Hova megy ez a vonat?

Balti-túra 2. Kereszt-ül Litvánián, amíg a part szakad

2015. május 07. Szerző: Thomas a laprugós

Ha az ember már járt a litván fővárosban, az utóbbi szűkebb vagy tágabb környékén, és a második legnagyobb városra is vetett egy pillantást, nehéz döntés elé kerül: irány Lettország, vagy lenne még mit megnézni Litvániában is? Bizony lenne, de a hosszabb utazásoknak ez a problémája - sok helyen jársz, de mindenből csak egy keveset látsz - és ez minket (illetve a korábban itt járt Ellátott utast) sem került el. Engem azonban vonzott a litván tengerpart: nem akartam a nélkül hazamenni, hogy ne lássam Klaipedát, a maga porosz világot idéző épületeivel, és a Kur-földnyelv turzását is szerettem volna lábaimmal érinteni. Így Vilniusból vonattal Klaipeda felé vettük az irányt.

Ennek az utazásnak már csak vasúti szempontból is megvan a maga vonzereje, hiszen a három ország közül egyedül itt járnak hagyományos mozdonyvontatású szerelvények belföldön (régen még a varsói járathoz Sestokai-ban csatlakozó vonattal is előfordult ilyesmi nyaranta, de ez ugye most nem közlekedik) - ráadásul Kolomna dízelgépei adják a vonóerőt, hiszen a drót nyugati irányban Kaunas környékén ér véget. A napi három pár vonat menetideje 3 óra 40 perc és 4 óra 40 perc között mozog, a "batárkocsikban" pedig hagyományos fülkés vagy termes elrendezést találhatunk a normálnyomközön megszokott színvonalon - a szovjet múlt eltéveszthetetlen része azonban, hogy itt is van kísérő az összes kocsin.

lg-tep70-002.jpgSzemélyforgalmi vontatójárműként már csak TEP70-esek szolgálnak - a Siemens-mozdonyok a tehervonatokra vannak beosztva.

lg-platsk.jpgNémi kegyes csalás... ez egy plackart a moszkvai vonaton, és a gép belorusz - a belföldi járat színe inkább a motorvonatokéra emlékeztet. A színes-szagos élmény viszont ott sem hiányozhat...

15_03_1211_127.jpgIndulásra készen a vilniusi pályaudvaron

Ha autóval vagy busszal kelünk útra, akkor nem szabad meglepődnünk az autópályák kialakításán sem: a csomópontok sok esetben csak egyszerű keresztutak, amelyekben a kereszteződések után mindkét irányban van egy visszafordulási lehetőség. Legalább ilyen jellemző adottság ezek közelében, de akár "csak" úgy a puszta közepén is a leállósáv mellé telepített buszmegálló...

A közúti irány egyik előnye, hogy útbaejthetjük Európa egyik földrajzi középpontját is - persze minden mérték és számítás relatív, és erre a címre sokan pályáznak még a kontinensen. Magyarországon például Tállya...

eucentras.JPGPontban a központban...

A Vilnius-Klaipeda vasútvonal legfontosabb közbenső állomása Siaulai - de még előtte Radviliskis-ben is át lehet szállni Panevezys felé. Utóbbi hely arról nevezetes, hogy innen indul ki az ország egyetlen kisvasútja a 68 km-re fekvő Rubikiai felé. Az 1891-től több szakaszban megépített vonalon 108 évig volt teherforgalom, a rendszeres személyszállítás ezt három évvel élte túl. Az egyre gyakoribb különvonati üzemből azonban lassan kinőtte magát a turistaforgalom, és azóta májustól októberig minden hétvégén lehet utazni... de nem Panevezys-ből (onnan csak különvonatok és ünnepi alkalmakhoz kötődő járatok indulnak) hanem Anyksciai-ból. (Itt sajnos egyikünk sem járt - képet a következő részre viszont biztosan hozunk!)

Siauliai-ból a Lettország felé vezető főúton pár kilométert haladva kell letérni a Keresztek dombjához (Kryziu kalnas). Ezt a kegyhelyet még a XIX. században létesítették a cári hatalom által legyilkolt litván hazafiak emlékére. Hiába igyekeztek azonban a következő évtizedek során az orosz, majd szovjet hatóságok eltüntetni a kereszteket, már a következő éjszaka során újakat állítottak a helyükre - és még a legrosszabb időkben is több száz, sőt, több ezer állt ott. (A litvánok számára ez olyan békés tiltakozás volt, mint Wrocław lakosságának a törpék...) A függetlenné vált országban pedig már százezres nagyságrendben állnak a dombon - és a litván keresztfaragás a szellemi világörökség része lett.

kryziukalnas32.JPGMár távolról sem akármilyen látvány...

kryziukalnas33.JPGA nagy szürke keresztek azok, amelyek az ország népművészetét képviselik...

kryziukalnas08.JPG...de miért ne lehetne akár lámpaoszlopból is csinálni?!

kryziukalnas02.JPGItt válik igazzá a mondás, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje...

kryziukalnas25.JPGNemcsak keresztek vannak itt, hanem szentképek, szobrok, rózsafüzérek is... de ez a tömény mennyiség és az elhelyezési mód már mást is felidézhet az emberben... Auschwitz egyik kiállítótermében is így vannak egymásra halmozva a foglyoktól elvett kegytárgyak...

kryziukalnas28.JPGA helyet egyébként II. János Pál is meglátogatta...

