Blogunk első születésnapjáig még sokat kell aludni, a 2012-es év végéig azonban már csak egész keveset. Sok olvasónknak a hosszúra nyúlt karácsonyi hétvége és az azt követő rövidke munkahét alatt kisebb baja is nagyobb lesz annál, mintsem azt figyelje, mikor jelenik meg új posztunk - ezért az év végi számvetésen, búcsún, jókívánságon vagy valami ilyesmin már most túlesünk.
Fennállásunk első évében összesen 103 darab bejegyzésünk jelent meg. Bár az alapító atyák és (egy fő) anya elhatározása szerint ez egy örömblog, ahová egy egyébként is működő baráti társaság akkor és azt ír közlekedésről, amikor és amit akar, a vasmarkú önjelölt szerkesztőknek köszönhetően azért egész csinos kis poszt-sorozatok, többrészes diskurzusok kerekedtek. Messzire jutott a tarifás sorozat és a menetrendtervezés elvi és gyakorlati dilemmáiról szóló példabeszéd-gyűjtemény is. A székesfehérvári vonal fővárosi szakaszáról szóló sokrészes képriportunk egészen jövő nyárig kimeríthetetlen, ahogy a határátmeneteket országonként elemző és a kisvasutak megközelíthetőségét középpontba helyező sorozataink is biztosan folytatódnak majd. Volt ezen kívül kerékpár- és autószállítás, intermodalitás és utastájékoztatás. Alaposan előre jeleztük és dokumentáltuk a menetrendváltást és piszkáltuk a karácsonyi forgalom szükségességét. A magunk módján búcsúztunk a belföldi étkezőkocsiktól, nevet adtunk vonatoknak, megkavartuk a budapesti pályaudvarok technológiáját. Magasba törtünk, védtük a környezetet, az utasok döntéseit elemeztük behatóan és közben a tehervonatoknak új, Budapestet elkerülő útvonalról álmodtunk. Közben a facebook-oldalunkon szép és/vagy érdekes képeinkkel ösztönöztük a számítógép előtti étkezést.
Amikor blogunk az index.hu ketrecében rövid időre megjelent, soha nem tapasztalt látogató-számokat figyelhettünk meg a statisztikákban. Ezt a „torzító” hatást nem számolva is elmondható, hogy a semmiből egy büszkeségre okot adó törzsközönségünk alakult ki, és vagy ez növekszik, vagy az alkalmi olvasók találnak meg bennünket egyre gyakrabban, de a grafikonok felfelé mutatnak. A legnagyobb közönséget a V0, a balatoni éjszakai vonat, Tolna megye közlekedése és a 30a felújítása vonzotta. Olvasóink a V0-sorozatnál értettek legkevésbé egyet velünk, a szerkesztőségen belül pedig a Jumurdzsák IC-s facebook-posztunknak volt a legnagyobb ellenzéke.
Olvasóinkról annyit, hogy túlnyomó többségük 6-90 éves, férfi vagy nő. Elég nagy hányaduk ismer olyat, aki járt iskolába, és olyat is, aki dolgozik. Háztartásukban az egy főre jutó jövedelem kevesebb annál, mint amire vágynak. Politikai hovatartozásukat tekintve vannak köztük jobb- és baloldaliak is, viszont nagy részük szereti a közlekedést, a fennmaradó részük pedig legalábbis érdeklődik iránta. Az összes olvasónknak van számítógépe vagy okostelefonja, ritkábban mindkettő, és valamilyen módon mindegyikük hozzáfér az internethez. Ennél pontosabb adatokkal, ha megfeszülünk, sem tudunk szolgálni... :)
Jövőre? Kirándulunk itthon és külföldön, keressük tovább a „jómenetrendet”, bezzegvasutazunk és amellett, hogy szóvá tesszük a bosszantó hibákat, rácsodálkozunk a szép és jó megoldásokra a közlekedés és főleg a vasút világában - igaz más ágazatokat se hanyagoltunk el. A lényeg: szeretjük ezt a nagy, közlekedésnek nevezett romhalmazt rendszert, ezért érzelemtől nem mentesen, mégis higgadtan írjuk cikkeinket 2013-ban is.
Köszönjük az egész éves (na jó, tízhónapos) figyelmet, érdeklődést, végülis sokkal jobb úgy írni, ha bízhatunk abban, hogy valaki olvas bennünket. Köszönjük az egyetértést, a helyeslést és a kritikákat, jóindulatú figyelmeztetéseket is. A hovamegyavonat.blog.hu békés, boldog karácsonyt, jövőre pedig szorgos és sikeres mindennapokat kíván mindnyájatoknak! Ha tehetitek, ünnepek alatt keveset lógjatok a neten, nekünk is ez a tervünk. Januárban találkozunk!
