Az már kiderült, hogy minőséget szeretnénk felár megfizetése nélkül, de mi a helyzet a vasúton a minőségi szolgáltatásnak még az expresszvonatnál is régebbi megfelelőjével, az első kocsiosztállyal?
Régi korok embereinek motivációit már nehéz lenne feltárni: vajon miért utaztak első osztályon? Valószínű, hogy a személyszállítás "mennyiségi" forradalma nem itt, hanem a harmadosztályon zajlott, a szegényebb tömegek relatíve olcsón juthattak a szekérnél lényegesen gyorsabb közlekedési eszközhöz. Az alkalmi utazók, az állami tisztviselők, a módosabb polgárság azonban eltérő igényekkel rendelkezett és ezt képes és hajlandó volt megfizetni. Az eltérő igények túlélték a háborúkat és a munkásosztály győzelmét is, és a szavak szintjén megvalósult társadalmi egyenlőség zűrzavarából kikerülve is úgy erősödött meg a szocialista MÁV, hogy bizony még mindig két kocsiosztály volt. Aztán az ország megint ideológiát és rendszert váltott, de a vasút és a két kocsiosztály ugyanaz... vagy mégsem?
A távolsági vonatok esetében továbbra is indokolt lehet egy magasabb kocsiosztály fenntartása, ennek elnevezésétől függetlenül szükséges azonban a szolgáltatás tartalmának újradefiniálása. Látszólag egyszerű feladat két kérdésre válaszolni: mit ad a magasabb kocsiosztály az alacsonyabbhoz képest, és mit fizet ezért az utas?
Olasz első osztályú fotelek, asztallal.
A magasabb kocsiosztályt a standard utazási környezettől elsősorban az egy utasra eső terület és légtér, a csendes, kényelmes és biztonságos munka- és pihenőkörnyezet különbözteti meg. Ez a - jó értelemben vett - különbözőség legkésőbb a jármű belső terének kialakításakor létrejön, de fenntartani komoly tudatosságot igénylő feladat. Egyrészt a kényesebb felületek, berendezések másféle bánásmódot igényelhetnek, mint az a hagyományos járműveknél megszokott. Nem elég fővizsgánként letörölni a felületeket, kiporszívózni a szöveteket. Másrészt az itt megforduló utasok valószínűleg érzékenyebbek az ingadozó minőségre, ezért a tűréshatár itt kisebb. Ha van olvasólámpa, akkor illik működnie, ha elromlik a klíma, a kocsi nem dolgozhatja végig a következő (kettő... három...) napot azzal, hogy "jóleszazúgy".
A svájci vasút (SBB) 1. osztályú kocsija. Fejtámla-takaró, porszívózott szőnyeg, konnektor. Nekünk megfelelne?
A harmadik összetevő a leginkább szubjektív: a magasabb kocsiosztály "exkluzivitását", de legalábbis átlagtól felfelé való eltérését akkor lehet fenntartani, ha a használói is "exkluzívnak", de legalábbis átlagtól felfelé eltérőnek tekintik és úgy is viselkednek benne. Ez a mai magyar vasúton pillanatnyilag elképzelhetetlen. Vigyázat, kemény kijelentés következik.
A magasabb kocsiosztály mint termék mentes kell legyen minden hagyományos-feudális előjogtól. Sem vasutas, sem közigazgatási csúcsvezető nem kaphat jogosultságot e termék automatikusan térítésmentes igénybe vételére. Ma ez nagyon nem így van: az egyébként is változatos színvonalú 1. osztályú kocsik vonzerejének egyáltalán nem tesz jót, hogy vasutasok (és családtagjaik) tömegének "jár" az ott utazás. Sőt, akinek esetleg nem "jár", a jegyvizsgálóval cinkos egyetértésben gyakran mégis letelepszik, hiszen "csak a kollégákkal akar beszélgetni". Az 1. osztályon utazás joga olyannyira beleivódott a vasutas társadalomba, hogy ma még a magánvasúti mozdonyvezető is magáénak érzi: csak felveszi a régi, MÁV-os pólóját, és jó eséllyel senki nem fog tőle igazolványt kérni (pedig nemhogy 1. osztályú arcképese nincsen, de még menetjegyet is kellene vásárolnia). A blog szerzőinek óvatos becslése szerint a ma belföldön 1. osztályon utazók 75%-a nem fizet menetdíjat (legfeljebb felárat minőségi vonaton), és ezek az utasok messze nem becsülik e terméket annyira, mint amennyit ténylegesen érhetne, de még annyira sem, mint amennyibe a "mezei" utasnak kerül.
