Egy év vajon hosszú vagy rövid idő?! A Föld életkorához, és ahhoz az átlaghoz képest, amit embertársaink leélnek ott, talán nem olyan sok. A mostani, rohanó világban, ahol a tegnapi újságnál már nemigen találni kevésbé aktuális dolgot, már valószínűleg annyi lehet. De egyelőre mégis ez a teljesen ingyenes Nap körüli utazás maradt az etalon sok mindenre, s még ma is vízválasztó lehet. A gyermekek életében is még mindig az a statisztikai tényező, hogy megérik-e az első tortát, rajta egyetlen gyertyával - s a mai világban általában már nem is annyira a csecsemők halandóak, mint a boltok, az újságok... és maguk a blogok is.

BPO-001 a Keleti pályaudvar előtt. Akadtak buszos témáink is...

Mi azonban most büszkén kijelenthetjük, hogy kifogtunk eme statisztikán. Pontosan egy évvel ezelőtt - amit még egy szökőnappal is sikerült megtoldani - és ezzel a bejegyzéssel azonos időpontban látott napvilágot monitorfényt a legelső írásunk, ahol igyekeztünk beharangozni mindazt, amit majd várhat tőlünk a nyájas olvasótábor. Idézzünk fel most ebből a fő gondolatmenetet:

Mi itt páran összegyűltünk: elgondoltuk, mi az, amit szem előtt kellene tartani ahhoz, hogy a vasút ne kolonc legyen az adófizetők nyakán, hogy a vasutat ne (csak) kényszerből válasszák az emberek, és hogy a vasútnak - és a közösségi közlekedésnek - igenis van keresnivalója az ország vérkeringésében, ad absurdum még valami jó is kisülhet belőle.

Nem mehetünk el szó nélkül a "nagy rivális", a gumikerekű közösségi közlekedési módozat, a Volánok szolgáltatása mellett sem, így a mélyére ásunk az ottani, jóval kiismerhetetlenebb menetrendi rendszernek (hátha megismerjük), ott is pedzegetünk díjszabási kérdéseket, és oda is kell a jó öreg laprugós buszok mellett valamiféle versenyképes infrastruktúra. Nem leszünk tehát "egysínűek", de megpróbáljuk kibékíteni a két ágazat örök ellentétét és szembenállását.

Persze ha mindezt itt éjjelek alatt körmölnénk és ki sem néznénk az ablakon, joggal lehetne minket szobatudósoknak titulálni. Mindezt elkerülendő, az elmúlt 10-15 évet mindannyian "terepen" töltöttük, és töltjük még ma is elég gyakran. Útibeszámolókból sem lesz hiány, mert látnunk kell egyrészt, hogy van még hová fejlődni, de azt is, hogy ez azért nem is annyira Balkán...

Sikerült e vállalásokat teljesítenünk? Nos, úgy hisszük, igen. Az előző év lezárásakor már szemezgettünk az írásaink és a statisztikák között, de hiába is ácsingóztak egyesek holmi kihalt civilizációk jóslataiból következtetett végpusztulásra, a világ ment tovább - s benne a vonatok és buszok is. Az akkor összeszámolt 103 cikkünket még 16 másik követte, így ez már a százhuszadik írásunk - ez sok helyen már önmagában is elég lenne jubileumnak.

Az egyes Nohab. Ő nem 1 éves, hanem éppen 50.

Az év végi összefoglalóban már adtunk egy kis összeállítást arról, hogy mi mindent alkottunk... így erre most nem térnénk vissza újra. Sőt, talán érdemesebb is az azóta eltelt időszakra egy pillantást vetnünk, hiszen most kezd igazán beérni munkánk gyümölcse azzal, hogy a szélesebb közvélemény is egyre gyakrabban figyel fel az írásainkra, és tárja azt nagyobb nyilvánosság elé. Persze túl nagy öntömjénezést nem szabad megengednünk magunknak, mert ehhez a megfelelő témákra is szükség volt: sokak körében ismert, önmagában is legendás vagy éppen egyszerre kultikus és aktuális közlekedési eszközökre, netán - az első nagy áttörésünkhöz hasonlóan - kuriózumnak számító, vagy minden részletében megkapó dolgokra... vagy éppen valami olyanra, amire az egyébként is paprikás közvélemény ráharaphat. Vagy mégis?! Hiszen nemcsak az a jó szakács, aki egy bakancsot is el tud készíteni ízletesen, hanem az is, aki ki tudja jól választani a nyersanyagokat, de végül azok is csak az ő tudásával, az ő keze alatt állnak össze finom fogásokká.

Egyébként is csak a végeredmény számít: a szemmel láthatóan elégedett olvasókörünk, akik a reflektorfénybe (index-blogketrecbe) kerülésektől függetlenül is rendszeresen olvasnak minket, és megszórják virtuálisan feltartott hüvelykujjakkal a cikkekeinket és a képeinket egyaránt - illetve magát az egész művünket. A Zuckerberg-birodalomban már 461 felhasználó kedvel minket, ami talán nem tűnik olyan nagy számnak, de türelem, tornaterem... és a továbbiakban is azon leszünk, hogy még több "tetszést" érdemeljünk ki.

Szerintünk vezet út felfelé is a vasútnak. Ezt a képet nyilvánvalóan biciklis bakter csempészte ide, aki idén is szállít majd friss képeket a Balkánról.

Talán az utóbbi időkben egy kicsit változtak a hozzávalók: az aktuális, hazai menetrendi-díjszabási kérdések helyett inkább a közlekedés szebbik, többek számára érdekesebb oldalát próbáltuk meg megmutatni. Ennyire rendben lenne már minden, vagy épp ellenkezőleg, ennyire szörnyű és reménytelen helyzettel állnánk szemben, netán mindent elmondtunk volna?! Egyik válasz sem ér ezek közül hangszórót - a helyzet keleten és nyugaton is változatlan, illetve mindig akadnak olyanok, akik munkálkodhatnak azon, hogy ez még rosszabbá is váljon. Lesz tehát bőven téma, amiről beszélhetünk...hiszen a határesetek közül sem néztük meg még az összeset, sok hegyvidék szolgáltat még meredek témákat és nem sikerült teljesen a Golden Pass végére se jutni. Ha pedig mindez nem lenne elég, még így is sok mindent tudunk majd találni, amiről még nem írtak anyanyelvünkön - ha pedig mégis, biztos találunk olyan látásmódot, amivel újat tudunk mutatni.

Köszönjük tehát az eddigi érdeklődést és figyelmet, és reméljük, hogy az "eddigi" ugyanúgy "mostani" és "jövendőbeli" is lesz. További jó olvasgatást kíván a szerzőgárda: em_il, Budapest aut.ford., Thomas a laprugós, Ellátott utas, Magánvasutas, Tolatóvágányút, Laptoptáskás Ügynök, feketén villogó térközjelző és biciklis bakter.