Továbbutazva aztán így vagy úgy elérünk Klaipedába, ami Litvánia harmadik legnagyobb városa, lakosságának száma az elővárosok nélkül mintegy 150 ezer fő. A város sokszor cserélt gazdát a történelem során, ennek köszönhetően keveredik benne a német kisvárosok hangulata a szovjet múlttal. A település a huszadik század közepéig inkább mint kulturális és kereskedelmi központ szerepelt a világtérképeken, a szovjet időkben azonban egyoldalúan a kereskedelem, és a közlekedési funkciók (fontos tengeri kikötőhely) kerültek előtérbe. 

15_03_1211_224.jpgA belváros térképe legyen szem előtt! :)

img_6177.JPGKockaköves utcákon

img_6180.JPGÚtban a kikötő felé: a földnyelvre a komp a Dané folyó torkolatából, azonban annak is az északi oldaláról indul - volt olyan térkép, ami ezt rosszul jelezte...A bal oldali kikötőépület a klasszikus favázas stílusú, mellyel a városban több helyen is lehet találkozni.

15_03_1211_227.jpgKlaipeda városi közlekedését buszok bonyolítják: az Ikarusokat már itt is leváltották a kisbuszok, és a használt nyugati járművek. A busz és a vasútállomás egyébként a város északkeleti részén, a belvárostól körülbelül 20 perces sétára található.

Ha eleget nézelődtünk, és magunkhoz vettünk egy kis Svyturis sört (az ország egyik népszerű márkája, amit ráadásul itt Klaipedában főznek) érdemes kompra szállni a városhoz tartozó Smiltyne felé, mely a Kur-földnyelv északi csücskében található

15_03_1211_207.jpgA komp nyári menetrendje: az óvárosból (régi kikötő) induló járat csak gyalogosokat és kerékpárosokat szállít, autóval a délebbre fekvő új kikötőből lehet utazni. A személyjegy jelenleg 80 eurocent (itt még a régi pénzben, a litasban megadva), a menetidő néhány perc. Menetrend itt: http://www.keltas.lt/eng/

15_03_1211_137.jpgDaruk...

15_03_1211_211.jpgÚtban a délelőtti munkakezdéshez

Smiltyne legjelentősebb látványossága a Tenger Múzeum - mely átfogóan mutatja be a tengeri élővilágot, a halászatot, és a kiállítás része egy delfinárium is. A belépőjegy ára viszonylag magas - akit ez a nyüzsgés nem vonz, az a délebbre indulás előtt tegyen egy sétát a kikötő és a múzeum között, ahol egy kicsi szabadtéri skanzent lehet megnézni (ingyenes).

15_03_1211_212.jpgKiállított halászhajókat is láthatunk...

img_6301.JPG...csakúgy mint halászházakat.

A komp melletti placcon autóbusz-megállót találunk. A járatok innen indulnak a földnyelv legdélebbi litván települése, Nida felé. A mintegy 40 kilométeres út menetideje körülbelül egy óra. Menetrend, díjszabás itt (nyáron a járatok sűrűbbek, olyankor általában óránként járnak, és valamennyi csatlakozik a komphoz). Nida azonban nem a legdélebbi település - de tovább Kalinyingrád felé csak orosz vízummal folytathatnánk az utat. Van is ilyen buszjárat, melyről én ugyan nem készítettem felvételt, de helyette ez a régi kép szerintem önmagáért beszél: http://www.phototrans.eu/14,738857,0,Ikarus_250_59_3360.html

Miért is kell nekünk a földnyelvet bejárni? A kérdésre csak azt mondhatjuk: ez már igazán turzás! 

Mi is a turzás? A lapos vízpartok sajátos felszínformája. A sekély tenger lusta hullámai hordalékot szállítanak a partra, melyből idővel egy nem túl magas, a parttal párhuzamos dombsor alakul ki. A felszín további alakulásában az éghajlat, a szél, és az emberi hatások is szerepet játszanak. Kevesen tudják, de Magyarországon is van turzás, nem is akárhol: a Balaton déli szegélyén is hasonló felszínalakulás játszódott le, ez zárta el a somogyi mocsárvilágot a nyílt vízfelülettől. A déli parti vasút építésekor ezt a turzást használták fel töltésnek, a laza homokos talajt pedig arra alkalmas növényzet (például fenyőfélék) segítségével kötötték meg. A Kur-földnyelv sem az a hely, ami évszázadok múlva is ugyanúgy néz majd ki, a homokdombok alakulása, vándorlása az emberi beavatkozások mellett is folyamatos.

15_03_1211_138.jpgNeoplannal Nidába.

15_03_1211_151.jpgUgyanott, az egyik délutáni járat: akár Skandináviában is járhatnánk, nem? Ha megéheztünk az utazás végére, akkor a buszállomás szomszédságában haraphatunk egy kis sült halat!

img_6214.JPGNagyra nőtt homokbucka. :)

15_03_1211_197.jpgA turzás felszíne tényleg változik: a régi kerítés maradványai is ezt bizonyítják

15_03_1211_169.jpg

img_6233.JPGA homokdombok feletti kilátóteraszig vezet be kiépített fa járda, azonban a hely csak akkor ragad magával igazán, ha be is merészkedünk a dűnék közé. Kóborolni csak órákat, mezítláb a homokon...

15_03_1211_178.jpgA kanyarodó partszakasz már orosz terület - a területet kerítés is elzárja, nehogy áttévedhessünk.

15_03_1211_194.jpgNem egy Tatooin-naplemente, de azért jó volt. :)

Nidában természetesen lehet fürdeni is a tengerben, a strand kiváló, a vízhőmérsékletre pedig (főleg a melegebb napokon) nem lehet panasz. Litvániától így lassan búcsúzunk, ki vonattal, ki autóbusszal - a következő részben már Lettország felé vesszük majd az irányt.

A bejegyzés trackback címe:

https://hovamegyavonat.blog.hu/api/trackback/id/tr867435888

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása