Bécs új főpályaudvara még a Lajtán innenről szemlélve is izgalmas újdonság, nem csak vasútbarátoknak, de városok működését tanulmányozó érdeklődőknek is. Arról írtunk már az elmúlt hetekben, hogy a pályaudvar megnyitásával összefüggő menetrendi változások nem állnak majd meg Hegyeshalomnál. A Budapest – Győr – Hegyeshalom útirány lehetséges menetrendi változatait, a nemzetközi vonatok időfekvését és megállási helyeit már elemeztük, most ismét egy fontos és érdekes részletkérdésnél ragadunk le: ha elfogadjuk, hogy a jövőben még több vonat közlekedik Bécsbe, ez vajon egyszerű sűrítést jelent majd, vagy eddig mellőzött területeket kapcsol össze az osztrák fővárossal?

Esztétikai javítás jól látható határa Kőbánya-Kispest épületén: ez már örökké így marad?

A MÁV-START nem különösebben titkolja, hogy a Budapest – Bécs közötti órás ütemű közlekedést néhány éven belül el szeretné érni. Azt is tudjuk, hogy néhány sűrítő vonat már idén decembertől közlekedhet, sőt, még azt is, hogy e sűrítő vonatok Budapesttől délebbre vagy keletebbre fekvő állomásokról történő indítása illetékes körökben is felmerült már. Mi most saját szempontjaink szerint gondoljuk ezt végig, az ÖBB-vel és más társvasutakkal nem nekünk kell tárgyalni és bár üzletileg értelmes megoldásokkal kívánunk foglalkozni, a bevétellel sem nekünk kell elszámolni, gondolataink tehát szabadon szárnyalhatnak.

Utaznak-e az emberek keletről és délről Bécsbe?

Első kérdésünkre a válasz egyértelműen igen. Ők most vagy átszállnak Budapesten, vagy egyáltalán nem vonattal utaznak, és könnyen elképzelhető, hogy részben ez az átszállási kényszer riasztja el őket. Milyen városok jöhetnek szóba? Van egy csomó ötletünk, hogy ezeknek mégis határt szabjunk, összegyűjthetjük, az elmúlt pár évben voltak-e hasonló viszonylatok.

A 90-es évek végén Debrecen – Bécs között közlekedő Arrabona, a Debrecenből Miskolcon át közlekedő Bartók Béla EC, a rövid ideig Miskolcig közlekedő Lehár EC a példák arra, hogy Kelet-Magyarország nem volt mindig elzárva a Nyugattól. A ma is éldegélő Dacia mellett a Kálmán Imre Bukarest – München kocsijai jelentették az ezredforduló környékén Románia bécsi kapcsolatát. Szerbia felől a nemrég kimúlt Beograd mellett az Avala volt sokáig a nappali bécsi vonat (többek között az ő feltámadásáról szólnak most a hírek). Tehát Borsod, a Tiszántúl, Erdély és a Vajdaság saját bécsi vonata sem annyira légből kapott ötlet.

Belgrádból Bécsbe Cegléden keresztül vezetett az út 1995-ben

Átszállás vagy közvetlen vonat?

Természetesen mindenki átszállás nélkül szeretne utazni, és természetesen a vasútnak rangsorolnia kell az igényeket. A közvetlen összeköttetés mellett kényelmi érvek szólnak, ellene pedig főleg üzemeltetési szempontokat szoktak felhozni: a késések továbbadása, a hosszú viszonylatokon továbbgyűrűző forgalmi és technológiai problémák a vasutasnak félelmetesek, az utasnak pedig kellemetlenek, főleg, ha a saját bőrén érzi őket. A kérdéses vonatok menetrendi fekvése Budapesttől nyugatra adott, e vonatok meghosszabbítása tehát attól is függ, hogy e menetvonalak hogyan folytatódnak. A Dunántúlon kevésbé, de az ország többi részén a Budapestről kiinduló fővonalak alapütemei meglehetősen kőbe vésettnek tekinthetők, bármilyen új vonatnak e sorminták közé kell belesimulni, az ütemeltolásra egyéb ok hiányában. Legközelebb a 100-as vonal sebességemelése ad okot Kelet-Magyarország teljes struktúrájának átdolgozására, ez sem jövőre lesz, addig viszont a meglévő adottságok között lehet menetvonalakat behúzni, azért ez sem rossz:

