Az előző részekben mindenféle módon próbáltunk eljutni Észtország fővárosába, most pedig meg is érkezünk oda. A vasúti átmenetek hiányosságai miatt leginkább a buszállomásra szokás érkezni, így volt ez velünk is. Az autóbuszállomás (Tallinna bussijaam) nem éppen a vasút közelében van, és a belvároshoz is villamossal kell menni néhány megállót. Viszont az állomásról kilépve igencsak kellemes meglepetésben lehet részünk:
Modern állomás, régi busz... van, aki már így profilból is felismeri, mi ez?!
Igen, ez egy faros - meg persze a busz is. :-) Utóbbit ki lehet bérelni, ezért mutatja magát a napsütésben.
Mint azt az előbb említettem, a belvároshoz célszerű a villamost igénybe venni, mert csak a vasútállomás van a szélén, a buszpályaudvar két kilométerre van a szélétől. Tallinnban egy nem túl nagy, mindössze négy vonal-ágból álló villamoshálózat üzemel, lényegében egy kelet-nyugati és egy észak-déli vonalból, illetve kiágazással a buszállomás felé. Tavaly óta zajlanak nagyobb pályafelújítási munkálatok, így tavaly a déli (Tondi) vonal nem üzemelt (illetve rövidebb ideig a belvárosi lezárások miatt egyik vonal sem), a mostani információk szerint pedig éppen a buszállomás felé vezető (Ülemiste) vonalon nincs forgalom. A hálózat érdekessége, hogy keskeny nyomközű, de nem az Európa-szerte nagyjából általánosnak mondható 1000 mm-es, hanem 1067 mm-es nyomtávolsággal.
Az eltérő nyomtáv ellenére túl nagy meglepetésekre ne számítsunk, ez is csak egy a volt szovjet keskenynyomközű villamosüzemek körül. Ennek megfelelően először gothai kocsik, majd T4SU-k és KT4SU-k kerültek ide... az előbbiekből még ma is üzemel néhány, de többségük ugyanolyan alacsonypadlós középrészt kapott, mint a Cottbusban illetve Brandenburgban - illetve most már Schöneiche-ben is - közlekedő kocsik. Itt azonban nem KTNF6 hanem KT6T lett a megjelölésük.
A gyári szériát több használt kocsi követte, nagy többségük Erfurtból érkezett, de Gera és Cottbus járművei közül is itt talált néhány új gazdára, sőt, még az Odera menti Frankfurt is hozzájárult eggyel a listához. Az új sláger viszont itt is a CAF Urbos, az első kocsi tavaly év végén érkezett, és azóta már hat másik is a városban van...
Jön a villamosunk Ülemiste felől a buszpályaudvarhoz - a színén is látszik, hogy erfurti volt.
A 3-as villamos Tondi és Kadriorg között jár. Jól látszik, hogy német fajtársaival ellentétben itt a járművek két végén meghagyták a ráncajtókat...
Most már fel is pattanhatunk a villamosra a belváros felé. Ha nem vagyunk "bennszülöttek", akik ingyen használhatják a tömegközlekedést, akkor chipkártyával kell rendelkeznünk ahhoz, hogy, és élvezhessük az utazást.
A tallinni tömegközlekedésben elektronikus jegyrendszer van. A járművezetőnél is lehet venni jegyet, de ez 1,6 €-ba kerül. Egyébként utazás előtt bármelyik újságos kioszkban venni kell egy chipkártyát (Ühsikaart), ami 2 €-ba kerül (ez a letéti díj). Erre aztán feltölthetünk jegytípusokat, attól függően, hogyan szeretnénk használni a jegyet. Mi napijegyet vettünk, ami 3 €, ez korlátlan utazásra jogosít 1 napig (24 óra).
A villamoshálózatról áttekintő képet itt találhattok, a tömegközlekedés aktuális hálózati ábráját a hivatalos oldalon itt találjátok, a menetrendekért pedig ide kattintsatok.
A belvárosba utazástól eltekintve elképzelhető, hogy a Tallinn nevezetességeire kíváncsi turista nem nagyon fogja a városi tömegközlekedést igénybe venni, mivel a tengerparton kívül csak néhány látnivaló van, amit nem az óvárosban találunk. A két legjelentősebbet az 1-es villamos köti össze, tengerpart a nyugati végénél (Kopli) is van. A vonal ipari negyedek és oroszos faházak között vezet, viszont a végállomásnál találjuk a hajózási minisztérium épülettömbjét, illetve itt magasparton ér véget a vonal, ahonnan szép kilátás nyílik a Finn-öbölre. A végállomásnál található az egyik kocsiszín is a kettőből.
Kopli, villamosforduló - a villamos gerai származását pedig a fényszórók árulják el.
Ugyanitt időzött - még 2006-ban az egyik KT6-os is...
Kocsiszín, egy gothai gyártású felsővezetékes kocsival. Egy csuklós Gotha ezen felül kávézóként erősíti a nosztalgia-járműparkot, amelybe még egy helyi építésű motorkocsi és egy lóvasúti kocsi is tartozik.
A kocsiszín a tengerparton van... ezen a még 2008-ban leselejtezett villamoson a hátsó lámpa lehet ismerős az 1500-as Zsiguliról.
Kilátás Kopliról a Finn-öbölre.
