A blog történetében immár negyedszer, tudósítást közlünk az index buszos fórumcsoportjának borsodi topicjában szerveződött, Ikarus 266-os típusú busszal tett fotóstúráról. Az utazás célpontja ezúttal a Bódva völgye volt: a tudósításból pedig most sem marad ki egy kis környékhez kötődő ismeretterjesztés. Ahogy volt szó a galyasági falvak közlekedési ellátásáról, az ózdi iparról, vagy éppen a belső-Cserehát településföldrajzáról, most pedig helyzetjelentés következik a Bódva-völgyi vasútról. Az Ikarus mellett lesz sok-sok Csörgő és Bzmot is, vasútbarátok is bátran kattintsanak tehát a tovább gombra! :)
Az utunkat ismét Kazincbarcikán kezdtük. Pont úgy mint az egy évvel ezelőtt szervezett előző utazás alkalmával, ugyanazzal a járművel, és ugyanazzal a vezetővel (kértük hogy ő jöjjön velünk, mivel már megmutatta: bírja a "kiképzést" - most is volt alkalma bizonyítani). Az első megállónk Edelényben volt, ahol a város "Borsod" nevű, megyei névadó részében megleptünk egy csapat turistát, aki csak a tájházat szerette volna megnézni. :)
Innentől a Bódva völgyében folytattuk utunkat, követve a 94-es számú vasúti mellékvonalat. Erről a 119 éves vonalról mintegy húsz évvel ezelőtt átfogó helyzetképet készített Vidovenyecz Zsolt: vasúttörténeti tekintetben ezt érdemes elolvasnia mindenkinek aki szeretne kicsit "képbe kerülni". Ami most a mi feladatunk: nézzük át, hogyan alakult a vonal sorsa az azóta eltelt 20 évben!
Nem volt az annyira régen, mikor egyik-másik vonat hossza a Miskolc-Sátoraljaújhely közöttivel vetekedett...Na jó, csalós a kép: egy különvonat visszatérő szerelvényét mutatja. A cikkíró azonban utazott Tornanádaskáról négy kocsis személyvonattal, a Csörgős években, az előző évtized vége felé, ez nem volt ritkaság...
Büdöskútpuszta megállóhelynél: valaha ide is volt iparvasúti szállítás, a korábbi Állami Tartalékgazdálkodási Igazgatóságnak működött itt telephelye (ma elhagyatva áll).
Az 1990-es évek közepén az iparvidékeinken tetőző válságot (és vele a közlekedésre kiható teljesítménycsökkentéseket) átvészelte a vonal, a következő menetrendi idényekben jellemzően 6-7 vonatpár közlekedett (közülük egyik-másik csak Sajóecsegtől, csatlakozással Miskolcról). A 2000-es évek első felében a személyvonatok mellett megjelent az InterPici szolgáltatás is, naponta két pár vonat közlekedett (az IP utolsó éveiben már csak a pénteki és vasárnapi forgalomban). 2007-ben az ütemes menetrend észak-magyarországi bevezetésével változott utoljára jelentősen a menetrend: ugyan az IP járatoktól búcsúzni kellett, de a vonatpárok száma napi kilencre nőtt. Az alapütem szerint a páratlan órákban közlekednek járatok mindkét végállomásról, melyek körülbelül a feleúton, Szendrőben találkoznak, a menetidő az egymástól 60 kilométerre fekvő két végállomás között körülbelül másfél óra. A vonatok ma kizárólag Bz kocsikból állnak, de a Csörgős ingák csak néhány éve koptak ki a vonalról.
Szendrői kereszt: a Bz mellett pedig néhány fával megrakott teherkocsi is áll.
A vonalon ezen kívül csak Edelényben fordul elő menetrend szerinti vonattalálkozás. Boldván már nincsen meg a kitérővágány, Szalonnán illetve Jósvafő-Aggteleken pedig nincs szolgálat, csak rakodás folyik időnként.
Szalonna árpád-kori temploma a térség egyik jelentős műemléke
Ahol a templom, ott a kocsmahivatal: a Rakaca-patak völgyébe tartó busz itt pihent meg - a kép kilenc évvel ezelőtt készült
Bódvaszilason az állomási sorompók kézi kezelésűek, így van egy "állomási mindenes", tehát elvileg lenne lehetőség keresztezésre, de ennek Tornanádaska közelsége, és a hosszú technológiai idő miatt nem nagyon volt jelentősége az utóbbi években. A 60-as szám más miatt is fontos: az ózdi vonal sajóecsegi kiágazása után ennyi a megengedett sebesség a vonalon.
Bódvaszilas korábban teherforgalmi szempontból jelentősnek számított: a közeli Esztramos-hegy mészkövét közel két kilométeres iparvágányon továbbították idáig. A sínek a bánya maradványaiig a mai napig a helyükön vannak, legfeljebb egy-két vaskorlát tűnt el a hidakról...Az Esztramoson a bányászatot a Rákóczi-barlang feltárását követően szüntették be, a hegytető pedig - elsősorban növényritkaságai miatt szigorúan védett terület.