• A Keletiből a 80-as vonalra páros óra 25-kor és akár minden óra 55-kor, a 120-asra 40-kor (néhány óra kivételével) lehet kijutni, ez utóbbi menetvonal a 100-as vonalon is jól folytatható, a biharkeresztesi vonatoknál most is láthatjuk.
• A Nyugatiból a páratlan óra 28-as és a minden óra 58-as indulás még szabad, sőt a munkanapi csúcs kivételével még a 33-as is.
• A kelebiai vonalon a mostani Avalához hasonló menetvonal könnyen adódik, kis gondolkodással más is, mert itt a többi említett vonalhoz képest – legalábbis ha csak az ablakos vonatokat nézzük – gyér a forgalom.

Működőképes lehet az új vonatnak egy meglévő belföldi vonat menetvonalán történő közlekedtetése is, itt a szerelvény méretével kell úgy gazdálkodni, hogy a kieső belföldi vonat utasait is jól el tudjuk helyezni. Tehát ha csak menetrendi megoldásokon múlik, akkor nem muszáj Budapesten átszállni a nemzetközi utasnak sem.

Budapest Bahnhof

A bécsi órás ütem, avagy a jelenlegi kétórás ütemet sűrítő többletvonatok budapesti induló állomását körültekintően kell kiválasztani. Ha ezek a vonatok Keleti pályaudvarra kerülnek, a „többi közé”, akkor a meglévő vonatokhoz képest nem rosszabb, de nem is jobb helyet találunk nekik.

Itt említendő meg a vasút következetlen hozzáállása és az ezzel okozott minden baj, ami a Keletit érinti: a belföldi menetrendi fejlesztések egyik fő próbatétele az szokott lenni, hogy befér-e akár egy új vonat a Keletibe, mert hozzáértők szerint az már így is nagyon-nagyon tele van és ott a zsúfoltságtól már egy csavarkapcsot sem lehet leejteni. A problémamentes kunszentmiklósi ingavonatoknak ezért évek óta nem jut hely, de évről-évre sikerül rekordokat dönteni azzal, hogy egy tetszőleges cseh szerelvény kocsijait hány belföldi vonatba kell szétsorozni, majd fél nap múlva mindezt fordítva. A Keletiben ugyanis nem a vonat sok, hanem a technológiai mozgás, zárt szerelvényekkel, felülvizsgált fordulóidőkkel még ennél több vonat is vidáman elférne.

Déli pályaudvar neve illendőségből merül fel, mert a vasút történetében jópár év akad, amikor a fontos nyugati vonatok egy része innen indult. Egyrészt viszont az országon átmenő vonatoknak ez a lehető legrosszabb megoldás lenne, mert innen keletre csak kelenföldi irányváltással lehet eljutni (vagy Sárbogárd – Baja – Kiskunhalason át, sietős utasoknak nem ajánlanánk…), másrészt ideális esetben a Déli egész nap tele van, oda további vonat tényleg nem fér, és ez mindaddig így marad, míg egy kétvágányú alagút köti csak össze a hálózat többi részével.

Érkezett már vonat Bécsből a Nyugatiba, egyrészt a békeidőkben Pozsonyon át, másrészt napjainkban se meglepő, ha az Orient Expressz, a Sziget-különvonat vagy valami hasonló különlegesség az 1-es vonalról a körvasúton át itt bukkan fel. Műszakilag tehát lehetséges, az üzleti értelme azonban ennek a kerülőnek erősen kérdőjeles.

A három fejpályaudvar említése után ismét emlékezetünkben kell keresnünk, és máris egyértelmű, hogy nem hagyomány nélküli a nagy pályaudvarokat elkerülő átmenő nemzetközi vonatok ötlete sem. A blog szerzőinek gyerekkorában az NDK-ból és Lengyelországból Romániába, Bulgáriába közlekedő fürdővonatok Zuglóban és Kőbánya-Kispesten álltak meg, a 90-es évek legelején Németország és Jugoszlávia között a vendégmunkásokkal megrakott vonatok közül több csak Ferencvárosban állt meg egy irányváltás erejéig. 1994-től a Beograd, 1995-96-ban az Avala Kelenföldön és Kőbánya-Kispesten pihent meg pár percre, és Kecskemét – Kiskunhalason át jutott Kelebiára.

