Hollandiát bejárva már voltunk a három legnagyobb városban, Amszterdamban, Hágában és Rotterdamban is. A különféle kulturális dolgok mellett mindegyikben lehetett elég dolgunk új és régi villamosokkal - utóbbiakkal különösen a középső helyen - de ha vonatozásra vágytunk, akkor már kellett némi kirándulást tennünk a tengerpart irányában északnak vagy délnek. Mit tehetünk viszont akkor, ha ez utóbbira nincs egy külön napunk, de mégis vonatokat szeretnénk látni, ráadásul olyanok számára is "fogyasztható" formában, akik nem ezért jöttek el az országba?! A megoldást a negyedik legnagyobb holland településen, Utrechtben kell keresni...
A dobogóról lemaradva senki sem kap érmet, de ez a város nem is annyira akarja felvenni a versenyt a nagyokkal - mégis van sok minden, amiben előttük jár. Múzeumai nincsenek tele híres festményekkel, művészeti élete azonban a mai napig igen erős. Nem találni itt kikötőt, és csatornát se olyan sokat, ami viszont van, annak ki lehet ülni a partjára. S itt ugyan csak nagyon mellékesen járnak villamosok, de a másik két városhoz képest sokkal nagyobb az itteni pályaudvar, és egyben a holland vasút székhelyét is itt találjuk... nem véletlen, hogy az állami vasúti múzeum is itt nyitotta meg kapuit.
A villamosokat ezzel az egy képpel le lehet tudni... ezek mellett a Stadtbahn-jellegű svájci csuklósok mellett hamarosan CAF-ok állnak majd forgalomba a vonalon, amely a pályaudvar hátsó részétől indul, de a belvárossal pont ellenkező irányba.
Ha túljutunk az állomáshoz épített óriási bevásárlóközponton, ezen a sétálóutcán indulhatunk el a vasúti múzeumhoz, érintve a székesegyházat...
...sőt, némi kerülővel a bal oldalon lévő városházát is. Akármerre is megyünk, mindenképp át kell kelnünk a fő csatornán...
...amelynek partjára több helyen is lesétálhatunk, sőt, még éttermek is vannak ott.
Még északabbra tartva ezt az apró házat és a mellette lévő még apróbb sikátort is láthatjuk.
Ez a zebra vajon pusztán a sokszínűség, vagy a tolerancia jelképe?!
Talán inkább az előbbié, mert itt találhatjuk ezt a gyalogoslámpát is. A hollandul Nijntje, angolul Miffy névre hallgató nyuszi nálunk ugyan nem túl ismert, de történetei mégis világhírre tettek szert. Megalkotója a város szülöttje, de nem ő, hanem a nyuszi kapott szobrot illetve közteret is...
A vasúttörténet első emlékeiből a kisebbeket még 1930-ban kezdték el gyűjteni és kiállítani az igazgatóság épületében, de később az amszterdami Rijksmuseum falai közé került. Innét nőtte ki magát annyira, hogy mozdonyok is szerepeljenek a tárlaton... 1954-ben a másfél évtizeddel korábban bezárt Maliebaan állomásépületében, és az előtte lévő vágányon nyílt meg a múzeum, amely a mai napig ezen a helyen található.
Már kívülről is szép látvány...
...belülről azonban pláne. A jegypénztár ma is hű maradt funkciójához, de már csak belépőjegyeket válthatunk itt.
Királyi váróterem nem volt az épületben, ennek a berendezését 2005-ben építették be, eredetileg Hága központi pályaudvarán szolgálta a királyi házat, de már láthattuk, hogy az ottani régi épület helyett milyen modern van...
A pályaudvar hangulata kint is folytatódik - akár egyből vonatra is szállhatunk...
...igaz, ezzel nem jutunk túl messzire. A régi királyi kocsik 1932-ben készültek, és az '50-es években lettek átépítve, majd 1993-ig voltak "udvari alkalmazottak".
Ennek a korszaknak a jóval visszafogottabb, modernebb stílusa van jelen a királynő férjének dolgozószobájában...
...a királynő hálószobájában...
...és a panorámaablakos szalonban is.