Kopli félszigetként nyúlik a tengerbe: itt már dél felé tekintünk
A vonal másik vége (Kadriorg) is tartogat meglepetéseket: a Kadriorg park egy oázis a külvárosi panelek és kertes házak között, rózsakerttel és medencékkel, benne fekete hattyúkkal. Innen pár lépésre találjuk az egykori cári palotát - innen a név is, hogy "Katalin völgye" - amely a XX. században elnöki rezidenciaként is szolgált, de előtte és most is művészeti gyűjtemény lakott és lakik benne. A tárlat persze elég szerény, és a belső sem olyan kimagasló, de már csak a látványos és szép park miatt is érdemes ide kijönni. A parkban találunk egy japánkertet is, ami a kerttervező művészet egyik csúcsa - érdemes egy kis sétát tenni a csobogókkal, padokkal szegélyezett ösvényeken. Pár utcányira innen volt a magyar nagykövetség, melyet azóta sajnos bezártak. A villamos itt egy hurokban fordul, amelynek innenső oldalán kiér ismét a tengerhez, viszont itt homokos és lapos part, sokan járnak ki ide pihenni.
A belső szakaszon sűrűn követik egymást a villamosok az ősi szocialista "mindenhonnan mindenhová" elv alapján. Ja. és mindegyik erfurti kocsi, az elsőn jól látszanak a modernizáció során szerzett DÜWAG-ajtók is...
Az 1-es vonalon találunk még közútra leszállós megállókat is. Itt az autók szabályszerűen megállnak utascsere idejére.
Kadriorg parknál fordul a KT4-es - most már csak ezen a fényképen, mert ezt a gerai kocsit is leselejtezték azóta.
Kadriorg park. A fekete hattyúkat nem szabad etetni a tábla szerint...
...és tényleg feketék - de ez nem úgy van, mint a bárányoknál, a fekete hattyú Ausztráliában őshonos, az északi féltekén nem él vadon. Ettől persze ugyanúgy kunyerálnak, mint balatoni fehér rokonaik.
A palota szemből...
...és hátulról a kerttel
Ausztrál eredetű madarak mellett japánkert... mindez északon?!
A tengerpart Kadriorgnál
Irány ismét a belváros!
Itt nem tiltották meg a magasépületek építését, előtérben a kikötő közelében haladnak a villamosok
A villamoshálózatot trolivonalak egészítik ki, melyek a délnyugati lakótelepek felé járnak. Magyar szívnek szintén kedves, hogy Ikarus 412T trolibuszok is futnak Tallinnban - szám szerint öt, és sajnos forgalomban egyiket sem sikerült megtalálnunk. Ezeknek keletnémet eredetű Ikarus 280T-k is adtak régen társaságot, de ez már a múlté. Az uralkodó járműtípus a Skoda és a Solaris, szólóban és csuklósban egyaránt. Egyes városrészek felé több trolibuszjárat is közlekedik, de nem tekinthetjük uralkodó közlekedési eszköznek, nemrégiben felszámolták a 2-es vonalat, és a hírek szerint a hálózat további leépítése is szerepel a tervek között.
Lakótelepen, Solarissal: de vajon mit keres a megállótáblán a Szolnok felirat?
A KMKK Zrt. új hálózattérképe? Természetesen nem: a két város - egyelőre számomra kinyomozhatatlan ok, esemény nyomán, elnevezte egymásról egy-egy lakótelepét. Ez általában testvérvárosi kapcsolatoknál fordul elő, ilyen azonban Tallinn és Szolnok között nincsen.
A buszok 2012-ig önálló társasághoz tartoztak, erre utal az eltérő zöld színük. Az előző évig egy Európa-szerte is ritka különlegességet is láthattunk ezen a közlekedési eszközön: pótkocsikat, amelyekkel - a nosztalgiaüzemet nem számítva - inkább csak német nyelvterületen lehet összefutni.
Koplinál troliforduló is van, itt épp egy Skoda fordul
Az intermodalitás adott, a villamos végállomása a troli mellett van. Ennek a zöld tacsinak pedig ugyanúgy van magyar vonatkozása, mint az Ikarusoknak - a hajtást ugyanis a Ganz-Transelektro készítette, és a járművek egy része próbautakon a budapesti utakat is koptatta.
Pótkocsis busz az egyik külvárosi vonalon előlről...
...és hátulról. Hogy egyértelmű legyen, erre jól fel is hívták a figyelmet.
A városi buszok zöme MAN, Scania, illetve Volvo modell. A képen ez utóbbi látható, a jármű az ezredforduló környékén készült.
Thomas a laprugós megjegyzése:
A 42-es járat ideiglenes jellegű: múlt év augusztusában Kopli és Ülemiste között járt (most pedig Ülemiste és a belváros között). A járat villamospótló-jellegére nem nagyon hívták fel a figyelmet. A pótló járat lassan araszolt át a belvároson, a megállói pedig gyakran igencsak távol estek a villamos vonalától. Az első benyomás így igen negatív volt, és a következő két nap sem feltétlenül oldott ezen - így a Baltikumból én úgy jöttem haza, hogy a legrosszabb tömegközlekedés az itteni fővárosok közül Tallinnban van.
Egy menetrendi lap: az 59-es járat 51 perces követéséhez ragaszkodás gyanúsan üzemi szempontokat sejtet...
Ha nem kell a belvárosi nyüzsgés. és a lakótelepekből is elég: Keressük fel a Pääsküla-mocsarat, ami a város déli szélén, Hiiu kertvárosa mellett található. A 14-es, 18-as, 33-as járatokkal mehetünk - ebből a 14-es csak csúcsidei expresszjárat - Budapesten talán a 23E-t lehet neki megfeleltetni.
A néhány kilométeres körsétát murvás sétautakon, illetve fapallókon tehetjük meg. Útbaejtve egy kis kilátótornyot, illetve figyelgetve az élővilágra...:
Most már az óváros felé vesszük az irányt, amely talán a legszebb az egész Baltikumban! (Ha busszal közelítjük meg, ugyan lehet hogy a Viru Kesku Terminálra érkezünk, mely egy modern bevásárlóközpont-épület alatt kialakított buszállomás...) Jövő héten következik tehát a belváros és a kikötő bejárása!
