Két éve végigutaztuk a Genftől Zürichig tartó "mellékvonalat", itt hajózhatunk két tavon is, és két szakaszon is keskenynyomközön vezet az utunk. Akkor viszont nem túl sok szó esett a Zweisimmen és Interlaken közötti rész érdekességeiről - pedig ott is vannak olyan dolgok, amelyek miatt egy kicsit érdemes kicsit eltávolodni a kötöttpályától... De a sors úgy hozta, hogy még ott sem kell vonatokat nélkülözni...
Az érintett normálnyomközű vasútvonal az idők során teljes egészében a BLS kezébe került - és ez üzemelteti megalakulása óta a Thunersee-n közlekedő hajókat is. A tó Spiez-től Interlaken-ig végigkíséri a vasútvonalat... az igazán érdekes rész azonban a túlsó parton található több kastély formájában. (Emellett pedig a környező dombokon szőlőt is termelnek, így egyben borvidéken is járhatunk. Ha akarunk, szállhatunk buszra is, mégis inkább érdemes a vízi utat választani - főleg, mert itt is jár egy gőzhajó.
Ezek a motorvonatok uralják már Zweisimmen felé és a Thunersee mentén is a forgalmat...
A tóparti buszozáshoz nem garantálhatunk ilyen panorámás példányt, de ettől még össze lehet vele futni a környéken.
A tavon kilenc motoroshajó is közlekedik, egy üzemképtelen csavargőzös pedig felújításra vár... minket azonban a jobb oldali járgány érdekel....
A hegyek és a tavak miatt amúgy is lehet szeretni az országot, de egy ilyen hajóval még inkább...
A lapátkerekes Blümlisalp 1906-ban épült a zürichi gyárban, és 65 évig pöfögött a tavon... majd 20 év kényszerpihenő után ismét felújították. Elrendezése és műszaki megoldásai sokban hasonlítanak a Genfi-tavon és a Vierwaldstättersee-n látott hajókra - a részletek azonban itt is mások. Beszéljenek azonban ismét inkább a képek...
Egy kis tautologikus szószaporítás: tényleg ez a neve, és tényleg lapátkerekes...
Az 1. osztályú szalon szép részleteire már az előző két tavon is sokat adtunk... most sincs ez másképp...
Itt is vannak intarziás falburkolatok, sárgaréz lámpák, faragványok az oszlopokon...
...meg bankett-asztal a tatnál!
Igen, itt is még mindig egy hajón járunk...
Ami viszont itt van, és az eddig látott gőzösökön nem: külön "női szalon"!
Ide még egy tájkép is jutott a falra!
Az urakat persze jobban vonzhatja a gépház, de csak kívülről...
Surround hatás a gépésznek?!
Nem nyert... a kapitány mindig csak egy helyről adja a parancsokat!
A szomszédos Brienzersee-n - amely mellett már a Brünig-vonal halad - is a BLS hajói járnak, és ott is találunk egy gőzhajót, amelynek Lötschberg a neve. Ezzel még nem sikerült találkoznunk, de majd legközelebb... ;-)
Az első pont, ahol érdemes kiszállni, az Hilterfingen, ahol a Hünegg kastély van. Ezt az 1860-as években építették a Loire-menti kastélyokat mintának használva. A századfordulón Gustav Lemke-Schuckert vette meg (akinek a neve nem véletlenül hangzik ismerősen: ő volt Siemens üzlettársa), ő alakította ki a ma is meglévő szecessziós berendezést, amely a mai napig szinte teljes érintetlenségében van meg.
A hatás már a tó felől is megvan...
...és az se ront rajta sokat, ha közelebb megyünk.
Ez még "csak" a lépcsőház...
Kezdjük az étkezővel...
...és a szecessziós csillárok közül az elsővel!
A következő a dolgozószoba.
A kastélyt úgy reklámozzák, hogy "úgy van berendezve, mintha a háziak bármikor visszatérnének" - így a hű kutya sem hiányozhat, még ha ez utóbbi nem is eredeti.
A nappaliból sem hiányozhat egy szép csillár...
...meg egy újabb életkép.
