Az Oktogonnál állva a szombat délután ellenére munkanapi szintre duzzadt dugót nézegetve a Nagykörúton (kocsisor, amíg a szem ellát) azon töprengtem: nem értik, vagy csak nem érdekli őket? Ennyire nélkülözhetetlen? Netán - már elnézést - a seggükhöz nőtt a kocsijuk? Szerencsére a másik két irányban egész más kép fogadott: az Andrássy út - most már szokásosnak mondható módon - végig lezárva, Benne programok, kajahelyek, árusok, kiállítók: egyszóval autómentes nap!
Főútból bazár - két napra.
Hogy teljesen precízek legyünk: maga az Európai Autómentes Nap minden évben szeptember 22-e, azonban a kapcsolódó programok (főleg az Európai Mobilitási Hét) szervezői rég rájöttek arra, hogy ilyen jellegű eseményeket nem lehet egy ilyen napra beszervezni, félig lebénítva ezzel esetlegesen egy munkanapot. Így az Andrássy úti hepaj tradicionálisan a Mobilitási Hetet indító hétvégén kerül megrendezésre.
Az idő nem volt a legszerencsésebb a kinti programokhoz, de sok esőmentes időszak is akadt azért, amikor nyugodtabban lehetett nézelődni.
A járműves kiállítórészen az elektromos...
...és még elektromosabb járműveké volt a főszerep,
de akadt azért "busz"...
...sőt "még buszabb" is!
Az Operától a Bajcsyig egy merő kajáldafolyam volt az egész.
Egy kis gasztronómiai exkurzus Ellátott utas részéről:
A street food fesztivál önmagában jó pontja volt az Andrássy út bejárásának, sőt ellenpontja is a túlsó végi lovasprogram lacikonyháinak... kimondottan jó dolog is, hogy a "gyorskaját" már nemcsak a nagy amerikai láncok gyomorsámfázó hamburgerei és rántotthúsai, meg a talponállós büfékben kapható kétes eredetű hússal megtámogatott bucis-csalamádés hamburger, kebab/gyros és pizzaszelet jelentik. A jelen évtizedben már egyre jobb pozíciót foglal el a hatalmas, frissen kisütött színhúspogácsával és különféle ínyencségekkel megtöltött hamburger, a különféle halak és tengeri herkentyűk, valamint az egzotikus konyhák remekei is. Utóbbiak palettáján évről évre több színt találni már Budapesten is Szerbiától Louisiana-ig, de egy jó etióp vagy indonéz étterem például továbbra is hiányzik, a koreaiak pedig még mindig túl drágán kínálják magukat. Ezzel a problémával sajnos a rendezvényen is szembesülni kellett... a legtöbben ugyan rájöttek, hogy nem szabad óriási adagokat kínálni, ha a kedves vendég mást is ki akar próbálni, de arra már nem, hogy a bemutató jellegű porciókat bemutató jellegű áron is kéne kínálni, nem pedig néha az alap-étteremhez képest is jóval drágábban...
A Traviata a Csülkös és a sörpadok között lesz!
A műintézmény ügyesen rászervezett az előtte húzódó tömegvonzó jelenségre: önmagát próbálta népszerűsíteni közismertebb darabokkal.
Eső ellen jó a benti program. Ezen kívül az eredeti cél is a Miniversum volt aznapra, a többiről csak a helyszínre érkezéskor jött ki egy "tényleg, ez is ma van" felkiáltás...
A 2008-as InnoTrans alkalmával Berlinben láttam már óriás terepasztalt. Magyarországon is láttam egy-két kisebb rendezvényt, ismerve a hazai állapotokat, bár a helyet sokan dicsérték, nem gondoltam, hogy lehet itthon bármi, ami a német-osztrák kultúrkörhöz fogható e téren. Nos, tévedtem...
Az "utazás" a Nyugati pályaudvaron kezdődik...
...mindjárt egy finom csalással: railjet!
Aztán nem különösebben részletezett körülmények között kilyukadtunk Tatán.
Innen pedig már adja magát Győr. Nemcsak a pályahálózat jó, a környezet is szépen kidolgozott. Sok közúti jármű is mozog mágnesek segítségével.
