Az előző részekben megnéztük Litvániát keresztül és kasul, troliztunk, kísértett minket a kommunizmus szelleme, most pedig Vilniusból északnak vesszük az irányt, jön a sorrendben második balti állam, Lettország, de mielőtt a kertek alatt átvonatozunk oda, megnézzük, mit kínál a vilniusi vasúti múzeum.

Irány Daugavpils!

A címben rejlő kérdés eldöntését az olvasóra bízva az elmúlt napokban történt helyszínlátogatások alapján álljon itt néhány információ a múltkori szösszenet folytatásaként.

 Kakukktojásként álljon itt máris az odaút egy érdekessége: Kelenföldön épp 15 használt kocsi érkezett hazai felhasználásra..

Ha az ember már járt a litván fővárosban, az utóbbi szűkebb vagy tágabb környékén, és a második legnagyobb városra is vetett egy pillantást, nehéz döntés elé kerül: irány Lettország, vagy lenne még mit megnézni Litvániában is? Bizony lenne, de a hosszabb utazásoknak ez a problémája - sok helyen jársz, de mindenből csak egy keveset látsz - és ez minket (illetve a korábban itt járt Ellátott utast) sem került el. Engem azonban vonzott a litván tengerpart: nem akartam a nélkül hazamenni, hogy ne lássam Klaipedát, a maga porosz világot idéző épületeivel, és a Kur-földnyelv turzását is szerettem volna lábaimmal érinteni. Így Vilniusból vonattal Klaipeda felé vettük az irányt.

Balti utazásunk első állomásai Kaunas illetve Vilnius voltak, utóbbiból pedig Trakai felé is lehet kirándulni egy jót. Aki azonban nem tömegközlekedéssel érkezik az országba, annak érdemes a mindkét nagyvárostól jó másfél óra autózásra lévő Grutas parkba is ellátogatnia - ha ugyanis fogékony a szocialista múlt furcsaságaira, olyan dolgokból lehet része, mint csak kevés helyen együtt.

...élt, él, élni fog...

Nemcsak Thomas a laprugós szerzőtársunk jutott arra az elhatározásra a legutóbbi hétvégén, hogy valami közlekedési különlegesség miatt kimozduljon otthonról – a blogkollektíva többsége azonban nem volt olyan kalandvágyó mint ő, és csak „bejáratott” dolgokat keresett fel. Vagy mégis volt bennük kalandvágy? Egy részükben biztosan, hiszen az úticél csak egy, az odavezető út viszont már egy másik…

A helyközi autóbusz-közlekedésben a múlt évben megmozdult kicsit végre az állóvíz: létrejöttek a Közlekedési Központok (bár sok előnyét ennek még nem láttuk), és két év kihagyás után több helyen is elindultak az új és használt járművek beszerzései is. Borsod-Abaúj-Zemplénben viszont e téren egyelőre csend van: azt már nehéz megmondani, hogy az Észak-Magyarországi Közlekedési Központ (ÉMKK) csak nem kapott, vagy nem is nagyon fog kapni abból a bizonyos apanázsból, ami (elvileg) segíthet abban, hogy a megalakult új szolgáltatók ne az esélytelenek nyugalmával várják a piacnyitást. Akármi is lesz, egy azonban biztos: a régi Ikarusoknak - köztük a 266-os típusú járműveknek, már itt sem lehet túl sok hátra. A múlt év őszén, ennek apropóján már szerveződött egy Galyaságot és Aggteleket érintő buszfotós túra, melynek sikerén felbuzdulva most az Upponyi-hegységet, valamint Ózdot vettük célba. További apropót szolgáltatott az is, hogy egy lengyel közlekedésbarát csoport is ugyanezen a hétvégén látogatott el a térségbe, így a programunk egy ponton össze is kapcsolódott az övékével. Április utolsó szombatja tehát az Ikarusoké volt, melyek hegyi terepeken, ipari környezetekben elevenednek meg a most következő képes beszámolóban:

Némi utazás után, amellyel Kaunast is érintettük, múlt héten végre megérkezhettünk a litván fővárosba, ahol már trolira is szállhattunk. De írva vagyon, hogy nemcsak közlekedéssel él az ember... és ez az elferdített bibliai idézet a város miatt is kínálja magát.

