Wuppertalban ma a nagyvasút mellett csak a függővasút szolgáltatja a kötöttpályás közösségi közlekedést, a környéket átszövő villamoshálózat 1987-ig több lépcsőben megszűnt. Villamossal ma már csak a Bergische Museumsbahnen nosztalgiaüzemében találkozhatunk. Nemrég a környéken elveszett vasútvonalakra emlékeztem, ma a felhagyott villamos vonalak emlékei után kutatok.

 Az egykori hálózat közel 300 km építési hosszal rendelkezett.

A Wupper völgyében fekvő településeket 1847-ben érte el a vasút, 1901-ben átadták a városi közlekedési célokat szolgáló függővasutat, néhány dombok között fekvő település pedig mellékvonallal csatlakozott a vasúti vérkeringésbe.

A függővasutat leszámítva hiányzott azonban a városok belső tömegközlekedési rendszere. A kiépítetlen, néhol keskeny és kanyargós utak helyett először a lóvasút hozott érdemi változást, de a személy- és teherszállításban az igazi áttörés a villamos megjelenése volt.

A települések egymás után nyitották meg villamos üzemeiket, a nem csak városhatárig közlekedő hálózatok szépen-lassan összeértek. A közlekedési társaságok egyesülésével a kapcsolat egyre erősebb lett, ennek eredményeképpen létrejött a Wuppertal és tágabb környékének 1000 mm-es nyomtávú villamoshálózata, mely 300 km-es hosszával egykor Németország negyedik legnagyobb kiterjedésű hálózata volt.Egykor a nyugati Hildentől Wuppertalon át a keletre fekvő Hagenig, az északi Velberttől Remscheiden át a tőle délre fekvő Wermelskirchenig ért a hálózat.

A városi vonalszakaszok elenyésző kétvágányú részét leszámítva a hálózat egyvágányú vonalakból állt, több helyen kitérőhelyekkel biztosították az ellenmenetet.

A villamosüzem végét részben a kialakítása okozta, a közúti forgalom drasztikus növekedése, az autóbuszos szállítás kényelme és rugalmassága mind-mind a villamos ellen szólt. Általánosságban is elmondható, hogy az 1950-es-1960-as években a városhatárokat is átlépő helyközi villamosvonalak szépen-lassan egymás után megszűntek, mindössze pár vonal maradt életben (a teljesség igénye nélkül például: Drezda-Coswig-Weinböhla, Halle-Merseburg-Bad Dürrenberg, Gotha-Tabarz/Waltershausen, Berlin környéke, Darmstadt – Alsbach, Frankfurt és környéke, Hannover-Sarstedt).

Wuppertalban az alábbi majd’ egy tucat társaság által üzemeltetett vonalak mellett találtam egy-egy emléktáblát, sínmaradványt, vagy egy vasútüzemi épületet. A társaságok többsége 1000 mm-es nyomtávolságú vonalakat üzemeltetett.

Straßenbahn der Stadt Elberfeld:

Mirke–Neumarkt–Döppelsberg–Elberfeld–Bf Steinbeck–Johannisberg útvonalon 1896-tól üzemelt.

Ronsdorf-Müngstener Eisenbahn:

A fogaskerekű felső végállomásától (Barmen Toelleturm) Ronsdorfon és Lüttringhausenen keresztül Müngstenen át Solingen Krankenhöhe végállomásig tartott a társaság villamos vonala. A vonal a Müngstener Brücke közelében egy máig álló acél hídon keresztezte a Wuppert.

Rohnsdorf-Am Stadtbahnhof, végállomás. A közösségi közlekedés ütőerét egykor a kiterjedt villamoshálózat adta. A villamos után pár évig trolival (10-es) próbálkoztak, ma a buszoké a fő szerep.

1887-től 1959-ig volt Rohnsdorfnak kötöttpályás tömegközlekedési kapcsolata Wuppertallal és a környező településekkel.

A Müngstener Brückétől nem messze keresztezte a nyomvonal a Wupper folyót. Idén 57 éve áll a híd sínek nélkül.

