Két hete már elmondhattuk, hogy a Golden Pass minden fontosabb szakaszának szenteltünk egy fejezetet... a két évvel ezelőtti cikksorozatban pedig kényelmesen megfért egymás mellett Kálvin, Freddie Mercury, egy fűtőházi macska, egy látnoki udvari bolond, Pilátus,meg a makk felső. Azt viszont még mindig nem jelenthetjük ki, hogy mindent láttunk. Van, ahol a fejlődés rendezte újra a sorokat, máshol pedig a múlt megőrzésében tudtak újabb sikereket felmutatni... de az sem kizárt, hogy bizonyos dolgokkal egyszerűen nem találkoztunk a látogatásunk során, vagy csak nem tűnt fel. A következő összeállításban 2014. őszén készült képekkel mutatjuk be mindezt.
Kezdjük most az utazást fordított irányban, a Brünig-vonalon. Itt már sajnos hiába keressük az aranyszínű mozdonyos szerelvényeket, a helyüket átvették a légkondicionált Stadler-motorvonatok. A kihajolásnak tehát lőttek, de más kényelmi szolgáltatások nem szűntek meg az új járművekkel, sőt...
Ez most az InterRegio-szerelvény Luzern és Interlaken között...
Az egyetlen előnye, hogy most már az akadálymentességet is sikerült megoldani...
...és nemcsak a mellékhelyiségben gondolnak az esélyegyenlőségre.
Ami sok helyen még az EC-ken is csak cetlivel megy, itt már 1000 mm-en is megoldott...
A vonaton étkezés lehetősége szerencsére nem pusztult ki a motorvonatok bejövetelével...
...sőt, még talponálló bisztróvá se silányult - itt még mindig terített asztalnál lehet enni...
...ráadásul rendes meleg ételt is, még ha készen is kerül fel a vonatra. Sőt, a kávét sem termoszból oldják meg...
Valamit valamiért... már csak ilyen képet tudunk készíteni a tájról, a lejtviszonyokról, meg a "másodrészről".
Mi akkor a megoldás? Például a Luzern és Giswil közötti személyvonat igénybevétele, amelyen ha csak legfeljebb 20 centire, de le lehet húzni az ablakokat a régi járművekben.
Mindezt egy motorvonat végére rakva - az ilyen kompatibilitás még a nyugati országokban sem szokott sikerülni.
Közben épül-szépül az infrastruktúra is... (működő) lift, vakvezető csíkok, fedett magasperon... és mindez még mindig keskeny nyomtáv mellett...
Plusz még jegyautomata, és egy friss üvegfal (a jobb oldali téglalap a jegykezelőhöz tartozik). De itt valószínűleg leszedték róla később a fóliát, nem úgy, mint a 30a-n...
Útközben végre készülhetett saját fotó a Pilatus-vonalról...
...és megtaláltuk a vonal egyik leghülyébb állomásnevét is. Gonoszság kimaxolva?!
A MOB egy-két kocsit leszámítva nem nagyon nyúlt a járműparkjához, és még mindig közlekedtet elég régi kocsit ahhoz, hogy a hegyi levegőt közvetlenül is élvezhessük. A "földön" viszont már ők is hasonló fejlesztéseket tudnak felmutatni. Ja, és továbbra is közlekedtetik a csokivonatot, amelynek most egy új oldalával is megismerkedhetünk...
Minden egy helyen: érkezés-indulás, felszállásjelző, segélyhívó és még a várható időjárás is...
...ha pedig vonat érkezik, még az összeállítását is megtudhatjuk!
Azt már tudjuk jól, hogy a csokivonatban van panoráma- és Pullman-kocsi is, meg hogy ezek még ingavonatként is összeférnek...
...de ki gondolta volna, hogy még villamosba is át tud menni...
...ilyen életképeket eredményezve?!
A Blonay-Chamby múzeumvasúton a legfontosabb szerzemény a Brünig-vonalhoz csatlakozó BOB villanymozdonya és szalonkocsija volt, miután ott másfél éve teljesen felszámolták a nosztalgiaüzemet. A meglévő nyitott kocsival így egy újabb vasútról tudnak teljes szerelvényt bemutatni.
Akármilyen egységesnek is tűnik, ez nem motorvonat, de a mozdony fogaskerekű...
A kihagyhatatlan viaduktos képet ezzel a vonattal is kipipálhatjuk...