Nálunk még talán nem volt róla szó - lévén a blog csapatának rendszeres utazásai nem esnek eme szakaszra - hogyan is halad vajon jelenleg az immár 7 hónapja vágányzár alatt álló 30-as vonal átépítése. Bár a munkákat Siófoktól nyugatra már tavaly szeptemberben elkezdték, átadni ezeket is csak a márciustól hozzácsapott Lepsény-Siófok szakasszal együtt tervezik a folyosói pletykák szerint. Hogy ez júniusban pontosan melyik nap is lesz, azt szerintem még az érintettek sem tudják megmondani, bár a nagyobb felháborodás elkerülése érdekében azért remélhetőleg a június 20.-i nyári menetrend kezdetére talán elkészülnek...

Mivel közösségi közlekedés pártiak vagyunk, így igyekeztünk ezt a részt is vonat - már ahol jár - és vonatpótló busz segítségével feltérképezni, már amennyire a menetrendek ezt engedik.

Tegyük fel, hogy valamilyen közlekedési eszközzel megérkeztünk a Baltikumba. Nézzünk hát szét: a három országot mi most délről észak felé járjuk be, az utazásunk így a legdélebbi litván nagyvárosban, Kaunasban kezdjük el, ahonnan rövid nézelődés után már célba is vesszük a fővárost, Vilniust. Az e két városhoz kapcsolódó közlekedési alapinformációkat így e cikkben taglaljuk, a városközi közlekedés tudnivalóiról majd egy következő - további litván célpontokat taglaló cikkben lesz majd szó, illetve Vilniusra azért látnivalói miatt több időt szentelünk a következő cikkben.

Hogyan tudunk ma Ferihegy (pardon, Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér) 2-re kulturáltan kijutni? Sehogy? Drágán taxival? Saját autóval? Esetleg tömegközlekedéssel? Bár nem túl sűrűn utazom repülővel, de azért is eszembe jutottak ezek a kérdések, mert láttam már kulturált és színvonalas megoldást hasonló problémára. Ezen élményeket feldolgozva érdemes elgondolkodni azon, hogy Budapesten hogyan lehetne megoldani a több évtizedes jogos igényt.

Düsseldorf Airport - megálló a mező szélén. A vonatról (S1, RB35, RE1-2-3-5-6) leszállva elgondolkodik az ember, hogy szakadt busszal viszik-e el a terminálig, esetleg sétál-e egy jó kilométert? Egyik sem, ugyanis automata függővasutat építettek a vasúti megállóhelytől a parkolóházak érintésével a terminálokig. Természetesen a repülőtér busszal és gyorsvasúttal is elérhető (S6, S8, S11), ezek közvetlenül a terminálok mellett állnak meg. Most csak a függővasút nyújtotta lehetőségeket kívánom elemezni, és amennyiben sikerül úgy Ferihegyre alkalmazni.

 A vasúti megálló mellett az emeleten található a függővasút végállomása. A követés 1:45-től 0:45-ig 5 perces, a menetidő 5,5 perc. A középfolyosó felől a beszállás, a szélső folyosókra a kiszállás történik, ezzel is gyorsítva az utascserét. A felügyeleten kívül élő munkaerő igénye nincs, így az egyperces fordítás miatt a szakszervezet sem dünnyög.

Az átépítés megkezdésével egyidejűleg elkezdtünk tudósítani a székesfehérvári állomáson folyó munkákról, és ezt azóta is viszonylagos rendszerességgel megtesszük. Eljött egy újabb alkalom: nézzük, hogy áll a fejlesztés!

Az ígértnek megfelelően belefogunk az "észt-lett-litván" élmények taglalásába. Az első fejezet az odautazásról szól. Milyen útvonalon indulhatunk neki, milyen közlekedési eszközökkel, milyen árak mellett?

Ez még csak Varsó. Az akkor még létező Varsovia vonat idáig hozott minket, innen busszal folytattuk utunkat. A képen valamilyen műszaki hiba okoz villamosdugót. :)

Két hete már elmondhattuk, hogy a Golden Pass minden fontosabb szakaszának szenteltünk egy fejezetet... a két évvel ezelőtti cikksorozatban pedig kényelmesen megfért egymás mellett Kálvin, Freddie Mercury, egy fűtőházi macska, egy látnoki udvari bolond, Pilátus,meg a makk felső. Azt viszont még mindig nem jelenthetjük ki, hogy mindent láttunk. Van, ahol a fejlődés rendezte újra a sorokat, máshol pedig a múlt megőrzésében tudtak újabb sikereket felmutatni... de az sem kizárt, hogy bizonyos dolgokkal egyszerűen nem találkoztunk a látogatásunk során, vagy csak nem tűnt fel. A következő összeállításban 2014. őszén készült képekkel mutatjuk be mindezt.