Nem messze a hídtól: A Müngstener Brücke felújítása miatt piros busz a sárga vonatpótló vonalon, sárga a piroson. :-)

Barmer Bergbahn:

Am Clef–Barmen Toelleturm között 1894-1959 között közlekedett fogaskerekű vasút. A völgyben egy többszintes épület felső emeletéről indult a végig kétvágányú vonal, amely rögtön a völgyben fekvő vasúti fővonal feletti hídon haladt át. A továbbiakban az utacnév -  An der Bergbahn - emlékeztet a nyomvonalra, a lakott területről kiérve az erdőben folytatódott az 1,6 km hosszú pálya.

Az alsó végállomás épülete. A fogaskerekű nyomvonala.

Oszloperdő (emléktáblával) a sétaúton, a fogaskerekű villamos egykori végállomásán. Jobbra a parkoló helyén a hegytetőről induló villamosjáratok végállomása volt.

Előbbi hely tele élettel.

Az egykori végállomás épülete ma vendéglő, …

… amely korábban így nézett ki.

Emlékezés a fogaskerekű vasútra.

A fogaskerekű 1894-1959 között könnyítette meg az utazni vágyók életét, …

… ma már csak busszal juthatunk fel a hegyre. A fogas ezen az utcán érte el a belvárost. Egykor itt így nézett ki az utca. A vonal korabeli képeken.

Az utcanév (An der Bergbahn) azért emlékeztet a nyomvonalra.

Barmer Straßenbahn:

A „helyi” járat 1894-től járt Barmen–Heckinghausen között, 1897-től meghosszabbították Loh városrészig, 1897-ben Schwelmig.

A Dreiröhrentunnel felett Schwelm felé itt, balra az úton haladt el a villamos.

Ma itt is csak a busz jár, de a végállomás neve (no, nem direkt, de) őrzi a villamos emlékét.

Előbbi helytől nem messze lévő emléktábla szerint itt 1887-1985 között járt villamos, mégpedig a 608-as és 611-es képében.

Bergische Kleinbahnen:

Az 1896-ban megnyílt Neviges–Velbert vonalszakaszt egy év múlva meghosszabbították, így 1899-től a villamos már Elberfeld–Bf. Steinbeck–Gabelpunkt–Neviges–Velbert–Werden/Heiligenhaus útvonalon közlekedett.

Felül nincs dugó, alul annál több. Egy véletlen fotóval is régi villamos nyomvonalba ütközünk, a 640-es járat sok egykori útvonalat és emléket érint.

Úton Gabelpunkt felé egy kis mellékutcában (Bayreuther Str.). Korábbi olvasmányaim alapján a jobboldali épületecske nem iroda volt, hanem garázs. Hogy fért itt be egy villamos?

Niederbergische Straßenbahnen:

1902-ben megnyílt a Elberfeld (Dessauer Brücke)–Lichtscheid vonalszakasz. Várospolitikai okok miatt Barmen területén nem építkezhettek – mivel a város területére nem volt koncessziójuk –, így a 253 m hosszú Gelpetaltunnel megépítésére volt szükség. Az egykori alagút közelében fekvő, ma lovardának hasznosított kocsiszín már ennél korábban kevésnek bizonyult, ezért a közelben újat építettek. A vonal Lichtscheidben a Barmer Bergbahn vonalához csatlakozott.

Gelpetal: 1933-ban megszűnt villamos kocsiszín utóhasznosítása lovarda formájában.

A belső oszlopoktól mentes tér ideális lovardának (is).

Elektrische Straßenbahn Barmen–Elberfeld (1435):

Az első lóvasút 1874-ben, Rittershausen–Alter Markt–Hofkapf–Elberfeld Westende között közlekedett. 1896-tól átálltak elektromos üzemre, 1896-tól Sonnbornig járt a villamos. 1925-ben átvette a Bergische Kleinbahnen 1000 mm-es vonalait, és Gabelpunkt végállomásig háromsínes vágányt épít ki.

Gabelpunktnál a hurok helye (élőben) még jól kivehető. Legutoljára a normál nyomtávú (6)11-es villamos végállomása volt. Kurt Rasmussen fényképfelvételén még villamost is láthatunk.

