Miután ismét sikeresen túljutottunk azon a napon, amelyen nálunk és környékünkön a legkevesebb a világos órák száma, megint eljött az idő az éves számvetésre. A különböző hírportálok is megkezdték ezt már, ők persze még csak az áprilisi összefoglalónál tartanak – de nekik nehezebb dolguk is van, hiszen mégiscsak milliókat, sőt, milliárdokat érintő eseményekből kell kiválogatni azokat, amelyek talán egyszer be is kerülnek a történelemkönyvekbe, lexikonokba. Blogunk cikkei talán nem voltak olyan horderejűek, mint amikor egyesek szavaztak, mások embereket öltek, megint mások pedig a törvényhozó vagy a végrehajtó hatalom szintjén hoztak döntéseket, és eközben persze sporteredmények is születtek szép számmal… mégis ez számunkra még mindig egy fontos dolog volt, és abban bizakodunk, hogy olvasóink is hasonlóan vélekednek.

Tudjuk és elismerjük persze, hogy az előző évekhez képest kissé alábbhagyott a lendületünk, főleg a tavasz beköszöntével. A mindössze 46 cikkünk csak 436 fővel javította nézettségi indexünket a webkettő legnagyobb gyülekezőterén… de akár még ezt is pozitívnak tekinthetjük, hogy nem pártoltak el tőlünk a kedvelőink. Nem akarunk nagyon mentegetőzni, és továbbra is úgy gondoljuk, hogy nem mi, a szerzők vagyunk igazán fontosak, hanem azok a gondolataink, érzéseink és élményeink, amelyeket szavakba és képekbe öntve átadunk – valamennyi magyarázatot azonban mégis megérdemel olvasótáborunk. Ahogy egy éve is utaltunk rá, valamilyen formában mi is átlagemberek vagyunk – és bizony az elmúlt egy évben többen is átestünk néhány nagy változáson, ami az átlagemberek életében fel szokott merülni. Volt, akinek a lakcímében, másoknak a munkahelyében, megint másoknak pedig a családi állapotában állt be ez a változás… de van közöttünk olyan is, akinek most fog majd kijutni az utóbbi kettőből.

Ezek a változások lehet, hogy visszavettek a cikkek írására szánt időből és kedvből – vagy ha mégis lett volna mindkettő, akkor meg az ihlet jött kevésbé – de a közlekedést, mint egyik legfontosabb érdeklődési körünket nem utáltuk meg, és nem is lett tőle csömörünk. Meg persze bizonyos dolgok továbbra sem mutatnak javuló tendenciát ahhoz, hogy ne legyen szükség velük szemben a kritikára, de ezzel szemben még olyan rossznak sem érezzük a helyzetet, hogy fásultan legyintsünk egyet egyes kérdéskörökben. Ilyen volt például a MÁV-START személyszállító vonataiban gyakran felmerülő járműhiány, aminek körüljártuk az okait, a részleteit, kitértünk a megoldási lehetőségekre és a viszonyítási alapokra is. A Balaton mellett a vonalak felújítása és a különféle menetrendi fejlesztések után kialakult helyzettel sem vagyunk még mindig megelégedve, és sok más téma is van, ami ugyanúgy foglalkoztat minket is, mint a politikusokat és az olvasóink többségét is. A média többi része mellett mi is elmondtuk a véleményünket a ferihegyi repülőtérről, meg arról is, hogy mivel is járna közlekedésileg, ha csak mi hagynánk el a téli időszámítást. A mi gondolatainkat is megmozgatta a főváros idei legnagyobb közlekedési változása, de buszos vonalon a vidéki fejlesztési lehetőségeken is elgondolkoztunk.

Az érdeklődésünk akkor sem hagyott alább, ha szabadidős tevékenységekről volt szó. Némelyikünknek a vonatozás csak egy utazást jelentett más indokokból, vagy éppen csak kis méretben csodálkozott rá a valóságra. Máskor megint a távolabbi múltból idéztünk, mivel bezárt mellékvonal még mindig akad, ráadásul nem is egy… és a nemzetközi vonatok egy része is igencsak átalakult az évek folyamán. A borsodi vidékeken is akadt még fehér folt, ahol hangulatos busz-utakon lehetett részt venni… de inkább a külföldi beszámolók voltak azok, amelyek nem szültek cikk-ínséget. Ausztriát még mindig nagyon szeretjük, akár egy közismert nagyvárosról, akár egy távoli szögletről volt szó, és Németország is elég nagy, hogy hol Bajorország magánvasútjairól és különleges vonalairól, hol a Ruhr-vidék világhírű városi vasútjáról, rekorder hídjáról meg egy kicsi de annál szerethetőbb villamosüzemről emlékezzünk meg… vagy akár arról is, ami már nincs. Azt is megmutattuk, hogy nemcsak hannoveri jármű van Budapesten, hanem fordítva is… s egy kicsit elkalandozva az országból annak is szenteltünk egy írást, ami talán még a közlekedésbarátoknak sem minidig tűnik fel egy hétvégi prágai látogatás során.

A tavalyi svéd országjárásból még maradt erre az évre is egy szelet, de az idei nagy felfedezőutunk Hollandiába tartott. Oda, ahol a coffeeshop-ok és a tulipánpiac mellett ugyanúgy elfér a villamos, mint a Nemzetközi Bíróság és a tengerpart közötti összeköttetésként, vagy éppen szó szerint kockaházak árnyékában – de egyeseknek nem számít annyit a közigazgatási terület. A városokból pedig ki lehet menni múzeumvasutazni a dűnék közé vagy egy beltenger partjára – már ha a múzeum nincs ott a város közepén. A holland partoktól pedig már nincsenek messze a brit szigetek, ahonnan távolba szakadt szerzőtársunk közlekedéspolitikáról és látványosságokról is szolgált egy érdekes írással… mégsem ez volt a legmesszebbi tudósításunk, hanem az önmagában is elég őrülten hangzó karibi kötélpálya… igaz viszont, hogy idén is bemutattuk, hogy kaphatók vagyunk őrültségekre.

Talán még egy dologgal tudjuk bizonyítani, hogy a blog nem halt meg… a legtöbb külföldről szóló cikkünk általában mindig az ottani utazásainkat követő évben született, és azt is el kell még magunkról árulnunk, hogy idén a munkahelyi és magánéleti történések mellett jutott arra is időnk és kedvünk, hogy együtt és külön-külön is utazzunk egy-két érdekes helyre. Ezekből is biztosan fogunk írásokat kerekíteni, ha lassan utolérjük végre magunkat… erre próbáljuk felhasználni az évből még hátralévő néhány napot, és erre biztatjuk olvasóinkat – no meg persze arra, hogy maradjanak velünk jövőre is!