sora az elnöki palotával ér véget, ezt azonban a vár aljából sokkal jobban lehet látni.

Visszatérve a városon át, vagy azt megkerülve tehát gyorsan eljutunk a kikötőbe, amelynek közelében ezt a padot találtuk. A maradék anyagból nyilván fogpiszkáló készült...

A kikötő felé tartva ezt az oszlopot is láthatjuk... de ez nem modern művészet vagy kísérleti lámpaoszlop, hanem az Estonia nevű kompra emlékműve, amely 1994-ben süllyedt el, több mint 800 halálos áldozattal...

A kikötőben volt "shopping center" is, ahol a turistáknak megpróbáltak helyi jellegzetességeket eladni. A kolbászárusnál kóstoló is volt: vaddisznó, ló, jávorszarvas és rénszarvas valóban nem mindennapi csemegének tűnik!

Borisz Jelcinnek emléktáblája van a városban, az óváros szélén, amellyel arra emlékeznek, hogy ő volt az, aki lehetővé tette az észtek önállósodását 1990-91-ben.

Este az óváros főtere megtelik még több élettel, a kép este 10 után készült.

Aki bulizni vágyik, az is megtalálja a neki való helyeket az óvárosban.

A kikötőből ilyen kilátás nyílik este a Finn-öbölre... mármint este 11-kor. Nyáron itt éppen csak lebukik a nap a látóhatár alá, így még éjjel sincs teljesen sötét.

Tallinntól egynapos kirándulás sokfelé tehető: keletre Rakvere városa felé, mely már erősen oroszos hatású, de ebbe az irányba kell elindulni a természeti szépségekben bővelkedő Lahemaa Nemzeti Park felé is. Nyugat felé Haapsalu városa jelentősebb, mely már majdnem a tengerparton fekszik, és mellőle indulnak a kompok az észt szigetek irányába. Ezek valamelyikét bejárni inkább többnapos program lenne, mi azonban nagyon kíváncsiak voltunk, milyen egy ilyen sziget hangulata. Hiiumaa és Saaremaa (a két legnagyobb) helyett így Vormsit választottuk, melyet egy bő fél órás kompátkeléssel tudtunk megközelíteni. Vormsi kisebb mint 100 négyzetkilométer területű, így könnyen bejárható, akár még gyalog is. A szigetet egykor svéd kisebbség lakta, mai lélekszáma mindössze néhány száz fős. Nyugalmas hely: a legjobb elnézelődni a lapos tengerpartokon (a növényzet a helyi klimatikus viszonyok már-már hideg mérsékelt övi jelleget mutat), áfonyát szedegetni az erdő szélén...

A sziget nyugati partján

Faház, kőház, szélmalom. Északi hangulat?

A sziget ortodox templomának maradványai

Jön a komp! A téli időszakban viszont nincs rá szükség: a Balti-tenger jege olyankor elég vastagra hízik ahhoz, hogy a szigetekre gépkocsival is át lehessen hajtani!

Már megint hibás volt a fényképezőgép, de így lett jó...

A hajó indulási kikötőjét Tallinnból busszal közelítettük meg. Kevés szó esett erről a közlekedési eszközről eddig, annak ellenére, hogy Észtország helyközi forgalmában döntően ez használható. A járművek megfelelő állapotúak, újabbak és régebbiek vegyesen, döntően "nyugati" márkájúak. A menetrendi keresőt (T-Pilet névre hallgat) érdemes megnézni: nem véletlen, hogy Észtországot úgy emlegetik, mint Európán belül a digitális átállás egyik úttörőjét: letisztult, nagyon egyszerűen használható. Tudja azt is, melyik járatokon vannak számozott ülőhelyek, és amelyik távolsági járaton ez lehetséges, természetesen a jegy egyből meg is vásárolható. A felület gyakorlatilag megegyezik az állomási jegyautomatákon találhatóakkal (fizetés csak bankkártyával!). Ezeknél az automatáknál a célállomásra keresés lehetőségén felül egy gombnyomással lekérhetőek az aktuálisan induló járatok is, amelynél pedig már csak az érkezési megállót kell kiválasztani - ez pedig a jegyvásárlás menetét jelentősen gyorsítja. A rövidebb távra utazók számára, akik indulás előtt nem sokkal érkeznek az állomásra, így a legegyszerűbb. Ezt a megoldást ajánlom a hazai közlekedés-informatikai szakma figyelmébe is! 

Térképes kereső ugyan nem tartozik hozzá, de egy másik honlapon ez is megtalálható: http://www.peatus.ee/#route_search

Búcsú Tallinntól.

Maga a Balti túra ezzel hosszú útjának végéhez ér, de minden sztori akkor jó, ha van ráadás is. Ezért is szálltunk hajóra, jövő héten epilógus!