Mozdony pedig lenne hozzá, 1949-ből.
Ezek is az '50-es évek villanygépei, az 1200-as holland gyártmány, és egy-kettő még ma is közlekedik belőle magánvasutaknál, míg az ezredfordulóig járt 1300-as sorozat a francia CC 7100-asok mintájára épült.
Az állomás és a kiállítási csarnok közé egy közforgalmú vasúti megállóhely is beékelődik, a főpályaudvarról járnak ide vonatok.
A hely hamarosan szűknek bizonyult, és először a túloldali tehervágányokat népesítették be járművekkel, majd annak is egyre inkább egy élő vasútüzem hangulatát igyekeztek megadni. Mindezek ellenére nagy gondot jelentett, hogy a vonatok szabad ég alatt pusztultak, így 2003-tól kezdve végre elkészült egy önálló kiállítócsarnok, amelyben jutott elég hely a vágányoknak - az állomásépület pedig ekkor kapta meg az előzőekben látott régi kinézetét.
A látogatókat ez az 1889-ben Skóciában gyártott gőzös mindig is piedesztálon fogadta.
Ez a motorkocsi nem véletlenül kapta a "teve" nevet, ráadásul kétpúpú is, még ha ezt pont el is takarja az oszlop. A "púpokban" a vezetőállás kapott helyet, így lent az utasoknak szabad kilátásuk van a pályára.
Ez pedig nem egy púp nélküli teve (amit a többi teve ugyanúgy csúfol, mint ahogy a púpos embert szokták az emberek), hanem a "kék angyal" gyorsmotorkocsi. Évjáratuk viszont azonos, 1954.
A hollandok, úgy látszik, szintén szeretnek becenevet adni a vonatoknak... és nem véletlen, hogy ez lett az "egérorrú". De tud is olyan fürgén szaladni, mint egy egér, a végsebessége 125 km/h.
A Blokkendoos-okkal már találkozhattunk Goes és Borsele között, itt viszont megőriztek motor-...
...és vezérlőkocsit is üzemképesen.
Az egérorrú után már könnyen érthető lesz a "kutyafejű" is. Ebből épültek két- és négyrészes szerelvények, valamint belga-holland forgalomra alkalmasak is. A legutolsó példányok négy évtizednyi szolgálat után 1996-ban búcsúztak el, a két megmaradt négyrészes egység az egyik itt található, a másikat egy egyesület gondozza.
Ez viszont nem a vörös kutya (amivel a Dzsungel könyvében is találkozhatunk), hanem a kék angyal ellenpárja, a Vörös ördög! Jobb is ez a párhuzam, mert a "kutyákkal" ellentétben ezen nincs áramszedő... azokra a vonalakra szánták, ahová még nem jutottak el a villamosítással. Ebből három másik is van különféle kluboknál, de - ahogy az eddig bemutatott motorkocsik és motorvonatok is - ez is üzemképes!
Akármennyire is amerikaiasan néz ki, ez egy francia gyártású gép. Itt látható, hogy semmiből nincs hiány, ami egy vasút bemutatásához kellhet... van fordítókorong és jelzők is.
Ez az angol tolatómozdony is már ismerős lehet az egyik múzeumvasútról, de a delfti fajanszot idéző színvilága miatt megérdemelt egy képet.
Ez a királyi kocsi az első ilyen célú jármű másolata... az első 1864-ben épült az akkori anyakirályné számára, de ő már nem érhette meg azt, hogy használni is tudja.
Rekonstrukció ide vagy oda, az már kastélyok esetében is bizonyítva lett, hogy az ilyesmi szépen tud sikerülni.
Az eddigi járművek nagy többsége zárva volt, de ennek a mozdonynak a vezetőállására mindig fel lehet menni. Ezt a gőzöst a brit hadsereg hozta a kontinensre a partraszálláskor, majd mikor már nem volt rájuk szüksége, ugyanúgy eladták a hollandoknak, mint az USA nekünk a 411-eseket.
Pár kocsival odébb gurítós játék várja a látogatókat, a biztosítóberendezés megfelelő kapcsolóival állíthatók a váltók, hogy az érkező kocsik a rajtuk lévő számnak megfelelő vágányokra kerüljenek.
