Aki hosszabb ideje követi a németországi tömegközlekedés történéseit, az talán csodálkozhat azon, hogy milyen matematikai képtelenségbe is estünk, amikor 2006-ban még csak a 125. évfordulót tartották meg a német fővárosban... 125 + 9 az nem egyenlő 150-nel. Nem is... de ha felidézzük magunkban, hogy a MÁV 125. és a magyar vasút 150. születésnapja között is mindössze csak három év telt el, könnyen rájöhetünk a megoldásra...
Akár sikerült, akár nem, eláruljuk a megfejtést: 1865-ben az első lóvasút indult meg a városban, illetve a mai Németország területén (és azt is szokták Strassenbahn-ként azaz közúti vasútként emlegetni, gondoljunk csak a BKVT-re, amely szintén pacikkal kezdte ilyen néven). Az európai- és világelsőséghez ez persze messze nem volt elég, sőt, még az első tízbe sem sikerült beleférni... csak a közép-európai térségben mondhatták el ezt magukról, négy hónappal lepipálva Bécset. Az első vonal június 22-én indult meg, amely idén egy hétfői napra esett... ennek ellenére pont ezen a napon tartották a hivatalos ünnepséget a meghívott vendégekkel az Alexanderplatzon, és ehhez néhány járművet is kiállítottak.
Mire lehet jó a tér szélén lévő elektronikai áruház? Túl azon, hogy mindig lehet akciós lemezeket kapni, a képet az emeletéről készítő fényképezőgép is ott lett beszerezve még tavaly Svédország felé menet...
Az évfordulóhoz képest ez a lóvasúti kocsi fiatalnak mondható, hiszen "csak" 124 éves. "Nyugdíjas évei" nagy részét a drezdai közlekedési múzeumban töltötte, onnan került vissza, amikor a városi közlekedés tárlatát "ideiglenesen" felszámolták...
A hatalmas város szinte minden kerületére jutott egy önálló villamostársaság... így Köpenickre is, ahol egyébként a nosztalgiajárművek honállomása átkerült pár hónappal ezelőtt.
Az egyik legfrissebb attrakció ez a négytengelyes Gotha-motorkocsi - a sorozat prototípusa - volt, ezt csak most tették hosszú idő után üzemképessé...
...de most debütált a legújabb nosztalgiaszerelvény is. A T6-osok még 2007-ben búcsúztak el a forgalomtól (pótjaik ráadásul jóval előbb, 2002-ben), nagy részük azóta Szczecinben és Dnyepropetrovszkban kezdett második életet - a pótkocsik egy része pedig Magdeburgban - így most már elérkezettnek látszott az idő, hogy ebből is legyen múzeumi jármű.
Ez az utastér már ma sem mindennapos - a megmaradt Tatrák sötétített ablakokkal és lehangoló szürke oldalfalakkal közlekednek.
A rendezvény előtt két nappal Woltersdorf-ba is érdemes volt kilátogatni, ott ugyan nem szolidaritási megemlékezést tartottak, csak falunapot - de a lényeg az volt, hogy három járattal biztosítottak húsz perces követést, ráadásul mindegyik különlegesnek mondható járművekkel közlekedett... és a két évvel ezelőtti ünnepséghez képest most végre jártak pótkocsik is.
Az akkor ott lévő két berlini motorkocsi közül a később restaurált most is ott dolgozik - és valljuk be, nem is néz ki rosszul a vonallal egyidős pótkocsival együtt.
A "hadi villamos" azaz KSW pótja eredetileg Strausbergben teljesített szolgálatot, csak 1968-ban került össze ez a páros.
Most végre látni lehetett azt is, hogy zajlik a körüljárás a végállomásokon. Ez a Gotha-szerelvény sem teljesen eredeti állapotú ugyan...
...de ez az égszínkék plafon és a gumipadló eltéveszthetetlenül NDK-s!
A jubileumot követő hétvégén sikerült megismételni a 2006-os események nagy részét... most is a Lichtenberg kocsiszínben - amely 102 évvel ezelőtti megnyitásakor több mint 500 kocsit tudott befogadni, ezzel a világ legnagyobb járműtelepe lett - tartottak nyílt napot. Feketén villogó térközjelző szerzőtárs ahogy akkor, úgy most is ellátogatott, hogy dokumentálja a látottakat...
Igen, jó helyen járunk... de itt nemcsak modern járművek vannak...
Ez még 2006-os kép, idén nem közlekedett egy vagy két lóerős járat, ezzel és a már látott emeletessel csak a telepen állva lehetett találkozni.
A maximum-forgóvázas kocsikból többet is megőriztek, ez az utolsó, kelet-berlini üzemi állapotot idézi fel. Ez kortól és nemtől függetlenül mindenkinek érdekes lehet...
Az '50-es évek LOWA-pótkocsija több régi jármű mögött is közlekedett. A végén négy nyelven - hogy az "őslakók" és az akkori megszállók is értsék - a figyelmeztetés: ne előzd balról!
Az IFA-k hazájában többféle szakszolgálati jármű is készült e típusból, de mára mind csak nosztalgia...
Ha már egyszer remizben vagyunk, adott volt, hogy bent is meg lehet nézni sok mindent...
...például a mosót is.
Ihatsz, és más vezet - ez a bárvillamos még 2004-ben állt forgalomba, de már a '90-es években is próbálkoztak hasonlóval.
Bent ahogy azt kell, van könyöklős bárpult...
...és ahogy Göteborgban, itt se kell messzire menni, ha úgy hozza a szükség.
A nem forgalmi járművek száma ezen kívül igen csekély Berlinben... van még ez a mérőkocsi...
