A szinte kezdettől fogva kialakult megjelenési rendünk szerint kedden kéne megint jelentkeznünk – sejtjük azonban, hogy a ponty szenvedésmentes hal-ált ígérő kupán vágása majd belezése, a fenyőfa stabil befaragása a lábazatba (ráadásul komolyabb összegyantázódás és összeszurkálódás nélkül), a gyerekek és a kutya megfelelő elhelyezése a zavartalan készülődés érdekében, vagy esetleg még egy utolsó roham az ajándékokért épp elég kihívást jelent majd az olvasók egy részének ahhoz, hogy ne elsősorban a mi munkásságunkra figyeljenek. De azt sem tartjuk kizártnak, hogy egyesek már csak január 2-án (sőt, 6-án) olvassák már ezt az írást, hiszen nemcsak ettől az egynapos munkahéttől, hanem még az előtte lévő kommunista szombattól is elhatárolódtak már. Mégis igyekszünk most megismételni az előző évi hagyományt, és egy kisebb számvetéssel készülni, hogy mit is hozott nekünk ez az év.

A magyar vasút leginkább csak a közvélemény által sem pozitív dolgokat kínált nekünk inspirációként… nem hagytuk szó nélkül a nem éppen utasbarát díjszabási változások első körét, majd a gyorsvonati pótjegyet sem, ez a két téma pedig elég jó táptalaj volt ahhoz, hogy általában írjunk a kedvezményekről és a felárakról. A 30a vonalról rendszeresen adtunk fényképes beszámolókat, és az itt látható csúszások meg is bosszulták magukat, de nemcsak a nyári szezon beköszöntével, hanem már előtte is (és akkor még a szembemenesztésről nem is beszéltünk). A máshonnan már jól ismert, és itt is gyakran előforduló bosszantó körülményeket is érdemes volt kivesézni, főleg amikor máshol – egész konkrétan a váci vonalon – is találkozhattunk velük rendszeresen.

Ne higgye azonban senki, hogy az országban uralkodó viszonyok miatt csak otthon ültünk és puffogtunk volna a gép előtt. (A nem túl kellemes napokon persze jó volt filozofálni a menetrendkönyvekről, a vonatok és buszok mozgásának térképen nézegetéséről, vagy a járművek színeiről.) Kirándulási lehetőségre, vagy a régebbi kellemes emlékek leporolására azonban mindig akadt jó lehetőség – ráadásul ehhez néha nem is kell túl messze menni, elég csak Istvántelekre, Kőbányára, sőt, a Keleti pályaudvarra kiruccanni. Jól jöhet azonban egy kis kirándulás a bezárt, vagy éppen csak működő mellékvonalakra, a határ vidékére és a kisvasutakra is. Sokakat azonban inkább külföldre húz a szíve, hogy például extrém hegyi vasutakat, Pullman-szerelvényeket,  hegyi utcákban kanyargó vagy falvak és erdők közepén járó villamosokat, temetői járatként funkcionáló vagy utca közepén lévő siklókat nézzen meg, némi extra programként pedig akár lakótelepi lifteket, motormúzeumot, gőzhajókat, KGST-teherautókat, csoki- és sajtgyárakat, csempéket, és még baziliszkuszokat is. Ezekért előszeretettel utaztunk Portugáliába, Kelet-Németországba és Svájcba, de ránk is elmondható, hogy London közelebb van, mint gondolnád.

Az év végére még a menetrendváltás adott nekünk okot a billentyűk koptatására, így a posztok számában ez idénre a százötödik lett – de a mennyiségnél sokkal fontosabbak számunkra a minőségi mutatók. A minőség tekintetében a többé-kevésbé vasútbarát közösség inkább a szemével, illetve az egér bal gombjával szavaz… de erre sem lehet egyetlen rossz szavunk sem. Egy évvel ezelőtt, illetve az egy éves születésnapunk alkalmával még különösen sokat lelkendezhettünk, mikor egy-két posztunkat az Index is méltónak találta további publikálásokra – azóta viszont úgy tűnik, szinte minden arannyá válik, amihez hozzáérünk, és még olyan témákkal is sikerül reflektorfénybe kerülnünk, amelyről nem is gondolnánk, hogy érdekelheti a „civileket”. A legnagyobb rekordot London és Istvántelek hozta nekünk több mint tízezer olvasóval, de az „aktuálpolitika” is szép látogatottságot tudott produkálni.

 Nem könnyű feladat az se, hogy tetsszünk az embereknek – még ha leginkább csak egyetlen egy valaki tetszésére van szükség mindenkinek. Mi viszont ezt is bőven túlteljesítettük… mikor blogunk virtuális születésnapi tortáján az első virtuális gyertyát fújtuk el, még csak 461 „tetszikelős” embernek örülhettünk, mostanra azonban ez a szám 1108-ra kúszott fel, akik egyre többfelé viszik el a hírünket, nemcsak az országhatáron belül. A legbüszkébbek azonban talán arra lehetünk, hogy a Porto villamosairól szóló cikkünket még a város turisztikai portálján is ajánlották.

Lehet még ennél is feljebb? Hisszük és tudjuk, hogy igen, és már az új év legelején igyekszünk majd mindent megtenni ennek érdekében. Ez talán nem is olyan nehéz feladat, hiszen annyi kisvasút van még az egykor NDK-nak számító országban, és csak fizikai mivoltukat nézve is olyan sokszínűek a tömegközlekedési eszközök… és sajnos gyanítható az is, hogy nem fog sok minden jó irányba változni a hazai vasúti kínálatban sem. Most azonban ezen ugyanúgy ne bosszankodjunk előre, mint az esetleges kényszeredett rokonlátogatásokon, a dióhéjjal készült beigliken (meg úgy általában a beiglin), a csak továbbpasszolásra érdemes ajándékokon meg az idegbaj szélére kergető állandó karácsonyi dal- és TV-műsor kínálaton se.

Kívánunk ehelyett nyugalmat a hátralévő néhány napra, és legalább annyi élményt és sikert a következő évre, amely – úgy érezzük – blogunkat is érte!

Minden kedves olvasónknak Boldog Ünnepeket kívánunk!