Ha Skandinávia hozzánk némileg közelebb eső részében villamosozhatnékunk támad, Dániában mindenképp ki kell mozdulnunk a fővárosból, Svédországban pedig megtehetjük, de nem muszáj. Stockholmban viszont nemcsak a Skansen környékén bukkanhatunk régi villamosokra - a tömegközlekedési nosztalgiának már jóval előbb emlékeket állítottak, és nemcsak erre az egy közlekedési eszközre kiterjedve. S maga a belváros is elég érdekességet kínál ahhoz, hogy ott is megnézzünk egy-két dolgot, mielőtt belevetnénk magukat a tömegközlekedés sűrűjébe.
Egy pótkocsi 1908-ból, egy busz a '70-es évekből és némi kitekintés a jövőre... de milyen vonatra is kell vigyázni?!...
A több kerületnek is helyt adó hatalmas Södermalm szigeten ez már a harmadik villamosmúzeum, amelyet 1990-ben nyitottak meg... az első azonban 1944-ben kezdte meg működését. A mostani helyszín fiatalabb, mint a múzeum maga... csak a második világháború után építették fel, mint villamosremizt. Ma még laknak itt buszok is, de a közeljövőben valamennyi közlekedési létesítmény eltűnik majd innen - a múzeum a Hjorthagen városrészbe a régi gázgyár területére. Talán ott még a fényviszonyok is jobbak lesznek, mint a mostani gyűjteményben... a képek esetlegesen nem túl kimagasló minőségében ez volt a ludas.
Az első közlekedési eszköz Stockholmban nem az omnibusz volt, hanem a hajók... nem csoda, hogy ezzel is sokat foglalkoznak a tárlaton.
A hajóskapitányi állást is jól megbundázták...
Az 1830-as évektől kezdve már omnibuszok is jártak, az északi klímaviszonyokhoz képest ez a szellős példány is.
A múlt heti cikkben már látott Djurgards-híd villamosok előtti korszakát a déli szomszéd kockáiból is kirakták...
...odafigyelve a lóüzem minden hátrányára is.
Az első lóvasúti kocsikat az SNB, az "Új Stockholmi Villamostársaság" üzemeltette - s később az N betű az "új" után könnyen jelenthette az "északi"-t is.
Az előbbi, 1877 és 1881 között gyártott lóvasúti kocsi belseje
A villamosítás után itt is ASEA-motorkocsikkal kezdődött a drót alatti korszak északon köztük ezzel az 1905-ös példánnyal...
Az előbbi jármű cégjelzése
A mögötte lévő nyitott pótkocsi 1908-as születésű, az Arlöf gyárból
A déli társaság is beszerezte a maga ASEA-kocsijait, és a Djurgardslinjen mellett itt is maradt belőlük egy. A két társaságot csak a 20-as években egyesítették... nemcsak jogilag, de fizikailag is, mert hiányzott köztük egy híd, amelyen vágánykapcsolat is volt.
A Malmköping-ben is látott első troliszéria darabja, természetesen itt is a bal oldali közlekedésre emlékeztetve...
...illetve ugyanez belülről
A metró 1950 óta része a svéd főváros tömegközlekedésének... de ez a kocsi 10 évvel fiatalabb. Négy másik társa üzemképesen is járja a vonalakat.
A metróra itt a bűvös betű nem az M vagy az U, hanem a T, ami a Tunnelbana rövidítése - noha nem mindenhol jár alagútban. A macskás reklámmal ásványvizet hirdetnek.
A metróállomás jellegzetes tartozékai közül egy büfét és egy peronzárat is elhelyeztek a múzeumban. (Forrás: Wikipedia)
Ami máshol a kerti vasút, az itt a beltéri metró... a kis szerelvény az egész kiállításon átvág
Egy a különböző korszakok életképei közül... ez éppen 1977-ből, amikor a lóvasút 100. születésnapját ünnepelték
Amíg Kelet-Németországban csak Trabi és Barkas jutott "zavaros" kocsinak, itt már Volvo is...
A múzeum egyik hátsó termében játékkiállítást is berendeztek... itt különösen a lemezjátékok a megkapóak, de van tematikus vitrin vasútmodellből, robotokból és babákból is.
A Mumin-család kiötlője egy finnországi svéd hölgy volt, de pont eme származása miatt a svédek is legalább annyira magukénak érzik.
A múzeum előtt vagy után érdemes egy-két pillantást vetni a stockholmi belvárosra is, amelynek a 7-es villamos csak a szélén áll meg... innen is szemezgettünk egy-két képet a fő látványosságokról és egy-két furcsaságról.
A belvárosnak helyt adó sziget nyugati oldala
A főtér...
...illetve annak oldalán az Akadémia, ahol a Nobel-díjak sorsáról döntenek.
A székesegyház, jobb oldalt a királyi palota homlokzatával
A palota oldalsó szárnya egy belső kerttel...
...és teljes nézete
Ismét a székesegyház tornya egy jellegzetes óvárosi utcából nézve
Odabent ezt a hajómodellt láthatjuk...
...illetve ennek a kinti Szent György szobornak a mását ezzel a "felszarvazott" sárkánnyal.
A Riddarholme templom fontos emlékhely...
...egyrészt több svéd királyt is ide temettek...
Másrészt itt függesztik ki a legnagyobb svéd kitüntetés, a Szerafin-Rend tulajdonosainak címerpajzsait, ha a tulajdonos távozik az élők közül (életükben a pajzsok a királyi palota Szerafin-termében függenek). Ezt korábban királyi házak tagjai, ma pedig leginkább államfők kapják.Még néhány név a már nem élő tulajdonosok közül: Hirohitó császár, De Gaulle, Mitterrand, Hailé Szelasszié, Csang Kaj-Sek, Nelson Mandela...
Magyarországot a képen látható Ferenc József mellett még Horthy Miklós képviselte, ma pedig Göncz Árpád a rend tagja.
Néha persze nagy a fejetlenség az odaítélés körül...
A Skansen területén is látott régi telefonfülkék ma is szolgálják a lakosságot...
...csak már új készülékekkel és egy kicsit viharvertebben.
Ez viszont nem telefonfülke, hanem egy szolgálaton kívüli őrbódé a királyi palotánál.
A nemzeti múzeum épülete modern vikinghajóval...
Bizarr látvány egy északi külsőbb kerületben: a templom körüli tér, amelyet háztömbök vesznek körbe, egyben temető is!
Egy kép Magánvasutas szerzőtárstól a belváros déli részéről - itt már tömegközlekedéssel.
Záró képünk egyben ízelítő is a város "mindennapi" tömegközlekedéséről, amelyről a következő cikkekben fogunk mesélni.