Odakint még találunk szénszerelőt, és tornyot, amiben a biztosítóberendezés ugyanúgy működőképes, mint Hoorn állomásán.
A rengeteg kiállítási tárgyból igyekeznek a legtöbbet megmutatni, még ha ez néha csak egy kicsit "ömlesztetten" megy.
A kialakításnál már az is szempont volt, hogy kellően interaktív és gyerekbarát legyen... így több tematikus részt is kialakítottak. Az első a vasút ős- és hőskorába visz vissza, itt található az első holland gőzmozdonyok egyikének, a De Arend-nek (magyarul sas) a másolata.
A kötöttpályás közlekedés ugyebár a bányákban kezdődött...
...és azt is tudjuk, hogy Stephenson volt az első, aki sikeresen működő gőzmozdonyt épített. Az ő műhelye is itt vár a kiállításon...
...tervezőirodával...
...aminek tetőgerendáján át-átszalad egy (mű)egér...
...és a gyakorlati kivitelezést segítő kovácsműhellyel.
Az első holland vasút nyomtávja 51 centivel volt szélesebb a mainál, ezt az egyedülálló méretet azért választották, mert biztonságosabbnak találták.
A vonat körül berendezett faluban az egyik oldalon a semmibe vesznek a sínek, de a másik végén kivezetnek a szabadba, hogy a szerelvényt kint is megmutathassák.
Van ezen kívül egy "álomutazások" nevű terület, amelynek az Orient-Expressz áll a középpontjában... és ehhez egy színház is kapcsolódik, amelyben ehhez illően párizsi és keleti revüt is adnak.
A forgalmi iroda is teli van jobbnál jobb részletekkel: kézikapcsolású telefonközpont és beépített páncélszekrény...
Bent a peronon ez a kis büfétalicska várja a mögötte lévő kocsin érkezett utasokat...
...akiknek bent ebben a luxusban lehetett részük.
A túloldalon egy másik faburkolatú kocsi áll, amely ismerős lehet... nem véletlenül! A magyarországi teakfa burkolatú CIWL-étkezőnek ezt a testvérét tőlünk hozták el, miután Dunakeszi restaurálta... ráadásul ennek még eggyel több magyar vonatkozása is van, mert Győrben készült.
A belseje ugyanolyan szép, mint pesti rokonáé...
A következő megálló a kocsi túloldalán már Isztambul, egy parkolópályára tett repülőszőnyeggel együtt...
A legkülönösebb azonban mégis a vasúton belüli szellemvasút, amely egy régi műhelyen viszi végig a látogatókat, talán ez a legnagyobb élmény mindenki számára.
Látjuk a fényt az alagút végén, de miért dudál?!
De nemcsak azért nem veszélyes, mert itt van a kiállításon...
...hanem mert éppen javítják...
...még bent a kazánban is.
Továbbmenve szabad utat kapunk...
...de itt meg Blokkendoos-ok közé keveredünk.
De végül csak kijutunk, s a vasutasok ezt a számukra legkedvesebb módon ünneplik...
Képek híján kimaradt a felsorolásunkból még két attrakció... az egyik, hogy itt is van kerti vasút, a másik pedig a szellemvasúthoz hasonló szórakozási lehetőség, egy "zárt téri" hullámvasút" - olyan, mint a Mr. Bean filmben, ahol a képet vetítik az ember elé, és csak az ülések mozognak - itt egy elszabadult vonat száguld végig hihetetlen tájakon.
Hollandiai cikksorozatunk most ezzel a végére ért... de nem örökre, mert van még pár olyan hely, ahová mi sem jutottunk el. Ilyen például Arnhem, ahol a városban trolibuszok, a szélén lévő skanzenben pedig villamosok közlekednek, és a már bemutatott három múzeumvasút mellett még több is van normál- illetve keskenynyomközön is. Ha oda is eljutunk, biztos szállítunk képeket, hiszen az előbbiek is bebizonyították, hogy van élet a sajtokon és a tulipánokon túl - reméljük, olvasóink is majd így látják, ha ellátogatnak oda.