Blogunk az elmúlt másfél évben négy alkalommal is tudósított Borsod-Abaúj-Zemplén megyei buszfotós kirándulásokról, ahol öreg Ikarusokkal utazva mutattuk be a megye arcait, az eldugott falvaktól az ipari környezetig, hegyen-völgyön át. A túrasorozat nem ért véget, de kicsit talán én is kezdtem magam úgy érezni, mint aki túlságosan jóllakik az élményekkel - elkerülendő hogy az olvasóink esetleg ezt érezzék, a blogon elmaradt egy beszámoló idén tavasszal. Miután azonban a múlt héten sorra került a hatodik közös út, illetve többen a résztvevők közül eljutottak június elején az Alföldre is egy hasonló utazásra, ideje már egy zanzásított beszámolóra, e három alkalomról.
Áprilisban, az ötödik túrán kivételesen nem a 266-os típust, hanem a távolsági járatok, és iskolai kirándulások egykori sztárját, a 250-est választottuk. Sátoraljaújhelyről indulva pedig, a hegyközi térséget fedeztük fel.
Aki mostanában kiballag az említett település vasútállomásához, bizony láthatja még ezt a kocsit, illetve az ugyancsak távolsági 256-os típust is - nem is egyet. Amíg Szerencstől idáig tart a vágányzár (egy bő tíz kilométeres szakaszon, csaknem fél(!) évig krampácsolnak), az ÉMKK borsodi részlege, a végsőkig széthajtott kocsikkal, de csinálja a vonatpótlást...
Vilyvitányban készültek el az első felvételek.
A Hegyköz központja Pálháza (legkisebb városi jogállást elnyert településünk, a maga bő ezer fős lélekszámával), ide fut be a Sátoraljaújhely felőli főút, és ágazik aztán el több irányba, zsákfalvakba, illetve Pusztafalu és Hollóháza felé. Volt tehát bőven választási lehetőségünk, hová látogassunk el.
Voltunk Füzérradványban...
...és bevártuk a menetrend szerinti járatot Bózsva közelében.
A hegyközi buszhálózat - mivel egyetlen Sátoraljaújhelytől Hollóházáig tartó, Pálházától hurokszerű forgalmi tengelyt jelent, rengeteg zsákvonali leágazással, "természetesen" kellően áttekinthetetlen. Noha a vasúthoz való igazodás viszonylagos keretet ad neki, arra sajnos itt sem vették még a bátorságot, hogy a követési időket kiegyenlítve, és betéréseket rendszerezve, esetleg egyes járatoknál az igényvezéreltséget behozva, új menetrendet tervezzenek. Noha a képlet valószínűleg nem lenne túl nehéz: olyan menetrend szükséges, ahol a Sátoraljaújhelyről és vissza közlekedő járat a vasúti menetrendhez illeszkedjen (de okosan gazdálkodva a járművekkel, tehát lehetőleg a fordulóidőt alacsonyan tartva), valamint érdemes kihasználni a felső szakasz hurok jellegét is, mint ahogy Pálháza csomóponti jellegét. Talán erről majd máskor, egy külön posztban bővebben...
A kötelező kép Füzérről, avagy itt mindenki a buszra vár!
Hegyköz, és a gomolyok.
Ellenkező irányból nézve.
Közös fotó a füzérkomlósi szobormozdonnyal. Valaha itt volt a hegyközi kisvasút vége.
A következő túraterv már újra 266-ost tartalmazott, egy magánkézben lévő példánnyal szerettünk volna az Alföldön tekeregni. A jármű azonban sajnos nem készült el a tervezett időpontra, így jött a szükségmegoldás: egy gyűjtő kezében lévő, korábban Békés megyében szolgáló Ikarus 260-assal vágunk neki a Nagykunságnak. Nem bántuk meg hogy így esett, egy újabb próbálkozás minden bizonnyal lesz az eredeti járművel is...A járat Budapestről közvetlenül érkezett, a Szolnokon csatlakozók első fotótémája az egykori cukorgyár lakótelepén volt:
BPG-700
Várva, hogy mindjárt elzúg egy Traxx, teherkocsikkal. A kép az egykori Barta állomáshoz legközelebbi útátjárónál készült.
Az út egyik derültséget kiváltó jelenete ezt követően jött: a tanyák között futó mellékúton, egyik bejárónál megálltunk fényképezni - és percek teltek el, mire észrevettük hogy sikerült pont egy megállóba érkeznünk, csak a tábla bújt el kellően az útmenti erdősávban. A tábla alapján jártunk tehát a "Szakosított sertéstelep" bejáratánál!
Kenderesen a vasútállomás előtt álltunk meg:
Tsz-busz?
Tsz-busz. Kétpó után, a mellékúton Mezőtúr felé...
Szerencsésen észrevett lehetőség egy közös fotóra: pont jött a Bz Szarvasról!
Ez pedig már tervezett együttállás volt, Bagimajornál.
És még ilyet is láttunk: mezőgazdasági "Ancsa"
És akkor a harmadik túra: irány a Matyóföld!
Engedélyt kaptunk egy rövid bekukkantásra a bükkábrányi bányába (no nem a bányaterületre - ott jó eséllyel elsüllyedtünk volna). A háttérben a vasúti rakodó, ez hétvégén üresen áll.
Ilyeneket láttunk volna, ha mégis bemegyünk.
Zöld-sárga, mégsem GYSEV.
Gyári fotó?
És a legszebb rész: a Cserépfalu és Cserépváralja között, a szőlőben.
A Déli-Bükk szelíd lejtői
Az út során elhaladtunk a Hór-völgy bejárata mellett is. A hegység belsejébe hosszan benyomuló, Hollóstetőnél a miskolci útba csatlakozó szakasz már sok éve zárva van a közforgalom elől, nem volt azonban ez mindig így. A buszon utazva szóba került, hogy volt pár évig rendszeres buszközlekedése is, Lillafüredről közvetlenül Mezőkövesdre! Ellenőrizve a régi menetrendben, turisztikai célt szolgált: munkaszüneti napokon közlekedett, reggel felfelé, délután lefelé.
BÜKKZSÉRC :)
Ha tehetem, Ikarus mellé parkolok!
A Nagy-Eged meredek szőlői előtt pózol a túra két résztvevője. A márka tényleg örök - de ezt talán elég ha a fanatikusok így gondolják, nem lenne baj ha a közszolgáltatás megrendelője nem ebben gondolkodna...
Búcsúzás. A BPR-695-ös kocsi valószínűleg utolsó nagyobb útjára vállalkozott, a mezőkövesdi üzemegység külön ígéretet tett rá, melyet ez úton is nagyon köszönünk, hogy a buszt júliusban még kibérelhetjük. Rövidesen lejáró műszaki vizsgája után várhatóan selejtezésre kerül majd.
Fogynak az öreg vasak. Lassan, már ahogy éppen a járműbeszerzések alakulnak - sajnos nem függetlenül minden megrendelői önkénytől. Amíg vannak, és utazunk még velük, terveink szerint továbbra is szállítjuk még a képes beszámolókat.