Kerti lugas a négy fal között...
Ez a hálószoba már az emeleten van...
...külön társalkodó-...
...és írósarokkal!
A sok szépség mellett a profánabb részekre is gondoltak, de a kor legmagasabb színvonalán...
...hiszen a látványtól még nem lakik jól az ember.
Ön milyen helyiséget díszítene vadkacsával? Egy vadászkastélyban ez kevésbé lenne kérdés...
...itt viszont abból indultak ki, hogy ez a madár szereti a vizet. A fürdőkád és a mosóteknő azért gondoskodik arról, hogy ne legyen toalettkacsa...
...noha ilyen perem alatt még nagyobb előszeretettel ölnék a baktériumokat! A minőségbiztosítási auditorok pedig elismerően csettinthetnek a feliratozott klozettkefe-tartón...
Más mellékhelyiségekbe is tényleg királyok járnának gyalog... ha még működne!
Az emeleti helyiséghez tartozik ez a fürdőszoba.
Még egy technikai különlegesség: az épület telefonközpontja.
A kastély legfelsőbb szintje különféle időszaki kiállításoknak is helyet ad - legutóbb például a különféle hegyi vasutaknak - ebben a fogalomban pedig kényelmesen megférnek egymás mellett a különféle fogaskerekűk, kötélpályák, de még a Rhätische Bahn is...
A kiállítás bejárata is stílszerű: egy váróterem, amelyhez hasonlóval már Zittau-ban találkozhattunk.
Nincs új a modellvasutazás napja alatt... már a hőskorban is csináltak fogaskerekűt...
...siklót...
...és kötélpályát is!
A kastély termeiben a modellek, kint pedig az igaziak... ez a gőzös a Brienz-Rothorn-Bahn-on szolgált.
Ahogy az áramnemek, úgy a fogaslécek se tudtak soha egységesek lenni világszerte...
Ez a sikló-kocsi a Brünig-vonal szárnyának végétől, Engelberg-től ment fel a hegyre
Ki mondta, hogy a kötélpálya csak olyan lehet, mint a pesti libegő vagy a tátrai lanovka?
És ki mondta azt, hogy csak a bányákban használható teherszállításra?
A mozdonyra már csak a panoráma miatt is érdemes fentről is egy pillantást vetni.
A szomszéd kikötő - amely azonban busszal is csak pár megálló, gyalog pedig mindössze 20 perc - Oberhofen, itt pont a hasonló nevű várnál áll meg a hajó. A bástyatorony már a XIII. században is állt, egy évszázaddal később pedig a Habsburgok vették birtokba az építményt. A legutolsó lakókat a Pourtalés-család adta, akik között lehetett diplomatát találni, de az első női olimpiai bajnokot is (ő a férjével és az unokaöccsével együtt az 1900-as párizsi játékokon nyert vitorlázásban).
Csak azt a modern vendéglátóhelyet ne barmolták volna oda az összképbe...
A szomszédos templom is a víz partján helyezkedik el.
A vár látképe a bejárat felől...
...és hátulról, a kert felől.
A legtöbb belső tér itt is a XIX. századból származik, de nem olyan egységes az összkép, mint Hünegg-ben. Itt van például ez a neogótikus lovagterem...
...meg ez a neobarokk szalon...
...és a legérdekesebb rész, a toronyban elhelyezett török szoba!
Thun felé tartva búcsúzunk ettől a vidéktől...
...közben kicsit irigykedve, hogy itt egyeseknek még saját csónakgarázsuk is van!
Thun-ban pihen le a gőzhajó a nap végére.
Most tehát elmondhattuk, hogy mindent láttunk a Golden Pass mentén... vagy mégsem? Bizony hogy mégsem, ezek nem olyan látványosságok, ahol egyetlen végigutazással kipipálhatunk mindent. A fejlődés és a múlt megőrzése ugyanolyan lendülettel zajlik a svájci hegyek között... és a legutóbbi cikksorozatban sem mutattunk meg minden olyan dolgot, amin nem fog az idő. Jövő héten azonban ezen hiányosságok pótlására is sort kerítünk!