A Bódva-völgy elég hűvös pontja országunknak, a ködös-párás reggelek itt mindennaposnak mondhatóak.
Napközben...
És egy bódva-völgyi alkony
UDJ, és az Esztramos jellegzetes, félig elbányászott hegycsúcsa
A 94-es vonal az egyik legjobb példája annak, hogy az ütemes közlekedéstől a csúcsidőszakban, illetve peremidőben van lehetőség eltérni: reggel Miskolc felé az első vonat 3:23 helyett 4:00-kor indul, ami Miskolcon megfelelő a 6:00 körül kezdőknek. Az 5:23-as indulás a helyén van (Miskolc: 6:55), viszont 7:23 helyett 6:48-kor indul a reggeli vonat: ez jó a szendrői és edelényi iskolásoknak, valamint (kicsit szorosan ugyan), de azonnali átszállást ad Budapest felé, illetve tökéletes egy 9 óra körüli munkakezdéshez, ügyintézéshez is. Visszafelé az utolsó esti járat van ütemen kívül, 21:08 helyett 20:50-kor indul: rövidebb az átszállási idő Budapest felől, Kazincbarcika felől pedig Sajóecsegen azonnali. A vonal személyzettel rendelkező állomásain körülbelül este 10 és hajnal 4 között a szolgálat szünetel.
Bódvaszilas buszcsatlakozási pont több környékbeli "világváros", például Tornabarakony felé. Az itt dolgozó kocsi vezetője pár éve még postai úton adta fel a napi bevételt, Kazincbarcikára csak a szemlékre, és tankolni vitte be a buszt. A vonalat most általában egy 9,5 méteres kis Credo járja.
A Perkupához tartozó Dobódélre is eljutottunk. Menetrend szerint ezt a helyet naponta egyetlen, kora reggeli járat érinti. A faluban tartózkodásunk a tervezettnél hosszabbra nyúlt, mivel a hűtővizet szállító cső kirázódott a helyéről, így egy szervizcsapat rögtönöződött, akik vizet, drótot szereztek, hogy utunkat folytathassuk.
A Bódva az év nagy részében egy csendesen csordogáló patak: ennek partjáról Perkupa felé nézünk most.
A forgalom a vasúton az alacsony népsűrűség, és gazdasági aktivitás ellenére viszonylag magas. Kik is az utasok? Ott vannak a már említett iskolások, és a miskolci bejárók. Sokan utaznak alkalmilag vonal kisebb állomásai között is, bár közöttük alacsony a teljes árat fizetők aránya.
A térség társadalmilag kétarcú: sok falu elöregszik, néhány pedig egyéb szerencsés okból kiemelkedik a környezetéből. Munka, kilátás azonban nincs túl sok: ezt pedig a gyors ütemben növekedő lélekszámú, de közben szegényedő roma többségű falvak jelzik...
A 27-es főúton Miskolc felé jár autóbusz is, az Edelénytől északra fekvő falvakból hasonló menetidővel mint a vasút, így a két közlekedési eszköz e viszonylatban gyakorlatilag egyenrangú utasvonzó hatással bír, és egyik sem üres (egy-egy vasárnap délutáni időpontban a 100 főt meghaladó utasszám sem elképzelhetetlen a vonaton, miközben a csuklós buszon is elfogynak az ülőhelyek). A távolsági utasok (köztük sok távolsági ingázó, illetve természetjáró) a jobb átszállás, és a csomagok könnyebb elhelyezése miatt talán inkább a vonatot, az alkalmi jelleggel Miskolcra utazók pedig a Búza tér Miskolcon belüli pozíciója miatt inkább a buszt részesítik előnyben. Sajnos a két alágazat egyes időpontokban látványosan konkurál egymással. Mintegy ennek ellenpontjaként, érdemes megjegyezni, hogy ezen a vonalon viszont várakozáson felül jók a vasút és busz közötti átszállások: a vasúttól távol eső Jósvafő és Aggtelek felé a vonatok többségéhez van autóbusz-csatlakozás, de vonathoz csatlakozó busz jár a határhoz legközelebb eső Hídvégardó irányába, és a Rakaca völgyébe is. A vonalon minden évben van egy-két különvonat is.
A vonal egyik legszebb része a Perkupa előtti szűkület. A térség megannyi természeti és kulturális látnivalóval bír, és nincs messze Aggtelek sem - ahová a csatlakozó busz a mai napig létezik, számítanak is rá az utasok.
A vonalon ma már csak Edelényben van pénztár, van azonban egy hitelesnek tűnő adatunk néhány évvel ezelőttről, Bódvaszilasról. A hely a vonal erősebb forgalmú pénztárai közé tartozott, mint látható, a havi bevétel nagyjából 500-600 ezer forint körül mozgott. A június és július hónap gyengesége visszavezethető a diákforgalom csökkenésére, az augusztusi kiugró adat pedig az ELTE geo-bio gólyatáborának köszönhető, melyet a szomszéd faluban, Bódvarákón szoktak megrendezni. A számadatok sajnos igazán sokat nem árulnak azért el: nem tudni, mennyien utaztak ide retúrjeggyel, mennyien vásároltak bérletet másik állomáson, vagy hogy mennyien vették meg jegyüket csak Miskolcig, és onnan tovább külön távolsági utazásukhoz (ez az IC-pótjegy váltásának kérdése miatt, reális lehetőség). Nagyon-nagyon hiányzik a jegyértékesítési adatok professzionális kinyerése, és feldolgozása...
