Az előző részben ott hagytam abba, hogy lefektettem néhány fő színezési elvet, amelyek fellelhetők a jelenlegi színkavalkádban. Most rátérek a konkrét esetekre, és megvizsgálom, hogy mi a helyzet a vasúton. Azt leszögezhetjük, hogy a vontatójárművek fényezése terén a MÁV a járműfajtánkénti színezést folytatta hosszú ideig, és ez csak az utóbbi 10 évben kezdett diverzifikálódni típus szerinti fényezésre. Nézzük tehát először a dízel vontatójárműveket.
Dízelmozdonyok
A dízelmozdonyok színezése nem volt mindig ilyen narancsvörös, a hőskorban olajzöld színt kaptak (pl. az ős-Bobók, Zetorok, Gokartok, Mazsolák), aminek eléggé érthető oka volt: a gázolaj színe is zöldes, célszerű hát olyanra színezni, ami nem tűnik olyan koszosnak, ha mellé megy némi üzemanyag.
A múzeumi 001-es Nohab eredeti színtervében. A gömbölyű formákhoz jól illik a lefutó csík.
A 60-as évek elején jött aztán a váltás, a Nohabok és a Szergejek egyedi színtervet kaptak. Mélyvörös alapon krémfehér csíkkal, és csillaggal az elejükön érkeztek. Mindkét gép megjelenése meghatározó volt ebben a gúnyában, és elfogultság nélkül állíthatom, hogy jól is néztek ki. Itt ütközünk először abba az „elvbe”, hogy egy-egy mozdonytípusnak egyedi színterve készült. Jöttek ugyanis a Púposok (M40-es sorozat), melyek először zöld alapon krémszínű csíkokkal jöttek ki a Ganzból. Aztán a rövid életű M46-os mozdonyok is ehhez hasonló színezést kaptak. Időrendben aztán az univerzálisnak szánt Csörgőkön volt a sor, melyek szintén mélyvörös festéssel jöttek, de már szürke oldalcsíkkal, sőt, egy idő után elmaradt az oldalcsík. Ekkor, a 70-es évek végén, egészen pontosan 1978-79-ben döntött a MÁV az „egységes színterv” bevezetése mellett, melyet történetesen az M61-019 pályaszámú Nohabon próbáltak ki. Ez volt a narancsvörös dominanciájú festés, sárga mellgerendával, szürke tetővel, és a gép oldalán az akkor új MÁV-logóval. A kísérlet tulajdonképpen sikeres volt, hiszen a színtervet bevezették, és szépen egységesedni kezdett a dízel járműpark színezése.
Közforgalmű, de eredeti színeire visszafestett Csörgő. Átmeneti színterv volt.
Többé-kevésbé ezt a mai napig be is tartja a vasút, a narancsvörös-sárga fényezés teljesen általánossá vált. A nosztalgia-célú elkülönítéssel, talán az M61-004-es Nohab visszafestésével kezdődött el a rendszer „megbontása”, de ezt nem tekinteném igazi megbontásnak, mert ma már számos nosztalgiajármű nyerte vissza „eredeti” fényezését, lásd a zöld M44-209-es Bobó, vagy a 001-es Szergej, de zöld Mazsolákat is szép számmal találni fűtőházi tili-toliként.
A típus szerinti egyedi színtervek emlékeim szerint a remotorizáláshoz köthetők, azaz amikor a mozdony felújításakor az eredeti motor helyett egy korszerűbbet építettek be. Ez minden esetben eltérő alsorozat-számot is jelentett a gépeknek, és legtöbbször újfajta színtervet is.
300-as (remot) Púpos a megkülönböztető szürke felső résszel és élénkebb sárgával
A három darab M40-es remotorizálásakor a gépek szürke tetőt kaptak, így messziről látható volt, hogy ez nem egy hagyományos Púpos. A Szergejek Caterpillar-motorral való megújítása során szintén a tetőről a gépek oldalára „lelógó” szürkeség és az alul körbefutó, kissé sötétebb sárga csík jelezte az eltérést. A kis-és nagy Dácsiák felújításakor a kisdácsiákat még hangsúlyos sárga csík különböztette a nagy testvértől, de ez később eltűnt, és itt is a szürke, oldalra „lógó” festés lett az általános. Érdekes, hogy a szintén Caterpillar-motoros Csörgők és Bobó- remotok nem kaptak eltérő fényezést, bár a kinézetük többet változott az előbbiekhez képest (a Dácsiák is sokat változtak, mégis hansúlyosan eltérő a fényezés).
300-as (remot) Szergej, körbefutó sárgával, és hangsúlyosabb szürkével.
Új mozdonybeszerzés dízelfronton a MÁV-csoportnál nem volt (sajnos), de a legújabb revíziók alkalmával követik az eddigi hagyományokat, azaz ami remot, az megtartotta az ezt a tényt messziről felismerhetővé tevő jellegzetességet… kivéve a Csörgőket és a Bobókat. Mert ha következetes volna a színterv, akkor minden remot azonos terv szerinti megkülönböztetést kapna az alaptípushoz képest. És itt a rendszer következetlensége.
400-as (remot) Bobó. Hol a szürke a tetejéről?
Nincs baj a jelenlegi színtervvel, mert egyszerű, letisztult, célratörő (a vaspor kevésbé látszik meg a narancson), egyszerű javítani (kevés színt használ, nagy egybefüggő felületek), messziről látszik (figyelemfelhívó sárga orr), de ha már elkezdtünk megkülönböztetéseket tenni, és alkalmaztuk legalább három sorozatnál, akkor a másik kettőt is ennek megfelelően kell(ene) színezni…
300-as (remot) Csörgő. A sárgája stimmel, de hova lett a szürke tető?
És a végére egy bónusz vitaindító kérdés: vajon kövessük-e tovább ezt az elvet (és állítsuk-e be a sorba a remot Bobót és a Csörgőt), vagy a START-ba történő közelgő beolvadás miatt esetleg valamilyen társasági színt kapjanak a dízelek? Kapjon valamilyen START-os utalást a színtervben, vagy az egészet fessük Kék-fehér-sárgára…?
