Miután múlt héten rátértünk a vontatott járművek színezésének érdekességeire, a mai napon a magasabb komfort felé tekintünk, és górcső alá vesszük a minőségi távolsági vagonokat. Vajon egységes termékpalettaként jelent meg? És ez a távolból is feltűnő? Nézzük!

Alacsony pályaszámú WRR büfékocsi az ős-IC korszakból. Csak a márkanév feltüntetése különbözteti meg.

Az InterCity szolgáltatás a MÁV vonalain 1991. június 2-án indult meg, az akkor még nyári menetrendváltással. Az IC-vonatok kezdetben átalakított belföldi gyorsvonati kocsikkal jártak (első generációs IC-kocsiknak ezeket nevezzük, ma is közismertek közülük a Bko-kocsik). Ezek belső berendezésén dolgoztak egy keveset, így a gyorsvonatoktól valóban különböztek, de a külsejüket tekintve nem tértek el azoktól: kék alapon az ajtótól ajtóig végigfutó (nem fehér!) szürke csíkkal. A Bko kocsik még ma is futnak, de szerencsére már nem IC-ben: gyorsvonatokban találkozni velük a Dunántúlon.

2G másodosztály téli gúnyában: némileg rozsdás sárral fedett szürke részek...

Az IC-kocsipark törzsét képező, régebbi győri gyártású kocsikból átalakított 2. generációs IC kocsikkal az utazóközönség ma is sokat találkozik. A kocsik külső fényezése egyenes folytatása a csíkos hagyományoknak, a márkanév feltüntetésével, egy szembeötlő különbség azonban mégis akad: némely kocsik esetében a forgóvázakat és a kocsi alján elhelyezett mindenféle dobozokat szürkére festették, ez némiképp hangsúlyozza a kocsi alsó felét is, és egyértelműen megkülönböztethetővé teszi a többi gyorsvonati kocsitól (az IFE toló-lengőajtóval együtt).

2G InterCity kocsi (1. osztály).

Itt kell szólnunk arról, hogy a GySEV beszállásával az IC-forgalomba megjelentek a repceszínű kocsik is, így a soproni vonatrész szépen elüt a szombathelyiektől. A kocsik tisztán a GySEV társasági színvilágát viselik magukon, habár nagy újító fantázia nem csillant meg: egyértelműen a szokványos gyorsvonati csíkozás köszön vissza, egy feltűnő, a kocsik végén körbefutó sárga csíkkal megtoldva.

Az IC sikerre volt ítélve, egyre több fontos és kevésbé fontosabb városban megállt, így jó ötletnek tűnt egy nála is gyorsabb termék felfuttatása: ez volt az InterCityRapid, amely immár megállás nélkül haladt a nagy vidéki városokba (Miskolc, Pécs, Debrecen). Menetrendjük és üzletpolitikai fekvésük azonban nehezen volt integrálható a formálódó egységes IC-rendszerbe, így csakhamar megszűnt ez a szolgáltatás, és IC-vonatok jártak helyettük több megállással. Az ICR-ek azonban a nemzetközi forgalomra is alkalmas DWA-kocsikkal jártak, melyek mára már belesimultak az IC-parkba, de akkor büszkén viselték oldalukon az ICR logóját (ugyanakkor a festés pontosan ugyanolyan volt, mint bármely más távolsági/gyorsvonati kocsié: kék, szürke csíkkal).

10-71-es középszámú DWA (Deutsche Waggonbau Aktiengesellschaft, Bautzen) ICR-kocsi. Jellegzetes a fekete "szoknya".

Az eddig látottak alapján egészen egységesnek mondható a színterv és a logó. Azonban az első törés a koncepcióban már 1996-ban megtörtént, mivel ekkor a Ganz-Hunslet leszállította a 3 db BVmot 4 részes villamos motorvonatát. Annyira szerették volna hangsúlyozni, hogy új szintre emelik a távolsági minőségi utazást, hogy a kék alapszín jelentősen visszaszorult, a fehér csík mellé pedig behozták a narancsvöröset az ablakok köré, és hangsúlyt kapott a jármű alján a világosszürke szín is (és most eltekintünk a sárga fejtől, az igazából a láthatóság miatt kell, és nem hátrányos).

BVmot-ok egymás között. Végülis így jól mutat.

Persze ez az egységesség akkor mutatott volna jól, ha elszaporodnak a motorvonatok, de nemcsak hogy nem így lett (3 szerelvény készült), hanem egyre kevésbé üzemkészek a motoros egységek, így a középkocsikat elkezdték belepakolni más IC-vonatokba erősítésként, megbontva ezzel az egységes megjelenést (sőt, újabban a kunszentmiklósi személyvonatba is jut, jobb híján).

Erősítő Bmxz kocsi egy szegedi IC elején, a narancsvörös sávról felsimerhető.

Újabb rés a pajzson a szintén nem túl nagy darabszámban 2008-tól készült 3G IC-kocsi, amely megint valami egészen újat és lendületeset akart alkotni. Ez újabb tíz darab, átlagostól eltérő megjelenésű járművet jelent, napjainkban a miskolci és a debreceni vonalon lehet velük találkozni.

3G IC-kocsik a Keletiben. Csíkok, csíkok mindenütt.

A kisebb ablakok miatt több a végigfutó kék, és az oldalsó szürke sáv is megvan, de a kocsik végén lefutó vonalak kicsit megtörik a lendületet. Ugyancsak újdonság a kitöltő fekete az ablakok között, és a kocsi alján a szoknya is fekete lett. Jól megfigyelhető azonban, hogy a halberstadti fényezés ide is begyűrűzött, nézzük csak az ablakok felett végigfutó csíkot! A wi-fit hirdető piktogrammok pedig olyan hangsúlyosak, hogy akár önálló színezési elemek is lehetnének, de az összhatás, úgy érzem, kicsit csiricsáré lett, sok a csík, és kicsit suta az ajtókon a lekonyuló csíkozás. Ízlések és pofonok, persze....

Az IC-k színvilágának útkeresése azonban most indult csak el igazán útkereső expedíciójára, legalábbis a vonatosszeallitas.hu képén ezt látjuk:

4G InterCity kocsi készülőfélben Szolnokon (kép: vonatosszeallitas.hu).

A kék sötétebb, a fehér hangsúlyos, a csíkozás logikája kifordítva, és mi az a világoskék sáv? Merőben mást akartak alkotni. A koncepcióban legfelebb a MÁV-Start honlapján megjelenő színeket látjuk visszaköszönni, de ez egy nehezen javítható, nehezen karbantartható festés, a koszos fehér vagon pedig nem néz ki jól. Mindenesetre itt tartunk most, és nagyon kíváncsian várjuk, lesz-e folytatása a 4G kocsik gyártásának.

A színezés diverzifikációja elindult, de vajon jó irány-e ez, vagy jót tesz a frissítés az imázsnak? Nektek mi a véleményetek?

A magyarországi minőségi vonatok legújabbkori történetéről blogunkon itt és itt olvashattok.