Kedves Olvasóink! A mai alkalommal olyan - évekkel ezelőtti - járműfejlesztési projekteket mutatunk be Nektek, melyek a 2000-es évek elején igencsak előremutatóak voltak, nagyon jól találkoztak a magyar vasút fejlesztési igényeivel, de valamiért mégsem jutottak el a sorozatgyártásig. Sokukra ma is szüksége lenne a vasútnak. Lássuk hát, min dolgoztak mérnökeink 13-15 évvel ezelőtt!

Legutóbbi szemlém után elfogott a vágy, hogy ismételten meglessem a kettes vonali kivitelezési munkálatait. Egy erősen szeles pénteki napon vettem szemügyre a történéseket, ezúttal Aquincumtól Ürömig.

 Megfesteni egyszerűbb egy álmot, mint időben kivitelezni.

A múlt héten napvilágot látott a hír, mely szerint a 2014 és 2020 közötti EU-s költségvetési ciklusban várhatóan milyen fővárosi fejlesztésekre lesznek uniós források. Tömegközlekedésre 185,5 milliárd jut, amiből 20 a már meglévő Alstom metrókocsik részbeni finanszírozásáról szól, a többi lesz jövőbeni fejlesztés a tervezet szerint. Kétségtelen tény, hogy ezzel máris sokkal jobb lesz Budapestnek, hiszen előzőleg arról is volt szó, hogy esetleg semmilyen fővárosi projektet nem finanszíroznak. Vizsgáljuk meg azt, hogy a közlekedési projektekben miket terveznek a – technikailag – 2016 és 2022 közötti időszakban megvalósítani.

Blaha Lujza tér. Lesz itt egyszer villamos? És kell?

Két éve végigutaztuk a Genftől Zürichig tartó "mellékvonalat", itt hajózhatunk két tavon is, és két szakaszon is keskenynyomközön vezet az utunk. Akkor viszont nem túl sok szó esett a Zweisimmen és Interlaken közötti rész érdekességeiről - pedig ott is vannak olyan dolgok, amelyek miatt egy kicsit érdemes kicsit eltávolodni a kötöttpályától... De a sors úgy hozta, hogy még ott sem kell vonatokat nélkülözni...

Ma 70 éve, hogy 1945. március 17-én a Rajna felett átívelő Ludendorff híd leszakadt. A II. világháborúban az amerikai csapatoknak rendkívül fontos volt (többek között Bonn és Koblenz között is) egy Rajna híd épségben való elfoglalása, ezzel mintegy megnyitva a Berlin felé vezető utat. A visszavonuló német csapatoknak az Urmitznál lévő Kronprinzenbrückét sikerült felrobbantaniuk, itt azonban alulméretezték a tölteteket. A híd a harcokban szerzett sérülései ellenére egy kis ideig használható maradt, de a nagy megterhelés miatt végül a folyóba omlott.

Egy kis montázs a híddal. A Rajnán felfelé tekintve balra Erpel, jobbra Remagen városa.

A próbajáratok már szorgalmasan futják a köröket, és Budapest újfent fújhat egyet: megint megvalósult egy, évtizedek óta húzódó közlekedési beruházás, amikor az 1-es villamos először átgurulhatott a Rákóczi (Lágymányosi) hídon. Első Budapest atlaszomat az 1990-es évek közepén kaptam: ott már megelőlegezték a villamost a hídon, a tervezett átadás dátumával feliratozva. A hídra vonatkozóan az "1995/10" érdekes módon, be is jött...Egy évtizeddel később már abban reménykedtem, hogy a lágymányosi egyetemvárosba járóként, talán egy napon majd villamossal érkezhetek. Hiába élveztem azonban a tervezettnél hosszabban az intézmény "vendégszeretetét", ezt nem tudtam kivárni. :) Ma már a dél-budai és dél-pesti térség között ingázom. Várom tehát a villamosjárat elindulását...azonban valahol kicsit hasonló érzésem van, mint a 4-es metró indulása körül: adott egy évtizedes tervek alapján készült, félig átadott új vonalrész. Be tudja-e tölteni azt a szerepet, amire szánták? Megtesznek-e mindent annak érdekében, hogy a járat meghatározó lehessen a főváros déli felén, a Duna két partja közti forgalomban? 

