Egyre többet tudunk a vasúti menetrendekről: tudjuk, mitől lesz jó és hasznos, hogy távolságokat és kapcsolatokat, közlekedési időszakokat, valamint közvetlen kocsikat hogyan szokás ábrázolni bennük. Ma igazi tobzódás következik beszédes és ellenkező módon kifejezetten titokzatos szimbólumok sokasága között: megpróbálok némi áttekintést adni, hogy a „meztelen” menetrendi kínálaton kívül a vonatokról milyen tények és titkok derülhetnek ki a figyelmes olvasó számára.

Huszonnégyszer nem kellett a vonatszám alá írni, hogy "2."

Blogunk szerzői többségükben szegény, árérzékeny utasok vagy legalábbis annak látszanak, ezért kevéssé érezzük át annak jelentőségét, hogy van-e a vonatban 1. osztályú kocsi, de elfogadjuk, hogy ez másnak, más helyzetben fontos információ lehet. Hagyományosan a legtöbb menetrendkönyv felül, jól látható helyen, a vonat számához közel ábrázolja ezt a tudnivalót. Több megoldás is elterjedt, példálózzunk:

• Ha az adott vasúti társaságnál a megszokott üzemben első- és másodosztályú kocsik is közlekednek, ezt külön talán nem szükséges jelölni, az a vonat kap egy jól látható 2. (kettes) jelet, amelyben nincs első osztály.
• Ha egy menetrendi mezőben az első osztály problémája nem probléma, mert egyik vonaton sem érhető el ilyen szolgáltatás, akkor az említett 2.-jelek pazarlása helyett a táblázat fölött, alatt, mellett tájékoztató szöveg is elhelyezhető. A régebbi magyar menetrendben ezek a szövegek több mellékvonal mezője felett olvashatók voltak, jó évtizede azonban elhagyták ezt a gyakorlatot.
• Ha a vonatok többsége csak 2. osztályú kocsikkal közlekedik, akkor logikusnak tűnik csak a kisszámú eltérést jelölni. Az idén decembertől használatos Közforgalmú Menetrend majdnem forradalmat hozott ezen a területen, de csak majdnem: bár munkaközi változatokban a „csakmásodosztály” kettese helyett az összes többi vonaton „a vonat első osztályú kocsit is továbbít”-jelentésű 1.-jel látszott, de valahol, valakik végül elvetették ezt a koncepciót.

Az első osztályú kocsik, kocsiszakaszok jelentősége Európa-szerte más és más. Svájcban még a kisvasutak szerelvényei sem elképzelhetők legalább egy-két páholynyi első osztály nélkül, Hollandiában, Belgiumban sem jellemző nagyvasúton az egyetlen kocsiosztály. A szomszéd vasutakon – Magyarországhoz hasonlóan – főszabályként a távolsági vonatokon akad „bolhás”, a regionális és elővárosi vonatokon azonban nem jellemző. Törökországban ellenben az is előfordul, hogy egy vonatban csak első osztályú kocsit talál az utas. Albániában nem dimenzionálják túl a szolgáltatást: nincsenek osztályok a vonaton.

Mielőtt a törökökön és az albánokon fennakadnánk, jusson eszünkbe, hogy a két kocsiosztály sosem volt az egyetlen helyes üzleti megoldás a vasutaknál.  A harmadosztály nálunk is ismert volt az 50-es évekig, némelyik kocsink most is igényelné ezt a kategóriát… És természetesen a vasutak folyamatos, a szolgáltatási szintek differenciálására irányuló próbálkozásairól is itt kell megemlékeznünk – üljünk föl a railjetre, nézzük meg, mi van az első osztályon a függönyön túl…

Európa vasútjainak nem csak a 2. a közös kulturális öröksége, de a helybiztosítás jelölése is. A vasút gyors népszerűvé válásával egyidős az igény arra, hogy útja során az utas biztosan és nyugodtan ülhessen, megtalált ülőhelyén pedig senki ne háborgassa. Ha lehetőséget biztosítanak az utasoknak, hogy pénzért biztos ülőhelyet vegyenek, akkor a rend fenntartása érdekében erről mindenkinek, a többi utasnak is tudni illik, ha pedig egy vonatra a helybiztosítás kötelező, az a menetrendben mindenképpen jelet kíván. Reservation, reservierung, és még ki tudja, hány hasonló hangzású és írásmódú szó miatt egyértelmű, hogy az R-betű és számtalan nyomdatechnikai trükk együtt szolgál a helybiztosítás jelölésére. A sima R a fakultatív, a négyzetbe szorított R a kötelező helyfoglalást jelenti, egyes menetrendekben azonban nem ússzuk meg ennyivel, a magyarban például jelenleg ötféle jellel kell boldogulnunk.

