Azt már tudhatják olvasóink, hogy Bulgáriában milyen vonatok, villamosok és trolibuszok vannak… de mi a helyzet azokkal, akiket ilyen mélységben nem érdekel a közlekedés, és a tengerpart nem kínál nekik megfelelő szabadidős lehetőségeket? Vajon tényleg csak annyival érhetik be, amit Szófia kínálhat?! A válasz egyértelműen nem, mivel az ország nemcsak a fővárosból és a tengerből áll! Sőt, pont, hogy a kettő között találhatunk olyan helyeket, amelyek nemcsak elég hosszú múltjukkal, de az ahhoz képest nem is annyira régi időkből származó látványosságokkal is meg tudják fogni a látogatókat. Sőt, még a kettő közti vonatozásnak is meglehet a maga varázsa! De ha valaki nem hisz nekünk, higgyen most majd a szemének.
Szófiából az elég össze-vissza menetrend ellenére is elég sok gyorsvonat jár az ország legnagyobb városába, Plovdivba. A 156 km-es távolság megtételéhez két és fél órára van szükségük… ehhez jöhet még a most elég gyakori pályaépítések miatti késés. A vasútállomásból és a körülötte lévő térségekből még nem nagyon lehet sejteni, hogy hova is érkeztünk… de némi gyaloglás után máris megváltozhat a véleményünk.
Ahogy Róma esetében, úgy Plovdivban is szeretik hangoztatni, hogy ez a város is hét dombra épült. A hétből egyet ugyan elhordtak építőanyagként, de a másik hat most is uralja a városképet.
Maga a vasútállomás nem sok látványosságot kínál, és jól tükrözni azt a helyzetet, amit már írtunk a BDZ-ről: egy félkész, lassú modernizáció alatt álló infrastruktúrájú hely, amiben túl sok helyen köszön vissza a '80-as évek hangulata.
A városban már öt éve megszűnt a trolibuszközlekedés, de a felsővezetékek többsége még ma is megvan ott, ahol nem lopták el. Az állapotuk viszont nem olyan, hogy bármikor újra lehetne indítani a forgalmat...
Egy részlet a belvárosból, amely gyalog sincs messze a vasútállomástól... sétálóutcák sokaságát találni itt ilyen stílusú és állapotú házakkal, meg persze az üzletek, éttermek nagy részét.
A város területén már több mint nyolc évezrede is, hogy éltek emberek… de a történelem forgandóságával a neve is elég gyakran változott. Az első krónikák Eumolpiada néven emlegetik, majd miután II. Fülöp – aki Nagy Sándor apja volt – meghódította, önmagáról Philippopolis-nak nevezte el. Az uralkodót és a birodalmát bőségesen túlélte az új megnevezés, sőt, még a törökök is az ehhez hasonló Filibe nevet adták neki.
A hét domb egyike az óváros melletti Nebet Tepe, amely már több mint 6000 éve is lakott volt. A török eredetű név arra enged következtetni, hogy itt régen erődítmény állt... ma ennek a romjait láthatják az ide látogatók.
A legfontosabb és legjobb állapotban megmaradt ókori műemlék az I. században épült (helyben valamiért amfiteátrumnak hívott) görög típusú színház, amelyet később egy földcsuszamlás betemetett, és csak az 1970-es évektől kezdve kezdték feltárni. Azóta számos kulturális esemény helyszíne... itt volt például az Anathema komolyzenészekkel megtámogatott koncertje, amelyet az Universal című albumon rögzítettek.
Eltekintve az amfiteátrumtól (meg a vízvezetékről, csatornától, közbiztonságtól...) mit adtak még Plovdivnak a rómaiak?! Például Hadrianus császár idejében egy stadiont, amely pont a belváros főutcája alatt húzódik, ennek a lelátóját tárták fel azóta a Dzsumaja-mecset mellett.
Utóbbi imaház oldalában vendéglátóhely működik... úgy látszik, az itteni "igazhitűekből" sem hiányzik a kereskedői véna, és ha már ők nem ihatnak szeszt, akkor inkább árulják...