A Fradi-pályánál se sokáig lesz már 103-as

Tavaly tavasszal Thomas a laprugós szerzőtárssal részben egyszerre, részben külön-külön jutottunk arra az elhatározásra, hogy nekünk feltétlenül el kell jutnunk a Baltikumba. Ahogy a témáról beszélgettünk, egyre jobban körvonalazódtak a dolgok, de ugyanakkor az is, hogy egyszerre valószínűleg nem fogunk tudni elutazni. Egyrészt a szabadságolások miatt, másrészt az eljutás módja miatt. Én a gyors oda- és visszaérkezést és a minél több ott töltött időt preferáltam, így a légi közlekedés mellett döntve, Rigába repültem. Thomas pár nappal később sínen és közúton indult el, hogy aztán útjaink a rigai óváros egyik vendéglátóhelyén keresztezzék egymást.

Nem mi voltunk azonban az "úttörők" a szerzők közül: Laptoptáskás ügynök is tett egy villámlátogatást a két északibb ország fővárosában pár héttel előttünk, Ellátott utas pedig jó egy évtizede már végigjárta a Via Baltica-t, olyan helyeken is megfordulva, ahová mi nem jutottunk el - az ő tippjei aztán később mindannyiunk számára hasznosnak bizonyultak.

A Déli pályaudvar előtti alagút felett megcsúszott domboldal több ezer embernek jelenti vasúti utazása végét Kelenföldön. Vagy éppen a kezdetét. És míg a Déli pályaudvarnál az ürességtől kong a jegypénztár, addig Kelenföldön jelentős sorok alakulnak ki mind a régi épületben lévő jegypénztárnál, mind az aluljárókban elhelyezett jegyautomaták előtt. Most, hogy hamarosan a BKK ügyfélközpontjában is megkezdik a vasúti jegyek árusítását, elemezzük egy kicsit a kelenföldi infrastruktúrát és utas-tájékoztatást!

Egy pontért jelölje be a térképen vasúti jegyárusító helyeket!

Amikor az első kapavágások megkezdődtek, mi is nekiláttunk tudósítani a székesfehérvári vasútállomás átépítési munkálatairól, és ehhez viszonylagos rendszerességgel azóta is tartjuk magunkat. Következzen egy újabb epizód, és ahogy eddig, ezúttal is a képeké lesz a főszerep, melyek között a vasárnapi saját fotókat és egyik szerzőtársam egy héttel korábbi képeit is megmutatom.

Folytatva a sorozatot, a Rajna-parti Brohltól kicsit tovább hajózva a Rajnán elérjük az egykori nyugatnémet fővárost, Bonnt. A délen található fogaskerekűvel és a pazar kastéllyal már megismerkedtünk, most a várossal és közösségi közlekedésével tesszük ugyanezt.

Hochkreuz (fogadalmi oszlop) 1333-ból és még "nosztalgia" színezésű Stadtbahn-motorkocsi (B100C) 1993-ból.

A Rajna-parti sorozatben eddig kétszer jártunk Koblenzben, majd egy ugrásnyira Bonnban fogasoztunk egyet. Ma megfelezzük az eddigi távolságot és félúton a Rajna-parti Brohlban szállunk le a vonatról.

Igény – építés – stagnálás – megszűnés – kirándulóforgalom. Hogy léphet be a túlélők klubjába egy vasútvonal? A németországi Rajna-Pfalz tartományban található, Rajna-parti Brohl városából induló (kis)vasútnak sikerült.

Ezt a típust mintha láttam már volna, csak 1435 mm-en. Henschel ez is és a 216-as sorozat is, így nem véletlen a hasonlóság.

1883 óta nap, mint nap fel és le. Egyévi tervezés és kivitelezés után 1883. július 17-e óta üzemel Bonn mellett Németország ma legrégebben üzemben lévő fogaskerekű vasútja. Az első 127 nap alatt 62.480 kíváncsi polgár használta ki az új közlekedési eszköz adta a lehetőséget. Szó sincs hivatásforgalomról, ingázókról, a hegy „mindössze” a turisták paradicsoma.

A következő indulásra várva. Ezen a szép nyári napon félórás követésnél ki volt tömve.