...és ez a síncsiszoló, amely a felirathoz illően valóban halkan végzi a dolgát. Ehhez az kell, hogy hetente többször is végigmegy a hálózaton, és a középső forgóvázba épített csiszolókövektől lesz olyan a sín, amilyennek lennie kell.
Ez az egykori Reko-kocsi már a nosztalgia-járműpark része, a villamosokat gondozó egyesület, a DVN viszont ma is funkciója szerint használja - ezzel végzi üzemi meneteit.
Mivel Lichtenberg jó ideje buszoknak is otthont ad, így ésszerű volt az árukapcsolás, hogy a "társbérlőkből" is minél többet megmutassanak. A villamosokkal együtt azokból is lehetett vezetni néhányat... és hogy a BVG összes közlekedési eszköze képviseltesse magát, az U5-ös vonalon is járt egy nosztalgiametró a '30-as évekből.
Gyengébbek kedvéért: BVG, busz, Lichtenberg...
A kulisszák mögé bepillantás itt is adott volt...
...de a legújabb szériákkal is meg lehetett ismerkedni.
Ez is még 2006-os kép, most nem jöttek el a városi 200-asok...
A nyugat-berlini buszokat még a fal leomlása előtt kezdték el gyűjteni, azóta az ezekkel foglalkozó klub is szép járműparkot szedett össze. Ez itt egy 1965-ös Büssing...
...ez pedig egy 1980-as MAN, amely mindössze 14 évig volt közforgalomban.
A KGST-partijáratoknak úgy látszik, lehet keletje a városban...
Nálunk "mezei" különjáratnak bérelhető, vagy még a Volánok jogutódainál is találkozni vele, itt már gyerekeknek való látványosság és pózolási lehetőség...
A nosztalgiametróról sajnos nincs kép, de álljon itt kárpótlásul ez a közúti járművé átvedlett A1-es típusú metró...
Egy ilyen kerek évforduló nem maradhat járműparádé nélkül... és ez most sem volt másképp, az összes üzemképes nosztalgiakocsi és néhány forgalmi társa is az Alexanderplatz felé vette az útját egy körre - egy két "foghíjtól" eltekintve jól is dokumentálva a történeti fejlődést.
A "köpenicki" motorkocsi nem eredeti - egy másik villamostársaság járművéből alakították ki még a '60-as években, mint első nosztalgiavillamost - de hagyományőrzésre így is tökéletes...
A legnagyobb lóvasút- majd villamostársaság a Große Berliner Strassenbahn volt, amely sok kisebb üzemet is magába olvasztott. Nyitott peronos szerelvénye a nyári hónapokban zajló nosztalgiamenetek fő attrakciója.
A T24-es és a B24-es a berlini villamos legendás járműve - a típus egyben a gyártási évet is jelöli - 500-500 darab készült belőlük. Ezt a szerelvényt a nyugat-berlini korszak állapotában újították fel - a falon túl 1967-ig közlekedtek villamosok, s csak 1995-ben tértek ismét vissza.
Az 1929-ben a különféle közlekedési ágak összevonásával megalakult BVG is folytatta a fejlesztést a középbejárós kocsikkal, amelyek egy része távkapcsolással is rendelkezett. A háborús évek után mindkét oldalra került belőlük, keleten ilyen modernizált pótkocsikkal jártak a '70-es évek elejéig.
A Reko-kocsik (a Gotha-któl úgy lehet őket megkülönböztetni, hogy azokon kétszárnyú ajtó és három oldalablak van) hivatalosan más kocsik - például a fenti 24-es sorozat - átépítéséből készültek, de sokszor ez csak papíron ment végbe, és teljesen új kocsit gyártottak. Az egészen 1996-ig közlekedő villamosokból két szerelvényre való is megmaradt - ezek itt az egyirányú járművek, a '70-es évek állapotában. Ekkor már a keleti oldalon a közlekedési válallatot BVB-nek hívták.
A már említett négytengelyes Gotha-szerelvények is 1996-ban tűntek el, ebben a narancssárga-fehér színvilágban. A kevesebb ablakos szériakocsikból Drezda és Magdeburg is kapott, előbbiben azt üzemképessé is varázsolták.
A KT4-esek közül nem modernizálták az összes kocsit... de azokat hamarabb ki is vonták a forgalomból, utána pedig több román és kazah város vette hasznukat. Berlinben kettő maradt meg belőlük...
Csuklós testvéreikkel ellentétben az összes T6 és B6 megkapta a modernizációt, de ez is egy megőrzésre érdemes korszak, amelyet még két évig lehet majd látni a berlini utcákon.
A végére egy-egy forgalmi kocsi is sorra került... a KT4-esek közül azok járnak még, amelyekbe nem építettek gyárilag tirisztort, így a villamosberendezésük is komolyabb modernizáción esett át. De a Hannover melletti Wehmingen gyűjteményébe már egy ilyen is került nosztalgiának...
Ki gondolná, hogy már az alacsonypadlósok is húsz éve részei a városképnek...
Zárásként pedig a Flexity-k egy hosszú kétirányú típusa...
A következő parádéra lehet, hogy 16 évet kell várni megint, de a jubileumhoz kapcsolódó események közül egy még hátravan: szeptember 12-én Köpenick kocsiszínben lesz nyílt nap - amúgy ezen a hétvégén tartják a közeli Eberswalde trolibuszüzemének (ahonnan a pesti Mancik is származnak, és ahová a 205-ös is elkerült) is a 75. születésnapját. De ha valaki rendezvények nélkül akar nosztalgiavillamosozni egyet Berlinben vagy Woltersdorfban, annak a legjobb, ha itt néz körül... - az élmény élőben még meggyőzőbb is lehet, mint a mi képeink!