A Szabolcs IC pöttyös, mert már 1993-ban is kellett rá pótjegy, a Balt-Orientre viszont nem kellett minden kocsiba helyjegy

Akad olyan vasút, ahol egyes vonatnemek, -típusok általában helyjegy-kötelesek, ezért a vonat típusának jelölése már utal a helybiztosításra, ezen kívül egyéb szimbólumot nem alkalmaznak. A finn menetrendet először fellapozó utas ezért könnyen azt hiheti, hogy egy díjszabásilag egyszerű vasútba botlott, pedig nem: távolsági forgalomban csak adott vonatra szóló jegyeket lehet kapni, és a Pendolino vonatokon ezen kívül még ülőhelyet is kell biztosítani – csakhogy mindez a jelekből nem derül ki, valahol a könyvben – finn nyelven – remélhetőleg azért le van írva.

Szlovák megoldás helybiztosításra: az IC-n kötelező, a gyorsvonaton fakultatív

A helybiztosításhoz hasonló bonyodalmakat tud okozni a tájékozatlan utasnak a különleges (vagy nem különleges) vonatokra szedett felár, pótjegy, supplement, aufpreis, ez a sokféle elnevezéssel bíró díj ugyanis az ő szempontjából csak egyet jelenthet, azt, hogy nem elegendő csak a menetdíjat megfizetnie. Ez például árérzékeny utasoknál a menetrendkönyvben megjelenő összes vonat közül sokat egyből „láthatatlanná tehet”, azaz utazása tervezésekor az ilyen „drága” vonatokkal már nem is számol. Itt egységes jelölésről nem beszélhetünk, a magyar menetrendkönyvben az IC-vonatok időadatai előtti pontozás alakult át szép lassan szaggatott vonallá, egy „páneurópai” kísérletet a lábjegyzetes megoldásra pedig szkenneltem.

Egy menetrendi mezőben az Eurostar, a TGV, az AVE és még egy Talgo is: mind feláras a lábjegyzet szerint

A vonaton előforduló szolgáltatások jelölésére végtelen számú lehetőséget találunk: ahány vasút, annyiféle prioritás, mit és milyen részletességgel kívánnak jelölni. Ahol a fedélzeti szolgáltatások köre állandó és stabil, ott a jelölésnek kevesebb gyakorlati jelentősége van, hiszen például egy vonatnemnél elvárhatóan mindig ugyanazok a szolgáltatások fordulnak elő. Mégis az a gyakoribb, hogy a vasutak minden, a szokásostól kicsit is eltérő szolgáltatást megjelenítenek a menetrendkönyvben (és a menetrendi keresőprogramokban is); nehogy valaki azért ne válassza a vasutat, mert nem tud arról, hogy a vonaton mozi vagy büfé is van. Teljes szolgáltatási katalógust összeszedni lehetetlen, nagyobb csoportokat, kategóriákat lehet felvázolni, valahogy így:

Kerékpárszállítással kapcsolatos szolgáltatások – lehet ábrázolni a kapacitást, a szállítás módját (kísért vagy kíséretlen), az elhelyezés módját (bármely vagy csak egy kijelölt kocsiban), vagy éppen a szállítási tilalmat. A MÁV-START vonatain történő kerékpárszállítás rejtelmeiről már írtunk korábban, ki ne hagyjátok azt a cikket.

Helybiztosítás kötelező a horvát ICN-vonatokon, ugyanitt első osztály is van, a menetrendben jelölik is!

Poggyász szállításával kapcsolatos szolgáltatások – egyre kevésbé elterjedt, hogy nagyobb tárgyakat külön erre a célre kialakított kocsiba, külön személyzet részére kísérésre átadhassanak az utasok; de a cseheknél, szlovákoknál például van, úgyhogy kár lenne a „bőrönd képjelet” temetni.

Kerekesszékesek szállítása – egy-egy férőhely vagy akár egy egész kocsi is alkalmas lehet mozgásukban korlátozottak szállítására, itt a ki- és beszállás módjáról, a vonaton belüli elhelyezkedésről, a mellékhelyiség használatáról lehet fontos néhány olyan információ, ami miatt a menetrendi jelölésnek is szerepe lehet.

A finn vasúton részben vonatra szóló menetjegy, részben kötelező helybiztosítás van szokásban, de ezt nem a menetrendkönyvükből tudjuk

Étszolgálat – a bevásárlókocsin tolt gyanús termosztól a teljes értékű étterem-kocsiig terjed az európai kínálat, hogy melyik vonaton konkrétan mi érhető el, azt poharak, csészék, kések-villák mutatják a vonatok fejrovatában.

Különleges kocsiszakaszok – csendes, üzleti, női, gyerekbarát, élőállat, diszkó és még ki tudja, milyen ülő- és állóhelyekkel várják a vasutak a divat vagy az üzleti érdekek által éppen előtérbe helyezett különleges utazói csoportokat. Az ezeket ábrázoló jelek egy része már standardizálódott, mások csak egy-egy vasútnál találhatók meg, ízlés szerint pedig szellemeseket, szemléleteseket, vagy akár unalmasakat is találhatunk közöttük.

Mit kell(ett volna) tudnia egy rendes ÖBB-EuroCitynek: autó, kés-villa, ülő néni, cumisüveg, hintaló, kerekesszék, inverz bicikli - az egyszerű utas hova fér el? Ja, igen, el ne felejtsük: ülőhely biztosítható, de ezt nem jelölik.