Különleges kép: a gólyák ebben az évben még elfértek egyik megerősített menetrend szerinti vonaton - és előre egyeztetett módon, a nyílt pályán szállhattak ki, rövidítve így a gyalogtávot a céljukig.
A hazai mellékvonali átlaghoz képest a teherforgalom is erősebb: a környékbeli erdészetek kisebb-nagyobb rendszerességgel rakodnak fát, többnyire Edelényben, ritkábban Jósvafő-Aggteleken. Szalonnán egy mészőrlőmű áll az állomás mellett, mely rendszeresen fuvaroztat vasúton. A tolatós tehervonat általában hetente 2-3 alkalommal jár, és ha sok kocsi gyűlik össze, előfordul hogy a 478-as sorozatú Dácsia helyett egy 628-as Szergej kerül a vontatmányok elé...
Munkában az őrlőmű, és a rakodóvágányon is látszik: van teherforgalom, a tolatós tehervonat kedden és csütörtökön szokott itt megfordulni.
Borsodi tükör
A Rakaca-völgy felé Szalonnán több vonatról is azonnali az átszállás a buszra
Komjáti megállóban már nincsen meg az állomásépület. A mészkővonulat uralja a hátteret.
Hídvégardó előtt
A fenti kép érdekes helyen készült: Tornanádaskát elhagyva (a környékbeliek, utalva a lakosság nemzetiségi összetételére, időnként Tornanebraska néven is emlegetik) a vasúti sínek a főút mentén a határig vezetnek. A határsáv lejön az előbb látott hegygerincről, és a képen látható kőbánya bal szélénél ér ki a 27-es főúthoz - a bánya tehát már nem fekszik hazai területen, jelenleg nem használt iparvágány-kiágazása azonban magyar területen van. A határ folytatása pedig a képen látható út, talán ez számít a legnagyobb kuriózumnak. Egy körülbelül 200 méteres szakaszon ugyanis, a szlovák és magyar közúthálózat egymásba fonódik, a Tornanádaskáról Hídvégardóra vezető magyar, és Tornáról Bódvavendégibe tartó szlovák közutaknak van egy közös szakasza. Schengen előtt sem volt ez másképp, és ha valaki mondjuk szeretett volna Hídvégardóból átmenni a látótávolságban lévő Bódvavendégibe, előbb be kellett fordulnia a határállomásra, majd újra végighajtva az említett szakaszon, átléphetett a túloldalra. Persze mindezt szigorúan este 8 előtt, utána vadásztak az illegális átlépőkre. A vasút is ennél a szakasznál keresztezi a határt: a magyar oldalt rendszeresen tisztítják, a szlovák oldal sajnos sokkal rosszabb állapotban van.
Két ország villanyvezetékei, egy kétnyelvű magyar útjelző-tábla, és a két uniós tábla is felsejlik a háttérben.
Hagyjuk a völgyet, és kerüljük körbe a Szalonnai-karsztot: a háttérben a Szádelői-völgy bejárata látszik, melyet a környéken kirándulva ugyancsak érdemes felkeresni
Csúcsra értünk
A túra magába foglalt volna egy kisebb ebédet Antalmajorban: a számításunkba azonban hiba csúszott, mivel jövetelünkről elfeledkeztek. Vendéglátóink azonban nem akartak szégyenben maradni, így kinek egy, kinek több kör pálinka lett a kompenzáció...
Tornaszentjakab és Viszló között tömegközlekedéssel nem járt szakaszt érintettünk, majd Rakacánál rákanyarodtunk a Szalonnáig vezető útra. Ez a másfél sávos út látványosan kanyarog a szűk völgyben, érinti a szép fekvésű Rakacaszendet is, majd Meszes után ér ki a Rakacai-víztározó lapos partjára. (Az útvonal a Borsod-rally egyik közismert szakasza, videó róla itt, Ladával, szigorúan kilinccsel előre...:)
Ismeretlen utakon
A méltatlanul elhanyagolt Rakacai-víztározó mellől érkezik a búcsúkép: a hely kedvelt üdülőterületnek számított a rendszerváltás előtt, ma sokkal kisebb itt az élet mint annak idején. A tározót az utóbbi évek nagy árvizei után kevésbé töltik fel, így a fürdőzők rosszabb vízminőségről számolnak be, a horgászturizmus szerencsére ezt kevésbé sínylette meg.
A hazaút innen Rudabányán keresztül vezetett aztán Kazincbarcikára. Mindenkinek köszönjük aki velünk volt! És reméljük azt is, hogy írásunkból a vasútrajongók és buszfanatikusok is ki tudták csipegetni azt ami kedvükre való. A cikk szerzőjének csak az okozott gondot, hogy szíve szerint még mesélt volna a környékről, további képekkel...