Ahol a törökök megfordultak, ott a mecsetek mellett általában fürdők is épültek... itt is így van ez, csak ezt már múzeumnak használják.
A független Bulgáriához való csatlakozásra Plovdivnak hét további évet kellett várnia, mert az első béketárgyalások után török kézen maradt, mint Kelet-Rumélia autonóm tartomány fővárosa. De már az ezt megelőző években is virágzó településsé vált, a „vaszrazsdanie” kulturális életének fontos központjaként (a szó annyit tesz, hogy újjászületés, és sokan tekintik ezt „bolgár reneszánsznak”, noha nemcsak a tudományokban és a művészetekben éreztette a hatását, hanem a politikában is, mivel minden elemét átjárta a függetlenségre törekvés). Ennek a kornak az építészeti stílusát tükrözik vissza az óváros házai is.
Ha a Nebet tepe felől indulunk el az óváros felé, máris ilyen házakba botlunk... a különféle szélességű emeletek, kiugró erkélyek jellemző elemei ennek az építészeti stílusnak.
Szűk és meredek utcák, mindegyikben korhű kövezettel... nem mondható kellemes gyaloglóhelynek, mégis megéri a fáradságot!
A háttérben a Hiszar-kapu látható, a kapcsolódó sötétkék épületben a néprajzi múzeum, a mellette lévő pirosban pedig a vaszraszdanie történetét bemutató kiállítás kapott helyet.
Számos épületnek az eredeti belső berendezése is megmaradt... de már a kertjük is önmagában hívogató, mint itt a Hindlija-ház esetében, amely szintén múzeum.
Utóbbi épület mögött találhatjuk egy utcával feljebb a Balabanov-házat...
...az amfiteátrum szomszédságában pedig a Szent Demeter templomot.
Utóbbi különleges éke ez a pávás kút.
A település a második helyét azóta is megőrizte Szófia mögött nemcsak méretében, hanem fejlődésében is… ehhez az is hozzájárult, hogy a közeli Uzundzsovo helyét is átvette vásárvárosként. Ennek megfelelően zajlottak a szocialista fejlesztések is, ma pedig a hosszú múltból igyekeznek minden erővel profitálni. Nem is sikertelenül, hiszen két év múlva ez lesz az európai kulturális fővárosok egyike…
A várost átszelő Marica folyó túlsó partján nem sok látványosság akad a vásárvárost leszámítva... talán még a belváros szélétől induló fedett híd...
...amelyben ugyanúgy üzletek vannak, mint Firenze Ponte Vecchio-ján. Persze kis pénz, kis foci... itt nem az ékszerüzletek dominálnak, hanem mindenféle bazári áru.
A belvároson kívüli panelházakat igen érdekes módon próbálták élhetővé tenni egyesek...
...kellő hangsúlyt fekteve a zöldfelület növelésére.
"Ez a fénykép nem jött volna létre, ha nincs a Kontrax!" Emlékszünk még a Friderikusz show-t is támogató irodatechnikai cégre, és extravagáns reklámjaira?! Itt ez azonban mégsem egy húsz évesnél is régebbi relikvia, mert Bulgáriában még mindig működnek!
A szocialista időkből még valami megvan töretlenül: az egykori úttörővasút! Mi ugyan pont a két üzemszüneti napon jártunk a városban, de attól még működik. A belvárostól nyugatra lévő Ifjúsági park alsó részéről indul ki a még mindig "Pioner" nevet viselő állomásról...
...majd e sorompóval biztosított átjáró és a balos ív után befut az alagútba.
Utóbbi építmény nemcsak attrakció, hanem a szerelvény tárolóhelye is... a képen látható kis dízelmozdonyhoz három kocsi tartozik.
Az alagút után még hajmeresztőbb építmény következik... egy majdnem teljes körívet leíró vasbeton viadukt, amelyhez hasonlót csak Svájcban lehetett látni a Bernina-vonalon Brusio-nál...
Plovdiv és Veliko Tarnovo között napi kétszer közvetlen vonat is jár, de mi inkább az átszállást választottuk Stara Zagora állomásán. A hegyi vasútvonalban nem kevés alagutat és hurkot találhatunk, de a sűrű erdők miatt ebből keveset lehet csak látni… így is élvezet azonban az utazás ebben a tájban.