Az Arriva Flirtjében is van 1. osztályú szakasz, a különbség a 2. osztályhoz képest érzékelhető, de nem feltűnő. Kell ide 1. osztály?
Elsőosztályú utazás ma...Nagyon változatos képet mutat az, amit a mai magyar vasút negyedével magasabb áron kínál az utasoknak. A minőségi vonaton tágasabb teret, kék vagy zöld helyett piros szövetet, jobban állítható üléseket. Egyes vonatokon konnektort, a 3G IC-n wifit. A hagyományos vonatokon? Nos, a tágasabb teret többnyire ott is. A 11-05 Amx sorozatú kocsikon a tényleg tágas tér mellé e kocsi másodosztályú változatáénál is kényelmetlenebb ülésekkel. A hagyományos vonatok győri és lengyel gyártású kocsijaiban pedig lepusztultságot, mocskot, huzatos és beázó ablakokat, menetközben kivágódó ajtókat. És néha bizony nem véletlen, hogy a vasutas szleng is csak "bolhás"-nak hívja a magasabb kategóriát. Kétségeim vannak afelől, hogy a bevételi adatok alátámasztanák e termék szükségességét. A vasutasok viszont kiválóan érzik magukat: kocsma, kaszinó, trafik, szivarszoba (…) üzemel a régi 1. osztályú kocsik fülkéiben, fizető utasoktól nem zavartatva.
Az első osztályon ma előforduló csekély számú fizető utas motivációi számomra már-már rejtélyesek, ezért ha valaki többet tud nálam, kommentben ne kíméljen. Néhány típust azonban magam is megfigyeltem. Gyorsvonaton találkoztam azzal a típusú nyugdíjassal, aki 90%-os utalvánnyal vagy éppen díjmentesen utazhatna, de rászánja a pénzt, hogy - legalábbis elképzelése szerint - nyugodt környezetben, a zsúfoltságot elkerülve utazhasson. Aztán jó esetben zsúfoltság tényleg nincs, de legtöbbször csúnyán meglepődik mindazon, amit a pénzéért kap. Az utasok egy másik része, bármilyen meglepő, kényszerutas (akkor mit keres az első osztályon?): muszáj egy adott IC-vel utaznia, de péntek vagy vasárnap lévén a másodosztály már megtelt. Utasunk kap egy kifordított "last minute"-ajánlatot: utazhatsz, drágábban. A harmadik réteget többen úgy nevezik, hogy az "InterCity-professzorok". Persze nem biztos, hogy mindegyikük professzor, de hogy főleg férfiak, inget-nyakkendőt hordanak és egész úton a külvilágról megfeledkezve bűvölik a számítógépüket, az biztos. Ja, és sohasem a saját nevükre kérik a számlát a pénztárban.
Ráismerünk? Ez bizony a már másodosztályként futó egykori 19-05 középszámú hazai kocsi. Szinte ugyanilyen szolgáltatásért egy fülkés 19-37-es középszámú lengyel gyártmányú kocsiban magasabb díjat kérünk. Mennyit is ér a piros szövet?
Itt korántsem fejeződik be a gondolatmenet, holnap is bolhákat kergetek a vonaton.
Volt már olyan, hogy fizettél az 1. osztályú kocsi kényelméért? Megérte? Tette már az öledbe a lábát a veled szemben ülő mozdonyvezető?
