Sorozatunk, mely a könyv-alakú menetrendet már kevésbé ismerő Elvira-generáció ismereteinek bővítésére is alkalmas, de azért főleg egyszerű szórakoztatási céllal készül, némi bevezetés és a hálózati kapcsolatok jelölésének vizsgálata után igazi haladó-szintre jut el. A nem mindennap közlekedő vonatok érthető és egyértelmű jelölése az utastájékoztatás egyik kiemelten nehéz témája. Az egyszerű utas oldaláról nézve kevés bosszantóbb dolog van annál, mint ha egy járat, amire számít, pont akkor nem közlekedik, amikor szükség lenne rá. A vasúti társaság részéről viszont egyrészt gazdasági szempontból lényeges, hogy a vonat akkor közlekedjen, amikor szükség van rá (ez az előző mondat üzenetének másik oldala), másrészt a megfelelően meghirdetett, de nem mindennap közlekedő vonatokat az utasok megtalálják, megszeressék, használják.

Egyet lépjünk hátra, tegyünk fel egy előkérdést: miért nem közlekedik minden vonat naponta? Az okokat két részre bonthatjuk, civilizációs és üzemeltetési okokra, de ezek persze összefüggnek. Először is, nem minden nap jelentkezik ugyanannyi utas, és ugyanazok az utasok sem akarnak minden nap ugyanoda utazni. Munkába akkor kell utazni, ha munkanap van, kirándulni pedig általában akkor, amikor nem. Egyes ünnepeken vagy az azokat megelőző napokon – például az ilyenkorra időzített rokonlátogatások miatt – nagyon nagy a forgalom, más ünnepek miatt pedig annyira lecsökken, hogy az ilyenkor közlekedő maradék vonat is indokolatlannak tűnik (a karácsonyi közlekedésről írt kétrészesünk itt és itt olvasható).

58, 62, 63... és volt, aki mindegyik korlátozás jelentését ismerte!

Másodszor, több utast másként kell elszállítani, mint kevesebbet. A rövid távon adottnak tekinthető járműállomány és infrastruktúra-kapacitás korlátai között a vonatok darabszáma (gyakorisága) és a vonatok hossza az a két eszköz, amivel egy vasúti társaság követni tudja az igényeket. Utóbbi korlátai (nem tud már több kocsit elhúzni a mozdony, nem fér a vonat a peron mellé, avagy ellenkezőleg, már nincs hova rövidíteni a vonatot) magyarázzák az előbbit, azaz amikor egyes napokban, időszakokban több, máskor kevesebb vonat közlekedik.

Két bekezdésnyi magyarázkodás után most végre megvizsgálhatjuk, hogyan hozhatja a vasúti társaság az utas tudomására, hogy melyik vonat melyik napon közlekedik. Hasonlóságok, részben közös jelkészletek kétségtelen megléte ellenére kijelenthetjük, hogy Európa vasútjai nagyjából csak abban egységesek, hogy az adott menetrend érvénytartamában naponta közlekedő vonatokat külön nem jelölik. Itt most elsősorban a MÁV – és kapcsolt részei – illetve a GYSEV jelkészletéről lesz szó, így talán egyszerűbb.

Naponta közlekedő vonat tehát nem kap külön jelölést, a nem naponta közlekedő vonat időadatai előtt viszont hullámvonallal hívják fel a figyelmet arra, hogy az utas körültekintően vizsgálja meg a vonat adatait. Egy esetben fordul elő, hogy a menetrend érvénytartamában nem minden nap közlekedő vonat magyar menetrendkönyvben nem kap hullámvonalat: a csak a nyári, vagy csak a téli menetrendi időszakban közlekedő vonatok, ha a menetrendkönyvben a két időszak éppen elkülönítve jelenik meg (ez a balatoni vonalak esetében néha így van, néha nem), külön már nem jelölik ezt a korlátozást, hiszen a másik menetrendi táblából az ilyen vonat egyszerűen kimarad. Hullámvonal tehát megvan, lássuk a többit!

Az utazási szokásokat alakító naptári tényezők közül a munkanapok megragadása az egyik legfontosabb. Az izgalmat – különböző mértékben ugyan, de – a legtöbb országban az okozza, hogy nem lehet egyértelműen állítani, hogy a hét valamelyik napja biztosan munkanap, egy másik pedig biztosan nem az. Az ünnepek, az ünnepek körüli-munkanap áthelyezések teszik indokolttá a hét napjaitól elrugaszkodó jelöléseket, ezek pontos tartalma naptári évente változik, de naptári éven belül azért biztosan megjósolható. A munkanap jelölése a blog szerzőinek gyerekkorában még a körbe zsúfolt két, keresztbe tett kalapács volt, újabban – sok európai vasúttal egyező módon a körben az A-betű. Ne feledjük, hogy a munkanapok rendje országonként eltérő, és nemcsak a különböző ünnepek miatt. Nálunk a szombat elég régóta nem munkanap, máshol azonban igen, külföldi menetrendek tanulmányozásakor erre is figyelni kell. Ha egy nap nem munkanap, a magyar fogalmak szerint még mindig háromféle lehet: szombat, vagy vasárnap, vagy ünnepnap. Mi a különbség ezek között? Szombat a vasúti fogalmak szerint olyan hétköznap, ami nem munkanap: a legtöbb üzlet nyitva van, a hivatásforgalom „kicsiben” ilyenkor is tapasztalható, ezért indokoltnak látszik egy ilyen köztes közlekedési rend életben tartása.