Szép lányok akadnak errefelé is... kell is az efféle változatosság, mert mozdonyból és kocsikból szinte mindig csak ilyenek jönnek szembe.
Ha a vonatok egyformák is, a vonalra itt nem lehetett panasz... a Balkán-hegységet átszelő vonalról van szó.
Találni itt hegyeket és a pusztuló ipar idilljét...
...nem kevés alagutat...
...és olyan közbenső állomásokat, ahol szintén mondhatnánk, hogy megállt az idő, ha nem cserélték volna ki a nyílásszárókat...
...főleg, hogy keleti autócsodákkal a szomszédos közúton is találkozni!
Néha kakukktojásként előfordulnak többé-kevésbé felújított állomások is...
...de attól még ez a vonal igazi képe, mint ezen a megállóhelyen.
Még szoborgőzös is akad errefelé...
Careva Livadia állomáson ágazik ki egy szárnyvonal a múlt héten már említett Gabrovo felé.
Megérkeztünk Veliko Tarnovo-ba... ide a vasút 1900-ban jutott el.
Veliko Tarnovo az egyik legrégebben lakott település az országban, amely a XII. és XIV. század között önálló bolgár birodalom fővárosa is volt. Ezt a történelmi múltat a visszanyert függetlenség során is szem előtt tartották, mert itt ült össze az alkotmányozó nemzetgyűlés, és később Ferdinánd cár is itt nyilvánította ki Bulgária teljes függetlenségét, miután a jelenlegi állam keleti részei is felszabadultak török uralom alól. S itt is járt trolibusz, persze nem a következő képeken lévő történelmi városrészekben, hanem az azt övező lakótelepeken és ipari negyedekben... de 2009-ben megszűnt a forgalom, a mi látogatásunkkor pedig már a felsővezetéknek is alig láthattuk nyomát.
Veliko Tarnovo és Cesky Krumlov között az a hasonlóság, hogy mindkét helyen egy folyó kanyarulatában helyezkedik el az óváros és a vár. Az itteni folyó neve Jantra, az óváros viszont a magyar fülnek is ismerős "Varosa" névre hallgat. A Plovdivból már megismert építészeti stílus itt még több házban nyilvánul meg, amelyek az egész domboldalt beterítik.
Az óvárosban nem a főutca az igazán szép, hanem az azzal párhuzamos mellékutca... ennek a házaiba különféle kézműves műhelyeket telepítettek.
Éjszaka, zárás után is megvan a maga hangulata...
...de ott is, ahol már kevésbé esik a turisták fősodrába.
Az óváros túlsó vége mögött már látszik a vár maradványainak helyet adó Carevec, míg a folyó másik oldalán, a völgyben lévő házak felett a másik vár, a Trapezica dombja áll...
...amelyhez egyébként siklóval is fel lehet menni. Ezt azonban csak másnap reggel vettük észre, amikor vonatoztunk tovább...
A várhoz vezető hidat nemcsak ez az oroszlán őrzi...
...hanem van két kapu is. A domb tetején lévő templom rekonstrukció.
Fentről visszatekintve így néz ki a város...
Az előző kép közepén lévő templomot a bolgár építészet legnagyobb mesterének, Kolju Ficseto-nak köszönhetjük.
A címlapon lévő kép jobb oldalán látható ez az épület és szobor... előbbi művészeti galéria, utóbbi pedig Aszen cárnak állít emléket.
A Carevecet mi sajnos csak normál esti kivilágításában élvezhettük... itt azonban évente többször is tartanak egy nemes egyszerűséggel "Fény és hang" névre keresztelt előadást, amelynek keretében a romokat különféle színű lámpákkal és lézerekkel világítják meg, s így játsszák el a bőséges múlt eseményeit, megfelelő zenekíséret mellett.
Akinek ebből a cikkből a hegyi vonatozás tetszett a legjobban, annak különösen ajánljuk, hogy továbbra is olvassanak majd minket, hiszen hátravan még egy különleges vasúti attrakció az országból... hogy mi az, jövő héten megtudhatják!