Győr fölött még ha rossz oldalon is, de Pannonhalma is megépült...
...sőt még forgalma is volt a mellékvonalnak - talán nagyobb is, mint a valóságban szokásos.
Külön élmény volt, hogy hazai pályarészleteket, állomásokat, műemlékeket rajzoltak meg 1:87-ben, amihez egy magyar vasútbarátnak nyilván nagyobb a kötődése, mint más egyéb helyszínekhez, vagy fiktív dolgokhoz. A nyílt vonal mentén egész jó fotóhelyek is nyíltak, csendben röhögtem is magamban: tükrös reflex szerzőtárs ezért órákat utazgat és fél napokat elhéderel valahol. :)
Van GYSEV is, hiszen a pálya egészen Sopronig ér!
Ezt a szakaszt nem tudtam azonosítani... talán mert elvitték az ufók?!
...ebben viszont határozottan van némi 1-es vonal feeling.
Megérkezett az IC Győrbe.
Fűtőház mindennel.
Ez pedig már Sopron. Éppen üres, de nem csak az állomás van, a belvárost is nagyon szépen megkomponálták.
Ahol véget ér a magyar asztal, ott a kiállítás folytatódik tovább. Stílszerűen Ausztriába lép át a látogató (bár vasúti összeköttetés nincs), a sor végén pedig német földre is eljutunk - praktikus szempontból is érthető mindez: ilyen modelleket sokkal könnyebb szerezni a nemzetközi eladóktól.
Az osztrák pálya Burgenlandban kezdődik. Hangulatra tökéletes.
Itt már egy konkrétabban azonosítható helyszín - nem lehet sokkal újabb, mint az igazi! (A tértorzulást viszont itt is megkapjuk, mert a Belvedere-kastély is sréhen szemben található meg...)
Hogy mindjárt meg is érkezzünk Pannonhalma méltó párjához, Melkhez. Előtérben egy bemozdult tehervonat...
Az a tehervonat nem véletlenül mozdult be ennyire - és itt nem csak szokásos ügyetlenségemről van szó. Elmondták később, hogy az osztrák és a német részen a járművek valamivel gyorsabban mozognak - abszolút hitelessé téve az egész rendszert.
Ez pedig már a német rész, mint ahogy a begördülő nosztalgia-szerelvény mutatja. Tipikus, de itt még nem jártam...
...ellentétben ezzel. Wartburg vára hasonlít, és a valóságban is elég távol van Eisenach állomásától.
Vendégszereplőként svájci szerelvény is megjelenik.
Éppen végezni akartam, amikor a hangosbemondóban a késés helyett azt mondták be, hogy némi plusz díj ellenében kis létszámú csoport bemehet a kulisszák mögötti túrára. A tébláboló gyereksereg között átcsapatva elsőként értem a jelentkezési pontra, így nem volt kérdéses a bejutás. Megérte ez is, hiszen egész más szemszögből volt így megtekinthető ez a jelentékeny anyag, több olyan részlettel is, ami egyébként nem látható.
Szemközti nézőpont: innen más egy kicsit...
...de az igazi dobás benne az, hogy alá lehet nézni a dolgoknak. Itt ez szó szerint búvárkodás!
Tároló a pályaudvar alatt. Igen helytakarékos, de a valóságban borzasztó drága lenne.
A német részen is sikerült egy fotó felülről így...
...továbbá jobban láthatóak a részletek: távirányítású váltó...
...és felsővezeték. Bár ez a legtöbb helyen üzemi okok miatt csak oszlopokat jelent, a járművek az áramot a sínből kapják.
A német rész tárolója. Alul a vonatok még gyorsabban mennek, hogy többet láthassa őket a közönség.
A praktikus mozgatás alapja pedig itt is egy spirál. Minden emelkedő leküzdhető.
A különmenet vége az egyébként publikusan is látható vezérlőrészlegnél volt.
Nagy élmény volt, ajánlom mindenkinek. Ide illene valami "végre itthon is" kezdetű dagályos ömlengés, de az alkotók nem ilyenek, teszik a dolgukat, amiben jövendő fejlesztések is szerepelnek. Úgyhogy csak ennyit mondok:
