Múlt heti írásunkban láthattuk, hogy nem minden piros, ami a RhB-n jár és utasokat is tud szállítani… azaz hogy bőven maradtak fenn zöld, sárga meg barna mozdonyok és kocsik is a hálózaton a múltra emlékeztetve. Egy szín viszont kimaradt, amely mögött a legtöbb vasúton a legkülönlegesebb szépséget találjuk: az pedig a kék, ami hagyományosan a Wagons-Lits társaság színe volt, és épp ezért a mai napig jellemző az éjszakai- és a luxusvonatokra. Hálókocsira ugyan soha nem volt igény a svájci belföldi forgalomban, de luxusra annál inkább – ennek egy példájáról már írtunk is. A kereslet pedig most is megvan… és az idők során ehhez is sikerült összegyűjteni a megfelelő járműveket.
Kék-fehér elegancia - már távolról is impozáns
Ahogy a MOB-nál, úgy itt is az első lépést az egyszerű személyfuvarozástól az úti élményig az étkezőkocsik jelentették. Az áramnemében ma is külön üzemet képező Bernina-vonal egészen a ’40-es évekig jogilag is külön állt az RhB többi szakaszától – és erre az akkor még önálló vasútra érkeztek először ilyen járművek 1928-ban. A két kocsi nem nélkülözte a kor eleganciáját – a konyhát ellenben 1943-ig igen, addig külön kocsikban főzték meg az étkeket a vendégeknek. Egy évre rá már nemcsak a sárga, hanem a zöld szerelvények közé is bekerült egy kocsi, ahol enni lehetett… az RhB három kocsijában viszont volt konyha is, világszerte egyedülálló újdonságként villanytűzhellyel. Mindkét vasúton a Mitropa volt a vendéglátó, épp ezért a kocsik ugyanúgy bordó színt kaptak, mint németországi „nagy testvéreik” – és megtartották 1945 után is, amikor már a hazai étkezőszolgáltató vette át az üzemeltetésüket.
Elegancia, nagy kapacitás, jó kilátás... csak az a fránya konyha ne hiányzott volna...
Az első osztálynál is magasabb színvonalú szolgáltatás lehetősége is egyidős volt az étkezőkocsikkal: ekkor épült meg az első két Pullman-kocsi a vonalra, az egyik fülkés beosztással (és a folyosó felőli oldalon sokkal több ablakkal), a másik pedig termes kocsiként, az 1. osztályú részében a normálnyomközű Pullman-okból is jól ismert fotelülésekkel.
Az ovális WC-ablakoktól eltekintve ez is tipikus Pullman-kocsi, széles ablakokkal...
...kevés utas számára, mindenkinek saját asztallal.
Ez valóban szék, és nemcsak ülőhely...
...de az egykori másodosztály is hozza az elvárt színvonalat.
Ezekhez csatlakozott 1939-ben a MOB négy panorámaablakos kocsija, melyekről már szintén esett szó (és még egy-két képet is láthattunk) – de most talán érdemes jobban megszemlélni a fali intarziákat, valamint az art deco stílus eltéveszthetetlen jegyeket viselő világítótesteit, textíliáit, és sok más egyéb részletet is.
Tóparti látomás...
Már a beszálláskor is ilyen látvány fogad (ez egyébként linóleum...)
Párosan szép az élet - a másodosztályon (!) amúgy is a dupla ülés a jellemző...
Art-deco formavilág, bármerre is nézünk
Az ovális formák bűvöletében, még a legfélreesőbb helyeken is...
A különleges kocsik hamar a Glacier- és az Engadin-Express fénypontjaivá váltak, de nemcsak a kulináris élvezetek, hanem az italokhoz kapcsolódó attribútumok: az egy méter magasból kitöltött röviditalok, és a híres ferdetalpú borospohár miatt is. A ’70-es évekre viszont egyre kevésbé feleltek meg az akkori elvárásoknak, ezért a két Bernina-étkezőkocsit kivonták a forgalomból, a másik három pedig modern nemesacél konyhaberendezést és új ablakokat kapott. A ’80-as években másik három modern kocsi is csatlakozott hozzájuk, amelyek közül kettő fixre kapcsoltan mindig együtt közlekedik. A Pullman-kocsik is főjavítást kaptak, és új feladatkörük a komfortkocsikénak felelt meg – csak éppen extra fedélzeti szolgáltatások nélkül – illetve csoportok is kibérelhették azokat.
Több mint nyolc évtizede a vendégek szolgálatában... csak a külső változott néha.
Ha az ablakokat nem számítjuk, a belső még eredeti...
...de a konyha már a modern kort idézi.
Húsz évvel később viszont – amikor már az étkezőkocsik Gourmino márkanév alatt futottak – úgy nézett ki, hogy végleg eljárt az idő a Pullman-kocsik fölött. Ekkor azonban egy egyesület alakult a megmentésükre, és sikerült is összeszedni a támogatást ahhoz, hogy az ezredfordulóig mind a négy MOB-eredetű kocsit felújítsák eredeti állapotukra. A felújítás egy teljesen új megjelenéssel is járt: az újra kék-fehér járművek saját címert is kaptak, az ovális ablakot a középpontba állítva, oroszlánok helyett pedig a vidék jellegzetes állatai, a kőszáli kecskék veszik körbe azt, és a címben szereplő - egyébként már a rómaiaknál is gyakran használt - Festina Lente szöveg is szerepel rajta, mely máshol is előfordul az országban (például Luzern egyik óvárosi házán), és a jelentése "Lassan járj, tovább érsz!". Az „ős-Pullman”-ok közül a mérőkocsiból visszaépített termes kocsi is „beállt a sorba” ugyanilyen külső és belső tartalommal (fülkés társa ellenben Münchenbe került), és nem sokkal később az összes étkezőkocsi is megkapta ezt a két színárnyalatot, és a régebbi járművek (köztük az 2003-ban egy 1. osztályú kocsiból a régi és a modern megjelenést ötvöző belsővel átépített legújabb is) a címert is. S mindezek mellé még egy poggyászkocsi is került, hogy a régi időkhöz hasonlóan most is legyen hely az utasok csomagjainak - és hogy a vörös szőnyeg is mindig rendelkezésre álljon az út során.
A négy kocsi közül kettő a Bernina-vonalon is járhat - és járnak is...
A címerben minden jellegzetes dolog helyet kapott...
Noha ez "csak" egy poggyászkocsi, így sem maradhatott le a többi kocsi mögött...
A kocsik a címer mellé egy saját márkanevet is kaptak: Alpine Classic Pullman Express lett belőlük, és ezzel együtt egy új vonat is született, amely a Glacier-Express vonalán kínált sokkal elegánsabb utazási lehetőséget, ugyanúgy St. Moritz-tól Zermatt-ig. Mivel két kocsit úgy újítottak fel, hogy a Bernina-vonalon is járhassanak, így még egy olyan exkluzív utazást is sikerült megvalósítani, ahol a vonat egy része már Tirano-tól járta végig a hálózatot, sőt, az egyik kocsit még a Gornergrat-ra is feltolták. Úgy tűnt viszont, hogy a végigutazás puszta lehetősége nem volt elég vonzó az úton résztvevőknek, így pár évvel ezelőtt a programot két naposra bővítették ki, úgy, hogy a vonal menti összes nevezetességet is láthassák az utasok, köztük Disentis kolostorát, a Furka-Bergstrecke múzeumvasutat és James Bond hegyi szállodáját is.
A múltkori Krokodilos fotóhely a Rajna-szorosban...
...és szintén Chur illetve Disentis között egy sziklákkal tarkított rész a folyó völgyében.
Ugyanez a látvány viszont a vonat ablakából is legalább ilyen festői.
A Bernina-Krokodillal is jól mutatnak a kocsik...
..és itt ha kell, még villamosba is át tudnak menni.
Ebbe a járatba már a luxusvonatok szinte kötelező tartozéka, a zongorával felszerelt bárkocsi is bekerült… igaz, csak némi kerülővel. A két Bernina-étkezőkocsi a Furka-Bergstrecke-n töltött száműzetése után visszakerült az RhB-hoz, és az egyiket fel is újították eredeti, konyha nélküli állapotára – a másiknak meg a bárkocsi szerepét szánták. A rossz műszaki állapota azonban ezt nem tette lehetővé, és mivel a „testvére” nemigen tudott jó feladatot kapni konyha nélkül, így azt építették át modern vonalvezetésű bőrfotelekkel, és egy elektromos zongorával – egy pianínónak lett volna ugyan hely, de nem akarták a rengeteg hegymászás miatti elhangolódást megkockáztatni.
Már kívülről is szemlélve is a társasági élet középpontja
Jó kocsinak is kell cégér...
Modern fotelek a Pullman-kocsik ellenpontozásaként - de a luxus így sem szenved csorbát
Minden van, ami a jó hangulathoz kellhet...
Koktélok titkos recept szerint...
...vagy megbízható alapanyagokból, amiktől még nyugodtan nézhetünk tükörbe. Aki pedig a képen visszanéz ránk, az Albert Glatt úr, a Pullman-klub egykori elnöke, aki sokat tett már a luxusvonatokért.
Ha tetszett az utazás, meg is emlékezhetünk róla...
Az úri luxus mellett azért nem mehetünk el azon kocsi mellett se szó nélkül, amely a parasztit képviseli: az 1993-ban elkészült Stiva Retica-t az alpesi kunyhók stílusában rendezték be. Ez a kocsi leginkább megrendelésre közlekedik csak, hiszen nemcsak belseje, de külső megjelenése is igencsak elüt minden más járműtől, de azért néha ezt is bevonják nyilvános utazási lehetőségekbe. Az egyik legújabb ötletként például gyorstalpaló kötéstanfolyamokat szerveznek benne útközben…
Némi alpesi közhelygyűjtemény, és a helyi sörgyár reklámja... már a külső is ízelítőt ad...
Koktélok helyett sörcsap, fotelek helyett sarokpad...
Már csak muskátli kéne az ablakba...
Vajon ennyi szépséggel utazni csak kevesek kiváltsága lehet? Nem feltétlenül! Igaz ugyan, hogy a két napos luxusút ára 1250 frank személyenként, de a támogató klub éves téli kirándulásán (aminek különvonatába az összes kocsit besorozzák) "csak" 150 frankba kerül a részvétel, az évi egy út a Bernina-vonalon (igaz, csak az utazás, étkező- és bárkocsi nélkül, de a Bernina-Krokodillal) viszont sokkal megfizethetőbb 80 frankos árával. A különféle évfordulók viszont mindenki számára könnyen megteremthetik a lehetőséget, hogy kipróbálja a vonatot. Az étkezőkocsikhoz pedig még ennél is egyszerűbb a hozzáférés, mivel a téli szezonban több vonatban és viszonylaton is járnak, nyáron meg egy kocsit az új Glacier-Express panoráma-járművei közé sorozzák, a másik pedig Chur és St. Moritz között tesz meg egy fordulót. Itt is érvényes persze az, hogy Svájcban vagyunk, és ráadásul étkezőkocsin, ami igencsak visszaköszön az árakban is – de még így is van kereslet, a többfogásos tematikus ebédekre és vacsorákra is. A Festina lente maximálisan igaz ezekre az utazásokra - hiszen ilyen járművek és programok mellett nem feltétlenül a sebesség bűvöletét keresi az ember!