Közlekedési jelek a szabad szombat előttről: a "homokóra óra nélkül" jelentette a pénteket, ami ritkán volt a hét utolsó munkanapja

Vasárnap és ünnepnap lehet egyszerre is, de nem feltétlenül. És nem minden naptári vasárnapon van vasárnapi közlekedési rend. A vasárnapi közlekedési lényege ugyanis az, hogy másnap munkanap van, tehát aki szabadidejében „elcsavargott”, déltől, délutántól kezdve visszatér a lakóhelyére, koleszosok a kollégiumba, hogy másnap indulhasson a munka.

Munkanapok között is vannak különlegesek, a hét első és utolsó munkanapján több vonat közlekedhet, ezért ilyen jelre is szükség van.

Véletlenül sem elegendő az elsősorban iskolások miatt indított vonatok közlekedési rendjének leírásához a munkanapokkal kapcsolatos jelkészlet. A nyári és a téli tanítási szünet ugyanis jól megragadható, az utasforgalom alakulásában is meglátszik. Utóbbi a karácsonyi különleges közlekedési jelekkel is kezelhető, természetesen. A tanítási szünetek Európa-szerte az ünnepekéhez mérhető sokféleségben léteznek, országon belül, például régiónként is lehetnek különbségek. Nálunk a köz- és felsőoktatás rendjének különbsége teheti még a kérdést izgalmassá. A hét első és utolsó munkanapjához részben hasonló módon a hét első tanítási napját megelőző napnak, valamint a hét utolsó tanítási napjának itt is jelentősége van, a hetente hazajáró tanulók, hallgatók tömegei miatt. A tanítási nap tehát valószínűleg munkanap, de kevesebb tanítási nap van, mint munkanap.

Itt az 1-es lábjegyzet azt jelenti, hogy "közlekedik: [61] kivételével".

Fentebb már említettük, hogy az ünnepek körüli kavarodás miatt néha nem a naptári nap szerinti közlekedésre van szükség, és hogy a legtöbb jel léte a naptártól való eltéréssel magyarázható. Húsvét utáni kedden pont akkora (ha nem nagyobb) menetrendi kínálat indokolt, mint a "sima" hétfőn, Csütörtöki nemzeti ünnepet követő, munkaszüneti napnak kiadott péntek helyett viszont az utastömegek már szerdán jelentkeznek, pénteki közlekedési rendet tehát akkorra kell hirdetni. A magyar jelkészlet itt logikus: a sima naptári napok körben számok, a közlekedési rendet ehhez képest négyzetben inverz számok jelenítik meg. Most nincs jel hétfői közlekedési rendre, van viszont pénteki, "nem pénteki" (ez az inverz 4-es), szombati, és vasárnapi rendre jel.

December 24-én és 31-én este, vagy másnap hajnalban elég sok vonat nem, vagy rövidebb útvonalon közlekedik. Karácsony és az új év első napja között az a néhány munkanap utasforgalmi szempontból – részben egyébként a téli tanítási szünet, részben a szabadságok miatt – más, mint a többi. Ez a vasúti hagyományoktól függően több vagy kevesebb közlekedési jelet szintén igényel: ha 24-én nem közlekedik a vonat, de 31-én igen, vagy csak a két ünnep között nem, elég sok lehetséges variáció létezik.

A munkanapok és nem munkanapok fentebb taglalt szempontok szerinti megkülönböztetésére szolgáló jelek alakja ugyan sokat változott, de a tartalom, a logika alig: a lényeg mindig is az volt, hogy a naptári napok rendjéhez képest eltérő közlekedési rend egyértelmű jelölésére legyenek megfelelő szimbólumok. Minden másra a lábjegyzetet használták. Talán éppen a lábjegyzetek számának, terjedelmének csökkentése vezérelte a szerkesztőket abban, hogy a 90-es évek közepétől kezdődően kialakultak „állandó lábjegyzetek”. Ezek megjelenésükben olyan egy-kétjegyű számok, mint amelyekkel a lábjegyzeteket jelölik 1993. májusa óta (sötét négyzetben fehér számok), csakhogy ezek a számok a menetrend minden oldalán ugyanazt jelentik.

Thomas Cook, az ő lábjegyzetei, és a nyári balatoni menetrend

Először a karácsonyi jelek 30-as számcsoportja alakult ki, bár tartalmában a legutóbbi időkig folyamatosan alakul, abból a praktikus megfontolásból, hogy az ünnepek mindig más és más naptári napra esnek, és a kialakuló ünnep-torlódások, munkanap-áthelyezések miatt is mindig változik az ilyenkor lemondott vonatok köre. A 2000-es évek elején ilyen inverz számokkal rengeteg lehetséges közlekedési korlátozást próbáltak kifejezni, sok új, rövid életű jel született, lábjegyzet viszont alig volt, a menetrendek úgy tűnik, mégsem váltak érthetőbbé, mert újabb koncepcióváltás következett. Mostanra a közlekedési jelek négy nagyobb csoportját azonosíthatjuk a magyar vasúti menetrendekben:

• klasszikus közlekedési jelek elsősorban a munkanap és az ünnepnapok elhatárolásának, valamint a naptári és a közlekedési napok megkülönböztetésének szándékával,
• év végi ünnepekkel összefüggő közlekedési jelek, a „harmincasok”,
• nyári forgalommal összefüggő jelek, az „ötvenesek”,
• iskolai forgalommal összefüggő jelek, a „hatvanasok”,

Az elmúlt évekből egy-egy meglepő megoldást a szöveget tagoló képeken mutatunk. Nehéz megtalálni az egyensúlyt a közlekedési jelek és az azokkal ki nem fejezhető korlátozásokat részletező lábjegyzetek között. Az ideális megoldás talán az, hogy a tipikus, több vonalon is elterjedt közlekedési korlátozásokra jelet rendszeresítenek, a ritkább, esetenként vagy csak bizonyos területeken előforduló különleges közlekedési rendet pedig szövegesen írják le.