A négyes metró megnyitásától néhány napra vagyunk, időszerű tehát feltenni a kérdést, hogy két, metrókapcsolattal rendelkező budapesti állomás (Kelenföld, Kőbánya-Kispest) felér-e a Keleti nyújtotta színvonallal? A blog szerzőinek nagy része szerint lehetséges, hogy igen.

Budapest hátsó kapuja

Az 1-es vonal menetrendje szempontjából szinte mindegy, hogy a vonal első (vagy utolsó) kilométereit kihagyva a vonatok a Keleti helyett Kőbánya-Kispestet érintik. A már említett menetvonalak közül Kökin a 100-as vonaliak vannak kéznél, Biharkeresztes, Kürtös, Kelebia határállomások egy átmenő nemzetközi vonatnak itt elérhetők, de ha jó belföldi végállomást szeretnénk, Szeged és Debrecen is adja itt magát.

Üzemi akadálya ennek a megoldásnak nincs, néhány ellenérv mégis akad. Egyrészt dönteni kell, hogy két ilyen budapesti megállás nincs-e túl távol a belvárostól és hogy ez baj-e. A metrókapcsolat sokat segít a város belső kerületeibe történő eljutáson, ezen nem aggódnánk, sőt, Budapest nagy lélekszámú, de a Keletitől távol fekvő területei kaphatnak új összeköttetést a civilizációval Kőbányán: ahogy az átlós Záhony-Balaton vonatok sikerének egyik titka Dél-Pest jó elérése, az új nemzetközi vonatoknak is lehet ugyanez jó pont. Üzleti döntés, hogy félünk-e a fejpályaudvar elkerülésével bekövetkező esetleges utasvesztéstől, vagy bízunk az új útvonal felfutásában? – ne feledjük, a Keletiből kétóránként megy a railjet ezután is.

A híres késleltetett eső... Az utaslétszám növeléséhez azért kicsit fejleszteni kell - na nem ezt az öntözőberendezést...

Bár a Keleti pályaudvar viszonyaival távolról sem lehetünk elégedettek, azért Kelenföldre és Kőbánya-Kispestre önteni egy-kettő-három vonatnyi nemzetközi utast első olvasásra meredek ötlet. Előbbi a kisebb gond, a 4-es metró miatti ráncfelvarrás hatása szabad szemmel is észlelhető, talán csak éppen a felvételi épület a szomorú kivétel. Kőbánya-Kispest 30 éve oly' modern „űrállomása” azonban semmilyen szempontból nem nyújt megfelelő szolgáltatást, és most szakadjunk el az országimázstól és más megfoghatatlan fogalmaktól: ez az állomás még magyar viszonyok között is a legalja, a legszörnyűbb 10 utasforgalmi létesítmény között is a sereghajtók között van. Felszereltsége, állaga, az elérhető szolgáltatások köre és minősége miatt ezt az állomást egyelőre elrejteni kell az új utasok elől, nem vennénk a lelkünkre, ha bárkinek ez lenne az első élménye a magyar fővárosról. Nem lehetetlen ebből valami vállalhatót kihozni, de több más állomással ellentétben itt nem csak rendészeti és takarítási probléma fordul elő, itt javítani, pótolni, átépíteni kell, aki járt már itt, tudja, mire gondolunk.

Figyeljük a híreket, lesz-e új Avala és Bartók. Debrecen, Kecskemét vagy éppen Kolozsvár közelebb kerül-e Nyugat-Európához és ha igen, komplex megoldások születnek-e e vonatok sikere érdekében? Lesz-e például az új vonatok megállási helyein nemzetközi pénztár, vagy utasok nem, csak a vasútfotósok örülhetnek a különleges viszonylatoknak? Készülnek-e díjszabási ajánlatok, vagy a belföldi jegyet kell bécsi kirándulójeggyel kombinálni, ahogy eddig is? Figyelünk, tudósítunk, értékelünk.