Újabb közlekedéshez kötődő hely a város mások végében, Wichlinghausenben. Korábban itt is egy telephely (Bth. Schwarzbach) volt. A kocsiműhely 1922-ben elköltözött, az ingatlant 1962-ben eladták, a rossz állapotú főépületet 2009-ben bontották le. Nem messze végállomásozott a 11-es, majd később helyette a 602-es és 606-os.

Wuppertaler Stadtwerke (1000,1435, függővasút):

1940-ben átvette az összes érintett társaság vonalát, így az ötödik legnagyobb hálózattá vált a Német Birodalomban.

1970-ig az 1000 mm-es hálózat megszűnt, az öt (601-602-605-608-611) normál nyomtávú villamosvonal utolsó vonalait (601, 611) 1987 májusában zárták be.

Heckinghausen, Walterstrasse: a normál nyomtávú villamosokkal együtt szűnt meg a kocsiszín.

A villamos nyomvonala sok helyen ma buszsávként hasznosul, mint a kocsiszín előtt is.

A normál nyomtávú villamos nyomvonala a belvárosban buszsávként. Az első kép ugyanezen a helyen még villamossal. Ugyanitt rengeteg archív fotón keresztül ismerhetjük meg a korabeli hálózatot.

Annak idején villamos közlekedett a felüljárón, legutóbb pedig buszok. 2014-hez képest ma már meg sincs, mert a főpályaudvar előtti tér teljesen átépült.

Wuppertal-Elberfeld, azaz a mai főpályaudvar egykori épülete 2014-ben. Remélem, hogy az aszfaltdzsungel és a belvárosi autópálya helyett itt zöldet is tartalmazó gyalogos-kerékpáros közösségi tér jött létre.

Az "Amerikai Légierő Városrendezési Bizottsága" hathatós közreműködésének "köszönhetően" Remscheid belvárosa sem tartogat sokat a múltból.

Útban a templom felé egy kis vágánytörténeti emlékkel, …

… itt keresztezte egymást pár belvárosi vonal.

Wermelskirchener-Burger Eisenbahn:

1907-ben nyílt meg a Wermelskirchen–Lennep–Lüttringhausen vonalszakasz, majd nemsokára Halbachig ért a vonal. 1908-ban Burgon át Solingen Krankenhöhe állomáson csatlakozott a solingeni villamoshálózathoz.

1922-ben a céget megvásárolta a Remscheider Straßenbahn, a Burg és Krahenhöhe közötti szakaszt a Strassenbahn Solingen vette át.

Burg, villamos végállomás, ma már csak trolibusz és autóbusz jár erre, de a kisvárosi hálózatok egy-egy ponton még mindig összeérnek.

A vár tövében egykor villamos járt, ma már csak trolibusz.

Strassenbahn Solingen:

1898-ban Gräfrath, Solingen, Ohligs, Vohwinkel és Wald település szerződést kötött egy 1000 mm-es nyomtávolságú villamoshálózat kiépítésére. Solingenből a sínen vezetett villamos meghajtású járművek 1959-ben eltűntek, mert a villamos helyett 1952-ben létrejött Németország ma működő három trolibuszüzeméből a legnagyobb.

A Wilhelm Gräf Platz ma is nagy átszállóhely, mint a villamosos időkben.

Villany van, sín nincs. A solingeni Németország ma működő három trolibuszüzeméből a legnagyobb. 

Hálózati térképek:

Az 1435 mm-es hálózat 1969-ben az utolsó 1000 mm-es vonallal (25) együtt. A 10-es, 16-os és 24-es járat villamos vonalán vezetett trolibusz volt.

1980-ban már csak a normál nyomtávú vonalak voltak üzemben, 1984-re egy kicsit fogyott a hálózat.

1985-ben a függővasút mellett már csak két villamosvonal üzemel. Mára már csak a függővasút maradt.

És hogy hova megyünk legközelebb? Az év eleji beharangozóból még számos érdekes hely maradt a környéken, így élményben nem lesz hiány.