A vezérállás 101 éves technikát tükröz, de a mozdony egy sorozat kiegészítéseként csak 1926-ban készült.
A zárt kocsi Vilmos császár tervezett látogatására szalonkocsiként lett berendezve, később ez adott ihletet ahhoz, hogy a nosztalgiaüzemben bárkocsiként szolgáljon.
Nincs olyan kicsi és egyszerű bár, ahol ne találna praktikus megoldásokat az ember...
Kérjük, időben ejtsék meg a búcsúcsókokat, hogy a vonatok menetrend szerint indíthatók legyenek...
Az "ülős" részt díszítik ezek a villamosított petróleumlámpák, most azonban már a Genfi-tóra tekinthetünk ki mellettük a Jungfrau helyett...
Nemcsak a vasúton volt szaporulat, hanem a vonal mentén is... (a háttérben lévő épület a fűtőház boltja és büféje)
A meglévő gyűjteményt sem hanyagolták azonban el a két új jármű érkezésével, és arról is gondoskodnak eleget, hogy a vonalra is kijussanak... jöjjön most ebből is némi ízelítő.
A pirosra figyeljünk... az RhB-tól érkezett motorkocsi már régebben is itt volt, de a vonal törzsjárműveként szolgáló személykocsit az elmúlt években alakították vissza eredeti állapotúra...
...ami ilyen szép 1. osztályú utasteret eredményezett, tapétázott falakkal!
A kéregjegy-barátok szívének fájdítására még pár jegyet is elhelyeztek a falon, ilyen szép keretben... körülötte pedig ismét látszik a tapéta.
A fapados szakaszt is legalább ilyen szépen megcsinálták, ez azonban már egy másik, de hasonlóképp megújult kocsi belseje a szomszédos GFM vasútról...
Mivel a BOB-szerelvény miatt berni hétvégét tartottak, így a svájci főváros egy villamoskocsija is kimerészkedett a vonalra...
...ezzel még némi művészkedést is sikerült összehozni.
A MOB másik vége is Bern kantonban van, így a két egyesületi kocsi mellé egy még forgalomban álló ikermotorkocsi is csatlakozott.
Aki szerencsés, ilyen együttállásokat is kaphat Blonay-ban...
...vagy csak kihasználja a vonal adottságait: az erdőt és a működő tárcsás jelzőt.
Menjünk le most a Genfi-tó partjára, hiszen ott még csak egy gőzhajóval utazhattunk... pedig van még néhány a tavon...
Vevey érkezik Vevey felől...
...és indul vissza ismét Vevey-be Chillon várának érintésével.
Az 1. osztályú szalon már egészében is magáért beszél...
...de azért nézzük csak meg közelebbről a székeket, a szőnyeget és a falakat...
...sőt, a falakat még közelebbről...
...és ne hagyjuk ki a nemrég visszakerült lámpákat sem.
Mi itt a trükk? Az, hogy ez ugyan lapátkerekes, de nem gőzhajó, hanem dízel-elektromos!
Ez a tábla nem a nagy dolgok helyszínére...
...hanem az akadálymentességre utal. Nem a méret a lényeg azonban, hanem itt is az elegancia!
Vevey mellett találkozott a La Suisse-el, amelyet már bemutattunk ugyanilyen részletesen...
...mi viszont még a későbbi vonatindulás után is előbb érhettünk Lausanne-ba.
Ilyen képet mikor lőhetünk egy balatoni vonat ablakából? A peron még csak-csak lehet ilyen egyszer, de a hajók...
Vevey és Vevey után a következő megálló Nyon illetve a Savoie nevű gőzhajó, amely nevéhez illően a francia oldalra kirándult egyet...
Ez a hajó idén 101 éves.
Ahogy a CIWL és az angol Pullman-társaság, úgy az itteniek is igyekeztek egyedi belső adni minden járműnek...
A szemnek itt nemcsak ugyanaz az ingere, mint a szájnak...
Lámpák találkozása...
...és nem kevés intarzia!
Még akkor is szép, ha a hátsóját fordítja felénk!
Utolsó képünk méltó, de reméljük, nem örökké szóló búcsú ettől a vonaltól... bízunk benne, hogy megint tudunk majd újabb és újabb képekkel, hangulatokkal jelentkezni. Az ottaniakon biztos nem fog múlni...
